[Grem] A tisztítótűzben szenvedő lelkekről

[Rita Kunsay-Sipos]

https://metropolita.hu/2017/04/mi-lesz-velunk-a-halalunk-utan-maria-simma-es-a-purgatoriumi-lelkek/

Maria Simma és a purgatóriumi lelkek

Maria Simma (1915-2004) osztrák misztikus, aki közel 50 éven át részesült a
tisztítótűzben szenvedő lelkek látogatásaiban. /Hasonló karizmával
rendelkezett többek között szent Gertrúd, szent Margit-Mária, a Szent Szív
apostola, Bosco Szent János, Szent Fausztina nővér, Betlehemi Boldog Mária,
vagy Vianney Szent János is./

Hogy mit mondtak neki ezek a lelkek? Imát és áldozatokat kértek, és
elmesélték leírhatatlan szenvedéseiket a tisztítótűzben, mely át van hatva
az Istennel való újratalálkozás bizonyosságával és ennek reményteli
várásával. Beszéltek arról az elképesztő hatalomról, mely azoknak a kezében
van, akik még a földön élnek: hatalom arra, hogy enyhítse a szenvedéseiket
és kiszabadítsa őket – cserébe ők is számtalan segítséget nyújtanak nekünk
már ebben az életben és majd az elkövetkezőben is.

Maria Simma történetei elgondolkodtatóak. Ha komolyan vesszük, akkor
megváltoztathatják az életünket, a szokásainkat – mert itt az idő, hogy
elkezdjünk végre Isten szempontjai szerint élni!

Az Úr sokféle módon beszél a gyermekeihez, hogy elősegítse lelki
fejlődésünket. Kiválasztott lelkeken keresztül is hatalmas fényt képes
gyújtani, hogy megvilágítsa az előttünk álló utat. Ilyen kiválasztott lélek
volt Maria Simma.

Maria Simma Ausztriában, a Voralberg-i hegyek közötti szép falucskában,
Sonntag-ban élt egy olyan pici és szegényes házban, melyben még leülni is
alig tud 4 ember.  Maria egy nagyon kedves parasztasszony volt, akihez 25
éves kora óta jártak a purgatóriumi lelkek. Mélyen hívő katolikus asszony
volt, akit a lelkivezetője mindig bíztatott, hogy vegye komolyan és
teljesítse a lelkek kéréseit.

A szentek tanúsága tökéletesen egybehangzó a purgatóriumot illetően, de mi
most hallgassuk meg, mit mondott Maria Simma.

*Maria, hogy történt az első lélek látogatása?*

– 1940-ben történt, egy éjjel, hajnali 3 vagy 4 óra felé. Hallottam, hogy
valaki fel-alá járkál a szobámban. Felébredtem, és körbenéztem, hogy ki
lehet az.

*Nem félt?*

– Sosem voltam félős! Édesanyám szerint elég szokatlan gyerek voltam, mert
soha semmitől nem féltem.

*Mesélje el, mi történt azután!*

– Láttam, hogy egy idegen járkál lassan a szobámban. Hangosan rászóltam:
“Hogy jöttél be ide? Mit keresel?” De nem válaszolt, csak folytatta a
járkálást. Újból megkérdeztem. “Mit csinálsz?” De nem válaszolt.
Erre felkeltem, hogy megragadjam, de amikor felé nyúltam, csak a levegőt
markoltam, mintha semmi nem lett volna ott… Akkor megdöbbenve
visszafeküdtem, de megint csak hallottam a járkálását. Ismét felkeltem,
hogy megérintsem, és megint a semmit markoltam. Eléggé össze voltam
zavarodva. Nem tudtam újból elaludni. Másnap a mise után szaladtam a
lelkivezetőmhöz, és mindent elmeséltem neki.

Ő azt mondta: “Ha újra eljön, ne azt kérdezd tőle: Mit csinálsz?, hanem
hogy: Mit akarsz tőlem?”
Aznap éjjel a lélek visszatért. Ugyanaz a lélek volt, és most azt kérdeztem
tőle: “Mit akarsz tőlem?” Ekkor már válaszolt: “Mondass értem három misét,
és kiszabadulok!” Akkor jöttem rá, hogy ő egy purgatóriumi lélek, és ebben
utóbb lelkiatyám is megerősített. Azt javasolta, hogy sose utasítsam vissza
egyetlen purgatóriumi lélek kérését sem, hanem teljesítsem nagylelkűen a
kéréseiket. A lelkek látogatásai pedig megismétlődtek és egyre gyakoribbak
lettek.

