[Grem] Virágvasárnap szentmiséje igéi

2020. Ápr. 5., V, 07:26:36 CEST

 *2020-04-05*
https://igenaptar.katolikus.hu/nap/index.php?holnap=2020-04-05
*Virágvasárnap - ünnepi mise*

Kezdőének:
*Hat nappal Húsvét ünnepe előtt fölment Jézus Jeruzsálembe. Kivonultak
eléje a gyermekek, kezükben pálmaágakkal. És kiáltozták hangos szóval:
Hozsanna a magasságban! Áldott vagy, aki nagy irgalommal hozzánk jöttél. *

Könyörgés:
*Mindenható, örök Isten, Üdvözítőnk példát adott nekünk az alázatosságra,
amikor szent akaratodból emberi testet öltött és vállalta a kereszthalált.
Segíts jóságosan, hogy kínszenvedésének tanítását megértsük, és társai
lehessünk feltámadásában. Aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel
egységben, Isten mindörökkön örökké. *

*OLVASMÁNY Izajás próféta könyvéből Nem rejtettem el arcomat azok elől,
akik gyaláztak, de tudom, hogy nem vallok szégyent. Izajás így jövendölt a
Megváltóról: Ezt mondja az Úr Szolgája: „Isten, az Úr tanította nyelvemet,
hogy az igével támasza lehessek a megfáradtaknak. Reggelenként ő teszi
figyelmessé fülemet, hogy rá hallgassak, mint a tanítványok. Isten, az Úr
nyitotta meg fülemet. S én nem álltam ellen és nem hátráltam meg. Hátamat
odaadtam azoknak, akik vertek, arcomat meg azoknak, akik tépáztak. Nem
rejtettem el arcomat azok elől, akik gyaláztak és leköpdöstek. Isten, az Úr
megsegít, ezért nem vallok szégyent. Arcomat megkeményítem, mint a
kőszikla, s tudom, hogy nem kell szégyenkeznem. Ez az Isten igéje. *
*Iz 50,4-7*

VÁLASZOS ZSOLTÁR
Válasz: *Istenem, Istenem, * miért hagytál el engem?* 2. tónus.
Előénekes: *Aki csak rám néz, mind kinevet, * elhúzza száját, fejét
csóválja.*
*Az Úrban remélt, *hát mentse meg, * ha szereti őt, szabadítsa meg.
Hívek:* Istenem, Istenem, * miért hagytál el engem?*
E:
*Kutyák falkája vett körül, * gonosztevők serege szorongat engem.
Átlyuggatták kezemet és lábamat, * megszámlálhatom minden csontomat.*
H: *Istenem, Istenem, * miért hagytál el engem?*
E: *Elosztják maguk közt ruhámat, * és köntösömre sorsot vetnek.*
*Te azonban, Uram, ne maradj távol, * erősségem siess és segíts.*
H:
* Istenem, Istenem, * miért hagytál el engem? E: Hirdetni fogom nevedet
testvéreim előtt, * a gyülekezetben dicsőítelek téged.*
*Ti, akik félitek az Urat, áldjátok, † magasztaljátok őt, Jákob fiai, *
Izrael minden gyermeke félje őt.*
H: *Istenem, Istenem, * miért hagytál el engem? *
*Zsolt 21,8-9.17-18a.19-20.23-24*

*SZENTLECKE Szent Pál apostolnak a filippiekhez írt leveléből Megalázta
önmagát, ezért Isten felmagasztalta őt. Testvéreim! Krisztus Jézus, mint
Isten, az Istennel való egyenlőséget nem tartotta olyan dolognak, amelyhez
feltétlenül ragaszkodnia kell, hanem szolgai alakot öltött, kiüresítette
önmagát, és hasonló lett az emberekhez. Megalázta önmagát, és engedelmes
lett a halálig, mégpedig a kereszthalálig. Ezért Isten felmagasztalta őt,
és olyan nevet adott neki, amely fölötte van minden névnek, hogy Jézus
nevére hajoljon meg minden térd a mennyben, a földön, és az alvilágban, és
minden nyelv hirdesse az Atyaisten dicsőségére, hogy Jézus Krisztus az Úr.
Ez az Isten igéje. *
* Fil 2,6-11*

EVANGÉLIUM ELŐTTI VERS
*Krisztus engedelmes lett értünk mindhalálig, * mégpedig a kereszthalálig.
Ezért Isten felmagasztalta, † és olyan nevet adott neki, * amely fölötte
áll minden névnek*. Fil 2,8-9 – 7b. tónus.

