[Grem] Ferenc pápa nagyböjti üzenete

[Mészáros Klári]

https://www.magyarkurir.hu/hirek/ferenc-papa-nagybojti-uzenete-maga-termeszet-sovarogva-varja-isten-fiainak-megnyilvanulasat



„Maga a természet sóvárogva várja Isten fiainak megnyilvánulását” – Ferenc
pápa nagyböjti üzenete
2019. március 5. kedd, 12:00
A Szentatya évről évre üzenetet intéz a katolikus hívekhez a nagyböjt
kezdetén. 2019-ben nagyböjti üzenetének témája: „Maga a természet sóvárogva
várja Isten fiainak megnyilvánulását” (Róm 8,19).

<https://www.magyarkurir.hu/img.php?id=94874&v=0&img=o_ap-vatican-ash-wednesday1.jpg>

Kedves testvérek!

Isten minden esztendőben Édesanyánk, az Egyház által a „hívőknek azt a
kegyelmet juttatja, hogy a húsvétot a Szentlélek örömében várják” és
„megtisztult szívvel az élet teljességére jussunk Jézus Krisztus, a mi
Urunk által” (vö. *nagyböjti 1. prefáció*). Így egyik húsvéttól a másikig a
megváltás teljessége felé haladunk, melyben Krisztus húsvéti misztériumának
köszönhetően már részesültünk: „Mert megváltásunk még reménybeli” (Róm
8,24). Az üdvösség e titka, ami már földi életünk során is működik bennünk,
egy dinamikus, az egész teremtést és a történelmet is átfogó folyamat. Sőt,
ahogy Szent Pál apostol megfogalmazza: „Maga a természet sóvárogva várja
Isten fiainak megnyilvánulását” (Róm 8,19). Ennek kapcsán szeretnék néhány
gondolatot megosztani, hogy ezek kísérjenek minket a megtérés útján az
előttünk álló nagyböjti időszakban.

*1. A teremtés megváltása*

Krisztus halálának és feltámadásának, a húsvéti szent három napnak az
ünneplése mint az egyházi év csúcspontja annak tudatában hív minket megélni
az előkészület idejét, hogy a Krisztushoz való hasonlatosságunk (vö. Róm
8,29) Isten irgalmasságának mérhetetlen ajándéka.

Aki Isten gyermekeként, megváltott emberként él, aki hagyja magát a
Szentlélek által vezetni (vö. Róm 8,14), aki Isten törvényét, kezdve a
szívünkbe és a természetbe írt törvénytől, felismeri és tettekre is váltja,
annak élete *a teremtett világ javára* fog szolgálni, és részt kap a
teremtés megváltásának művében is. A teremtés emiatt is várja – ahogyan
Szent Pál írja – Isten fiainak megnyilvánulását, ami arra utal, hogy
mindazok, akik Jézus húsvéti titkának kegyelmét befogadták, a maga
bőségében élvezik gyümölcseit, és meghívást kaptak arra, hogy annak
teljességét az emberi élet megváltásában maguk is elnyerjék. Amikor
Krisztus szeretete a szentek életét – a lélek, a szellem és a test
dimenziójában – átformálja, ők Istent dicsőítik, és imádságukba,
szemlélődésükbe, művészetükbe a teremtményeket is bevonják, ahogyan ez
Assisi Szent Ferenc *Naphimnusz*ában (vö. *Laudato si’* kezdetű enciklika,
87.) csodálatosan megmutatkozik. Sajnos ebben a világban a megváltás
alkotta harmóniát szüntelenül fenyegeti a bűn és a halál negatív hatalma.

*2. A bűn pusztító hatalma*

Ha nem Isten gyermekeiként élünk, akkor gyakran pusztító módon viselkedünk
felebarátainkkal és más teremtményekkel – és magunkkal – szemben is, mivel
többé-kevésbé tudatosan abból indulunk ki, hogy mindent a magunk kedve
szerint használhatunk. Emiatt eluralkodik a mértéktelenség, és az így
kialakuló életmódunkkal túllépünk azokon a határokon, amelyek tiszteletben
tartását ember voltunk és a természet maga is megkívánná. Engedünk a
határtalan vágyaknak, amelyekkel a Bölcsesség könyve a hitetleneket
jellemzi, azokat, akik cselekedeteikben sem Istenre nem gondolnak, sem
pedig reményük nincs a jövőre nézve (vö. Bölcs 2,1–11). Ha nem adjuk át
magunkat újra és újra a húsvéti ünnepnek, és nem tartjuk szemünk előtt a
feltámadást mint célt, akkor nyilvánvaló, hogy végül a *„mindent és
azonnal”* és a *„mindig többet birtokolni”* logikája győzedelmeskedik.

