[Grem] Szabadság és emberi jogok

[KEA]

Szabadság és emberi jogok

Magyar Hírlap, 2020.08.12. -- Boros Imre
https://www.magyarhirlap.hu/velemeny/20200812-szabadsag-es-emberi-jogok


Ha a baloldal azzal állna elő a mai fejlettnek mondott világban, hogy 
baj van a jogokkal, erőlködésük közröhejbe fulladna, hiszen a napi 
szintű joggyakorlás régóta adott – általános választójog, vélemény- és 
szólásszabadság, és sorolhatnánk tovább


A szakrális monarchiák alkotmányos monarchiává vagy köztársasággá 
változtatását mindig vérontás kísérte. Az átalakítást végzők, a magukat 
forradalmároknak nevezők zászlaikra minden esetben a szabadság szent 
jelszavát tűzték. Már a korabeli Angliában, Cromwell köztársaságában 
tízezreknek kellett meghalnia és az államhatalmat megtestesítő királynak 
is tönkre kellett hajtania a fejét az „önkényt felváltó szabadság” 
jegyében, hogy kevesebb mint fél évszázad múltán visszatérjenek a máig 
működő monarchiához oly módon, hogy a hajdani forradalmárok és a 
monarchia mindkét fél részére jól jövedelmező üzletet kötött. A 
monarchia az adózók költségén rendelkezésre bocsátotta a gazdasági 
terjeszkedéshez szükséges erőket, főként a hadsereget, a hajdani 
forradalmárok ebből jól meggazdagodtak, de cserébe minden földi jóval 
ellátták a monarchiát. A vetélkedő üzleti csoportok két pártba 
rendeződtek, és felváltva töltik be mindmáig őfelsége kormánya, illet­ve 
ellenzéke szerepkörét.

Másfél század múlva a szabadság, egyenlőség, testvériség jegyében a 
forradalmi Franciaországban negyvenezer főnek kellett porba hullania 
azért, mert nem volt „ egyenlő”, ott is az áldozatok között volt a 
király. Joseph Fouché Lyonban egyenesen nagyipari módon, tüzérségi 
kartácstűzzel végeztetett ki halálraítélteket, mert a hóhérok nem 
győzték a sok munkát. A nagy októberi szocia­lista forradalom sok 
milliónyi áldozata, ugyanúgy, mint Mao Ce-tung rendszerének 
megszámlálhatatlanul sok áldozata is a „szabadság” áldozata lett. A 
szabadság bajnokai az elmúlt két és fél évszázadban mindig baloldaliak 
voltak, és eszméik rendre vértengert hoztak.

Ma a nemzetközi baloldal ismét a szabadság, ezúttal konkrétan az emberi 
szabadságjogok nevében agitál. Mielőtt az emberi szabadságjogok 
elemzésébe fognánk, érdemes magát a szabadság fogalomkörét körbejárnunk. 
A balliberális körökben úgy hírlik, hogy az korlátlan, annak korlát nem 
szabható, mi több, egyre-másra újabb és újabb szabadságelemekkel 
bővíthető szinte a végtelenségig. A fogalmat az egyén szempontjából úgy 
lehet megközelíteni, hogy akkor szabad, ha cselekedeteiben külső 
körülmények nem korlátozzák, azt tesz, amit jónak lát, függetleníti 
magát a természeti és a társadalmi körülményektől.

Az ember valóban nagyon korán felfedezte, hogy a víz a hátán hordozza, 
ha alkalmas eszközt készít, ami szolgálatába állítja a víz felhajtó 
erejét. Hajózás nélkül ma nem tudnánk létezni. A levegő meghódítása 
sokáig váratott magára, hiába irigykedtek sokan az ég madarainak ügyes 
röptére. A levegő felhajtó erejének meghódítására nem volt elegendő, ha 
egyes álmodozók – Ikarosz – szárnyakat ragasztottak maguknak. 
Elpusztította őket a kemény valóság, a gravitáció ereje. A természet 
leigázását célul tűző ábrándozóknak rengeteg kudarc jutott 
osztályrészül, amikor ábrándjaik megvalósításába fogtak, folyók 
folyásirányát akarták megfordítani vagy lápot lecsapolni, erdőt irtani 
ott, ahol a természet törvényei ezt nem engedték, és ennek sok esetben 
szörnyű következményei lettek. Kietlen pusztaságok a korábban virágzó 
természet helyett. A teremteni akaró „szabadság” rendre pusztulást hozott.

A baloldal igazi szabadságterepe azonban az emberi közösségek 
gátlástalan átalakítása. Ezt kísérték a múlt évszázadokban az egyre 
nagyobb hullahegyek, demokrácia helyett kegyetlen diktatúrák. A korábbi 
évtizedekben az általunk joggal irigyelt nyugati demokráciákban az 
időközben ismét erőre kapott baloldal már megint a szabadság jelszavával 
kampányol. Ezúttal az emberi szabadságjogokéval. Messze nem érik be 
azzal a modellel, ami hosszú évtizedekig kiválóan működött. Kevés nekik, 
hogy az embereknek joguk van vezetőiket megválasztani, a társadalom 
működtetésében választóként és választottként egyaránt részt vállalni. 
Ahogy a francia forradalomban, majd Oroszországban, ismét jogot 
formálnak maguknak arra, hogy megmondják, mi több diktálják is, hogy 
milyen hiányokat szenvedünk jogokban. Ezúttal az úgynevezett emberi 
jogokból.

