[Grem] Dr. Afréka és férje könyve: AFRÉKA 2

2020. Dec. 4., P, 20:23:31 CET

 Afréka és Greguss Sándor: A misszóban Jézus a középpontban van, nem a
sarokba ültetjük
Nézőpont <https://www.magyarkurir.hu/nezopont> – 2020. december 4., péntek
| 11:50
https://www.magyarkurir.hu/hirek/afreka-es-greguss-sandor-misszoban-jezus-kozeppontban-van-nem-sarokba-ultetjuk

14
*Afréka2* címmel megjelent Fodor Réka missziós orvos és férje, Greguss
Sándor közös kötete. A szerzőpárost a nigériai onitshai egyházmegyében
szerzett tapasztalataikról, családról, változásról, a könyv születéséről
kérdeztük.

*– Ketten írtátok a könyvet, a missziós orvos és az író. Hogyan zajlik a
közös alkotás?*

*– Réka:* Valójában már az első *Afréka *könyvet is együtt írtuk.* Sanyi az
író, ő kell hozzá, hogy minden meglegyen egy-egy mondatban. Nélküle nem
tudtam volna megcsinálni: én mondtam, ő írta. Az első könyv megírásakor ő
még nem volt kint Afrikában, tavaly azonban eljött, így most más volt a
közös írás.*

A család is része lett a történetnek. Volt nálunk vendégségben Onitshából
Basil atya, Izunna atya, én pedig már nemcsak missziós orvos vagyok,
hanem *Onitsha
a második hazám.*

*Most már *könnyű együtt dolgozni, mert *a férjemnek is a sejtjeiben van az
egész légkör.*

*Sándor:* Az irodalomban az író sokszor beleépül egy másik ember
személyiségébe, rajta keresztül beszél. Köztünk ez roppant egyszerű,
hiszen *Réka
a lélektársam, a feleségem, együtt kelünk, együtt fekszünk, nem okoz
problémát számomra, hogy az ő hangulataiban éljek, az ő érzései alapján
beszéljek. Nekem is kamaszkori vágyam volt Afrika, és tavaly végre jártam
is ott. Missziós útjain Réka jegyzetel, mesél, cseten állandóan
kapcsolatban vagyunk, az Afréka-oldalon is informáljuk az ismerősöket.*
Lehet, hogy leírni nem tudja, de fergeteges, erősen karizmatikus előadó.

Ő beszél, én lejegyzem, aztán formába öntöm: minden csütörtökön együtt
dolgozunk ezeken az anyagokon, elővesszük hozzá Réka naplóját is.

 *– A családotokról is szól ez a kötet, arról, hogyan vonódnak be a
családtagok a misszióba. „Missziós család vagyunk” – szoktátok mondani.
Miért fontos ez?*

– *Réka:* Ha Teréz anyához hasonlóan apáca lennék, akkor azt a mintát adnám
át másoknak. Én viszont *kétgyerekes anya vagyok, nem azt a mintát kell
átadnom, hogy egyedül vagyok misszionárius egy idegen földrészen. Ne
lecseréld az életed, hanem integráld! – ezt szeretném továbbadni*. Nem
akarom ráerőltetni a családra, de* jólesik, hogy ők is misszionáriusnak
érzik magukat. Anna lányomat, aki irtózik a vértől, a kórteremtől, tavaly
az árvaházba hívta meg Basil atya, de aztán Onitshában tűz ütött ki, sorra
érkeztek a kórházba a megégett emberek, ő pedig bement hozzájuk, mert
szükség volt rá – és ezzel az ő személyisége gyarapodott. Tudott valamit
hozzátenni, segített, és boldogabban jött haza, mint ha elment volna egy
turistaútra.*

*Sándor:* Mindannyiunk fejében van egy idea arról, hogyan lehetne a világot
jobbá tenni. Főként a környezetünkben tudunk jobbító erő lenni. Ha pedig ez
a környezet kibővül, akkor azt a tágabb környezetet is meg kell töltenünk
családként. A gyerekeink részt vesznek abban, amit mi továbbadunk, és ők is
azt adják tovább.

*– A könyv szól mindkettőtök fejlődéstörténetéről is, ahogyan a hit és
Afrika megváltoztatott benneteket. Réka, te azt írod, túlságosan büszke
voltál magadra korábban, ma pedig már egészen másképp gondolkodsz.*

– *Réka: Amikor fiatal voltam, szerettem okosnak látni magam, kitűnő voltam
a Fazekas Gimnáziumban, felvettek egyből a SOTE-ra. Az autóbalesetem után
kezdtem el gondolkodni, keresni valami mást, de ez még messze volt a
vallásosságtól. Nem egyből a templomba mentem be.* A rendszerváltást
követően sok könyv kínálta az Egyháznál harsányabban a spiritualitást*.
Akkor lettünk mindketten igazán hívők és katolikusok, amikor házassági
felkészítésre jártunk, bérmálkoztunk, szentségi házasságot kötöttünk,
komolyan vettük a hitünket.*

