[Grem] (nincs tárgy)

2019. Jún. 17., H, 22:40:36 CEST

* "Segíts magadon az Isten is megsegít!"   -bizonyos esetekben találó
lehet, de nem igaz, mint ahogy az sem igaz, hogy Mindent lehet, csak akarni
kell. *
*Ezekkel a szép mondatokkal azt sugallja a környezet a fuldokló, kapaszkodó
embernek- és nemcsak egy hajléktalan lehet az - hogy szedd össze magad.
Bizonyos esetekben érzéketlen , tapintatlan az ilyen okosság.
Dosztojevszkij tudta ezt, Pilinszky is. Ezért beszél  irgalomról. és nem
eszes megoldásokról. Üdv: R.*

Adrienne Bisztray <adrienn.bisztray at googlemail.com> ezt írta (időpont:
2019. jún. 17., H, 22:14):

> Légyszi fejtsd ki mi az elítélő, mi a negatív abban a mondatban amit
> írtam! Más megközelítésben ugyan az az  értelme régi magyar (vagy tán
> egyetemleges) közmondásunknak "Segíts magadon az Isten is megsegít!"
> Köszönettel várom a válaszokat üdv A
>
> 2019. jún. 17. du. 8:14 ezt írta ("Kiss Mónika" <monika.hang at freemail.hu
> >):
>
>> Én pedig azt tenném még hozzá, hogy senkiről sem tudjuk, mit örökölt, mit
>> hozott magával, milyen hatások érték életében, és hogy lelke mélyén hogyan
>> dolgozott együtt a kegyelemmel. Ha e háromból csak egyet is nem tudunk, már
>> nem mondhatunk negatív, megítélő véleményt senkiről. A valóság pedig az,
>> hogy EGYET SEM tudunk ezek közül!
>>
>> De nem csak másokról nem tudjuk ezt, hanem *saját magunkról* sem látjuk
>> ezeket át tisztán és teljességgel. Ezért kérte Jézus, hogy még magunkat se
>> ítéljük el!
>>
>> Üdv. Mónika
>>
>>
>>
>> *From:* Grem [mailto:grem-bounces at turul.kgk.uni-obuda.hu] *On Behalf Of *Adrienne
>> Bisztray
>> *Sent:* Monday, June 17, 2019 7:10 AM
>> *To:* grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
>> *Subject:* Re: [Grem] (nincs tárgy)
>>
>>
>>
>> Semmilyen felemelkedés sem érhető el az egyén AKARATA nélkül. Üdv A
>>
>>
>>
>> 2019. jún. 17. de. 6:06 ezt írta ("Mészáros Klári" <
>> meszaros.klari at fokolare.hu>):
>> Vecsei Miklós: A nyomorban élők felzárkóztatása az egész társadalom ügye
>>
>> *NÉZŐPONT* <https://www.magyarkurir.hu/nezopont> – 2019. május 6., hétfő
>> | 14:21
>>
>> *[image: Leírás: A képet a feladó eltávolította.]*
>> <https://www.facebook.com/sharer/sharer.php?u=https://www.magyarkurir.hu/hirek/vecsei-miklos-nyomorban-elok-felzarkoztatasa-az-egesz-tarsadalom-ugye>
>>  *[image: Leírás: A képet a feladó eltávolította.]*
>> <https://twitter.com/intent/tweet?text=Vecsei%20Mikl%C3%B3s:%20A%20nyomorban%20%C3%A9l%C5%91k%20felz%C3%A1rk%C3%B3ztat%C3%A1sa%20az%20eg%C3%A9sz%20t%C3%A1rsadalom%20%C3%BCgye&url=https://www.magyarkurir.hu/hirek/vecsei-miklos-nyomorban-elok-felzarkoztatasa-az-egesz-tarsadalom-ugye>
>>
>> [image: Leírás: A képet a feladó eltávolította.][image: Leírás: A képet
>> a feladó eltávolította.] 2
>> Április közepén Vecsei Miklóst nevezték ki a diagnózisalapú felzárkózási
>> roma stratégia előkészítésének és végrehajtásának koordinálásáért felelős
>> miniszterelnöki biztosává. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat alelnökét új
>> feladatáról kérdeztük.
