[Grem] "Ha az Isten is székely volna!"

[KEA]

"Ha az Isten is székely volna!"

Székelyhon, 2020.02.12. -- Molnár Melinda
https://szekelyhon.ro/aktualis/bha-az-isten-is-szekely-volnar


„Nehéz sorsú népnek lelki táplálék a felüdítő humor, mely átsegít egy 
hosszú élet buktatóin” – vallotta naplementéjének éveiben Biró János, 
Antal atya ferences szerzetes, akit 1941-ben magánkápolnájában Márton 
Áron püspök szentelt pappá. Milyennek látták kortársai Áron püspököt? 
Átható, veséig látó tekintete, határozottsága, népe és Isten ügye 
melletti bátor kiállása, következetessége, gerincessége mellett 
leggyakrabban humorérzékét emlegetik. Ma 81 éve szentelték püspökké. 
Emlékezzünk együtt a derűs és mosolyt fakasztó főpásztorra.

A 2016-ban 99 éves korában elhunyt Antal atya sokszor elgondolta 
magában, és le is írta, hogy annyi nehézség közepette „honnan sugárzik 
ez a jókedv, ez az optimizmus a püspök arcáról, ami rajta kívül csak 
(Szent) II. János Pál pápában volt meg”.

Öröksége, örökségünk

Borbély Gábor († 2013) atya a püspök örökségét így méltatta Nagy Zoltán 
székelyudvarhelyi mérnök-hitoktatónak. Az interjúrészleteket A Hegy – 
Mozaikképek Márton Áron életéből című filmes monográfiájából idézzük. 
„Márton püspök úrnak nem ez az igazi öröksége, ez a föld, az a házrész, 
az az udvar, hanem egy olyan hatalmas öröksége van, ami már nemcsak a 
családé, hanem az egész Anyaszentegyházé. A magyar szellemnek egy része 
ez. És az Ő életpéldája, az ő működése egy csodálatos mű a Jóisten 
részéről. Íme, ez az örökség, amely fölött most osztozunk, mert róla 
beszélünk, mert hát szentnek tartjuk, a legnagyobb székelyek egyikének.”

Márton püspök beszédei, egészséges székely humora Pap Károly, Leonárd 
ferences atyában is mély nyomot hagytak – osztotta meg Nagy Zoltán. A 
Székelyudvarhelyen élő atya visszaemlékezett:

A szentelésünk előtt elbeszélgetett velünk, azt mondta: „Hallom, az 
államiak nem akarják a ti felszenteléseteket. Ez az ő bajuk. Én 
felszentellek titeket, ez meg az én bajom.”

Ha Márton…

Majd elmesélt egy dési bérmálási emléket. „Hiányoztak a bérmaapák, mert 
az államiak lekapcsolták őket és behívták szolgálatba, sürgősen vasárnap 
is, hogy ne tudjanak bérmaapák lenni. (…) Márton Áron elvette a 
bérmacédulát attól a két-három gyerektől, akinek nem volt bérmaapja. 
Megnézte, és akkor odahívott valakit, és jelenlétében megbérmálta a 
gyermekeket. Délután azt mondta nekem: »Voltak olyan bérmálkozók, 
akiknek nem volt bérmaapjuk«. Eszembe jutott, hogy ezek csak a filiákból 
lehettek, Kackóról, s mondom, hát azok egy kicsit rendetlenek, nehezen 
jártak be, cigányok. S azt mondja: »Nem voltak azok cigányok, mert 
Mártonnak hívták«.

Emberséggel és humorral

Tempfli József († 2016) váradi megyés püspök 2009-ben otthonában könnyes 
szemmel osztotta meg emlékeit Nagy Zoltánnak. „Engem előbb annak 
jelöltek ki, hogy legyek az infulakezelője. Persze az ember izgalmában, 
ugye hát sose adott fel egy püspöki infulát, süveget – izgalmamban 
fordítva adtam fel. Mikor elengedte a kezem, csak annyit mondott 
szelíden: »Jobban tetszik neked ez így, fiam?«. Jaj, mondom, dehogy 
tetszik, kegyelmes úr! És nagy idegességemben ahelyett, hogy levettem 
volna, a fején fordítottam meg. Hát persze úgy összeborzoltam, hogy 
mikor le lett véve, hát egész borzos volt!”

Viccelni a püspök asztalánál?

Erőss Lajos (1919–2004), Márton püspök ny. irodaigazgatója az 1996-ban, 
születésének centenáriumi évében megjelent Emlékkönyvben így szólt a 
valahai napirendről. „Déli 1 órakor közös ebédre gyűlt össze a 
munkatársak kis csoportja a kisebédlőben. Az ebédek hangulatosak voltak, 
a püspök humora és közvetlensége felszabadulttá tette az együttlétet. 
(…) Nem engedte, hogy az irodai ügyek ismét terítékre kerüljenek.”

