[Grem] Fricz Tamás az EP választások tanulságairól

2019. Május. 29., Sze, 14:51:27 CEST

 Állandósult a politikai háború

máj 28, 2019 | Blog <http://civilosszefogas.hu/category/blog-hu/>, Fricz
Tamás <http://civilosszefogas.hu/category/fricz-tamas-hu/>

http://civilosszefogas.hu/allandosult-a-politikai-haboru/

*Miközben az ellenzék ugyanazt a tortát szeleteli újra, a Fidesz
népszerűsége töretlen.*

Az európai parlamenti választások első tanulsága: *földrengésszerű
változások kezdődtek,* alapvető átalakulás zajlik a politikai
palettán. *Elsősorban
a hagyományos bal-jobb megosztottság alakul át, **a továbbiakban új
politikai koordináta-rendszerben kell gondolkodni.*

Mindennek következménye azonban nem a pólusok közötti közeledés lesz,
ellenkezőleg*: a konfliktusok **kiéleződnek,* *tartós politikai háború
alakul ki *Európában és ennek szerves részeként Magyarországon is.

A változások első és leglátványosabb jele *a hagyományos bal- és jobboldali
néppártok súlyos meggyengülése. *Ez egyaránt vonatkozik a
szocialista-szociáldemokrata, illetve a konzervatív-kereszténydemokrata
pártokra, de látványosabb a baloldali pártok esetében.

Gondoljunk bele:* Németországban a szociáldemokrata párt (SPD) pusztán a
szavazatok 15 százalékát szerezte meg, ami történelmi mélypont a párt
esetében;* nem elképzelhetetlen, hogy mire ez a cikk megjelenik, már ki is
léptek a német nagykoalícióból (CDU–CSU–SPD), ami viszont *a kormány
lemondásához és előre hozott választásokhoz is vezethet.*

*Franciaországban még látványosabb a baloldali zuhanás: *a volt elnökhöz,
Francois Hollande-hoz köthető szocialista párt alig több mint hat
százalékot ért el, ami *az ottani hagyományos baloldal teljes összeomlásá*t
jelenti. *De legalább olyan döbbenetes** a brit Munkáspárt súlyos veresége*,*
a svéd szociáldemokraták 1910 utáni legrosszabb eredménye (!), illetve
idesorolható a Magyar Szocialista Párt *– mint egyben kommunista utódpárt –
6,6 százalékos eredménye is.

Ám* a jobboldali néppártok sem jártak túl jól. A CDU–CSU történelmi
mélypontra zuhant*, még soha nem jártak 30 százalék alatt, a francia
Republikánusok (*Nicolas Sarkozy volt pártja) a futottak még kategóriában
végzett. A brit konzervatívok, a toryk szintén történelmi vereséget
szenvedtek*, ami persze elsősorban a brexit körüli csőd következménye,
és *nincs
jó helyzetben a spanyol Néppárt sem*.

Mindezek következtében mind az Európai Néppárt (az eredetileg jobbközép,
kereszténydemokrata frakció), mind a szocialista frakció 2014-hez képest
durván 40-40 mandátumot veszített el (a pontos adatok még nem ismertek).

*Ezzel szemben az egyik oldalon erősödtek a liberálisok és a zöldek*, a
másik oldalon* viszont az eurokritikus, nemzeti pártok összességében
növelni tudták a mandátumaik számát. (A Matteo Salvini-féle új, Európai
Népek és Nemzetek Szövetsége nevű, most alakuló frakció például csaknem
hatvan mandátumra számíthat *az Európai Parlamentben.)

Ezek a nagy erejű változások világosan megmutatják, hogy *új törésvonalak
mentén új politikai megosztottságok jönnek létre,* amelyek ugyan nem
szüntetik meg, de maguk alá rendelik, *felülírják a évtizedekig megszokott
szembenállásokat.*

Mint arról már többször is írtam e lap hasábjain, meggyőződésem szerint *az
új politikai koordinátarendszer fő törésvonala vagy fő tengelye egyre
inkább a globalisták – akik helyeslik az Európai Egyesült Államokat, a
migrációt és a multikulturalizmust, a világtársadalmat –, illetve a
szuverenisták között húzódik; utóbbiak erős nemzetekre épülő uniót, a
bevándorlás megszüntetését és a keresztény kultúra megvédését tartják
elsődlegesnek.*

De* ami talán a legfontosabb: a néppárt és a szocialisták nagykoalíciója*
immáron negyven éve – *1979, az első, európai polgárok által megválasztott
EP létrejötte óta* – nagykoalícióban irányítják az EP-t; ez a helyzet most
*megváltozott,* *ketten már nem alkotnak abszolút többséget.*

Vasárnap éjjel azonban *a néppárti csúcsjelölt Manfred Weber, illetve más
néppárti vezetők is nyilvánvalóvá tették, hogy a többség megszerzése
érdekében a baloldali, liberális és zöld frakciók felé orientálódnak,** s
szó sem lehet **a jobboldal, vagyis az ő fogalmaik szerint a
nacionalisták, populisták és „szélsőjobboldaliak”* *felé való nyitásról*. Mi
ez, ha nem *totális elfordulás *a hagyományos kötődésektől?

Az ok pedig nyilvánvaló*: a valaha jobboldali* *néppárti fősodornak is
elsődlegessé vált az „egyre több Európa” (lásd: birodalmi unió), a
bevándorlás menedzselése és a kevert fajú Európa* mint a „szép jövő” iránti
elköteleződés.

