[Grem] Székely János püspök a koronavírusról, egyéb lelki vírusokról és a most lehetőségeiről

[Emoke Greschik]

 Székely János püspök: Van mindebben valami nagy aránytalanság,
hangsúlytévesztés

https://www.magyarkurir.hu/hirek/szekely-janos-puspok-van-mindebben-valami-nagy-aranytalansag-hangsulytevesztes
Székely János szombathelyi megyéspüspök szerkesztőségünk kérésére írt
jegyzetét olvashatják a koronavírusról és más „lelki vírusokról”.

Először is idős, beteg, bajban levő embertársainkhoz szeretnék szólni. Nagy
szeretettel gondolunk rájuk, együttérzünk velük, imádkozunk értük.
Igyekszünk mindent megtenni az egészségük megóvása érdekében.

A második gondolatom az orvosoké, ápolóké. Hálásan köszönjük az ő bátor
helytállásukat, szolgálatukat! Kívánunk nekik sok erőt, türelmet, kitartást
ebben az embert próbáló helyzetben.

Szeretnék ezután reflektálni a járványra és az emberiség erre való
reakciójára. J*elenleg az emberiség nagyon érzékenyen reagál környezetünk
megóvásának fontosságára, a klímaváltozásra, az egészségünket fenyegető
veszélyekre.* Ez önmagában nagyon jó. Jó, hogy az emberiség egyre inkább
érzi, hogy a teremtett világban és az emberi testben is van egy gyönyörű,
objektív rend, egy törékeny harmónia, amelyet tiszteletben kell tartania,
ha nem akarja elpusztítani környezetét és önmagát.

*Mintha azonban hiányozna annak tudata és átérzése**, hogy* ez a gyönyörű
és törékeny isteni harmónia nemcsak a természetre és az ember biológiai
valóságára vonatkozik, hanem *van egy gyönyörű rendje az emberi szellem
életének is*. *Mintha élesen szétválasztaná a mai ember a valóságot, és
annak csak a felszínével, a biológiai, természeti dimenziójával
foglalkozna. **Pedig van a valóságnak még sok mélyebb és fontosabb rétege.*
Mozart *Requiem*je vagy Michelangelo *Pietà*ja gyönyörű. Ez a szépség nem
mérhető, nem bizonyítható kísérleti úton, mégis valóság. *Egy család
békéje, a szülők egymás iránti szerelme és hűsége is valóság. Sokkal
fontosabb valóság, mint **az, amit megmérhetünk és megszámolhatunk.*

*Vannak az emberiségnek nagyobb bajai is, mint a koronavírus, de sajnos
ezekre a bajokra szinte teljesen érzéketlenek vagyunk*. *Körülbelül hat
másodpercenként meghal egy gyermek a Földön az éhínség miatt, vagy a
legalapvetőbb gyógyszerek híján.* *Az emberiségnek meglenne a lehetősége
arra, hogy ezen segítsen*. Van a Földünkön bőségesen elég élelmiszer
mindenki számára. Van elég repülőgép, hogy a szükséges segítség mindenhová
eljusson. Mégsem mozdul meg a világ, hogy segítsünk a legszegényebb
testvéreinken. Talán azért, mert ez az ő életüket fenyegeti, nem a miénket.

*Mennyi lelki vírus terjed a világhálón*, mennyi pusztító tartalom! Ennek
megállítására sem tesz semmit a világ, pedig gyerekek, fiatalok, emberek
millióinak lelkét, szellemét, családi életét rombolja, megsebzi. *1956 óta
több mint 6 millió ártatlan, védtelen kicsi gyermek életét vették el még a
születésük előtt.*

Van mindebben valami nagy aránytalanság, hangsúlytévesztés*:* Mi az, amire
megmozdul a világ, és mi az, amire nem.

A járvány eszünkbe juttatja földi létünk törékenységét, sebezhetőségét,
mulandóságát.

*Ez a földi lét nem végállomás*. A földi életünk út, amelynek során
megtanulhatunk szeretni, ajándékká tenni az életünket, hogy majd a halál
kapuján át Isten végtelen, örök szeretetébe beléphessünk. A halál kapujában
Ő vár minket kitárt karokkal. Mintha a mostani, sokszor pánikhoz közeli
hangulatból nagyon hiányozna az örök életbe vetett hit. Mintha sok ember
lelkéből eltűnt volna a derűs és nyugodt bizalom abban, hogy *Isten
tenyerén van a világ és az életünk, Ő alkotott minket, Ő hívott elő a
semmiből, és Őbenne lesz a beteljesedésünk. Ő az Alfa és az Ómega, a kezdet
és a vég, a beteljesedés*. Pedig az örök élet sejtése, reménye, tudása ott
rejtőzik minden ember lelkében, kiirthatatlanul. Mennyire fontos lenne
most, a járvány napjaiban ezt a lelkünk mélyén szunnyadó, talán eltemetett
hitet, sejtést, bizalmat újra a felszínre hozni, megszólaltatni!

*A II. világháború idején került kórházba Peter Wust, híres filozófus és a
Hitlerrel szembeni ellenállás egyik vezéralakja. Az egyik bombázás alatt
elfelejtették őt is levinni az óvóhelyre. Az orvos, amikor észrevette, hogy
fent felejtették, lélekszakadva rohant fel, hogy megoldja a leszállítását.
Odafutott az ágyához, és azt mondta az akkor már teljesen mozgásképtelen
híres tudósnak: „Elnézést, Uram, megfeledkeztünk Önről, de hamarosan
biztonságba helyezzük!” Wust elmosolyodott, és csak ennyit mondott: „Én
abszolút biztonságban vagyok!” **Milyen jó volna, ha a járvány feszült,
nehéz pillanataiban is ott lenne bennünk a hit derűje, bizalma, békéje!*

A* járvány lehetőség is*. A családok olyan sok időt lehetnek most együtt,
mint nagyon ritkán, talán soha eddig. Mennyire fontos lenne ezt az időt
értékessé tenni! Alkalom ez az összezártság a közös játékra, a közös
bibliaolvasásra, énekre, imádságra.

*Fedezzük fel a szentmise-nélküliség fájdalmas napjaiban, hogy Krisztus sok
más módon is jelen van: a felebarátban, a Szentírás szavaiban, akkor, ha
ketten-hárman összejövünk az ő nevében, a szegényben, a szenvedőben, akin
segítünk.*

*Legyen ez a rendkívüli nagyböjt a csend, a megtérés, az egymás iránti
szeretet és együttérzés, a kölcsönös segítés ideje mindannyiunk számára!*

*Székely János püspök*

*Fotó: Merényi Zita*
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20200404/9f383e35/attachment.html>