[Grem] Vianney Szent János gondolatai a Szentlélekről és tanácsa a gyónóknak

[Rita Kunsay-Sipos]

>
>
>>
>> *Vianney Szent János gondolatai a Szentlélekről és tanácsa a gyónóknak*
>> • Akiket a Szentlélek vezet, a boldogság sokféle formáját tapasztalják
>> magukban.
>> • Valahányszor jó gondolatunk támad, az a Szentlélek Isten látogatása.
>> • Ha úgy érzi valaki, hogy alábbhagy hitbeli lelkesedése, azonnal
>> végezzen kilencedet a Szentlélekhez, és kérje, hogy adjon neki hitet és
>> szeretetet.
>> • A Szentlélekkel mindent valóságos arányaiban látunk: látjuk, milyen
>> nagy a legkisebb tett is, amit Istenért teszünk, és milyen nagy a legkisebb
>> vétek is.
>> • Ha nem a Szentlélek vezet, hiába fáradozunk, és bármit teszünk, minden
>> értelmetlen és íztelen.
>> • Akiket a Szentlélek vezet, azoknak igaz a gondolkodása; ezért van az,
>> hogy sok tanulatlan ember bölcsebb az iskolázottaknál. A Szentlélek
>> világosság és erő. Ha erős és világosságos Isten vezet minket, nem
>> tévedhetünk el.
>> • Mondjuk minden reggel: „Istenem, küldd el Szentlelkedet, hogy
>> megtanítson, milyen vagyok én és milyen vagy Te!”
>> • Gyermekeim, mily csodálatos, hogy a Szentlélek velünk jár! Ő csakugyan
>> jó vezető; s ha arra gondolok, hogy vannak, akik nem akarják követni…!
>> • A lélek, amelyben a Szentlélek lakozik, sohasem unott az Isten
>> jelenlétében; szeretetet lélegez felé.
>> • A Szentlélek a mennyországba akar vinni; csak mondjunk igent, és
>> engedjük, hogy elvigyen oda!
>> +1:
>> A lélek, amelyben a Szentlélek lakozik, édes illatot áraszt, mint amikor
>> virágzik a szőlő.
>> *Vianney Szent János gyakorlati tanácsai gyónóknak*
>> A papok leendő védőszentje, aki sokszor napi 18 órán át gyóntatta az
>> Arsba özönlő bűnbánókat, hat szempontot hangsúlyozott a szentgyónással
>> kapcsolatban.
>> Az arsi plébános először is arra biztatta a bűnbánókat, hogy világosan,
>> érthetően, töredelmesen gyónjanak. Megfelelő felkészüléssel – mondta – az
>> is percek alatt elvégezheti gyónását, aki évek óta nem gyónt. A fecsegésre
>> hajlamosaknak, akik szükségtelen részletekkel bővítették bűnvallomásukat,
>> segített, hogy rövidebbre fogják és csak a bűn elkövetésének közvetlen
>> körülményeire korlátozzák mondandójukat. Ezt elsősorban nem azért tette,
>> hogy megrövidítse a gyónás idejét, hanem mert az volt a tapasztalata, hogy
>> minél több részletet mond el a gyónó, annál kevésbé bánja a bűneit;
>> ahelyett, hogy megfogalmazná bűnei indítóokát, különböző kiegészítésekkel
>> próbálja megmagyarázni vagy kimagyarázni őket. „Kerüljétek a haszontalan
>> vádaskodást! Pazaroljátok vele a gyóntató idejét, fárasztjátok a többi
>> gyónásra várakozót, és kioltjátok az áhítatot” – tanította.
>> Másodszor: igyekezett eloszlatni a gyónásra készülők félelmeit. Tudta,
>> hogy sokan azért nem akarnak gyónni, mert félnek, hogy mit gondol majd
>> róluk a pap. Biztosította őket, hogy nem tudnak olyat mondani, amin a pap
>> megbotránkozna. „Megalázó, amikor a bűneitekkel vádoljátok magatokat? A pap
>> jól tudja, mire vagytok képesek.” Majd elmondta, mit él át a pap, amikor a
>> gyónó alázatosan és Isten irgalmában bizakodva vádolja magát: „A pap
>> könyörületet érez irántatok – mondta –, veletek együtt zokog” (amit Vianney
>> Szent János sokszor maga is megtett).
>> Harmadszor arra törekedett, hogy gyónói imádságos lelkülettel fogadják a
>> szentségi feloldozást és megértsék jelentőségét. „Amikor a pap megadja a
>> feloldozást, egyetlen dologra kell gondolnunk: hogy a Jóisten vére ömlik át
>> a lelkünkön, hogy megmossa, megtisztítsa és olyan ragyogóvá tegye, mint a
>> keresztség után volt.” A feloldozás, akárcsak a keresztség, hatalmas csoda:
>> a bűn miatt halott lélek feltámadásának csodája. Előfordul, főleg amikor
>> sokan várakoznak szentgyónásra, hogy a gyónók már a feloldozás szövege
>> alatt mondani kezdik a bánatimát. Az arsi plébános nem kedvelte az efféle
>> „többfunkciós üzemmódot”. Inkább azt tanácsolta a gyónóknak, hogy
>> lassítsanak, és elmélkedjenek azon, mi is történik. Meg volt győződve róla,
>> hogy így egyre jobban megszeretik a bűnbánat szentségét és egyre több
>> gyümölcsét fogják élvezni.
