[Grem] Felülírt Biblia

[KEA]

Felülírt Biblia

MH, 2019.10.26. -- Szalai Attila
https://www.magyarhirlap.hu/velemeny/20191026-felulirt-biblia


A brit bíróság döntése tehát azt sugallja, hogy „a Teremtés Könyvének 
1.27 pontjában való hit” és „a transzgenderizmusban való hit hiá­nya” 
együtt elegendő alapot szolgáltat arra, hogy az Egyesült Királyságban 
megbüntessenek valakit


Nemrégiben a The Telegraph brit lap adott hírt arról, hogy egy David 
Mackereth nevű orvost, egészségügyi és munkaképességi szakértőt, aki 
több mint három évtizedet töltött lelkiismeretes köztisztviselőként a 
minősítésre hivatott birminghami állami hivatalban azután távolították 
el állásából, hogy főnöke kifaggatta személyes vallási meggyőződéseiről. 
Itt hangzott el a kérdés, mit tenne, ha egy szakállas férfi belépne a 
rendelőjébe, és női névmással kérné, hogy miként szólítsa őt. Az 55 
éves, négygyermekes családapa erre szilárdan leszögezte, hogy vallási 
meggyőződése miatt nem teheti. Ezt követően szüntették meg azonnali 
hatállyal munkaviszonyát. Így az esetből munkaügyi per keletkezett, s az 
ítélethozatalkor a tekintetes bíróság megállapította, hogy „a Teremtés 
könyvének 1.27 pontjában való hit, a transzgenderizmusban való hit 
hiánya és a transzgenderizmus tudatos ellenzése megítélésünk szerint 
összeegyeztethetetlen az emberi méltósággal és ellentétes más, ebben a 
meghatározott esetben transzgender egyének alapvető jogaival.”

Az ítéletet követő kommentárok az egyébként teo­lógiailag is képzett 
orvosszakértőt „unashamed Christian” jelzővel illették, ami a szótár 
szerint annyit tesz, mint – lehet válogatni – szégyentelen, 
szemérmetlen, szemtelen, arcátlan, pofátlan keresztény. Itt tartunk.

A bírósági döntés tehát azt sugallja, hogy „a Teremtés Könyvének 1.27 
pontjában való hit” és „a transzgenderizmusban való hit hiá­nya” együtt 
elegendő alapot szolgáltat arra, hogy az Egyesült Királyságban 
megbüntessenek valakit, ebben az esetben az állása elvesztésével. A 
döntésre válaszul Mackereth kijelentette, kötelességének érzi, hogy 
fellebbezzen. „Nem csak engem zavar az ítélet. Azokat a munkatársaimat 
is, akik nem osztják a hitemet, de látják, hogyan csorbíthatják meg 
gondolati és szólásszabadságukat a bírák ítéletei” – jelentette ki 
Mackereth. Majd így folytatta: „Úgy érzem, fellebbeznem kell, hogy 
harcolhassak a keresztények azon szabadságjogáért, hogy az igazságot 
mondhassák. Ha nem tehetik, akkor a szólásszabadság meghalt ebben az 
országban, és ennek súlyos, szerteágazó következményei lesznek az orvosi 
gyakorlat számára az Egyesült Királyságban. Egyetlen orvos, kutató vagy 
filozófus sem tudja szemléltetni vagy bebizonyítani, hogy egy személy 
meg tudja változtatni a nemét” – tette hozzá. „Szellemi és erkölcsi 
sérthetetlenség nélkül az orvostudomány nem tud működni, és most az én 
harminc esztendei orvosi munkámat lényegtelennek tartják ahhoz a 
kockázathoz képest, hogy valaki más esetleg sértve érezheti magát.”

Ha felütjük a könyvek könyvét, a Bibliát, valóban, mindjárt az elején, a 
Teremtés Könyvének 1.27 passzusában az olvashatjuk, hogy „Isten 
megteremtette az embert, saját képmására, az Isten képmására teremtette 
őt, férfinek és nőnek teremtette őket.” S mindjárt a következő, 1.28 
passzus szerint: „Isten megáldotta őket, Isten szólt hozzájuk: Legyetek 
termékenyek, szaporodjatok, töltsétek be a földet és vonjátok uralmatok 
alá. Uralkodjatok a tenger halai, az ég madarai és minden állat fölött, 
amely a földön mozog.”

Világos, egyértelmű beszéd, és ezredéveken át nem eszébe sem jutott 
senkinek, hogy kétségbe vonja e tényeket. Legalábbis a hívő embereknek 
nem, beleértve a zsidókat, a keresztényeket és muzulmánokat is. 
Nemrégiben azonban a brit munkaügyi bíróság olyan ítéletet hozott, 
amelyben kijelenti, hogy Isten műve „összeegyeztethetetlen az emberi 
méltósággal”. Magyarán: a Teremtő fölébe helyezte magát. Ezen trend 
nyomán csak idő kérdésének látszik, hogy mikor jut majd egy bírói 
testület odáig, hogy elvesse a termékenységet és a szaporodást, azt 
ajánlva, hogy a szexuális örömszerzés bármi más formája haladóbb, mint a 
hetero kapcsolat, hiszen nem fenyeget gyermekáldással, s vegán életmódot 
javasolva fel kívánja szabadítani az ember uralma alól az összes 
állatot. A következő lépés netán a növények kímélése lesz, alkalmasint a 
fényevésre váltás.

