[Grem] Havas Boldogasszony ünnepe szentmiséje igéi

[Emoke Greschik]

 estvéreim! Ha ma egy rádiós a mikrofonnal kimenne az utcára, és elkezdené
kérdezgetni a fiatalokat: „Mondd csak, tudod ki a Gyümölcsoltó
Boldogasszony?”; vagy másik fiatalt megkérdezne: „Tudod-e, ki a Sarlós
Boldogasszony?” – a fiatalok zöme valószínűleg értetlenül nézne a
riporterre: Ilyen embert én nem ismerek, s ilyen név különben sincs.
Még a katolikus hívők között sem mindenki tudja, hogy mit ünneplünk „Havas
Boldogasszony” ünnepén, a mai napon, amely szinte észrevétlenül tűnik el a
hétköznapok sorában, jóllehet Mária legnagyobb méltóságának az ünnepe: az ő
istenanyaságának az ünnepe.
Ez a nap az 5. századba visz bennünket vissza. 431-ben Keleten, Efezusban
lezajlott egy egyetemes zsinat, ahol az Egyház dogma szintjén
megfogalmazta, hogy minden téves elgondolás ellenére: „Krisztus, a mi
Megváltónk, Isten fia. Édesanyja, a Boldogságos Szűz Mária az Isten fiát
hozta a világra, tehát joggal nevezhetjük Istenszülőnek, Theotokosznak”. A
zsinat ezt kimondta.
Keleten akkor már voltak Mária-templomok. Az Egyház nyugati része – főleg
Róma – tartózkodó volt e témában, mert túlságosan elevenen éltek még a
pogány istennők emlékei. A pápa felé, aki akkor Liberius volt, elhangzott a
kérdés: „Szentatyánk, hogy van az, hogy tanítjuk Mária istenanyaságát,
Rómában pedig nincs a Boldogságos Szűznek temploma?” A pápa erre azzal
válaszolt, hogy „nem építünk templomot Máriának, túl sok veszedelmet rejt a
dolog magában!”
És akkor augusztus elején, ezen a napon, amikor Rómában a legnagyobb a
hőség, egyszerre látott álmot a pápa és egy gazdag ember, akinek a szívében
ott mocorgott a szándék, hogy én fölépíttetném a Szűzanya templomát, ha
lehetne. Az álomban pedig a Szűzanya kérte, hogy építsenek neki templomot.
Amikor mind a ketten azt kérdezték: „Hol?”, a Szűzanya így válaszolt: „Azon
a helyen, ahol holnap reggel havat találtok.”
Hogy Rómában egy augusztus eleji éjszaka után havat lehessen találni
valahol, ez a természet rendje szerint ki van zárva. De azon a reggelen ez
a két ember elindult, és ahol ma a Santa Maria Maggiore-bazilika áll, a
domb tetejét hó borította! És fölépült a templom, a Szűzanya tiszteletére.
 Akkor a római egyház is megtapasztalta és megtanulta, hogy nem kell félni
a Boldogságos Szűz Mária tiszteletétől. Sőt, a Szűzanyát nagyon, de nagyon
tisztelni kell, mert ha valaki nem hiszi, illetve nem próbál elmélyedni
abban a misztériumban, hogy a Boldogságos Szűz Istenanya, nem fogja érteni,
de még csak sejteni sem, hogy a tulajdon istengyermeksége mit jelent.
Ugyanis minden ember – ha még nincs megkeresztelve, mint lehetőséget, ha
meg van keresztelve, valóságosan – hordozza az istengyermekség
misztériumát: ő az Isten gyermeke. Mármost ha valaki számára Mária
istenanyasága idegen, a tulajdon istengyermekségét föl nem foghatja, és nem
élheti meg. Ha pedig ezt valaki keresztény létére nem éli, akkor olyan
állapotban van, mint a szellemileg fogyatékos gyermek, aki embernek
született, de nincs meg a képessége, hogy eszméljen, azaz a tudatával nem
éri el az emberlét szintjét, s egyszer csak mégis azt mondja: „én pedig azt
akarom, hogy...”.
Ennek a mai ünnepnek ez ad súlyt és fényt. A hétköznapok sorában van, de
boldog ember az, aki ilyenkor is el tud indulni és meg tudja köszönteni a
Szűzanyát, mondván: „Mária, rendkívül nagy kegyelmeket kaptál, de
mindennek, amid van (a szeplőtelen fogantatásodtól kezdve a szűzi és
hétfájdalmú anyaságodon át egészen a mennybeviteledig), a forrása az, hogy
Isten anyja vagy. Innen fakad minden.
És veled együtt, te Boldogságos, veled együtt áldjuk az Istent, hogy nem
felejtett minket el, és amikor az idők teljessége elérkezett, azaz eljött a
pillanat, hogy az ígéretek teljesedhettek, Gábriel főangyal jött, és Te a
Szentlélek erejéből anya lettél.
Ennek a szűzi anyaságnak előképét látja az Egyház Gedeon gyapjában, amiről
a szentlecke szólt. Amin érdemes kicsit elgondolkodnunk, mert nekünk
embereknek jelek kellenek ahhoz, hogy merjünk hinni. Nos, a Szűzanyában –
az ő szűzi anyaságával meg teljes személyével – olyan jelet kaptunk, amit
ha valaki nem vesz észre, akkor a lelke vak meg süket, és igazában nem is
él.
Ezt a szentmisét köszöntésül és ajándékul fogadja el tőlünk a Boldogságos
Szűz, és segítsen, tanítgasson, hogy mit is jelent az ő istenanyasága, hogy
egyszer csak elkezdjen derengeni számunkra, mit jelent a tulajdon
istengyermekségünk. Amen.

Dr. Diós István


> írusoktól. www.avast.com
> <https://www.avast.com/sig-email?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
> <#m_4094528329854599352_DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2>
>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20200805/a0216cd5/attachment.html>