[Grem] Hogyan vált Sztálin lánya katolikussá?

[Emoke Greschik]

 <https://szemlelek.net/2020/02/18/hogyan_valt_sztalin_lanya_katolikussa>
Téma <https://szemlelek.blog.hu/tags/r:temak> [image: Hogyan vált Sztálin
lánya katolikussá?]
SZEMlélek <https://blog.hu/user/1128438/tab/msg> 2020. február 18.
https://szemlelek.net/2020/02/18/hogyan_valt_sztalin_lanya_katolikussa
Hogyan vált Sztálin lánya katolikussá?
<https://szemlelek.net/2020/02/18/hogyan_valt_sztalin_lanya_katolikussa>

*Svetlana Alliluyeva spirituális utazása.*

Az ember életben a nagyszülők fontossága vitathatatlan; ezt tisztán
láthatjuk Svetlana Alliluyeva életében is.

Svetlana Sztálin az egyetlen lánya a szovjet diktátornak, Joszif
Sztálinnak. Később anyja nevét vette fel, majd ezután az Egyesült
Államokban élve hozzáment egy amerikai férfihoz, így lett Lana Peters.

1926-ban született és olyan légkörben nevelkedett, ahol Isten sosem volt
említve, az apja pedig egy olyan kommunista pártot és kormányt vezetett,
amely minden tőle telhetőt megtett, hogy az emberek életében minimalizálja
a vallás szerepét - vagy felhasználja azt az ideológiai célok
előmozdítására.

Az élete során ez a hatalom sem volt erősebb, mint az apai nagyanyja,
vagyis Sztálin grúziai anyjának a példája.

„Életem első 36 évében bár Oroszország ateista államában éltem, mégis az
életünk része volt Isten. Azonban ateista szülők gyermekeként, egy
szekularizált iskolában, egy mélyen materialista társadalomban Istent sosem
említettük.”-írta Alliluyeva a *Húsz levél egy barátnak* című önéletrajzi
kötetében. „Az én atyai nagyanyám, Ekaterina Djugashvili, egy szinte
írástudatlan paraszt volt, aki korán megözvegyült, ám erősen bízott
Istenben és az egyházban. Igazán jámbor és szorgalmas volt és arról
álmodott, hogy a fia, apám, pap lesz.”

Természetesen ez az álma sosem vált valóra.

Svetlana anyai nagyanyjának, Olga Allilouieva-nak szintén szerepe volt
ebben, írta. Ő „örömmel beszélt nekünk Istenről: tőle hallottunk először
olyan szavakat, mint a lélek és Isten.” Számára ez a két szó jelentette az
élet alapjait.

„Köszönöm Istennek, hogy hagyta, hogy a drága nagyanyáim átadják nekünk a
hit magvait. Annak ellenére, hogy kívülről alávetették magukat a dolgok új
rendjének, szívűkben mélyen megőrizték Istent és Krisztust.”-fejezte be a
nő.

Azokat a bizonyos magokat egy olyan élet tapasztalása táplálta, mely
könnyekkel volt átitatva. Svetlana emlékszik arra az alkalomra, mikor
először imádkozott. Az akkor 18 éves fia gyógyulását kérte, aki nagyon
beteg volt. „Nem ismertem egyetlen imát sem, még a Miatyánkat sem”-írta.
„Hall engem, tudtam. A gyógyulás után Isten intenzív jelenlétét éreztem
magamban.”

Idővel találkozott egy pappal, Nicolás Goloubtzov atyával, aki, ahogy írta,
titokban keresztelt meg olyan felnőtteket, akik előtte hit nélkül éltek.
„Tanítást kellett kapnom a kereszténység alapvető dogmáiról.”-mondta. 1962.
március 20-án keresztelkedett meg az Orosz Katolikus templomban.

Öt évvel később, amikor Svájcban élt, először találkozott római
katolikusokkal, az Egyesült Államokba költözve pedig a vallási hagyományok
rendkívüli sokaságával találkozott.

„A vallások sokféleségében elvesztettem azt, ami én vagyok és azt, amiben
hiszek. Önmagam megkeresése miatt fordultam az ortodox vallás felé”-mondta.
„A válaszok a kérdéseimre túl absztraktnak tűntek. Annak ellenére, hogy jó
barátságot ápoltam az ortodox értelmiséggel, … szellemi szomjúságom
kioltatlan maradt.”

Egy napon levél érkezett egy Pennsylvania-i katolikus paptól, Garbolino
atyától, aki meghívta őt a Fatimai zarándoklatra, az ottani jelenés 50.
évfordulójára. Annak ellenére, hogy nem tudott elmenni, ezután közel 20
éven át levelezett Garbolino atyával. 1967-ben, Kaliforniában, barátságot
kötött egy katolikus párral, majd 2 éven át velük élt.

1982-ben ő és a lánya visszamentek Angliába, Cambridge-be. „A kapcsolatom a
katolikusokkal mindig természetes, nyugodt és ösztönző volt.”-emlékezett
vissza.

Végül belépett a katolikus egyházba és mindennap misére járt. „Korábban nem
akartam megbocsátani és megbánni, és sosem voltam képes szeretni
ellenségeimet.”-írta. „Aztán, amikor elkezdtem misére járni, másként
éreztem magam, mint előtte. Az Eucharisztia életre keltett és fontossá vált
nekem. Az Istennel való megbékélés, akit mindennap sértünk, elhagyunk,
elárulunk, a bűntudat és a szomorúság érzése, amely ezután megszáll minket:
mindezek szükségessé teszik azt, hogy gyakoroljuk a hitünket.

Forrás: aleteia.org
<https://aleteia.org/2019/08/29/how-stalins-daughter-became-a-catholic/?utm_campaign=NL_en&utm_source=daily_newsletter&utm_medium=mail&utm_content=NL_en&fbclid=IwAR38ykuwy-CEZo1h9OgxmRWM1j2kpn6T4YOfaScdvzLxdhKE-kr7467Zzc0>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20200223/2dcd9a89/attachment.html>