A bűn minden rossz okozója, mint azt mindnyájan jól tudjuk. Amikor először
felütötte a fejét, megtört az emberek közössége Istennel, egymással és a
teremtett világgal, amelyhez testünk révén különösen is kapcsolódunk. Az
Istennel való kapcsolat megrendülésével az emberiség és a számára elgondolt
környezet között fennálló harmónia is csorbát szenvedett, az Édenkert pedig
pusztává vált (vö. Ter 3,17–18). Ebben az esetben arról a bűnről van szó,
ami az embert arra vezette, hogy magát tartsa a teremtés istenének, úgy
lássa magát, mint abszolút uralkodót, és a világot nem az Isten által
meghatározott célra, hanem saját érdekében, illetve embertársai és más
teremtmények kárára használja.

Ha Isten törvényét, ami a szeretet törvénye, elhagyjuk, akkor a hatalmasok
törvénye fog érvényre jutni. A bűn, ami az emberek szívében lakozik (vö. Mk
7,20–23) – és kifejezésre jut a kapzsiságban, a mértéktelen jólét utáni
vágyban, a közönyösségben a mások és gyakran a saját boldogulásunkkal
szemben – a teremtett világ, az embertárs és az ember által létrehozott
környezet kizsákmányolásához vezet a kielégíthetetlen mohóság
következtében, ami minden kívánság teljesülését jogosnak tartja, és előbb
vagy utóbb elpusztítja azt is, akit uralma alá vetett.

*3. A megbocsátás és a bánat gyógyító ereje*

Mindezek miatt a teremtés számára sürgető, hogy Isten fiai és leányai,
mindazok, akik „új teremtéssé” váltak, megnyilvánuljanak: „Mindenki, aki
Krisztusban van, új teremtmény. A régi megszűnt, valami új valósult meg”
(2Kor 5,17). E megnyilvánulás által a *teremtés maga is húsvéttá válhat*,
megnyílhat az új földnek és új égnek (vö. Jel 21,1). A húsvéti út éppen
arra hív minket, hogy keresztény arcunkat és keresztény szívünket
megújítsuk a bánat, a megtérés és a megbocsátás által, és így a húsvéti
misztérium kegyelmének teljes gazdagságát megélhessük.

Ez a „türelmetlenség”, a teremtés várakozása beteljesül, amikor Isten fiai
megnyilvánulnak, vagyis minden keresztény és minden ember elszánja magát
arra, hogy a megtérés e „szülési fájdalmát” magára vegye. Az egész
teremtett világ velünk együtt „fel kell hogy szabaduljon a mulandóság
szolgai állapotából az Isten fiainak dicsőséges szabadságára” (Róm 8,21). A
nagyböjt a megtérés szentségi jele. Arra hívja a keresztényeket, hogy a
húsvéti misztériumot a saját személyes, családi és társadalmi életükben
tartalmasabban és konkrét formába öntve megvalósítsák, különösen is a böjt,
az imádság és az alamizsnálkodás által.

*Böjtölni annyit tesz,* mint megváltoztatni magatartásunkat
embertársainkkal és a teremtményekkel szemben: attól a kísértéstől, hogy
mindent „felfaljunk”, eljutunk az arra való alkalmasságig, hogy szeretetből
szenvedjünk, ami be tudja tölteni szívünk ürességét. *Imádkozni* nem más,
mint megtanulni lemondani a bálványimádásról és az egónk önelégültségéről,
és beismerni, hogy szükségünk van az Úrra és az ő irgalmára. Az
*alamizsnálkodás* annyit tesz, mint hogy túllépünk azon a balgaságon, hogy
csak magunknak élünk, csak magunknak halmozunk fel abban a téveszmében
élve, hogy így biztosíthatjuk a jövőt, ami nem is a miénk. Ezekkel az
eszközökkel ismét meglelhetjük az örömet abban a tervben, amelyet Isten a
teremtett világba és a szívünkbe vésett: szeretni őt, a testvéreinket és az
egész világot, és ebben a szeretetben megtalálni a valódi boldogságot.

Kedves testvérek, Isten Fiának „nagyböjtje” a teremtés *pusztaságába* való
belépés volt, azért, hogy azt újra Isten jelenlétének *kertjévé* tegye,
azzá, ami a bűnbeesés előtt volt (vö. Mk 1,12–13; Iz 51,3). Böjtünk során
mi is ezt az utat szeretnénk bejárni, azért, hogy a teremtett világnak
elvigyük Krisztus reménységét, aki azt „a mulandóság szolgai állapotából
felszabadította az Isten fiainak dicsőséges szabadságára” (Róm 8,21). Ne
hagyjuk, hogy ez az alkalmas idő haszontalanul teljen el! Kérjük Isten
segítségét, hogy rátaláljunk a valódi megtérés útjára. Hagyjuk el az önzést
és az önmagunkra irányuló figyelmet, és forduljunk Jézus húsvétja felé;
váljanak szükséget szenvedő testvéreink felebarátainkká, akikkel testi és
lelki javainkat megoszthatjuk. Így életünk konkrét cselekedeteiben
megvalósul Krisztusnak a bűn és a halál felett aratott győzelme, és ezzel
az ő átalakító erejét a teremtésre is lehívjuk.


*Vatikánváros, 2018. október 4-én, Assisi Szent Ferenc ünnepén*

*Ferenc pápa*

Forrás: MKPK Sajtószolgálat
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20190307/54a6fcf9/attachment.html>