*Hosszabb forma: A MI URUNK JÉZUS KRISZTUS KÍNSZENVEDÉSE Szent Máté szerint
Mit adtok nekem, ha a kezetekbe juttatom őt? Abban az időben: A tizenkettő
közül az egyik, akit karióti Júdásnak hívtak, elment a főpapokhoz és
megkérdezte tőlük: „Mit adtok nekem, ha kezetekbe juttatom őt?” Azok
harminc ezüstöt ígértek neki. Ettől kezdve csak a kedvező alkalmat kereste,
hogy kiszolgáltassa őt nekik. Hogyan akarod, hol készítsük el neked a
húsvéti vacsorát? A kovásztalan kenyér ünnepének első napján a tanítványok
ezzel a kérdéssel fordultak Jézushoz: „Hogyan akarod, hol készítsük el
neked a húsvéti vacsorát?” Ő így felelt: „Menjetek be a városba, egy
bizonyos emberhez, és mondjátok neki: A Mester üzeni: Közel van az időm, és
tanítványaimmal nálad költöm el a húsvéti vacsorát. A tanítványok úgy
tettek, ahogy Jézus meghagyta nekik, és elkészítették a húsvéti vacsorát.
Ez az én testem, ez az én vérem. Amikor beesteledett, a tizenkét
tanítvánnyal asztalhoz telepedett. Miközben ettek, így szólt hozzájuk:
„Bizony mondom nektek, közületek egyvalaki elárul engem!” Erre nagyon
elszomorodtak, és sorra megkérdezték: „Csak nem én vagyok az, Uram?” Ő így
válaszolt: „Aki velem egyszerre nyúl a tálba, az árul el engem. Az Emberfia
ugyan elmegy, amint megírták róla, de jaj annak, aki az Emberfiát elárulja!
Jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik!” Erre Júdás, az
áruló is megkérdezte: „Csak nem én vagyok az, Mester?” Ő így felelt: „Magad
mondtad!” Miközben ettek, Jézus kezébe vette a kenyeret, áldást mondott,
azután megtörte, és odaadta tanítványainak ezekkel a szavakkal: „Vegyétek
és egyétek: ez az én testem!” Azután a kelyhet vette a kezébe, hálát adott,
és odaadta nekik ezekkel a szavakkal: „Igyatok ebből mindnyájan, mert ez az
én vérem, a szövetség vére, amely sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára.
Mondom nektek, mostantól nem iszom a szőlőtő terméséből mindaddig, míg az
újat nem iszom veletek Atyám országában.” Megverem a pásztort, és
szétszélednek a nyájból a juhok. Ezután zsoltárokat énekelve kimentek az
Olajfák-hegyére. Amikor odaértek, Jézus így szólt: „Ma éjszaka ti
mindannyian megbotránkoztok bennem. Hiszen megírták: »Megverem a pásztort,
és szétszélednek a nyájból a juhok.« De feltámadásom után majd előttetek
megyek Galileába.” Ekkor Péter ezt mondta neki: „Ha mindnyájan
megbotránkoznak is benned, én soha meg nem botránkozom!” Jézus ezt
válaszolta neki: „Bizony mondom neked, még ma éjjel, mielőtt a kakas szól,
háromszor is megtagadsz engem!” De Péter ismét így szólt: „Még ha meg is
kellene halnom veled, akkor sem tagadnálak meg!” Ugyanígy fogadkozott a
többi tanítvány is. Szomorúság és keserűség vett erőt rajta. Közben Jézus
odaért velük a Getszemáni nevű kertbe. Így szólt tanítványaihoz: „Üljetek
le itt, míg én elmegyek imádkozni!” Azután Pétert és Zebedeus két fiát
magával hívta. Egyszerre szomorúság és keserűség vett erőt rajta. Ezt