>>
>> *– Nemrég egy interjúban Székely János szombathelyi megyéspüspök, a
>> Magyar Katolikus Püspöki Konferencia romapasztoráció ügyével megbízott
>> tagja a leszakadó cigányság helyzete kapcsán „új Trianonra”
>> figyelmeztetett. Ön szerint is ennyire súlyos a helyzet?*
>>
>> – Az elmúlt években több száz település életét követtük. Többségük a nagy
>> szegénység ellenére tudott élni azokkal a lehetőségekkel, amelyek akár az
>> állami, akár az európai uniós intézkedésekből, forrásokból fakadtak. Akik
>> viszont nem voltak erre képesek, mélységes nyomorba süllyedtek. Róluk
>> beszél püspök atya.
>>
>> Sokszor beszélünk a szegénység felszámolásáról. Pontosítanunk kell a
>> fogalmakat. Mi a szegénység alatt azt értjük, amikor az emberek jólétéhez
>> sok minden hiányzik, mégis komoly erőfeszítések árán az élet élhető, a
>> célok megmaradnak, a közösségek létét értékek vezetik. A nyomor azonban
>> más. Azért is használjuk mélyszegénység helyett a nyomor kifejezést, mert a
>> nyomor nem a szegénység mélyebb formája, hanem a létezés másik dimenziója.
>> A nyomorúság az, amikor a hiány olyan mértéket ölt, hogy szétmarja a
>> közösséget, eltűnik a holnap, csak a ma számít. A pillanatnyi szükség
>> felülír mindent, nem számít más, csak a túlélés. Ha valaki emlékszik a
>> hatvanas-hetvenes évek Magyarországára, akkor tudja, hogy a szegénység
>> ellenére még komoly értékrenddel, tervekkel, célokkal rendelkezett mind az
>> egyén, mind a közösség.
>>
>> A nyomor esetében már nincs sem egyéni, sem közösségi cél, az élet
>> beszűkül térben és időben is egyetlen pontba. Az emberi nyomorúság teljes
>> célvesztettséget jelent. Ha egy jövőképpel rendelkező embernek vetőmagot
>> meg állatokat adunk, akkor ezzel segíteni fogjuk az életét. A nyomorban élő
>> embernek azonban most kell túlélnie, mire a vetőmagból növény lesz, az már
>> késő. Ma kell gyógyszer, ma kell befűteni, ma kell enni adni a gyermeknek,
>> ez a kényszer pedig gyakran az uzsorát és a prostitúciót is segíti. Éppen
>> ezért például először nem heti, hanem napi fizetést kell adni, fokozatosan
>> kell elvezetni az így élő embereket ahhoz, hogy kialakíthassák a maguk
>> hosszú távú céljait. A szegénységnek létezik mély gyökerekkel rendelkező
>> kultúrája, a nyomornak azonban nem.
>>
>> Én magam a hajléktalanellátásban kezdtem a szociális munkát. Akkor még a
>> budapesti otthontalanok néhány százaléka volt cigány, a legfrissebb mérések
>> azt mutatják, hogy ma a fiatal hajléktalan embereknek a fele. Ez azt jelzi,
>> hogy a nyomorgó települések már nem tudják megtartani a lakóikat. És sajnos
>> az is igaz, hogy egy aluljáróban élő hajléktalan embernek nagyobb esélye
>> van segítséget kapni egy fagyos téli éjszakán, mint egy vidéki nyomorban
>> élő gyereknek. Az aluljáróban kolduló hajléktalan embert közelről látjuk,
>> de a fűtés nélküli, romos házban élő gyerekek a jóléti erkélyünkről nem
>> látszanak, csak akkor hallani róluk, ha valami rettenetes történik velük.
>>
>> *– Az ön feladata a diagnózisalapú felzárkózási roma stratégia irányítása
>> lesz. Mit jelent ez pontosan?*
>>
>> – Az állandó jelenlét segít abban, hogy felmérjük, melyek a valós
>> hiányok, így lépésről lépésre kerülünk közelebb a problémákhoz, amelyekre
>> megoldásokat kell találnunk. A diagnózis felállítása egy folyamat. Például,
>> ha egy kétezer lakosú településen évente ötven-hatvan gyermek születik,
>> akkor ott szükség van egy bölcsődére. Ennek a megvalósítása azonban nem
>> függhet attól, hogy abban az időszakban kiírtak-e bölcsődeépítésre
>> pályázatot. Ezért is fontos, hogy ez az ügy közvetlenül a miniszterelnök
>> irányítása alá fog tartozni. Az sem véletlen, hogy egy nagy karitatív
>> szervezet alelnöke kapta ezt a megbízást.
