[Grem] Evolúció

[Gy Greschik]

Kedves Egon és Laci!

Hadd reagáljak még egyszer, talán most utoljára ebben a témában.  Egyben elnézést is kérek az időnkénti pontatlanságaimért, stílusbeli aberrációimért (idétlen hasonlatok, „MOnty Python humor” :-)  és a töméntelen elütés mistt.

Szóval:

Laci, Levente, és többen:

Az általatok leírtak (Laci: az összefoglaló-kérdező levél ma reggel 7:10-kor, Levente: a programozói algoritmus amit a moderátor kriksz-kraksznak vélt) tökéletesen és frappánsan-viccesen (Levente) összefoglalták az evolóció-elmélet alap paradigmáját.  Amit leírtatok, az az evolúció klasszikus elméletének a lényegét.

Laci, ahhoz, amikor azt írtad, hogy felfoghatatlanul hosszú korszakokról beszélünk -- ahhoz még hozzáfűzöm, hogy erre utaltam korábban az óra példával.  Ha nagyon-nagyon-nagyon sokáig rézogatjuk az óratörmeléket a befőttesüvegben, egyszer csak egy felhúzott, ketyegő, működő órává fog összeállni.  Valamikor.  Az hogy a pontos időt 3 perc eltéréssel mutatja majd, már tényleg nem is ad hozzá szinte semmit a valószínűségszámítási probléma minőségi-nagységrendi lényegéhez, hiszen ahhoz képest, hogy felhúzve-ketyegve összeálljon, az az 1:240-es további esély, hogy ebbe a pontossági intervallumba esik, tényleg részlet.  A kísérlet sikere csak idő kérdése... nem igaz?

Másrészt azzal nem szabad elintézni tudományos kérdéseket, hogy felfoghatatlan idő alatt felfoghatatlan dolgok történhetnek.  Ami az én számomra felfoghatatlan, egy geológusnak nem az.  Ami a gológusnak felfoghatatlan, az a filágegyetem fejlődésén elmélkedő kutató asztofizikusnak nem az.  Ha őszinte vagyok, a közvetlen érzékvilágunkon túl (tyúkhúsleves, álmosság, halál, stb.) minden felfoghatatlan, nem?  De az ember modelleket állít föl, megnézi a régi leleteket, és számol -- ha felfoghatatlan marad is minden, pl hogy XY uralkodó ekkor és ekkor mit gondolt, vagy mikor és hogyan jelentek meg a dinoszauruszok -- attól még az ember által használt eszközökkel megragadható, bizonyos korlátokkal.  A történész-régész a maradék tárgyakon és írásokon töpreng, a fizikus mér és számol, a matematikus az absztrakciókkal játszik.  Az, hogy „nem felfogható” nem érv a tudomány szempontjából.  Meg kell találni hozzá az eszkö
 zt, és márik lehet hipotéziseket felállítani, azokat ellenőrizni, kísérletezni, ellentmondásokat keresni és azokat megpróbálni feloldani -- és a tudomány halad előre.

Az evolúció-elmélet szempontjából -- ami, ismétlen, korunk egyik vallási tézise -- is tart ez a folyamat, de még nem jutott el addig, hogy legalább annyit bebizonyítson, hogy az elmélettel legalább megmagyarázható legyen az, amit a fajok egymás utáni megjelenéséről és eltűnéséről tudunk.

E vonalon sokminden kimaradt ebből az e-mailes beszélgetésből, én is felületesen tudtam érinteni.  De történetesen látom, hogy kimaradt az, amilyen módokon az evolócióelmélet másfél évszázad során próbálta magyarázni a bizonyítványát: ahogy az általatok felvázolt klasszikus elméletnek a valósággal való ellentmondásait próbnálták-prónbálják feloldani, aztán a gyógyszer mellékhatásaira keresik a következő gyógyszert, stb.  Szakember nem lévén, egy konkrét kifejezés ugrik most be: keressetek rá az angol „hopeful monster” kifejezésre.  Ez pont azt a jelenséget takarja, amit a kopasz farkas példájával húztam alá: egy minőségi mutáció tipikusan nyomorékot hoz létre -- hogy lehet hát ilyen lény a jövő reménye, hogy kezdhet el szaporodni, stb.  Néhány éve még egy szerző neve is beugrott volna nekem, akkor inkább voltam naprakész.  Már nem emlékszem.  A lényeg: a dilemmát látják a kutatók, de a darwini elmé
 let biztosan igaz tehát a paradoxonok feloldása részletkérdés -- dolgoznak rajta, de senki nem jön zavarba, hogy a munka 150 éve sikertelen.  Az evolúciókutatás élő tudomány -- épp azért, mert van mit rajta kutatni, mert tényleg nem sikerült eddig a tényekkel összhangba hozni.

Mondandómnak a lényege marad: a darwini elmélet és a hozzá való mai ragaszkodás vallásos jelenség a szó „rossz” értelmében.  Ugyanis az elmélet mindmáig addig nem jutott el, hogy olyan statisztikai-biológiai mechanizmusra tudjon rámutatni, amelyik egyáltalán összeegyeztet- **heti** az elméletet a megfigyelésekkel.  De az elmélet (ahogy ti is leírtátok) olyan szép, olyan vonzó, és olyan egyértelműen kimondja, hogy isteni beavatkozás a fajok kialakulásához nem volt szükséges -- hogy már emiatt dogmává vált.  Megkérdőjelezhetetlen.  Az, hogy működésképes-e?  Persze hogy az, mert igaz kell legyen.  De még dolgozunk rajta, hogy megmutassuk.  Nos, ez nem a tudományos hozzáállás.  A tudomány addig megy el, ameddig legalábbis az elmélet életrevalóságát be tudja látni.  Itt nem erről van szó.

Ezzel be is fejezem -- és külön moderátori kérésre (felhívtam, hogy hadd, de azt mondta, hogy ne) most kit9rlöm Egon a te 70-80 sorodat.  Aki akarja, majd úgyis visszakeresi és majd kitalálja, hogy mire válaszoltam.   :-) :-)

Gyuszi