*Afrikában aztán láttam, hogy az egész földrészen nekem van a legkisebb
hitem. És remélem, hogy tíz év múlva elmondhatom, hogy nagyobb a hitem,
mint tíz évvel ezelőtt.*

*Az alapítvány orvosai a hit és tudomány barátságát hirdetik. Amikor Csókay
András a bangladesi ikreket műtötte, háttérimát kért, és a szakmából sokan
megmosolyogták. *Ha az ember nem hisz az ima erejében, akkor ez valóban
abszurd. *Afrikában ugyanakkor ez a természetes. És számunkra is.*

*– Sándor, a te történetednek a kulcspontja csodás gyógyulásod története és
az ebből fakadó változás.*

*– Sándor:* *Az életem során kaptam különféle lehetőségeket, írok, filmeket
készítettem… Az Úr sokszor hívott, én pedig mentem a magam útjain. A
betegség egy iskola volt, ahová nem kértem volna a felvételemet, de onnan
kezdve, hogy elvégeztem, tanítanom kell a tapasztalatot, amit ott
megszereztem. Az első kérdésem a miért volt: „Uram, miért én vagyok az,
akinek azt mondják, két-három hete van hátra?” **És meggyógyultam. Jézus
gyógyított meg, a betegség okait szüntette meg.* Sok beteg keres meg ezért,
de először mindig azt mondom, keressenek előbb orvost maguknak, addig
semmit nem tudok tenni.

*Amikor imádkozom egy betegért, nem életért és halálért imádkozom, hanem a
lélek gyógyulásáért.*

Egy gyógyult lélek képes hordozni egy gyógyult testet, ha a személyére
vonatkozó isteni terv ezt megengedi. *Én reggelente azért imádkozom, hogy
teljes hitem legyen, és talán estére eljutok valameddig, de ők Afrikában
ezzel a hittel ébrednek. Szívet kell cserélni, egészen.*

*– A betegség és a gyógyulás mindkettőtöket, a missziót magát is
megváltoztatta. Hogyan?*

*– Réka:** Sanyi akkor lett beteg, amikor az ugandai misszióm után éppen
nagy sikereim voltak. A férjem élete volt a legfontosabb, de közben arra is
gondoltam, hogy özvegyként két gyerekkel nem lehet a misszió az utam.
Haragudtam az Istenre, hogyan történhetett ez meg, miért pont most.*

*Erős hittel ilyet nem kérdez az ember, megint elbuktam. És a Jóisten
megkegyelmezett neki, hatalmas kegyelmet kapott**. Én is üzenetet kaptam:
nekünk a misszió a feladatunk.* Uganda után még kicsit megveregettem a
saját vállam, adtam magamnak egy piros pontot, hiába nem voltam már a régi
„okoska”. A férjem betegségével aztán piros lámpát kaptam, d*e utána új
lehetőségek jöttek, találkoztam Csókay Andrással, és ebben a közös
misszióban, amit folytatunk, már Jézus van a középpontban. **Azelőtt is
behoztam Jézust a misszióba, de leültettem a sarokba. Ebben nagyon sokat
segített Sanyi betegsége és gyógyulása.*

*– Az Afréka2 bemutat egy világot, ahol olyan mély hit él az emberekben,
hogy a sok betegség, baj között is az Istent dicsőítik.*

*Réka:* *Az első nigériai utamon, amikor még nagyon kevés pénzünk volt,
találkoztam Tobiasszal. Dialízisre volt szüksége, ami rettenetesen drága,
és mivel ennyi pénzből nagyon sok maláriás beteg gyógyítása kitelik,
először nemet mondtam a kezelésére*.* Sanyi egy Facebook-kampánnyal
gyűjtött neki kétezer dollárt, én pedig bíztam a csodában, hogy Tobias időt
nyer, és talál egy szponzort vesetraszplantációra. Amikor Csókay András
novemberben visszament Onitshába, elmondta, hogy Tobias meggyógyult,
hazament*. Erre nem volt esély, nem is hittem el, *azt hittem, meghalt,
csak nem akarták megmondani. Aztán a következő márciusban jött köszönetet
mondani. Ott a kórházban nekik az volt a csoda, hogy egy kalap pénzt
gyűjtöttünk össze a gyógyításra, nekünk meg a hihetetlen gyógyulás.*

*Sok a hamis próféta*, *mindig igénybe kell venni a nyugati orvoslást,
mindenkit erre buzdítunk. De szükség van hitre is.*

Az onitshai érsekségnek tizenkét kórháza van, mindegyiknek pap az
igazgatója, ami azért is praktikus, mert nekik nem kell fizetést adni
ezért. A Borromeo kórházban *az esti vizitre mindig Izunna atyával megyünk,
ő imádkozik a betegekért, én gyógyítani próbálom őket*. Nem vagy-vagy,
hanem mindkettő. Ott mindenki hisz abban, hogy *a közbenjáró imával elő
lehet segíteni a gyógyulást. Ez történt meg velünk is itthon, az orvoslás
és a hit egyszerre volt jelen, mindkettőre szükség volt.*

