[Grem] Igen klub programváltozás!

[csakany]

Kedves Mindenki!
Holnap, október 22-én a tervezett Sztálin halála című film helyett a 
Tegnapelőtt című filmet fogjuk megnézni az Igen klubban.
Elküldöm a teljes hátralevő októberi programot.
(A keddi klubprogramokat a Krisztus Király plébánián tartjuk (VIII.,
Reviczky u. 9.,a Kálvin tértől nem messze).
Hét órától lehet jönni, a programok általában fél nyolckor kezdődnek.
Csengő híján egyelőre az ablakon kell bekopogni (ki lesz téve az Igen
klub felirat).
Szendvicsekre, teára 100 forintot kérünk. A téli fűtési idényben a díj
300 forint lesz.)
Mindenkit szeretettel várunk minden programunkra.
Sziasztok          Rita


  október 22, kedd:   Tegnapelőtt
  	     	       magyar filmdráma, 108 perc, 1982

Dorottya egy lánynevelő intézetben tanul, az apácák felügyelete
alatt. Nézetei miatt eltanácsolják és a lány egyre jobban a mozgalom
felé sodródik. Népi kollégista lesz, részt vesz a "kékcédulás"
választásokban, egykori barátjának kizárásában a közösségből. A
Rajk-per idején még saját férje ellen is tanúvallomást
tesz. Sztálinvárosban, 1951-ben találkozik egy egykori baráttal, aki
annak idején nem vallott Dorottya férje ellen. Az asszonyban feltámad
a lelkiismeret.


  október 29, kedd:   Mélység és magasság visszhangjai
  	     	     Párhuzamos életrajzok a reformkorból
 		     2. Kölcsey és Deák diétája
 		       Szöllősi János előadása

Mindössze tizenhárom esztendő volt közöttük, mégis úgy alakult, hogy 
egyikük
számára az egyetlen országgyűlés volt az, ami a másik számára csupán az
első. Ezernyolcszázharminckettő és harminchat között mindketten követként
voltak jelen Pozsonyban: tehát a két kamara közül mindketten az alsóházban
foglaltak helyet: az egyik Szatmár vármegyét képviselte, másikuk Zalát. 
Nem
voltak patvaristák, jurátusok vagy táskahordók: nem a karzaton kezdték, a
tolongó népség között, ahol a legtöbben: tehetségükkel azonnal a politika
homlokterébe léphettek. És nem vakultak meg az ellenfénytől: észlelésük
fotoreceptorai nem rémültek meg a kor vallatólámpáitól... - Az egyik már
gyerekkorától fogva fél szemére vak volt, saját hazájában mindenféle
szóbeszédek tárgya: költői terebélyeivel még csak kevesen voltak 
tisztában,
Hymnus-a még nem vált Himnusszá. De csakhamar a diéta legnépszerűbb 
szónoka
lett: s mintha tudta volna, hogy, alig negyven éve dacára már csak néhány
esztendő maradt a munkára, mindent mostanra akart időzíteni. Cselekedett,
meggyőzött, irányított: nem hagyta magát és vállalásait. Hatalmas 
horderejű
beszédet mondott a magyar nyelv ügyében, s minden szónoklatát úgy itta a
kor, mint a Szentírást. Amikor végül el kellett hagynia Pozsonyt, egy 
napig
szüneteltek az országos ülések, s ez olyasmi volt, amit ma már elképzelni
sem tudunk... - Mert az egyetlen lehetőség az ország dolgaiba való
beleszólásra Pozsony volt: minden másról kancelláriák és helytartók
döntöttek. És Metternich. És maga a király. Ettől pedig mindennek
milliárdszoros jelentősége lett, amit a diéta kihasíthatott magának a
döntésekből és feladatokból: minden nagy megnyilatkozás egyszeri lett és
megismételhetetlen: minden fontos határozat végzetes és évtizedes 
horderejű.
S a kornak ki kellett termelnie a rátermett embereket, hogy felnőhessenek 
a
végzetes és nagy horderőhöz... - Mint a másikat, aki előbbinek barátja 
lett.
Ez mindkét szemével messzire előre látott, s szabadidejében még messzebbre
sétált. És olvasott: és fát faragott. Összes eszköze a szelíd figyelem és 
a
jellem meggyőző ereje volt, mely a jog ismeretének hatalmas tárházával
párosult. Mást nem is tett egész életében, mint ezzel a meggyőzéssel és
meggyőződéssel igyekezett élni, mindig a kor adta lehetőségek között.
Mindenben jót és éleset tudott mondani, ami úgy csattant, mint ezen a 
diétán
a jobbágyügyről szóló beszédei. S ahogyan később annyi nagy mondása, a
"rosszul gombolt mellényről" és egyebekről. Ékes-éles felszólalásai 
gyorsan
tekintélyt vívtak ki maguknak, és tiszteletet előadójuknak... -
Ezernyolcszázharminckettő és ezernyolcszázharminchat közt áttörés
következett be az országgyűlésen: annyi fronton indult meg annyi támadás a
fennálló rendszer ellen, hogy azokat még letartóztatásokkal és az
országgyűlés kényszerű feloszlatásával sem lehetett elnyomni. Olyan dolgok
történtek, amiről korábban nem is álmodhattak: alapok reszkettek, mert 
végre
is feldübörögtek a változás új kölcsönhatásai: Deák és Kölcsey, és még
néhányak szavai nyomán orkánok támadtanak. De Deák és Kölcsey nélkül 
sokkal
nehezebb lett volna: s ki tudja, hogy ezernyolcszáznegyvennyolc melyik 
évre
esik...