[Grem] Küzdelem az egom ellen Isten segítségével

[Emoke Greschik]

 Így harcolok az egom ellen
https://777blog.hu/2019/05/22/igy-harcolok-az-egom-ellen/

*Lelkigyakorlatra készültem. Önmagában ebben nincs is semmi különös.
Azonban az utóbbi két hétben olyan lelki felfordulásban szenvedtem, hogy
nehezen találtam a kiutat. A féltékenység, az irigység, a harag állandóan
tomboló vihart eredményezett a lelkemben. Úgy éreztem, hogy semmibe
vesznek. Úgy éreztem, hogy én mindenemet odaadom, és mégis átnéznek rajtam,
mégis a partvonalra állítanak. Valójában jelentéktelen dolgokról volt szó,
de mivel nem kezeltem helyén őket, a sok apró kis tüske miatt a végén már
egy hatalmas seb tátongott a szívemen.*

*„Isten temploma szent, és ti vagytok az”* (1Kor 3,17). Ez volt a
lelkigyakorlat címe. Hát, bevallom őszintén*, sok mindennek éreztem magam
az elmúlt napokban, de Isten szent temploma nem szerepelt a listán*.
Úgyhogy kíváncsian vártam, mit tartogat számomra a hétvége.

Péntek reggel *a Laudes egyik Zsoltára *pont az volt, ami a szívemhez
legközelebb áll. Legfőképp az alábbi részlet:

*„Tiszta szívet teremts bennem, oh Isten, és az erős lelket újítsd meg
bennem.” *(Zsolt 51,12)

Ez rögtön segített abban, hogy kicsit másképp kezdjem el szemlélni a
helyzetem. Tudtam, hogy pont a megfelelő helyre indulok éppen. Egy
lelkigyakorlat most pontosan az, amire szükségem van ahhoz, hogy ki tudjak
lábalni ebből a szituációból és később majd megerősödve térhessek vissza a
hétköznapokba.

Sok meghatározó lelki élményt gyűjtöttem ezen a hétvégén, és *a lelki
válságomra* *is érkezett gyógyír.*

Nagyon hamar *felismertem, hogy** vélt és valós sérelmeimet** nem **az
embertársaim okozták*. *Hanem az egom*. *Az egom csapdájába estem*.

Nem tudom, hogy ki hogy van vele, de *nekem** az alázatosság** nem megy
egyszerűen*. *Folytonos a harc és a küzdelem **az egommal, *és ez a
küzdelem néha nemcsak lelki, hanem* fizikai kimerültséghez is vezet*. Ebben
is hasznos volt ez a hétvége, hogy a lelki erőm mellett testi erőmet is
visszanyertem.

*Egyházközségünkben szinte minden hétköznapi szentmise végén elimádkozzuk a
következő imát:*


*Uram, ahová tettél, ott szolgállak, *
*ahol megsejtlek, ott kereslek. *
*Ahogyan tudlak, úgy követlek, *
*ha megbotlom, nem csüggedek. *
*Ami van, azért magasztallak, *
*ami nincs, azért nem zaklatlak. *
*Ami a munkám, megcsinálom, *
*a jó szót érte sose várom. *
*Ha nem sikerül, nem kesergek, * *és másnap mindent újrakezdek.*

A jó szót érte sose várom. Minden nap elmondom, de *valójában azért várom a
jó szót*, várom azt, hogy az emberek felfigyeljenek a munkámra, hogy egy
kicsit sütkérezhessek az elismerés fényében. És amikor ez nem következik
be, akkor *az egom lázadozni kezd*. Ha ilyenkor elmulasztom *kérni Isten
segítségét, hogy töltsön be az alázatosság lelkével,* akkor a helyzet ismét
viharossá válhat.

Erről is tudtam beszélni az egyik szerzetesnővérrel, és valamelyest
megnyugodtam, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki ezzel a problémával küzd.
Ő mesélte, hogy egy Jezsuita atya ismerőse szerint* az egonk halálunk után
30 perccel fog csak meghalni, mert még az utolsó utáni pillanatban is
ágaskodik, és próbálja elérni, hogy az ő akarata menjen végbe.*

*Sokszor kell emlékeztetnem magam, hogy ne az emberektől várjam az
elismerést, hogy szelíden, alázatosan éljek. Ez kedves az Úr előtt.** Ha
bármikor érzem **az egom ’támadását’,* akkor *az alábbi szentírási
szakaszok* nagy segítséget tudnak nyújtani. Segítenek, hogy megértsem, hogy
mennyire fontos, mennyire Istennek tetsző dolog az alázatosság.

*„Ha bölcsességre vágysz, tartsd meg a törvényt, és Isten megadja azt
neked, mivel az igazi bölcsesség és műveltség az Úr félelme, s ami kedves
előtte, az a hűség és az alázatosság.” (Sir 1,33-35)*

*„…éljetek méltón ahhoz a hivatáshoz, amelyet kaptatok, teljes alázatban,
szelídségben és türelemben.” (Ef 4,1-2)*

*„Mielőtt összetörne, felfuvalkodik az ember szíve, a dicsőség előtt pedig
alázatosság jár.” (Péld 18,12)*

Mindig szem előtt kell tartanom, hogy* a tiszta szívből végbevitt jó
cselekedeteket az Úr megjutalmazza a maga idejében.* Nem baj, ha ebben a
világban nem mindig kapjuk meg az általunk oly áhított elismerést. *Mindig
derűs lélekkel és mosollyal az arcunkon munkálkodjunk, bármilyen legyen is
a fogadtatás*, bármennyire is elszomoríthat minket, vagy szenvedést okozhat
nekünk az emberek közömbössége.

Egyik nagy példaképem,* Lisieux-i Szent Teréz egyik gondolata is erre
figyelmeztet.*

*„Az Úr Jézus a vidám lelkeket, a mosolygó szíveket szereti. Mikor jut el
végre oda, hogy elrejti szomorúságát és dalolva boldogan tűr, szenved az Ő
kedvéért?” *(Lisieux-i Szt. Teréz)
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20190523/d1a12110/attachment.html>