Veress László († 2017) nyugalmazott plébános a Hegy című filmes 
monográfiában vallott. „Sokszor jártam a püspökségen. Meghívott az 
ebédre, és az asztalnál én mondtam vicceket. Huber József volt az 
irodaigazgató akkor, és megnyomta a lábamat az asztal alatt, odasúgta: 
»A püspök asztalánál nem viccelünk!«. Mondom, az egyházi törvénykönyvben 
nem találom nyomát ennek... Igen, de a püspök úr olyan jókat kacagott, a 
zsebkendővel megtörölte a szemét. S akkor ő is mondott egy történetet: 
»Ditrói káplán koromban gyóntattam a gyerekeket, és a gyereknek feladtam 
egy penitenciát (elvégzendő elégtételt – szerk. megj.):
Végezz el három Miatyánkot! S a gyerek azt mondta: Én csak egyet 
ismerek...«”

Másik, a püspök által mesélt történet is eszébe jutott Veress atyának. 
„Neki nem volt [zenei] hallása jó. Mondta, hogy Kolozsváron két olyan 
káplánja volt, hogy azok is botfülűek voltak. Húsvét hetében, ott a 
torony alatti kápolnában történt, énekelték a feltámadási szertartást.

Énekeltek, énekeltek, és ő maga is érezte, hogy nem megy, és akkor súgta 
oda a káplánjainak: »Ha az Úr Jézus fel nem támadt volna, mi hárman 
feltámasztanók«.”

A „sőlőkaró és a kispap is”

Armella ferences nővér osztotta meg a következőket. „A püspök úr ’55-ben 
kiszabadult a börtönből, és felszólította a főnöknőt, hogy a nővéreket 
szedje össze és hívja a teológiára. A ’70-es évek elején hideg tél volt, 
és nem volt tűzifa. Akkor a tanárok beszélték, hogy a diákokat 
hazaküldik, és nyáron bepótolják az iskolai évet. Osztán valahonnan 
került egy kicsi fa, és megoldották, de eközben a kispapok lopták a 
szőlőkarót, és tüzelték el. A vincellér, aki a szőlőt rendezte, és 
kellett neki a szőlőkaró, ő panaszolta be a püspök úrnak, hogy a 
kispapok lopják a karót. Akkor a püspök úr azt mondta: »A „sőlőkaró” is 
az enyém, és a kispap is az enyém«. Meg, megvédte a diákjait.”

Kürtőskalács aprótésztával

Portik Ida néni, a ditrói plébánia nyugalmazott házvezetőnője mesélte e 
sorok írójának 1994-ben. Palotafogsága idején Márton püspök nem 
hagyhatta el a székhelyét, ezért képviseletében munkatársai jártak az 
egyházmegye eseményeire. Dr. Lőrincz József ditrói esperes-plébános 
aranymiséjén dr. Faragó Ferenc kanonok tolmácsolta a főpásztor üzenetét 
és adta át az alkalomra szóló laudációs levelet.

„Egy kürtőskalácsot megtöltöttem aprótésztával, és elküldtem a kanonok 
úrtól a püspök úrnak – idézte fel Ida néni. – Nekem címezett levélben 
köszönte meg: »Sok kürtőskalácsot láttam, de ilyent még nem. Mert amit 
eddig láttam, annak a közepe mindeniknek üres volt.«”

A két Áron vacsorája

Már-már anekdotaszámba megy a történet idején még Kolozsváron élt Tamási 
Áron író gyulafehérvári esete. Köztudottan jó kapcsolat volt a két Áron 
között. Márton Áron meghívta a városban előadást tartó írót az 
asztalához. Tamásinak eszébe jutott, hogy pénteken a püspök vacsorája 
tejes puliszka. Jobbnak látta tehát betérni előtte egy vendéglőbe és jól 
megflekkenezve indulni a püspöki palotába. Domokos Pál Péter szavaival 
mondjuk el a folytatást. „Megérkezvén oda, az inas már hozta is az 
asztalhoz a lábasban párolgó tejet és egy lapítón a meleg puliszkát. 
Előbb állva mondták el az asztali áldást, aztán leültek vacsorázni. 
Tamási Áron bevallotta, hogy ő már vacsorázott, végül azt is, hol, mit 
és miért. »Áron, Áron, hiszen ma péntek van, és te húst ettél.« Mire 
Tamási Áron nagy lelki nyugalommal azt válaszolta, hogy »azért van egy 
püspök barátom, hogy ezt helyettem leimádkozza«. Mire Márton Áron csak 
annyit válaszolt: »Tudod, ha az Isten is székely volna!«”


-- 

Üdvrivalgással:
KEA.