mondta nekik: „Halálosan szomorú az én lelkem. Maradjatok itt és
virrasszatok velem!” Azután kissé távolabb ment tőlük, arccal a földre
borult és így imádkozott: „Atyám! Ha lehet, múljék el tőlem ez a kehely, de
ne az legyen, amit én akarok, hanem amit te!” Azután odament a
tanítványokhoz, és alva találta őket. Ezt mondta Péternek: „Hát képtelenek
vagytok egy órát virrasztani velem? Virrasszatok és imádkozzatok, hogy
kísértésbe ne essetek! Mert a lélek kész, de a test erőtlen.” Azután
másodszor is elment és imádkozott: „Atyám, ha nem múlhat el ez a kehely
anélkül, hogy ki ne innám, legyen meg a te akaratod!” Majd visszatérve
ismét alva találta őket. A szemük ugyanis nagyon elnehezedett. Otthagyta
őket, és ismét elment imádkozni, harmadszor is ugyanazokkal a szavakkal.
Azután odament a tanítványokhoz, és így szólt: „Aludjatok csak nyugodtan,
és pihenjetek! Íme, elérkezett az óra, amikor az Emberfiát a bűnösök kezére
adják. Keljetek fel, menjünk! Nézzétek, megérkezett, aki elárul engem!”
Kezüket Jézusra emelték és foglyul ejtették őt. Még beszélt, amikor íme,
odaért Júdás, egy a tizenkettő közül, és vele a főpapoktól és a nép
véneitől egy nagy csapat, kardokkal és husángokkal fölszerelkezve. Az, aki
elárulta őt, ebben a jeladásban egyezett meg velük: „Akit megcsókolok, ő
az, őt fogjátok el!” Mindjárt oda is lépett Jézushoz és így szólt: „Üdvöz
légy, Rabbi!” Azután megcsókolta. Jézus ezt mondta neki: „Barátom, miért
jöttél?” Közben a többiek már kezet is emeltek Jézusra, és foglyul
ejtették. Ekkor íme, egy azok közül, akik Jézussal voltak, kardjához
kapott, kirántotta és a főpap szolgájára sújtott: levágta az egyik fülét.
Ekkor Jézus így szólt hozzá: „Tedd csak vissza hüvelyébe a kardodat! Mert
kard által vész el, ki kardot ragad! Vagy azt hiszed, nem kérhetném
Atyámat, s nem küldene segítségemre akár tizenkét légió angyalnál is
többet? De akkor hogyan teljesednék be az Írás, amely szerint ennek meg
kell történnie?” Abban az órában így szólt Jézus a csapathoz: „Mint valami
rabló ellen, úgy vonultok fel kardokkal és dorongokkal, hogy elfogjatok.
Nappal a templomban ültem és tanítottam, ott nem fogtatok el!” Mindez azért
történt, hogy beteljesedjenek a próféták írásai. Ekkor a tanítványok
mindnyájan elhagyták őt, és elfutottak. Látni fogjátok az Emberfiát, hogy a
hatalmas Isten jobbján ül. Akik Jézust elfogták, elvezették őt Kaifás főpap
elé, ahol ekkorra már összegyűltek az írástudók és a vének. Közben Péter
messziről követte őt, egészen a főpap udvaráig. Odaérve leült odakint a
szolgák közt, hogy lássa, mi lesz a dolog vége. A főpapok pedig és az egész
főtanács hamis bizonyítékokat kerestek Jézus ellen, hogy halálra adhassák
őt; de nem találtak, bár sok hamis tanú felsorakozott. Végül előlépett
kettő, és így szólt: „Ez azt mondta: »Le tudom rombolni az Isten templomát,
és három nap múlva fel tudom építeni.«” Erre felállt a főpap és megkérdezte
őt: „Nem felelsz semmit sem arra, amivel ezek vádolnak?” Jézus azonban csak