*Sándor:* Már az is csoda, hogy Réka kint volt Onitshában. Csoda, hogy egy
ilyen súlyos beteg, mint Tobias, megszólította, csoda, hogy összegyűlt a
pénz, jól reagált a kezelésre, és hogy meggyógyult, ami lehetetlennek tűnt.
Ez ott nem lehet ritka, hiszen még csak nem is szóltak róla, természetesnek
vették. *Az imának náluk nagy ereje van. Elhiszik, hogy minden napban
megdicsőül az Úristen.*

*– Izgalmas témája a könyvnek a büszkeség és az alázat. Mindketten
elmesélitek, hogy az onitshai érseknek nem jutott hely a vendégségben, és
leguggolt a fal mellé enni.*

*– Sándor:* *Hihetetlen alázat és természetesség van Okeke érsekben*. *Pedig
Afrikában fontos a hierarchia, és ezt be is tartja, amikor kell. Ugyanakkor
fogja a rizseszsákokat, és pakolja az asszonyok fejére. Minden napot
hálaadással kezd. Egy Magyarországnyi, tízmillió ember tartozik hozzá.
Pontosan tudja a célt, jobbítani akar egy nép életén. Jól tudja, mi kell
ahhoz, hogy egy nép előrébb jusson. Olyan ember, akinek küldetése van.*

*A missziónk belekerült az ő álmába, a két álom találkozott, de az övé
nagyobb.*

És amikor az ünnepségen leguggolt, hívtuk az asztalhoz, nem jött, azt
mondta, nagyon jól van ez így. *Most egy egyetem alapítását készíti elő,
miközben például börtönpasztorációt is végez…* két végpont, mindkettő
fontos neki.* Minden születésnapját a börtönben ünnepli. Már olyan sokan
megtértek, hogy építettek ott egy kápolnát.*

*– Egy jól működő missziót mutattok be. Rádöbbentünk, hogy az ő álmuk és a
mi álmaink találkoznak – mondja Réka. Milyen a jó segítség?*

*– Réka:* *Sokan próbálnak segíteni Afrikában, de ha a fogadó fél nem képes
a befogadásra, akkor nem tudja jól hasznosítani a segítséget. Van
összehasonlítási alapom, és a mély hit megtapasztalásán kívül ezért is
nagyon szeretek Onitshában lenni. Csókay András kilenc kórházat járt végig,
mire rátalált a Borromeo kórházra. **Itt az orvosok hálásak a tanításért, a
betegek a kezelésért. Az a cél, hogy később nélkülünk is boldoguljanak, és
ennek fontos része, hogy hozzájárulunk a nővérképzéshez. Mára már 18
ösztöndíjasa van az Afréka Alapítványnak, vagyis fizetjük 18 lány évi 600
dolláros tandíját. 18 magyar család úgy döntött, hogy támogat egy-egy
lányt.* *Ott nagyon fontos szerepe van a nővéreknek, jól képzettek, sok
mindent meg tudnak egyedül gyógyítani. Amikor egy faluba havonta egyszer
megy csak orvos, a nővér meg tudja szervezni a terápiát egy maláriás,
tífuszos, AIDS-es betegnek, aki nem bírná ki az orvos érkezéséig.*

*Sándor:* A misszió változik. Ezzel a könyvvel le akartunk zárni egy
korszakot, mert az azóta eltelt fél év minden átértékelt. Hirtelen a
járvány nyomán kialakult éhínségben az orvosi és tanítói tevékenység
háttérbe szorult, és a közvetlen életmentés lett a cél, a misszió átment
humanitárius területre.

*Az orvos mindig orvos marad… de Réka képes azonnal megoldásra törekedni.
Ha kimondja egy mondatban, hogy mit kell csinálni, akkor a világ képes
megmozdulni, hogy a keze alá dolgozzon.*

*Egy kórháznak és környékének például nem volt ivóvize: Réka fúratott egy
kutat, kiépíttetett egy vízvezetékrendszert, ezzel 34 ezer ember jutott
vízhez. Az eddigi dolgok mikrotörténéseknek tűnnek a mostani lehetőségekhez
képest.*

*Az Afréka2 című kötet megvásárolható online az Afréka.hu
<http://afreka.hu/> weboldalon és az Új Ember könyvesboltban (Budapest, V.
kerület, Ferenciek tere 7–8., Nyitvatartás: hétfő, kedd, csütörtök, péntek
9–17 óráig; szerda 10–18 óráig; advent szombatjain: 9-17 óráig) vagy
megrendelhető az Új Ember online könyváruházban
<https://bolt.ujember.hu/?product=afreka-2>*.

<http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
Mentes
a vírusoktól. www.avg.com
<http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
<#DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20201204/cb47a188/attachment.html>