[Grem] (nincs tárgy)

2019. Jún. 17., H, 22:14:25 CEST

Légyszi fejtsd ki mi az elítélő, mi a negatív abban a mondatban amit írtam!
Más megközelítésben ugyan az az  értelme régi magyar (vagy tán
egyetemleges) közmondásunknak "Segíts magadon az Isten is megsegít!"
Köszönettel várom a válaszokat üdv A

2019. jún. 17. du. 8:14 ezt írta ("Kiss Mónika" <monika.hang at freemail.hu>):

> Én pedig azt tenném még hozzá, hogy senkiről sem tudjuk, mit örökölt, mit
> hozott magával, milyen hatások érték életében, és hogy lelke mélyén hogyan
> dolgozott együtt a kegyelemmel. Ha e háromból csak egyet is nem tudunk, már
> nem mondhatunk negatív, megítélő véleményt senkiről. A valóság pedig az,
> hogy EGYET SEM tudunk ezek közül!
>
> De nem csak másokról nem tudjuk ezt, hanem *saját magunkról* sem látjuk
> ezeket át tisztán és teljességgel. Ezért kérte Jézus, hogy még magunkat se
> ítéljük el!
>
> Üdv. Mónika
>
>
>
> *From:* Grem [mailto:grem-bounces at turul.kgk.uni-obuda.hu] *On Behalf Of *Adrienne
> Bisztray
> *Sent:* Monday, June 17, 2019 7:10 AM
> *To:* grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
> *Subject:* Re: [Grem] (nincs tárgy)
>
>
>
> Semmilyen felemelkedés sem érhető el az egyén AKARATA nélkül. Üdv A
>
>
>
> 2019. jún. 17. de. 6:06 ezt írta ("Mészáros Klári" <
> meszaros.klari at fokolare.hu>):
> Vecsei Miklós: A nyomorban élők felzárkóztatása az egész társadalom ügye
>
> *NÉZŐPONT* <https://www.magyarkurir.hu/nezopont> – 2019. május 6., hétfő
> | 14:21
>
> *[image: Leírás: A képet a feladó eltávolította.]*
> <https://www.facebook.com/sharer/sharer.php?u=https://www.magyarkurir.hu/hirek/vecsei-miklos-nyomorban-elok-felzarkoztatasa-az-egesz-tarsadalom-ugye>
>  *[image: Leírás: A képet a feladó eltávolította.]*
> <https://twitter.com/intent/tweet?text=Vecsei%20Mikl%C3%B3s:%20A%20nyomorban%20%C3%A9l%C5%91k%20felz%C3%A1rk%C3%B3ztat%C3%A1sa%20az%20eg%C3%A9sz%20t%C3%A1rsadalom%20%C3%BCgye&url=https://www.magyarkurir.hu/hirek/vecsei-miklos-nyomorban-elok-felzarkoztatasa-az-egesz-tarsadalom-ugye>
>
> [image: Leírás: A képet a feladó eltávolította.][image: Leírás: A képet a
> feladó eltávolította.] 2
> Április közepén Vecsei Miklóst nevezték ki a diagnózisalapú felzárkózási
> roma stratégia előkészítésének és végrehajtásának koordinálásáért felelős
> miniszterelnöki biztosává. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat alelnökét új
> feladatáról kérdeztük.
>
> *– Nemrég egy interjúban Székely János szombathelyi megyéspüspök, a Magyar
> Katolikus Püspöki Konferencia romapasztoráció ügyével megbízott tagja a
> leszakadó cigányság helyzete kapcsán „új Trianonra” figyelmeztetett. Ön
> szerint is ennyire súlyos a helyzet?*
>
> – Az elmúlt években több száz település életét követtük. Többségük a nagy
> szegénység ellenére tudott élni azokkal a lehetőségekkel, amelyek akár az
> állami, akár az európai uniós intézkedésekből, forrásokból fakadtak. Akik
> viszont nem voltak erre képesek, mélységes nyomorba süllyedtek. Róluk
> beszél püspök atya.