Apelláta ezek ellen a jogajánlások ellen nincs, mindazok, akik 
tiltakoznak, megnézhetik magukat, hamarosan ellentmondást és véleményt 
nem tűrve mindenféle ellenségek, kirekesztők, ilyen-olyan fóbok lesznek. 
Az elmúlt másfél évtizedben több emberi joggal „gazdagodtunk”. Végre 
megtudhattuk, hogy több évezred bezártsága és emberi közösségek közötti 
szabályozott mozgások helyett szabad a gazda, mindenki oda megy, ahova 
akar, ott él, ahol akar. Létfenntartása költségeit pedig azok a 
befogadók lesznek kötelesek fedezni, ahova az öntörvényű vándorok 
érkeznek. A kényszerbefogadók ehhez az elképzeléshez kapcsolódó 
jogkorlátozása említést sem érdemel. Meg tudjuk csinálni! – hangzott a 
veretes német felszólítás. Micsoda jogkorlátozás az – mondják a mai 
balos jogmérnökök –, hogy házasság csak két különnemű ember, férfi és nő 
között létesülhet, akik utódok létrehozására szövetkeznek. Ez 
tűrhetetlen, az azonos neműek is legyenek házasok, ha akarnak, mi több, 
fogadhassanak örökbe gyermekeket is. Nem elég, ha a társadalom csak 
toleráns módon tudomásul veszi az ilyen viszonyokat. Noha az egyházi 
esküvő már régen nem törvényi kötelezettség, az azonos neműeket mégis 
adják össze az egyházak is, ha azok azt kérik. Az azonos neműek 
együttélésének népszerűsítését nem lehet elég korán elkezdeni, annak már 
ott a helye az általános iskolákban. Szaporítani kell azokat a művészeti 
alkotásokat, amelyek ilyesmiről szólnak. Ifjúsági filmeken is bátran 
csókolózzon nő nővel, férfi férfivel, az is tanulságos, ha templomok 
falán a freskók között olyant is találunk, amikor az Édenben azonos nemű 
párok szednek a tiltott gyümölcsből.

Sorolhatnánk a nap nap után kreált emberjogi innovációkat, de inkább 
felteszem a kérdést, hogy mire is megy ki ez a játék. Természetesen nem 
másra, mint a hatalom megszerzésére. A nemzetközi baloldal mindenütt 
gyengül, nemzeti szemléletű baloldal meg nincs. A hatalom viszont nagyon 
kellene nekik, hogy az Internacionáléban megénekelt vágyuk, a 
nemzetközivé változtatott világ végre megéledjen.

Ha a baloldal azzal állna elő a mai, fejlettnek mondott világban, hogy 
baj van a jogokkal, erőlködésük közröhejbe fulladna, hiszen a napi 
szintű joggyakorlás régóta adott – általános választójog, vélemény- és 
szólásszabadság, és sorolhatnánk tovább. A mindenkori forradalmárok 
szerint újra itt az ideje az innovációnak, a joggyártásnak. 
Természetesen minden legyártott új emberjogi ágazatnak van és lesz 
követője. Ki ne szeretne alacsonyabb létnívót pusztán szociális alapon 
magasabbra váltani? Természetesen az ellátás mellé emberjogi alapon 
járjon választójog is. Az azonos neműek miért ne büszkélkedhetnének 
azzal, amivel heteroszexuális embertársaik, a gyermekeikkel? Ha így sem 
jön össze a kellő támogatás, hát nem kell attól sem visszariadni, hogy a 
nem tetsző csoportokat kirekesztjük a tradicionális alapjogok, mint a 
választójog gyakorlásából. Ilyenek az idősek, vagy esetleg az alacsony 
iskolázottságúak.

A társadalom mérnökei, ezek a balliberális guruk tudják, hogy messze nem 
az övék a többség, ezért nagy igyekezettel sok és agresszív kisebbséget 
szerveznek, ebből kívánnak egy új, szivárványszínű többséget szervezni. 
Lenintől is tanultak. A hajdani Oroszország szociáldemokrata pártjában 
egy militáns kisebbség kijelentette magáról, hogy ő a többség, és 
fegyveres puccsal adott ennek nyomatékot. Ők világállamról és 
világforradalomról ábrándoztak. Az ötlet ma is él. Hazánkban éppen azok 
képviselik arcátlan nyíltsággal, akiknek a felmenői az előző rendszer 
efféle törekvéseiben kudarcot vallottak. Ez zavarja a társadalomban a 
békés együttélést? Igen, nagyon is. Törődtek ezzel annak idején a 
bolsevikok, vagy ma az emberi jogi iparosok? Nem.

Az úgynevezett baloldalon mindig ugyanaz a nóta, legfeljebb más-más 
színű mezben futnak ki a pályára, ezt jól véssük az emlé­kezetünkbe. Azt 
is érdemes megjegyezni, hogy a szabadság nem más, mint a természeti és a 
társadalmi korlátok felismerése, tehát nem lehet parttalan és korlátlan. 
Akik az ellenkezőjét állítják, hátsó szándékkal teszik, ezért óvakodjunk 
tőlük.

(A szerző közgazdász)

=== === ===