[Grem] Ágoston atya napi homíliáiból: A tékozló fiú története

[Rita Kunsay-Sipos]

http://pestiferences.ferences.eu/2019/03/23/marcius-23-nagybojt-2-hete-szombat/

Nagyböjt 2. hete, szombat – Lk 15, 1-3; 11-32

Örülünk-e annak, hogy az Egyházhoz tartozhatunk?

A mai evangéliumi részlet cselekménye az irgalmas atya házához kötődik. Ezt
a házat hagyta el a fiatalabb fiú, ebbe tért vissza, és itt élt az idősebb
testvér is.

! *A **tékozló fiú** igazi bűne a szeretetlensége volt*, amellyel már atyja
életében elkérte a *jussát*, és elhagyta az atyai házat. ! A bűn lényege
nem csupán egy törvény vagy parancs megszegése, hanem *a mennyei Atya
szeretetének visszautasítása*.

A fiatalabb fiú kényszernek és unalmasnak érezte az atyai házat. Úgy
gondolta, hogyha a maga feje után megy, akkor majd kiteljesedik az élete.
De helyette *az emberi kapcsolatokból való kizuhanás, a rabszolgaság és az
állati szint alá való lezüllés* lett a vége. ! Végső soron *minden bűnnek
ez a következménye: ez a **bűnhődése**.*

<http://pestiferences.ferences.eu/wp-content/uploads/2019/03/Lk_15_1-32.jpeg>Az
idősebb testvérnek szintén helye volt az atyai házban, a történet végén
mégsem akart oda belépni. Nemcsak a hizlalt borjú miatti irigységét árulta
el, hanem a barátaival való mulatozás vágyát, sőt tisztátalan vágyait is,
amikor öccse vétkét úgy foglalta össze, hogy „ez a te fiad a te vagyonodat
parázna nőkre pazarolta”. ! Erről egyáltalán nem volt szó a példabeszéd
történetében.

Végső soron kiderült, hogy az idősebb fiú sohasem érezte magát jól az atyai
házban, ő is börtönnek érezte azt. Felhánytorgatta engedelmességét, de
valójában tele volt lázadással, elégedetlenséggel és háborgással,
lényegében az apja iránti szeretetlenséggel, testvére iránt pedig gyilkos
indulatokkal. Csak úgy emlegette testvérét, hogy „ez a te fiad”, ami azt
jelentette, hogy megtagadta őt, mint testvért. Jellemző, hogy az ő szájából
egyszer sem hangzott el az*atyám* szó.

Nem tudjuk, hogy később bement-e a házba.

! Vajon mi jól érezzük-e magunkat az *irgalmas Atya* házában? Mit
jelentenek nekünk az Isten részéről az olyan a kijelentések, hogy
*gyermekem?* És hogy „Te mindig velem vagy, és mindenem a tied.” Nem
feledkezünk-e meg arról, hogy az Isten személyesen mindig velünk akar
lenni? Ez az ő neve! Én „az vagyok, aki (mindig veled) vagyok”.
Rádöbbenünk-e, hogy *a legnagyobb gyalázat: az Isten iránti hálátlanságunk
és szeretetlenségünk*?

De gyalázatunkat meglátni és átérezni – még kevés. Vissza kell térnünk az
atyai házba! Az őszinte szentgyónás a nagyböjt lényeges része. Mert (NB!) *mi
magunk nem moshatjuk le a gyalázatot* (!), csak felismerhetjük,
szégyellhetjük, bevallhatjuk és megbánhatjuk. Egyedül a végtelenül irgalmas
Isten veheti le rólunk gyalázatunkat, aki vár minket, elénk siet, nyakunkba
borul, átölel és megcsókol: újjáteremt.

NB! Jézus mondja: „Nagyobb öröm van a mennyek országában egy megtérő
bűnösön, mint kilencvenkilenc igazon, akinek nincs szüksége megtérésre”.
(Lk 15,7) Tudnunk kell, hogy „makulátlan senki sincs…”.

Az Istenhez és az Egyházhoz való tartozás öröme töltsön el mindnyájunkat!
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20190323/294bf1a4/attachment.html>