>
> Sokszor beszélünk a szegénység felszámolásáról. Pontosítanunk kell a
> fogalmakat. Mi a szegénység alatt azt értjük, amikor az emberek jólétéhez
> sok minden hiányzik, mégis komoly erőfeszítések árán az élet élhető, a
> célok megmaradnak, a közösségek létét értékek vezetik. A nyomor azonban
> más. Azért is használjuk mélyszegénység helyett a nyomor kifejezést, mert a
> nyomor nem a szegénység mélyebb formája, hanem a létezés másik dimenziója.
> A nyomorúság az, amikor a hiány olyan mértéket ölt, hogy szétmarja a
> közösséget, eltűnik a holnap, csak a ma számít. A pillanatnyi szükség
> felülír mindent, nem számít más, csak a túlélés. Ha valaki emlékszik a
> hatvanas-hetvenes évek Magyarországára, akkor tudja, hogy a szegénység
> ellenére még komoly értékrenddel, tervekkel, célokkal rendelkezett mind az
> egyén, mind a közösség.
>
> A nyomor esetében már nincs sem egyéni, sem közösségi cél, az élet
> beszűkül térben és időben is egyetlen pontba. Az emberi nyomorúság teljes
> célvesztettséget jelent. Ha egy jövőképpel rendelkező embernek vetőmagot
> meg állatokat adunk, akkor ezzel segíteni fogjuk az életét. A nyomorban élő
> embernek azonban most kell túlélnie, mire a vetőmagból növény lesz, az már
> késő. Ma kell gyógyszer, ma kell befűteni, ma kell enni adni a gyermeknek,
> ez a kényszer pedig gyakran az uzsorát és a prostitúciót is segíti. Éppen
> ezért például először nem heti, hanem napi fizetést kell adni, fokozatosan
> kell elvezetni az így élő embereket ahhoz, hogy kialakíthassák a maguk
> hosszú távú céljait. A szegénységnek létezik mély gyökerekkel rendelkező
> kultúrája, a nyomornak azonban nem.
>
> Én magam a hajléktalanellátásban kezdtem a szociális munkát. Akkor még a
> budapesti otthontalanok néhány százaléka volt cigány, a legfrissebb mérések
> azt mutatják, hogy ma a fiatal hajléktalan embereknek a fele. Ez azt jelzi,
> hogy a nyomorgó települések már nem tudják megtartani a lakóikat. És sajnos
> az is igaz, hogy egy aluljáróban élő hajléktalan embernek nagyobb esélye
> van segítséget kapni egy fagyos téli éjszakán, mint egy vidéki nyomorban
> élő gyereknek. Az aluljáróban kolduló hajléktalan embert közelről látjuk,
> de a fűtés nélküli, romos házban élő gyerekek a jóléti erkélyünkről nem
> látszanak, csak akkor hallani róluk, ha valami rettenetes történik velük.
>
> *– Az ön feladata a diagnózisalapú felzárkózási roma stratégia irányítása
> lesz. Mit jelent ez pontosan?*
>
> – Az állandó jelenlét segít abban, hogy felmérjük, melyek a valós hiányok,
> így lépésről lépésre kerülünk közelebb a problémákhoz, amelyekre
> megoldásokat kell találnunk. A diagnózis felállítása egy folyamat. Például,
> ha egy kétezer lakosú településen évente ötven-hatvan gyermek születik,
> akkor ott szükség van egy bölcsődére. Ennek a megvalósítása azonban nem
> függhet attól, hogy abban az időszakban kiírtak-e bölcsődeépítésre
> pályázatot. Ezért is fontos, hogy ez az ügy közvetlenül a miniszterelnök
> irányítása alá fog tartozni. Az sem véletlen, hogy egy nagy karitatív
> szervezet alelnöke kapta ezt a megbízást.