>>
>> *– A hátrányos helyzetű települések felzárkóztatásában a diagnózisalapú
>> cselekvési program ezek szerint hatékonyabb lehet?*
>>
>> – Három évvel ezelőtt arra kérte a kormány a Magyar Máltai
>> Szeretetszolgálatot, hogy Tiszabőn és Tiszaburán segítsen a
>> felzárkóztatásában. Ennek során közösen tapasztalhattuk azt, hogy a pontos
>> diagnózisnak akkor van értelme, ha annak felállítását azonnal követi a
>> terápia. Ehhez az szükséges, hogy folyamatosan jelen legyünk. A nyomorban
>> élő közösségek csak akkor látszanak, ha kellően közelről nézzük őket. Bár a
>> tünetek messziről is észrevehetőek, de az okok csak akkor megismerhetőek,
>> ha ott vagyunk. Például sok mindent gondoltunk arról, hogy egy településen
>> miért sok az iskolai hiányzás, de a valódi okokat távolról nem láttuk. A
>> helyszínen rögtön kiderült, hogy a falkában vonuló sok kóbor kutya miatt a
>> szülők gyakran nem engedték el otthonról a gyermekeiket.
>>
>> *– A program során háromszáz települést céloznak meg. Hogyan alakult ki
>> ez a szám?*
>>
>> – Néhány évvel ezelőtt egy szakmai protokoll során azt vizsgáltuk, hogy
>> hány olyan település van Magyarországon, ahova bármennyi anyagi segítség is
>> érkezik, nem tudnak vele igazán élni. Ennek során azt tapasztaltuk, hogy
>> háromszáz körül van azon falvak száma, ahol a leginkább szükség van a
>> beavatkozásra. Első körben arra vállalkozunk, hogy e leginkább hátrányos
>> helyzetben lévő háromszáz település közül harmincban a Magyar Ökumenikus
>> Segélyszervezettel, a Baptista Szeretetszolgálattal, a Református
>> Szeretetszolgálattal és a Katolikus Karitásszal együttműködve segítsünk. A
>> mély és összetett problémák miatt a nagy szervezetek hálózataira építünk,
>> de nem nélkülözhetjük a településeken már működő civil kezdeményezések
>> tapasztalatait és tudását.
>>
>> *– Ennek a helyzetnek a megoldásában a társadalom együttműködésére is
>> szükség van.*
>>
>> – A bajba jutott emberek felemelése nem a segítő szervezetek magánügye. A
>> létezés peremén élő embereket a szociális rendszer, a különböző programok
>> tudják támogatni, de befogadni őket csak a társadalom képes. Ezért nagyon
>> fontos, hogy érthetővé tegyük a társadalom számára azt, hogy mit is
>> teszünk. Mindenkinek látnia kell, hogy a nyomorban élő ember nem maga
>> választotta a sorsát. Ahogy mi sem azért vagyunk a magunk helyzetében, mert
>> megérdemeltük. Egy gyerek nem dönthet arról, hogy hova születik: rendezett
>> meleg lakásba, vagy döngölt földpadlós hideg viskóba. Mindössze ennyit
>> kellene megértenünk ahhoz, hogy ne felzárkóztatásról, hanem a társadalom
>> egészséges működéséről beszéljünk. Mi a társadalom megbízásából végezhetjük
>> a munkánkat. Ha nincs mögöttünk a társadalom támogatása, akkor nem tudunk
>> eredményt elérni.
>>
>> *– Ebben fontos lenne az is, hogy megszabaduljunk a sztereotípiáinktól.*
>>
>> – Sokszor halljuk, hogy azért van a nyomorban élő ember ebben a
>> helyzetben, mert nem akar dolgozni. Mi, akik ismerjük a nyomor arcait,
>> tudjuk, hogy ez a felvetés úgy helyes, hogy „még nem tud akarni”, nem tud
>> magának értelmes célokat felállítani. Az is a feladatunk, hogy erre képessé
>> tegyük. Mindenki azt az örökséget tudja átadni, amit maga is kapott. A
>> nyomorúság is öröklődik. A nyomorúságba érkező gyerekek a szüleik sorsát
>> öröklik és örökítik tovább. Ha mi nem teremtünk nekik, akkor nincs esélyük
>> másra. Mire a gyerekek óvodába kerülnek, szinte behozhatatlan lemaradásban
>> vannak az átlagos családba született kortársaikhoz képest.