>> Negyedszer: Vianney Szent János sokszor biztatta a híveket és a gyónókat,
>> hogy imádkozzanak gyóntatóikért. „A bűnbánóknak azért kell imádkozniuk,
>> hogy a Jóisten megadja gyóntatóiknak a szükséges megvilágosítást és
>> kegyelmet” – mondogatta. Õ maga imádkozott és böjtölt a gyónóiért, és tőlük
>> is ugyanezt kérte saját magáért és paptestvéreiért. Talán nincs még egy pap
>> az egyháztörténelemben, aki nála jobban tudta volna, mekkora szüksége van a
>> gyóntatónak az imádságra, hogy minden bűnbánó esetében hatékonyan
>> cselekedhessen az Isteni Orvos nevében. Isten kegyelmére van szüksége, hogy
>> ne csak a bűnt, hanem a bűnöst is megértse, hogy türelmes tudjon maradni
>> azokkal, akik próbára teszik a türelmét, kedves az érzékenyekkel,
>> határozott azokkal, akiknek egy egészséges lelki fenékberúgásra van
>> szükségük; hogy együtt zokogjon azokkal, akik nem éreznek bűnbánatot, hogy
>> reményt adjon az elkeseredetteknek, világos útmutatást az eltévedteknek; s
>> hogy tudja, mit mondjon és mit ne, hogy a bűnös elforduljon a bűntől és
>> hűséges legyen az evangéliumhoz.
>> Nagyon fontos, hogy a hívek, amint Vianney Szent János tanácsolja,
>> imádkozzanak a gyóntató papokért. Aki nem pap, szinte el sem tudja
>> képzelni, mennyire nehéz a gyóntatónak megtalálnia az igazságosság és az
>> irgalom rendkívül kényes egyensúlyát, amikor például olyasvalakit gyóntat,
>> aki égbekiáltó bűnt követett el. Alig tudja elképzelni, mekkora fájdalmat
>> él át, amikor nem oldozhat fel valakit, aki nem hajlandó lemondani a
>> következő bűnalkalomról; vagy amikor egy gyerek szinte megfagy, és nem
>> hajlandó megszólalni a gyóntatószékben. Nehéz elgondolni, milyen az, amikor
>> valaki teljesen érthetetlenül viselkedik, s mégis mintha erkölcsi
>> útmutatást kérne, vajon bűnös dolgot tett-e. És szinte megoldhatatlan,
>> amikor egy-egy gyónó olyan, munkahelyen vagy a családban felmerülő erkölcsi
>> kérdésben kér útmutatást, amely előtt a legnagyobb teológusok is
>> tanácstalanul állnának. S ha ráadásul mindez öt perccel a mise kezdete
>> előtt történik…! Mindezek és még sok más ok miatt: imádkozzunk a
>> gyóntatókért!
>> Ötödször, a papok védőszentje mindig emlékeztette gyónóit, hogy ha Isten
>> irgalmában szeretnének részesülni, nekik is irgalmasnak kell lenniük
>> másokkal. „Ha nem bocsáttok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg
>> bűneiteket” – mondja Jézus az evangéliumban (Mt 6,15). Sokszor a lelkükre
>> kötötte, hogy a kapott feloldozás fejében hetvenszer hétszer kell
>> megbocsátaniuk másoknak. „A Jóisten csak azoknak bocsát meg, akik
>> megbocsátanak. Ez a törvény.”
>> Végül Vianney Szent János nemcsak megbocsátásra buzdította gyónóit, hanem
>> arra is, hogy másokat is biztassanak Isten megbocsátásának elfogadására. A
>> bűnbánat szentségének örömteli apostolaivá próbálta tenni őket, akik
>> családjukban és tágabb környezetükben hirdetik, mekkora örömet jelent, hogy
>> bűneik megbocsáttattak. Egyetlen boldog „ügyfél” tanúságtétele többet ér,
>> mint száz szentbeszéd a bűnbánat szentségéről. Az, hogy robbanásszerűen
>> nőtt a jelentéktelen kis Arsba érkező gyónók száma, nemcsak Isten
>> kegyelmének és a plébános imáinak köszönhető, hanem a sok bűnbánó
>> tanúságtételének is, akiknek örömteli beszámolói minden reklámnál többet
>> jelentettek.
>> Nagy tanulság ez valamennyiünk számára azokkal kapcsolatban, akikről
>> tudjuk: nagyon rászorulnak Isten irgalmára. Legtöbbször nem azzal tudjuk
>> visszatéríteni őket, hogy nekik szegezzük: menjenek el gyónni – hanem
>> azzal, hogy mi magunk szentgyónáshoz járulunk, és utána elmondjuk nekik,
>> milyen hatalmas örömet jelent, hogy kiengesztelődtünk az Atyával.
>>
>> --
>>
>>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20200807/9304a7e3/attachment.html>