[Grem] Európa lassan elhülyül

[KEA]

Európa lassan elhülyül

Demokrata, 2020.04.01. -- Hernádi Zsuzsa
https://demokrata.hu/vilag/europa-lassan-elhulyul-221666/


Egyre több tanulmány és könyv hívja fel a figyelmet arra a szomorú 
tényre, hogy a fejlett ipari országok az elbutulás útjára léptek. Míg a 
múlt században folyamatosan emelkedett az emberek értelmi képességének 
szintje, a folyamat a kilencvenes években megtorpant, mára pedig 
csökkenésnek adta át a helyét.

Nem demenciáról vagy az Alzheimer-kórról van szó, noha ezeknek a 
betegségeknek az előfordulása az élettartam hosszabbodásával szintén 
növekedést mutat. A nyugat-európaiak IQ-szintjében bekövetkezett mérhető 
csökkenésre hívják fel a figyelmet, amelynek nagysága évtizedenként 1,23 
pont – állítják az Intelligence szaklapban megjelent tanulmány szerzői.

A vizuális reakcióidő mérésével tesztelték azt a felvetést, amely 
szerint a XIX. század embere okosabb volt a mai, high-tech eszközöket 
használó nemzedéknél. Ennek egyik oka több korábbi tanulmány szerint, 
hogy a XX. században a magasabban képzett nők kevesebb gyermeket 
vállaltak, a népesség gyarapodásához az alacsonyabb intelligenciájúak 
nagyobb mértékben járultak hozzá, így egy adott populáción belül 
jelentős IQ-csökkenés következett be. A migrációs hullám ezt az arányt 
tovább rontja. De nem ez az egyedüli ok.

/Siegfried Lehr/ hosszú éveken át akadémikus-igazgatóként vezette az 
erlangen-nürnbergi egyetem pszichiátriai klinikáját. Munkássága során 
évtizedeken keresztül kutatásokat folytatott az emlékezőtehetség, a 
memóriateljesítmény és az intelligencia tárgykörében. A növekvő 
elbutulás fő okai közt a két ellentétes pólust, a túl- és az 
alulterhelést nevezi meg: mindkettő árt az intelligenciának és a 
szellemi teljesítménynek. A túlterheltség a korunk új követelményeinek 
való megfelelési kényszerben, az állandó telefoncsörgésben, 
e-mail-özönben, határidőkben ölt testet, amelyek kizsákmányolják a 
szellemi erőforrásokat.

/„Aki krónikus stresszben szenved, negyvenéves korára leépül”/ – állítja 
a professzor. Aki jobb teljesítményt akar elérni, annak meg kell 
tanulnia gazdálkodni az energiáival. Ehhez nagyon fontos, hogy tudjunk 
szünetet tartani. 70-100 perces koncentrált figyelem után mindenképp be 
kell iktatni egy rövid szünetet, hogy ne merítsük ki végképp a mentális 
tartalékainkat. Ám az agyat nem csak a túl sok stressz terheli túl. 
A monotónia is valóságos méreg az értelem számára. A hosszú tévézés, a 
lustálkodás nagymértékben csökkenti a szellemi teljesítményt.

Már egy ötnapos semmittevés alatt öt ponttal csökken az IQ. Ezt klinikai 
körülmények közt, olyan pácienseken mutatták ki, akiket nem terheltek a 
mindennapi élet feladatai, és nem érintkeztek annyi emberrel, mint 
korábban, számolt be a tapasztalatairól Lehr. Úgy találta: két-három nap 
semmittevés még jót tesz, de azután már megkezdődik a leépülés. Három 
hét alatt az IQ akár húsz ponttal is csökkenhet, és ha visszatér a 
páciens a mindennapi életbe, csak 4-6 hét után áll vissza az IQ-ja a 
korábbi szintre, számolt be a tapasztalatairól az intelligencia-, 
memória- és demenciakutató.

A terhelés megfelelő mértéke mellett a táplálkozásnak, a minőségi 
alvásnak és a mozgásnak is óriási szerepe van. A nehéz, zsíros ételek, a 
kevés mozgás nemcsak a testi, hanem a szellemi teljesítményre is káros 
hatással vannak. De a legfontosabb, hogy az agyat napról napra új 
kihívások elé állítsuk, tanácsolja a professzor.

A XX. században az IQ folyamatosan növekedett, majd ez a folyamat a 
kilencvenes években megállt, és helyette az iparilag fejlett országokban 
egyre intenzívebb csökkenés kezdődött.