hallgatott. Ekkor a főpap azt mondta neki: „Esküdj meg az élő Istenre és
mondd meg nekünk, hogy te vagy-e a Messiás, az Isten Fia?” Jézus ezt
válaszolta neki: „Magad mondtad! És mondom nektek: Ezentúl az Emberfiát a
Hatalmas (Isten) jobbján látjátok ülni, és látni fogjátok őt eljönni az ég
felhőin.” Erre a főpap megszaggatta a ruháját és így szólt: „Káromkodott!
Mi szükségünk van még tanúkra? Lám, most ti is hallottátok a káromlást.
Hogyan ítéltek?” Azok ezt válaszolták: „Bűnhődjék halállal!” Ezután
szembeköpdösték, ököllel verték, mások pedig pofon ütötték, és
kérdezgették: „Prófétálj, Messiás, ki ütött meg téged?” Mielőtt a kakas
szól, háromszor is megtagadsz engem. Eközben Péter kint ült az udvaron.
Odament hozzá egy szolgáló, és megszólította: „Te is a galileai Jézussal
voltál!” De ő mindenki hallatára letagadta: „Nem tudom, mit beszélsz!”
Amint a kapunál kifelé tartott, felismerte őt egy másik is, és így szólt az
ott lévőkhöz: „Ez is a názáreti Jézussal volt!” Erre ő ismét tagadni
kezdte, méghozzá esküvel, hogy: „Nem ismerem azt az embert!” Kis idő múltán
az ott ácsorgók odamentek Péterhez, és így szóltak hozzá: „Közülük való
vagy biztosan, elárul a kiejtésed is!” Most már esküdözni és átkozódni
kezdett: „Nem ismerem azt az ember!” És azon nyomban megszólalt a kakas.
Péternek ekkor eszébe jutottak Jézus szavai: „Mielőtt a kakas szól,
háromszor is megtagadsz engem.” Kiment, és odakint keserves sírásra fakadt.
Átadták őt Poncius Pilátus helytartónak. Amikor reggel lett, a főpapok és a
nép vénei meghozták a döntést Jézus ellen, hogy halállal büntetik őt.
Megkötözték, azután elvezették és átadták Pilátus helytartónak. Nem szabad
a kincstárba tenni, mert vérdíj volt! Amikor Júdás, az áruló látta, hogy
(Jézust) elítélték, tettét megbánva visszavitte a harminc ezüstöt a
főpapoknak és a véneknek. Ezt mondta nekik: „Vétkeztem, mert ártatlan vért
árultam el!” Azok így szóltak: „Mi közünk hozzá? Ez a te dolgod!” Ő erre az
ezüstöket eldobta a templomban, azután elment s felakasztotta magát. A
főpapok összeszedték a pénzt, de ezt mondták: „Nem szabad a
templomkincstárba tenni, mert vérdíj volt!” Megtanácskozták a dolgot,
azután megvették rajta a fazekas telkét az idegenek számára temetőnek.
Ezért hívják azt a földet mindmáig Vérmezőnek. Ekkor beteljesedett, amit
Jeremiás próféta mondott: Fogták a harminc ezüstöt, a felbecsültnek árát; –
Izrael fiai becsülték őt ennyire –, és odaadták a fazekas telkéért, amint
az Úr megparancsolta nekem. * Te vagy-e a zsidók királya? Közben Jézust a
helytartó elé állították. A helytartó megkérdezte tőle: „Te vagy-e zsidók
királya?” Jézus ezt felelte: „Magad mondtad!” S miközben a főpapok és a
vének vádaskodtak ellene, ő nem szólt egy szót sem. Pilátus végül
megkérdezte: „Nem hallod, mi mindennel vádolnak?” Ő azonban neki sem
válaszolt egyetlen szóval sem, és a helytartó nagyon csodálkozott ezen.