>
> *– A hátrányos helyzetű települések felzárkóztatásában a diagnózisalapú
> cselekvési program ezek szerint hatékonyabb lehet?*
>
> – Három évvel ezelőtt arra kérte a kormány a Magyar Máltai
> Szeretetszolgálatot, hogy Tiszabőn és Tiszaburán segítsen a
> felzárkóztatásában. Ennek során közösen tapasztalhattuk azt, hogy a pontos
> diagnózisnak akkor van értelme, ha annak felállítását azonnal követi a
> terápia. Ehhez az szükséges, hogy folyamatosan jelen legyünk. A nyomorban
> élő közösségek csak akkor látszanak, ha kellően közelről nézzük őket. Bár a
> tünetek messziről is észrevehetőek, de az okok csak akkor megismerhetőek,
> ha ott vagyunk. Például sok mindent gondoltunk arról, hogy egy településen
> miért sok az iskolai hiányzás, de a valódi okokat távolról nem láttuk. A
> helyszínen rögtön kiderült, hogy a falkában vonuló sok kóbor kutya miatt a
> szülők gyakran nem engedték el otthonról a gyermekeiket.
>
> *– A program során háromszáz települést céloznak meg. Hogyan alakult ki ez
> a szám?*
>
> – Néhány évvel ezelőtt egy szakmai protokoll során azt vizsgáltuk, hogy
> hány olyan település van Magyarországon, ahova bármennyi anyagi segítség is
> érkezik, nem tudnak vele igazán élni. Ennek során azt tapasztaltuk, hogy
> háromszáz körül van azon falvak száma, ahol a leginkább szükség van a
> beavatkozásra. Első körben arra vállalkozunk, hogy e leginkább hátrányos
> helyzetben lévő háromszáz település közül harmincban a Magyar Ökumenikus
> Segélyszervezettel, a Baptista Szeretetszolgálattal, a Református
> Szeretetszolgálattal és a Katolikus Karitásszal együttműködve segítsünk. A
> mély és összetett problémák miatt a nagy szervezetek hálózataira építünk,
> de nem nélkülözhetjük a településeken már működő civil kezdeményezések
> tapasztalatait és tudását.
>
> *– Ennek a helyzetnek a megoldásában a társadalom együttműködésére is
> szükség van.*
>
> – A bajba jutott emberek felemelése nem a segítő szervezetek magánügye. A
> létezés peremén élő embereket a szociális rendszer, a különböző programok
> tudják támogatni, de befogadni őket csak a társadalom képes. Ezért nagyon
> fontos, hogy érthetővé tegyük a társadalom számára azt, hogy mit is
> teszünk. Mindenkinek látnia kell, hogy a nyomorban élő ember nem maga
> választotta a sorsát. Ahogy mi sem azért vagyunk a magunk helyzetében, mert
> megérdemeltük. Egy gyerek nem dönthet arról, hogy hova születik: rendezett
> meleg lakásba, vagy döngölt földpadlós hideg viskóba. Mindössze ennyit
> kellene megértenünk ahhoz, hogy ne felzárkóztatásról, hanem a társadalom
> egészséges működéséről beszéljünk. Mi a társadalom megbízásából végezhetjük
> a munkánkat. Ha nincs mögöttünk a társadalom támogatása, akkor nem tudunk
> eredményt elérni.
>
> *– Ebben fontos lenne az is, hogy megszabaduljunk a sztereotípiáinktól.*
>
> – Sokszor halljuk, hogy azért van a nyomorban élő ember ebben a
> helyzetben, mert nem akar dolgozni. Mi, akik ismerjük a nyomor arcait,
> tudjuk, hogy ez a felvetés úgy helyes, hogy „még nem tud akarni”, nem tud
> magának értelmes célokat felállítani. Az is a feladatunk, hogy erre képessé
> tegyük. Mindenki azt az örökséget tudja átadni, amit maga is kapott. A
> nyomorúság is öröklődik. A nyomorúságba érkező gyerekek a szüleik sorsát
> öröklik és örökítik tovább. Ha mi nem teremtünk nekik, akkor nincs esélyük
> másra. Mire a gyerekek óvodába kerülnek, szinte behozhatatlan lemaradásban
> vannak az átlagos családba született kortársaikhoz képest.