/Jakob Pietschnig,/ a Bécsi Egyetem pszichológiadoktora 2008 óta kutatja 
az intelligencia témakörét. Úgy látja: az IQ-csökkenés azért következett 
be, mert eljutottunk egy adott pontig, ahonnan már az értelmi 
teljesítmény tovább nem növelhető, elértük az „üvegplafont”. Ez ahhoz 
hasonló, mintha valaki rendszeresen futna: először javul a 
teljesítménye, de egy idő után már a folyamatos edzés sem hoz jobb 
eredményt. Pietschnig a XX. században mért 30 pontos IQ-növekedést a 
jobb képzésnek, táplálkozásnak és egészségügyi ellátásnak tulajdonítja.

A kisgyermekeknél a táplálkozás során az erőforrások 90 százaléka az agy 
fejlődését szolgálja. Ha a gyerek alultáplált, nem fejlődik megfelelően 
az agya. Ha azonban túl van táplálva, egy idő után nem lesz okosabb, 
csak kövérebb, állítja a bécsi kutató.

Ezt az állítást támasztja alá az Australian National University 
professzora, /Nicolas Cherbuin/ is, aki arra figyelmeztet, hogy a 
gyorsbüféből származó ételek fogyasztásával „felzabáljuk az agyunkat”. 
Köztudott, hogy ezek az ételek (gyorsfagyasztott burgonya, hamburger, 
pizza) egészségtelenek, ártanak a szívnek és a testnek, de azt is 
kimutatták, hogy az ilyen táplálkozás hosszú távon növeli a demencia 
kockázatát is.

Az egyén intelligenciája, mint olyan, nem valami fizikai jellemzőkkel 
leírható, állandó tulajdonság.

Az agyunk egy sor kognitív képességnek van birtokában, amely a 
civilizáció fejlődésével alakult ki, hogy a világ dolgai­ban 
kiigazodjunk és az új kihívásokhoz alkalmazkodni tudjunk. Az oktatásnak 
ebben kulcsszerepe van. De képes-e vajon ellátni a mai iskolarendszer a 
feladatát? /Michael Winterhoff,/ a Németország elbutul (Deutschland 
verdummt) című könyv szerzője szerint a német oktatási és képzési 
rendszerben a mai gyerekek személyiségzavarossá válnak, egocentrikussá 
és narcisztikussá nevelik őket, kockára téve ezzel a jövőt, mert ha ez 
így megy tovább, a mai gyerekek egész egyszerűen nem lesznek 
munkaképesek. A gyermekpszichológus a Focusnak adott interjújában 
elmondta, hogy a pszichés képességek fejlesztése már egyáltalán nem kap 
szerepet az óvodai és iskolai nevelésben. Hiányoznak az úgynevezett soft 
skillek („puha készségek”), amelyek a szakmai tudáson felül 
meghatározzák egy adott munkavállaló beilleszkedési, motiválhatósági, 
kezelhetőségi és krea­tivitási jellemzőit, például a pontosság igényét 
vagy azt a képességet, hogy rendszereket és folyamatokat lássanak át.

A szociális készségek hiánya és az általánosan elterjedt túlzott 
önbecsülés miatt a diákok egyre gyakrabban szakítják félbe 
tanulmányaikat. A gyermekpszichológus szerint ez a jelenség az 
elhibázott oktatáspolitika következménye. Körülbelül két évtizede 
átalakították az oktatási rendszert, és áterőltették az autonóm 
tanulást. Ezáltal hiányzik a tanulóknak a példakép, az, aki a szociális 
és emocio­nális (érzelmi) intelligenciájukat fejleszthetné. Az autonómia 
jegyében már az óvodás is maga döntheti el, hogy hol játsszon, mikor és 
mivel.

Winterhoff úgy látja, a gyerekeknek példaképekre van szükségük, akiktől 
a viselkedési mintákat és az emberi tartást megtanulhatják. /„Enélkül a 
gyermekeink narcisztikus, egoista felnőttekké válnak, akik nem figyelnek 
oda másokra, csak magukra, és azt teszik, amihez épp kedvük van. Nem 
alakul ki az értékítéletük sem”,/ állítja a szerző.

Winterhoff szerint nagyon helytelen az a gyakorlat is, ahogy a szülők a 
digitális eszközökkel bánnak: okostelefon nem való tíz év alatti gyerek 
kezébe! Ezek az eszközök egy párhuzamos világot vetítenek a gyerek elé, 
akadályozva pszichés fejlődésüket. Későbbi évfolyamokon már megengedett 
a használatuk, de ott is csak mértékkel. A tanárok szerepét is újra kell 
gondolni, mondja Winterhoff. A pedagógusoknak meg kell adni a 
lehetőséget, hogy újra tanárok legyenek. Tanítsanak, lehetőleg kis 
csoportokban. És mutassanak példát.

Még nem késő, állítja a szerző. Ha nem hinné, hogy a hibás folyamatokat 
vissza lehet fordítani, nem írta volna meg ezt a könyvet.

-- 

Üdvrivalgással:
KEA.