Szokásban volt, hogy az ünnep alkalmával a helytartó szabadon bocsát egyet
a foglyok közül, akit a nép kíván. Volt akkor egy Barabás nevezetű, hírhedt
rabjuk. Amikor összegyülekeztek, Pilátus megkérdezte: „Mit akartok,
melyiket bocsássam el a kettő közül: Barabást vagy Jézust, akit Krisztusnak
is neveznek?” Tudta ugyanis, hogy csak irigységből adták őt a kezébe. Míg
ott ült ítélőszékében, a felesége üzenetet küldött neki: „Ne avatkozz annak
az igaznak a dolgába! Ma éjjel álmomban sokat szenvedtem miatta!” De a
főpapok és a vének felbiztatták a népet, hogy Barabást kérjék, Jézust pedig
veszítsék el. Amikor tehát a helytartó feltette a kérdést: „Mit akartok,
melyiket bocsássam el a kettő közül?”, ők ezt válaszolták: „Barabást!” Erre
Pilátus megkérdezte: „És mit tegyek Jézussal, akit Krisztusnak neveznek?”
Mindannyian ezt felelték: „Keresztre vele!” Ő újra kérdezte: „De hát mit
követett el?” Mire azok még hangosabban kiáltozták: „Keresztre vele!”
Pilátus látta, hogy semmire sem megy velük, sőt, csak fokozódik a zavargás.
Ezért vizet hozatott, és a nép szeme láttára megmosta a kezét ezekkel a
szavakkal: „Én ártatlan vagyok ennek az igaznak vére ontásában. Ez a ti
dolgotok!” Erre az egész nép így kiáltott: „A vére rajtunk és a
gyermekeinken!” Ekkor szabadon bocsátotta nekik Barabást, Jézust pedig
megostoroztatta, és elrendelte a keresztre feszítést. Üdvöz légy, zsidók
királya! A helytartó katonái bevitték Jézust a helytartóságra, és köréje
gyűjtötték az egész helyőrséget. Levetkőztették, bíborszínű köpenyt adtak
rá, tövisből koronát fontak, és a fejére helyezték, a jobbjába pedig
nádszálat nyomtak, azután térdet hajtva előtte így gúnyolták: „Üdvöz légy,
zsidók királya!” Közben leköpdösték, elvették tőle a nádat, és a fejét
verték vele. Miután így csúfot űztek belőle, levették róla a köpenyt,
felöltöztették a saját ruháiba, és elvezették, hogy keresztre feszítsék.
Vele együtt két rablót is megfeszítettek. Amint kifelé haladtak,
találkoztak egy Simon nevű cirenei emberrel; őt kényszerítették, hogy vigye
(Jézus) keresztjét. Végül odaértek arra a helyre, amelyet Golgotának, azaz
Koponyák helyének hívnak. Itt epével kevert bort adtak neki. Ő megízlelte,
de nem kért belőle. Azután keresztre feszítették. Sorsot vetve
szétosztották egymás között a ruháit, majd letelepedtek ott, és őrizték.
Feje fölé odaírták elítélésének okát: „Ez Jézus, a zsidók királya.”
Ugyanakkor két rablót is keresztre feszítettek vele: az egyiket jobbról, a
másikat balról. Ha Isten Fia vagy, szálj le a keresztről! Akik arra jártak,
káromolták őt, bólogattak a fejükkel és ezt mondták: „Le akartad rombolni a
templomot, és harmadnapra fölépíteni? Szabadítsd hát meg önmagadat! Ha
Isten Fia vagy, szállj le a keresztről!” Ugyanígy gúnyolták őt a főpapok is
az írástudókkal és a vénekkel együtt: „Másokat megmentett, de magát nem
tudja megmenteni! Ha Izrael királya ő, hát jöjjön le most a keresztről, és
hiszünk benne! Bízott az I*