Ebben pedig nem számíthatnak másra, csak a balliberális pártokra és
frakciókra: ide orientálódnak tehát. *Mindez persze a Fidesznek is olyan
helyzetet teremt, ami alaposan végiggondolandó, hiszen a Fidesz a
szuverenista tábor vezető politikai ereje.*

Ami mindebből következik az európai politikai erőviszonyok tekintetében, az
nem megnyugtató: a politikai törésvonalak ugyanis nem tompulnak,
gyengülnek, ellenkezőleg, sokkal kiélezettebbé válnak.

Az utóbbi évtizedekben – mint éppen a néppártiak és a szociáldemokraták
európai együttműködése is bizonyította – a hagyományos bal- és jobbközép
pártok között már-már konszenzus jött létre, igaz, ezek a konszenzusok
sokszor vezettek elitizmushoz, a problémák szőnyeg alá söpréséhez,
korrupcióhoz (lásd például a német és osztrák nagykoalíciókat).

A hagyományos baloldalt azonban – úgy látszik – egyre inkább a zöldek
váltják le, a hagyományos jobboldalt a szuverenista pártok, s az ezek
közötti világnézeti-szemléleti távolság gigászi.* Európa jövője, a
keresztény kultúra jövője, a migráció kérdése ugyanis olyan fajsúlyú
kérdések, amelyek életről és halálról szólnak.*

Ennélfogva ebben a megosztott, új Európában politikai háború bontakozik ki,
s ebből mi sem vonhatjuk ki magunkat – már csak azért sem, mert a politikai
konfliktusok frontvonalában vagyunk. Mint oly sokszor történelmünkben.

És itt *térjünk át Magyarországra,* hiszen nekünk ez a legfontosabb. Egy
bizonyos:* 52 százalékával a Fidesz–KDNP az elmúlt tíz évben a legnagyobb
győzelmét aratta,* s ez ismét bizonyítja, hogy *a jelenlegi kormánykoalíció
az egyetlen kormányképes alakulat, amelyik érti, érzi a magyar társadalom
lélektanát, s tesz is *azért, hogy a magyarok többségének vágyai, céljai
teljesüljenek.

*A magyar ember elsősorban a családját félti, félti* *a betolakodóktól és
az idegenek**től,* nem akar tehát migrációt,* s legalább annyira fontosnak
tartja az ország függetlenségét, szuverenitását,* hiszen eleget élt és
tapasztalt birodalmi elnyomás alatt. A Fidesz–KDNP ennek a magyar
hagyománynak a talaján áll, és ezért sikeres.

Másfelől viszont *a Gyurcsány házaspár láthatóan jól ráérzett arra, hogy a
magyar társadalom egy kicsi, de nem elhanyagolható része fogékony a
multikulturalizmusra, kozmopolitának, européernek érzi magát, s szívesen
élne egy nagy, szép birodalomban és világtársadalomban.* *(Ez főként a
fővárosi liberális körökben és a fiataloknál jellemző életérzés.)*

Mindehhez logikusan társul a kormánnyal és az Orbán Viktorral szembeni mély
és elementáris gyűlölet, hiszen ők azok, akik globalista világnézetükkel, a
„progresszióval” szembemennek. *A Gyurcsány-párt 16 százalékos
eredménye **elsősorban
ennek köszönhető, másodsorban pedig a többi ellenzéki párt vergődésének.*

*Valószínű egyébként, hogy a DK hagyományos, kádárista, nyugdíjas korú
bázisa most cserélődhetett le egy fiatalabb korosztályra (legalábbis
részben). A Momentum váratlanul jó, csaknem tízszázalékos eredménye is
innen magyarázható: a DK mellett ők azok, akik a vehemens, ellentmondást
nem tűrő kormány- és Orbán-gyűlöletet igyekeztek kanalizálni,* nem
véletlenül Guy Verhofstadt és a liberális frakció segítségével.* E két párt
sorsa a későbbiekben egybeforrhat, persze Gyurcsány celebrálásával.
(Emlékeznek: összenő, ami összetartozik.)*

Kegyeleti okokból csak távirati stílusban szólok az MSZP-ről, a Jobbikról
és szegény LMP-ről. *Azt hiszem, a pártállami gyökerű szocialista pártnak
itt fejeződik be a története*, ami például a lengyeleknél, a balti
országokban, a cseheknél már korábban végbement. Egy önmagát arcul köpő,
önmagával meghasonló párt, mint a Jobbik, nem is számíthatott másra, csak
összeomlásra.

Végül *az LMP-t a belső vezetési válság tette tönkre, *hiszen milyen jövőre
számíthat egy olyan párt, amelyben vezető lehet egy olyan politikus, mint
Demeter Márta, aki már többszörösen bizonyította alkalmatlanságát?

Bezárva a kört:* ha a DK és a Momentum valóban tartósan megerősödik *– ez
még korántsem biztos –, *akkor még az eddigieknél is durvább szembenállás
alakul ki kormány* *és az* *ellenzék* *közöt*t* (a Mi Hazánk Mozgalom más
lapra tartozik).*

*Politika háborúra **számíthatunk*, akárcsak az Európai Unió politikai
színpadán.* Ezt a háborút nem fegyverekkel vívják, de legalább annyira
késhegyre menő a küzdelem a jövőért, Európáért, a hazáért, mint egy valódi
fegyveres konfliktus. Sed non est pax.*

*Szerző: Fricz Tamás politológus, az Alapjogokért Központ kutatási
tanácsadója*

*Forrás:
https://magyarnemzet.hu/velemeny/allandosult-a-politikai-haboru-6966206/
<https://magyarnemzet.hu/velemeny/allandosult-a-politikai-haboru-6966206/>*

<https://www.avast.com/sig-email?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
Mentes
a vírusoktól. www.avast.com
<https://www.avast.com/sig-email?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
<#DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20190529/7bae0786/attachment.html>