>>
>> Ezért ha egy kisbaba megszületik, először nem azzal kell foglalkoznunk,
>> hogy a szülei például miért nem dolgoznak. Sokkal fontosabb, hogy minden
>> gyereknek megadjuk azt a biztonságot, hogy melegben legyen, hogy lámpa
>> világítson az íróasztala fölött, és hogy tudassuk vele: ő egy
>> megismételhetetlen érték. Ez nem ajándék a társadalom részéről. Ez minden
>> gyermeknek jár. Gyakran kapjuk erre válaszként, hogy az alkoholista apja
>> biztosan italra költi a pénzét. Lehet, de talán azért nem tud igazi apuka
>> lenni, mert gyerekkorában ő ugyanúgy a földön aludt, neki sem volt játéka,
>> nem mondtak neki mesét és nem énekeltek neki. Én azt tapasztalom, hogy
>> mindezek ellenére ők is szeretnének jó apukák lenni, és gyakran tudunk is
>> segíteni, hogy azzá válhassanak.
>>
>> [image: Leírás: A képet a feladó eltávolította.]
>>
>> *– A munkavégzés, de általában az élet más területén is fontos a minta.*
>>
>> – Van egy kép, amit gyakran meg szoktam mutatni. Egy nyomortelepen élő
>> család otthona, a falon egy Jézus- és két Szűz Mária-kép. A szoba, ahol
>> több generáció él együtt, rendezetlen, koszos, amire sokszor megjegyzéseket
>> tesznek a hallgatóságból: lehet, hogy szegény, de azért takaríthatna. És
>> itt visszatérünk a mintákhoz. Hogyan takarítson, ha nem látta ezt az
>> anyukájától? Az a valóság, amit megmutatunk. A takarítást oktatni nem
>> lehet, de lehet együtt takarítani. A tanítás leggyakrabban a mintaadás. A
>> Máltai Szeretetszolgálat tiszaburai varrodájában, vagy a gyulaji savanyító
>> üzemünkben rendszeresen vannak tanórák. Ha lelkes a gyerek – márpedig
>> szívesen vesznek részt egy ilyen órákon –, akkor sokkal könnyebb átadni
>> neki az alapismereteket is. A varrodában a három méteres vonalzón sokkal
>> egyszerűbb megtanítani a hosszmértéket, vagy a savanyúság eltevése közben
>> az űrmértéket, mint elvontan, a padban ülve. Ugyanis az ilyen településeken
>> működő iskolákban általában nem lehet olyan ütemben haladni a tananyaggal,
>> mint egy budai intézményben. Nem kell egy másik, B-típusú tanterv, de a
>> tempón lehet lassítani, lehet alkalmazni más módszereket. És ha az iskola
>> nem a kudarc, hanem a siker helyszínévé válik, akkor be tudjuk hozni a
>> kezdeti lemaradást. Ha a szülő látja, hogy gyermeke sikert ér el az
>> iskolában, akkor a szülői értekezletre is el fog jönni, és ha már ott van,
>> akkor közösen tudjuk végiggondolni a teendőket, közösen tervezhetjük a
>> jövőt.
>>
>> *– Ebben a programban az első időszakban öt karitatív szervezet vesz
>> részt. Hogyan hangolják össze a munkájukat?*
>>
>> – Jól átgondolt, megtervezett segítségre van szükség. Fontos szempont,
>> hogy erős szervezetek dolgozzanak ebben a programban, mert a felmerülő
>> problémákat ezek tudják majd megfelelően kezelni. Már önmagában az, hogy
>> kívülről jött emberek vannak a faluban, sok változást hozhat. Nem történhet
>> meg ugyanis bármi, hiszen nyílik egy csatorna a külvilág felé is. A
>> jelenlét azért is fontos, mert a szervezetek magukkal fogják hozni a
>> támogatóikat is. Az integráció ugyanis kétirányú: azokra is hatással van,
>> akik egy hátrányos helyzetű település életének valamilyen módon a részesei
>> lesznek. A gyakorlatban azt tervezzük, hogy egy településen lesz két
>> szociális munkás vagy segítő, lesz egy közösségi tér, ahol dolgoznak és
>> rendelkezésükre áll egy autó is. Négy települést fogunk egy csokorba –
>> lehetőleg úgy, hogy ezek más és más szervezethez tartozzanak –, melyek a
>> tapasztalataikat egyeztetve egy máltai és egy minisztériumi szakemberrel
>> együttműködve dolgozzák ki a maguk helyi programját.