*Mi az a purgatórium egész pontosan?*

– Ez Isten zseniális és nagylelkű  találmánya! Vegyünk egy profán
hasonlatot. Egyszercsak kinyílik előtted egy ajtó, és mögötte feltűnik egy
kimondhatatlanul szép alak, ilyen szépséget még sosem láttál eddig
életedben. Elbűvöl és felkavar mindaz a szépség és tisztaság, ami ebből a
ragyogó emberből árad, aki – érzed – őrülten szerelmes: te vagy a vágya!
Annyira vonzódsz hozzá, hogy minden megszűnik számodra: múlt, jelen, jövő,
csak Őt látod, csak Őt, Őt, Őt… Lángol mindkettőtök szíve, forró öleléssel
akarod magad a karjaiba vetni… amikor ráeszmélsz, hogy mocskos vagy és
bűzlesz… Nem érzed magad méltónak rá, hogy érintsd őt, sőt arra sem, hogy
láthasd: meg kell mosakodnod, hogy utána visszatérhess hozzá! Így magadtól
választod előbb a tisztítótüzet, vagyis a purgatóriumot.

Ugyanakkor a szívedben támadt szerelem olyan intenzív, hogy ez az
elszakadás elviselhetetlennek tűnik!  Mégha csak pár percig is tart, a
fájdalom óriási, ami attól is függ, hogy a Szeretet milyen mértékig fedte
fel magát. Tisztátalanságunk elválaszt minket Istentől, akit odaát már
színről színre láthatunk, és a szerelem tüze valamint a végtelen bűnbánat
kibírhatatlan kínokat okoz. A purgatórium a vágyakozás helye, az Isten
utáni emésztő vágyé, az után az Isten után, akit már ismerünk, mert
láttunk, de akivel még nem egyesültünk.

A tisztítótűzben szenvedő lelkek gyakran Szűz Máriának mondják el nagy
vágyaikat, hogy az Isten iránti szeretet akkora sebet ejtett a lelkükön,
hogy szinte haldoklanak tőle.

*Maria Simma, a purgatóriumi lelkekben van valami remény vagy öröm?*

– Igen. Egyetlen lélek sem kíván visszatérni a földre onnan, mert ott
végtelenül nagyobb a világosság és az ismeret, mint a sötétségben lévő
földön. Ott bizonyosságuk van, hogy örökre Istennel fognak élni, ami talán
a fájdalomnál is erősebb. Ellenben a földön soha semmiben nem vagyunk
biztosak.

*Isten irányítja a lelket a purgatóriumba, vagy a lélek magától választja
azt?*

– Maga a lélek akar előbb megtisztulni, mielőtt belépne a Mennyországba. A
tisztítótűzben a lélek teljesen egyesül Isten akaratával, a jónak örül, és
a mi javunkat kívánja. Szereti Istent és a földön élő embereket is. Eltölti
a Szentlélek, fényben van.

*A halál pillanatában teljes ragyogásában látjuk meg Istent, vagy még csak
részben fedi fel magát?*

– Csak részben fedi fel magát, de már ez is olyan mérhetetlen szépség és
ragyogás, ami végzetesen magához vonzza a lelket. A földi sötétség után ez
elvakítja a lelket, megérti, hogy milyen tudatlan és vak volt…

*A tisztítótűzben szenvedő lelkek szeretnének vissza térni a földre?*

– Ó, nem, semmiképp! Ők azt mondják, az a világosság – amiben most van
részük – annyival boldogítóbb és ragyogóbb, mint a föld szellemi sötétsége,
és a világ minden kincséért sem térnének vissza ide. Az üdvözült lelkek is
csak azért, mert felismerték a földön Istenért felajánlott szenvedés
hatalmas értékét, és visszajönnének szenvedni egy kicsit… Összességében a
lelkeket odaát végtelenül szerelmessé teszi a Fény, amivel találkoznak,
hogy ha vissza kellene térnie a lelküknek a testbe, a földön, azt úgy élnék
meg, mint egy haldoklást.

*>> 2. rész*
<http://metropolita.hu/2009/08/28/maria-simma-a-tulvilagrol-ii-a-szeretet-elleni-bunok/>

>
>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20191020/a3af9993/attachment.html>