>
> Ezért ha egy kisbaba megszületik, először nem azzal kell foglalkoznunk,
> hogy a szülei például miért nem dolgoznak. Sokkal fontosabb, hogy minden
> gyereknek megadjuk azt a biztonságot, hogy melegben legyen, hogy lámpa
> világítson az íróasztala fölött, és hogy tudassuk vele: ő egy
> megismételhetetlen érték. Ez nem ajándék a társadalom részéről. Ez minden
> gyermeknek jár. Gyakran kapjuk erre válaszként, hogy az alkoholista apja
> biztosan italra költi a pénzét. Lehet, de talán azért nem tud igazi apuka
> lenni, mert gyerekkorában ő ugyanúgy a földön aludt, neki sem volt játéka,
> nem mondtak neki mesét és nem énekeltek neki. Én azt tapasztalom, hogy
> mindezek ellenére ők is szeretnének jó apukák lenni, és gyakran tudunk is
> segíteni, hogy azzá válhassanak.
>
> [image: Leírás: A képet a feladó eltávolította.]
>
> *– A munkavégzés, de általában az élet más területén is fontos a minta.*
>
> – Van egy kép, amit gyakran meg szoktam mutatni. Egy nyomortelepen élő
> család otthona, a falon egy Jézus- és két Szűz Mária-kép. A szoba, ahol
> több generáció él együtt, rendezetlen, koszos, amire sokszor megjegyzéseket
> tesznek a hallgatóságból: lehet, hogy szegény, de azért takaríthatna. És
> itt visszatérünk a mintákhoz. Hogyan takarítson, ha nem látta ezt az
> anyukájától? Az a valóság, amit megmutatunk. A takarítást oktatni nem
> lehet, de lehet együtt takarítani. A tanítás leggyakrabban a mintaadás. A
> Máltai Szeretetszolgálat tiszaburai varrodájában, vagy a gyulaji savanyító
> üzemünkben rendszeresen vannak tanórák. Ha lelkes a gyerek – márpedig
> szívesen vesznek részt egy ilyen órákon –, akkor sokkal könnyebb átadni
> neki az alapismereteket is. A varrodában a három méteres vonalzón sokkal
> egyszerűbb megtanítani a hosszmértéket, vagy a savanyúság eltevése közben
> az űrmértéket, mint elvontan, a padban ülve. Ugyanis az ilyen településeken
> működő iskolákban általában nem lehet olyan ütemben haladni a tananyaggal,
> mint egy budai intézményben. Nem kell egy másik, B-típusú tanterv, de a
> tempón lehet lassítani, lehet alkalmazni más módszereket. És ha az iskola
> nem a kudarc, hanem a siker helyszínévé válik, akkor be tudjuk hozni a
> kezdeti lemaradást. Ha a szülő látja, hogy gyermeke sikert ér el az
> iskolában, akkor a szülői értekezletre is el fog jönni, és ha már ott van,
> akkor közösen tudjuk végiggondolni a teendőket, közösen tervezhetjük a
> jövőt.
>
> *– Ebben a programban az első időszakban öt karitatív szervezet vesz
> részt. Hogyan hangolják össze a munkájukat?*
>
> – Jól átgondolt, megtervezett segítségre van szükség. Fontos szempont,
> hogy erős szervezetek dolgozzanak ebben a programban, mert a felmerülő
> problémákat ezek tudják majd megfelelően kezelni. Már önmagában az, hogy
> kívülről jött emberek vannak a faluban, sok változást hozhat. Nem történhet
> meg ugyanis bármi, hiszen nyílik egy csatorna a külvilág felé is. A
> jelenlét azért is fontos, mert a szervezetek magukkal fogják hozni a
> támogatóikat is. Az integráció ugyanis kétirányú: azokra is hatással van,
> akik egy hátrányos helyzetű település életének valamilyen módon a részesei
> lesznek. A gyakorlatban azt tervezzük, hogy egy településen lesz két
> szociális munkás vagy segítő, lesz egy közösségi tér, ahol dolgoznak és
> rendelkezésükre áll egy autó is. Négy települést fogunk egy csokorba –
> lehetőleg úgy, hogy ezek más és más szervezethez tartozzanak –, melyek a
> tapasztalataikat egyeztetve egy máltai és egy minisztériumi szakemberrel
> együttműködve dolgozzák ki a maguk helyi programját.