>>
>> *– Milyen forrásokat tudnak majd igénybe venni?*
>>
>> – Az indulásnál elsősorban hazai forrásokat fogunk felhasználni. A
>> diagnózisok rugalmas rendszerében akkor tudunk majd európai uniós
>> forrásokkal élni, ha azok felhasználhatósága kevésbé lesz merev. De ezen
>> még sokat kell dolgoznunk.
>>
>> *– Hol kell kezdeni a felzárkóztatást?*
>>
>> – A segítség íve a fogantatástól a foglalkoztatásig húzódna. Éppen ezért
>> olyan szervezeteket kerestünk, melyek részt tudnak venni az oktatásban, a
>> kulturális életben, a foglalkoztatásban és akár a közlekedés
>> megszervezésében is.
>>
>> *– Ezek szerint nem egy évre terveznek?*
>>
>> – Nem. Éppen ezért nehéz a siker mértékegységét meghatározni, hiszen itt
>> akár húszéves időtartamról is beszélünk. Gazdasági értelemben ez egy hosszú
>> távú befektetés. Érdemes figyelni arra, hogy az optimista becslések szerint
>> is 2050-re körülbelül nyolcmillióan leszünk. Ezeken a településeket
>> arányaiban kétszer annyi gyermek születik, mint egy átlagos településen,
>> ezért a következő generációban – ha semmi sem változik – egyre nagyobb
>> arányban lesznek kirekesztett közegben felnövekvő gyerekek. A munkaképes
>> korú lakosság aránya várhatóan húsz százalékkal csökken. Éppen ezért nem
>> mindegy, hogy a ma ezeken a településeken születő gyerekek hogyan nőnek
>> fel, kapnak-e esélyt arra, hogy a társadalom megbecsült tagjai legyenek, és
>> gazdasági szempontból az is fontos, hogy értékteremtő munkát tudjanak
>> végezni.
>>
>> *– Mennyi idő kell ahhoz, hogy a változás érzékelhető legyen?*
>>
>> – Nem fog varázsütésre megváltozni a helyzet. Ha valaki azért látogat meg
>> egy ilyen települést, hogy problémát találjon, az találni is fog. A
>> következő időszak legnagyobb missziós feladata, hogy a megoldásokat
>> keressük és adjunk hírt a kis sikerekről is, mert a társadalom is ebből
>> meríthet bátorságot.
>>
>> *– Milyen szerepet kapnak a már létező kezdeményezések?*
>>
>> – Ahol már jól működik egy program, azt természetesen tovább támogatjuk.
>> Ahol pedig szükség van más kezdeményezésekre, ott ezeket kell segíteni. Sok
>> cég szívesen segítene, ám megérkezve egy hátrányos helyzetű településre
>> hirtelen nem tudja, mit is kellene tennie. Ám ha jelen van már valamilyen
>> kezdeményezés, akkor van mire támaszkodnia. A szervezetek létrehoztak már
>> számos üzemet, köztük varrodát, asztalos-, savanyító-, húsfeldolgozó
>> üzemet, olajprést, vagy sajtkészítő műhelyt. Sokkal könnyebb egy
>> munkáltatót elhívni a területre, ha van már példa a jó működésre és már jól
>> ismerjük a település lehetőségeit.
>>
>> *– Önt mi motiválja a munkájában?*
>>
>> – Kozma Imre atya, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alapítója mondta: „A
>> csoda a cselekvő emberrel, és nem a csodaváróval történik.” Ha
>> visszatekintek az elmúlt harminc évre, a legnagyobb ajándékok a
>> találkozások voltak. Ezek azt üzenték számomra, hogy a világban sokkal több
>> a jó, mint a rossz, sokkal több a lehetőség, mint a hiány. Azt hiszem,
>> valójában emiatt dolgozom.
>>
>> *Fotó: Lambert Attila (archívum); Magyar Máltai Szeretetszolgálat*
>>
>> *Baranyai Béla/Magyar Kurír*
>>
>>
>> _______________________________________________
>> Grem mailing list
>> Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
>> http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem
>>
>> _______________________________________________
>> Grem mailing list
>> Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
>> http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem
>>
>> _______________________________________________
> Grem mailing list
> Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
> http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem
>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20190617/79a52028/attachment.html>
--------- következő rész ---------
A non-text attachment was scrubbed...
Name: ~WRD000.jpg
Type: image/jpeg
Size: 823 bytes
Desc: nem elérhető
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20190617/79a52028/attachment.jpg>