Mondhatnánk, nincs új a nap alatt. A ki tudja miért, még mindig „nagy 
francia forradalomnak” nevezett borzalmas eseménysor világnézeti 
támasztékainak egyike a vallás elvetése volt, a templomok államosítása, 
ami a mai napig meg is maradt Franciaországban, és most például a 
leégett Notre Dame székesegyház költséges felújítása okoz nagy problémát 
a világi hatóságoknak. A jakobinusok nyomában folytatták a vallás elleni 
harcot Marx, Engels és Lenin követői, kikiáltva a hitet „a nép 
ópiumának”, hogy helyébe a kommunizmus vallástalanságát helyezzék. 
Feledtetni akarták a nyomasztó gondolatot, hogy van valaki felettünk, 
akinek engedelmességgel tartozunk, és csillapítja a 
lelkiismeret-furdalást, hogy nem adunk neki hálát, s bűnösen áthágjuk 
törvényeit. Az egyenlőséget igyekeztek elhitetni velünk, holott magában 
a kommunista rendszerben sem volt mindenki egyenlő, Orwell szellemes 
megfogalmazásában voltak-vannak bizony ott is „még egyenlőbbek”. A 
libertinus-bolsevista cél a komikus lázadás megkönnyítése volt. Abba az 
álomba ringatott, hogy minden korlátozás nélkül magunknak szabhatunk 
törvényt, eldönthetjük, mi a jó és mi a rossz, elvetvén, hogy ez már rég 
el van döntve, és egyáltalán nem tőlünk függ. Mákonyos utópia­ként tárt 
elénk egy soha meg nem valósuló jövőt – nevezzük azt kommunizmusnak, 
igazságos társadalomnak, akárminek –, amely azzal a meleg érzéssel tölt 
el, hogy jó irányba haladunk, és jobbak vagyunk, mint az elődeink. A 
totalitárius kutyulék a százmillió áldozat és egyéb mellékhatások 
ellenére még mindig kelendő, és még mindig hat. Ugyan manapság jobbára 
már átcímkézve forgalmazzák, liberális demokrácia néven fut, s 
mellékhatásként „nyílt társadalmat” kellene létrehozzon. Múlt nélküli 
„modern” emberek közösségét – csakhogy közösség összetartó múlt nélkül 
nem létezik, csak egyének atomizált halmaza.

Brit földre visszatérve, érdemes felfigyelnünk arra is, hogy miként 
közelítik meg az ottani bíróságok az úgynevezett „mercy killing” 
kérdését. A kifejezés szó szerinti fordításban „könyörületes 
gyilkosságot” jelent, amit a szótárak általában eutanáziaként 
azonosítanak be. Kérdés, hogy vajon a szeretet aktusának lehet-e 
tekinteni, ha valaki ledobja az erkélyről Alzheimer-kórban szenvedő 
édesanyját. Nos, egy másik brit bíróság megmutatta, hogy igen, „odaadó 
fiúnak” nevezve a gyilkost. Óhatatlanul úgy tetszik, hogy az emberiesség 
lényegét újra meghatározó szigetországi „bírósági forradalom” egyenesen 
a szakadékba vezető út, és gyakorlatának folytatása gyökerestül 
felforgatja azt, ahogyan a társadalom az emberi élet értékére tekint. 
Mint a legutóbbi brit bírósági ítéletek mutatják, ez a forradalom aztán 
valóban senkit nem diszkriminál: egyformán sújtja a hajlott korú 
embereket és a legfiatalabbakat.

Nehéz szívvel mondom ki: anglomániámat revideálnom kell. Hiszen éppen 
azt szerettem a britekben, hogy szenvedélyesen elkötelezettek voltak a 
hagyományaik mellett, kezdve a monarchia megőrzésétől a jobbra hajts 
fenntartásáig, az obligát pirítósos reggelitől a déli lunchig, az ötórai 
teáig, a főétkezésnek számító estebédig, a kora délutáni dinner­ig, és 
sok egyébig. De ami nálam mindent vitt, az a londoni emeletes buszok és 
a bumfordi kockataxik teljes lecserélésére tett kísérlet bukása volt. És 
nagyon tetszett az is, hogy egy bizonyos arisztokrata család késői sarja 
felfedezvén a családi levéltárban egy olyan, a 13. században szerzett 
királyi privilégiumot, amelynek értelmében a juhnyáját bármelyik londoni 
hídon díjfizetés nélkül áthajthatja, úgy harminc évvel ezelőtt 
kísérletképpen meg is tette. Ami jár, az jár: a rendőrség nyáj kedvéért 
leállította forgalmat.

Úgy tetszik, mindez múlóban van. Egy cseppet még nosztalgiázom rajta, 
amíg büntetlenül lehet. S amíg oda nem jut Nagy-Britannia, hogy majd 
lovaggá ütik a genderizmus és a kegyes halál élharcosait, s bírósági 
ítélet nem születik a Biblia, mint politikailag inkorrekt szöveg teljes 
elvetése, tiltása tekintetében.

-- 

Üdvrivalgással:
KEA.