>
> *– Milyen forrásokat tudnak majd igénybe venni?*
>
> – Az indulásnál elsősorban hazai forrásokat fogunk felhasználni. A
> diagnózisok rugalmas rendszerében akkor tudunk majd európai uniós
> forrásokkal élni, ha azok felhasználhatósága kevésbé lesz merev. De ezen
> még sokat kell dolgoznunk.
>
> *– Hol kell kezdeni a felzárkóztatást?*
>
> – A segítség íve a fogantatástól a foglalkoztatásig húzódna. Éppen ezért
> olyan szervezeteket kerestünk, melyek részt tudnak venni az oktatásban, a
> kulturális életben, a foglalkoztatásban és akár a közlekedés
> megszervezésében is.
>
> *– Ezek szerint nem egy évre terveznek?*
>
> – Nem. Éppen ezért nehéz a siker mértékegységét meghatározni, hiszen itt
> akár húszéves időtartamról is beszélünk. Gazdasági értelemben ez egy hosszú
> távú befektetés. Érdemes figyelni arra, hogy az optimista becslések szerint
> is 2050-re körülbelül nyolcmillióan leszünk. Ezeken a településeket
> arányaiban kétszer annyi gyermek születik, mint egy átlagos településen,
> ezért a következő generációban – ha semmi sem változik – egyre nagyobb
> arányban lesznek kirekesztett közegben felnövekvő gyerekek. A munkaképes
> korú lakosság aránya várhatóan húsz százalékkal csökken. Éppen ezért nem
> mindegy, hogy a ma ezeken a településeken születő gyerekek hogyan nőnek
> fel, kapnak-e esélyt arra, hogy a társadalom megbecsült tagjai legyenek, és
> gazdasági szempontból az is fontos, hogy értékteremtő munkát tudjanak
> végezni.
>
> *– Mennyi idő kell ahhoz, hogy a változás érzékelhető legyen?*
>
> – Nem fog varázsütésre megváltozni a helyzet. Ha valaki azért látogat meg
> egy ilyen települést, hogy problémát találjon, az találni is fog. A
> következő időszak legnagyobb missziós feladata, hogy a megoldásokat
> keressük és adjunk hírt a kis sikerekről is, mert a társadalom is ebből
> meríthet bátorságot.
>
> *– Milyen szerepet kapnak a már létező kezdeményezések?*
>
> – Ahol már jól működik egy program, azt természetesen tovább támogatjuk.
> Ahol pedig szükség van más kezdeményezésekre, ott ezeket kell segíteni. Sok
> cég szívesen segítene, ám megérkezve egy hátrányos helyzetű településre
> hirtelen nem tudja, mit is kellene tennie. Ám ha jelen van már valamilyen
> kezdeményezés, akkor van mire támaszkodnia. A szervezetek létrehoztak már
> számos üzemet, köztük varrodát, asztalos-, savanyító-, húsfeldolgozó
> üzemet, olajprést, vagy sajtkészítő műhelyt. Sokkal könnyebb egy
> munkáltatót elhívni a területre, ha van már példa a jó működésre és már jól
> ismerjük a település lehetőségeit.
>
> *– Önt mi motiválja a munkájában?*
>
> – Kozma Imre atya, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alapítója mondta: „A
> csoda a cselekvő emberrel, és nem a csodaváróval történik.” Ha
> visszatekintek az elmúlt harminc évre, a legnagyobb ajándékok a
> találkozások voltak. Ezek azt üzenték számomra, hogy a világban sokkal több
> a jó, mint a rossz, sokkal több a lehetőség, mint a hiány. Azt hiszem,
> valójában emiatt dolgozom.
>
> *Fotó: Lambert Attila (archívum); Magyar Máltai Szeretetszolgálat*
>
> *Baranyai Béla/Magyar Kurír*
>
>
> _______________________________________________
> Grem mailing list
> Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
> http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem
>
> _______________________________________________
> Grem mailing list
> Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
> http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem
>
>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20190617/5865cbaa/attachment.html>
--------- következő rész ---------
A non-text attachment was scrubbed...
Name: ~WRD000.jpg
Type: image/jpeg
Size: 823 bytes
Desc: nem elérhető
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20190617/5865cbaa/attachment.jpg>