*stenben? Mentse meg őt most, ha akarja! Hiszen azt mondta: Az Isten Fia
vagyok!” Ugyanígy gyalázták őt a vele megfeszített rablók is. Éli, Éli,
lámá szábáktáni? Hat órától sötétség borult az egész földre kilenc óráig.
Kilenc óra körül Jézus hangosan felkiáltott: „Éli, Éli, lámá szábáktáni?,
azaz: Istenem, Istenem! Miért hagytál el engem?” Az ott állók hallották
ezt, és egyesek megjegyezték: „Ez Illést hívja!” Egyikük mindjárt
odafutott, fogott egy ecetbe mártott szivacsot, rátűzte egy nádszálra, és
inni adott neki. A többiek azonban ezt mondták: „Hadd lássuk, eljön- e
Illés, hogy megszabadítsa?” Jézus pedig még egyszer hangosan felkiáltott,
és kilehelte lelkét. (Most térdre borulunk, és egy keveset csendben
időzünk.) Ekkor a templom függönye kettéhasadt, felülről egészen az aljáig.
A föld megmozdult, a sziklák megrepedtek. Sírok nyíltak meg, és sok elhunyt
szentnek feltámadt a teste. Az ő feltámadása után előjöttek a sírokból,
bementek a szent városba, és sokaknak megjelentek. A százados és a többiek
is, akik Jézust őrizték, a földrengés és a történtek láttára igen
megrémültek, és így szóltak: „Ez valóban Isten Fia volt!” * Sok asszony is
volt ott. Messziről figyelték mindazok, akik Galileától kezdve követték őt
és szolgáltak neki. Köztük volt Mária Magdolna, azután Mária, Jakab és
József anyja, valamint Zebedeus fiainak az anyja. József a saját, új
sírboltjába helyezte Jézus testét. Amikor beesteledett, jött egy
Arimateából való gazdag ember, név szerint József, aki maga is Jézus
tanítványa volt. Bement Pilátushoz, és elkérte Jézus holttestét. Pilátus
elrendelte, hogy adják át neki. József levette a testet, beburkolta tiszta
lenvászonnal, és saját, sziklába vájt, új sírboltjába helyezte. A sír
bejárata elé nagy követ gördített, és elment. Mária Magdolna és a másik
Mária ott ültek a sírral szemben. Van őrségetek: őrizzétek ti, ahogy
tudjátok! Másnap, vagyis a készületnap elmúltával a főpapok és a farizeusok
összegyűltek Pilátus előtt, és így szóltak: „Úgy emlékszünk, hogy ez a
csaló még életében ezt mondta: Harmadnapra feltámadok. Rendeld hát el, hogy
harmadnapig őrizzék a sírt, nehogy odamenjenek tanítványai és ellopják,
aztán így szóljanak a néphez: Feltámadt a halottak közül! Ez a csalás
rosszabb lenne az előzőnél!” Pilátus azonban csak ennyit mondott: „Van
őrségetek: őrizzétek ti, ahogy tudjátok!” Erre azok elmentek, lepecsételték
a követ, és őrséget állítottak a sírbolt elé. Ezek az evangélium igéi. Mt
26,14-27.66 rövidebb: Mt 27,11-54*
EGYETEMES KÖNYÖRGÉSEK
Pap: Imádkozzunk, testvéreim, hogy Megváltó királyunkhoz mindenkor
hűségesek maradjunk!
Lektor: 1*. Urunk, ismerje fel minden ember, hogy önfeláldozó szenvedésed
árán váltottál meg bennünket!*
Hívek: Kérünk téged, hallgass meg minket!
2. *Tedd készségessé Egyházad tagjait a kereszt hordozására és a kegyelem
közvetítésére!*
Hívek: Kérünk téged . . .
3. *Keresztedből fakadjon béke és egyetértés minden nép számára!*
Hívek: Kérünk téged . . .
4. *Egyesítsd szenvedéseinket megváltó szenvedéseddel, hogy egy lehessünk
veled a mennyei boldogságban is!*
Hívek: Kérünk téged . . .
5*. Megváltó kereszthalálod által adj örök életet az elhunyt híveknek!*
Hívek: Kérünk téged . . .
Pap: *Urunk Jézus, te vonakodás nélkül vállaltad a kereszthalál gyötrelmét
néped üdvösségéért. Taníts meg minket az áldozatos szeretetre, hogy részünk
legyen az örök dicsőségben! Aki élsz és uralkodol mindörökkön örökké.*
Hívek: Ámen.

Felajánló könyörgés:
*Urunk, Istenünk, egyszülött Fiad szenvedése engeszteljen ki téged
irántunk, és amit cselekedeteinkkel nem tudunk kiérdemelni, ennek a
végtelen értékű áldozatnak érdeméből adja meg nekünk a te irgalmad.
Krisztus, a mi Urunk által.*
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20200405/d7c8b651/attachment.html>