[Grem] Izsó Nóra versei

[Rita Kunsay-Sipos]

Izsó Nóra versei

*Az utolsó áldozat*

Elfordítjuk a fejünket, ha meglátjuk, hogy az anyja kitolja
a napra,
mert tudjuk, a mi bűneink miatt lett ilyen,
a mi zárt ajtók mögött elsuttogott titkaink
miatt nem hall,
és a mi bűnös menekülésünk
miatt nem tud lábra állni.

Beszélni sem képes,
de néha éneklő, gurgulázó hangokat hallat,
olyan a torka, mint egy nem működő gyárkémény,
amibe belefészkeltek a madarak.
Legnagyobb tévedésünk, hogy azt hisszük, bármit elkövethetünk,
mert ő úgysem hall, nem tud rólunk semmit,
de mint idegen bolygók testébe fúródó űrszemét,
örökre megmaradnak benne szavaink.

*Az új remény*

Tulajdonképp boldogok voltak.
Mert megengedték nekik,
hogy három napra hazavigyék magukhoz a testet,

sétálni és játszótérre is menjenek,
családi fotókat készítsenek vele,

jó érzés volt látni az otthonukban,
lefektetni a neki berendezett szobában,
beszélni hozzá a babakocsinál,

persze tudták, hogy majd vissza kell adniuk,
csak ebben a három napban lehetett az övék.
Mégis jó volt, mert a közös múlt kitágult,
mint egy anyaméh.

*Bontás*

Ha madárfiókát látunk a földön, nem nyúlunk hozzá,
és akkor sem, ha fejletlen, átlátszó bőrű angyalt találunk,
nem fogdossuk össze,
mert ha megérzi rajta a szagunkat az isten,
már nem fogja visszafogadni,
és le kell élnie itt egy egész életet.

Láthatja, egy beteg gyerekkel ugyanez a helyzet.
Ne fogja meg,
mert meglátja, attól kezdve élni akar.

És ő hallgat rá,
és nem ér hozzá,
nem veszi a mellkasára,
még a takaróját sem igazítja meg.

A jövője úgy tátong előtte,
mint egy lebontott ház állva maradt ajtókerete.

https://www.youtube.com/watch?v=H4NNbv-JNMw
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20191023/3d3da01d/attachment.html>