[Grem] Hát, ezt is megértük – A kereszt, ami sértő

[KEA]

Hát, ezt is megértük – A kereszt, ami sértő

Magyar Idők, 2017.11.11. -- György Attila
https://www.magyaridok.hu/velemeny/kereszt-ami-serto-2440171/


Hát, ezt is megértük. Úgy suhant el kétezer év, mint egy könnyű, tavaszi 
szellő. Mondjuk, ahol én élek, konok, kemény, fafejű székelyek között: a 
szellő hóvihar. Európában már nem divatos, nem korrekt, nem halálfüle, 
direkt nem mondom, hogy nem píszí, nem. A lényeg: a kereszt ma már 
sértő. Még egyszer leírom: a kereszt sértő. Harmadszorra is: a kereszt 
sértő. Melyik Európának? Amelyik az általunk ismert civilizált világot 
teremtette?

A felfedező, bátor, harcos Európának? A reformátoroknak? A 
reneszánsznak? Hagyjuk is. Nem. Ez egy másik világ. Szomorúan, tényleg 
szomorúan, de hagyjuk meghalni azt a világot, ahol harmadik nemet 
vezetnek be az anyakönyvekbe, ahol minden lehetsz, csak keresztény nem, 
közben Heidelbergben üvölt a müezzin, Göteborgban már nincs külön férfi 
és női illemhely, és Németországban állatbordélyok nyílnak.

Néha-néha, úgy naponta kétszer történik egy terrorcselemény, pár száz 
ember meghal, már el sem éri az ingerküszöbünket. Napi hír. De a 
kereszt… Igen, azt le kell venni, a fene sem érti miért, tényleg 
megbolondult a világ? Igen, megbolondult. A kereszt amúgy nem a 
muszlimokat sérti. Erre hivatkoznak, de soha, egyetlen vezető mollát, 
ajatollahot, bárkit nem hallottam erről így nyilatkozni. Szerintük is a 
Könyv emberei vagyunk, békességben élünk, Insalláh.

Nem. A kereszt másokat sért. Nem tudom megnevezni, nem is akarom. Ki 
tudná ma már, ki ácsolta az ács fiának a keresztet? Fátylat rá. De a 
keresztre nem. Nem vagyok vallásos ember, katolikus létemre legalább tíz 
éve nem gyóntam. Feleségem unitárius. Nem járok templomba, ahogyan 
errefelé mondják: romlott katolikus vagyok. De a kereszt, az szent. Mert 
jelkép, mert hozzám tartozik, akkor is, ha éppen sztoikus vagyok, 
buddhista, alijázott magyar, libanoni vagy kínai adventista. Ez jelkép.

A kereszt régebbi, mint a kereszténység, már a kőkorszaki barlangokban 
jelen van, mint a négybe osztott mindenség, lehet horgokat rakni rá, 
lehet kettős kereszt, lehet hármas, lehet jeruzsálemi: de kereszt. Ennek 
az Európának a jelképe. Amit mi szeretnénk annak hinni: de nem. Csak mi 
vagyunk Európa, itt, a kicsi kisbetűs európa közepén, kicsi országok, 
kicsi falukkal, karcsú templomokkal és erődtemplomokkal, de a tornyon 
ott a kereszt.

Amúgy a lakóházaknál is. Mert megvéd. Villámlástól, istennyilától és 
ettől az őrülettől is. Amikor már az is bűn lassan, ha az ember 
keresztbe teszi a lábát. Keresztbe teszi a kezét. Keresztet már csak az 
vet harangszókor, aki teljesen elvetemült európai kövület. Ilyenkor 
köszönünk egymásnak. Kenyérre még a rendes ember keresztet rajzol, 
mielőtt megszegi.

Igen, ez Európa. A Kereszt. Viseljük. És nem engedjük levenni, mert a mi 
terhünk.

-- 

Üdvrivalgással:
KEA.