[Grem] Pálferis tábor júliusban Keszthelyen

[Rita Kunsay-Sipos]

https://docs.google.com/forms/d/1vDceG5FlMO1RmiBhwLWLew0UpHXDLoEKp9-6bKcUYAE/viewform?edit_requested=true&fbclid=IwAR21BS1QqYw-efe8C97VI2_q2JQn7yUlA4S_8NS6saUDjUNImILONH2cAL4



https://www.facebook.com/events/2195554080505335/

milyen egy ilyen?

Oda kell mennem, ahol nincs olyan, mint én – Pálferis tábor egy korszak
vége felé
HAZAI <https://www.magyarkurir.hu/hazai> – 2018. július 21., szombat | 18:05
<https://www.facebook.com/sharer/sharer.php?u=https://www.magyarkurir.hu/hazai/oda-kell-mennem-ahol-nincs-olyan-mint-en-palferis-tabor-egy-korszak-vege-fele>

<https://twitter.com/intent/tweet?text=Oda%20kell%20mennem,%20ahol%20nincs%20olyan,%20mint%20%C3%A9n%20%E2%80%93%20P%C3%A1lferis%20t%C3%A1bor%20egy%20korszak%20v%C3%A9ge%20fel%C3%A9&url=https://www.magyarkurir.hu/hazai/oda-kell-mennem-ahol-nincs-olyan-mint-en-palferis-tabor-egy-korszak-vege-fele>
 13
Mi az érvényes az életemben? – Pál Feri atya 2017/2018-as budapesti keddi
mentálhigiénés előadás-sorozatának fő témája adta a mottóját a 9. Pálferis
Nyári Tábornak, amelyet július 9. és 15. között rendeztek meg Tatán.

*Reggeli áhítat a tatai Öreg-tó partján*

Jómagam már hatodszor vettem részt a Pálferis közösség által szervezett
táborban, és a korábbi évekhez hasonlóan közös kirándulásokból,
mentálhigiénés és egyéb foglalkozásokból, előadásokból, illetve bulikból
álló programsorozat várt most is. Mintegy háromszázan gyűltünk össze szerte
az országból, sőt még a határokon túlról is, huszonévesektől a
nyugdíjasokig, illetve a családos tábor résztvevői között még járni sem
tudók is voltak.

*Nappal és naplementekor is volt evezés a tavon*

A Pálferis táborok nagy erőssége, hogy egy társasággá szövi össze az emberi
lélek iránt érdeklődő embereket, akik között természetesen a mentálhigiénés
szakemberként világi körökben is népszerű Pál Feri atya személye a fő
kapocs. Egyáltalán nem homogén közegről van szó: a vallásos katolikusok és
más keresztény felekezetekbe tartozók mellett az évközbeni programokon és a
nyári táborokban egyaránt ugyanolyan lelkesedéssel vesznek részt a
vallásukat nem gyakorló, akár konkrét felekezethez nem is tartozó
istenhívők és számos – akár még az ateizmussal is kacérkodó – kereső.

Ez a nyitottság jellemezte a tábor egyik csúcspontját jelentő, szombat esti
szentmisét is, amelynek elején Pál Feri arra kért minden résztvevőt, hogy
ne szorongjon. „Úgy legyetek itt, ahogy vagytok! Nincs másra szükség, csak
hogy itt legyél!” – biztatta azokat is, akik számára egy katolikus mise nem
éppen a természetes miliő.

A napi evangéliumban Jézus azt mondja tanítványainak: nem kell nektek a sok
pénz, elég egy bot – mutatott rá a szentbeszédben az angyalföldi
plébánoshelyettes –, vagyis nem kell nekünk sok minden, amit szükségesnek
találunk. Attól még, hogy ilyen dolgokkal nem rendelkezünk, annyi mindenünk
van, és milyen nagy dolog az, hogy felfedezhetjük ezt a gazdagságot és
tovább is adhatjuk.

Egy friss, ropogós történetet hozott illusztrációul Pál Feri: az egyik
sofőrrel beszélgetett, aki a tábori kirándulások egyikén vezetett buszt. 25
éve végzi ezt a munkát, s olyasmi történt, ami nem egyszer: beütött a
gikszer, és lerobbant a jármű. Már készült is rá, hogy – ahogy rendesen –
majd valaki jól őt, a sofőrt fogja szidni. Ám olyat élt át, amit az elmúlt
negyedszázadban soha: senki nem szidta, hanem arra koncentrált mindenki,
hogy a felvetődött problémát megoldja (végül is az a döntés született, hogy
a mintegy ötven ember busz helyett vonattal megy Komáromba). „25 éve
először történt, hogy embernek számítottam, s szóltam is a főnökömnek, hogy
szeretnék itt aludni, de nem engedte meg” – panaszkodott Pál Ferinek. „Ez a
sofőr azt mondta, hogy jövőre szeretne itt lenni, hogy ő itt lesz, az
biztos, még ha mi nem is” – tette hozzá viccelődve a szónok, arra utalva,
hogy nagy átalakuláson megy át a körülötte kialakult csapat.

A nevével fémjelzett keddi előadás-sorozatot ugyanis 18 év után idén
decemberben befejezi Pál Feri, s ez szükségszerűen bizonytalanná teszi az
inkább lazább közegként, mintsem szoros közösségként funkcionáló több száz
fős csoportot, illetve a Pálferi Alapítvány által szervezett önismereti,
sport-, tánc- és egyéb programokat, sorozatokat.

Hogy merre tovább, arról Gláser Andrástól, az alapítvány kuratóriumának
elnökétől, a tábor egyik megálmodójától érdeklődtem. „Ezekben a hetekben
keressük azt, mi az, amit érdemes folytatni, mi az, amit érdemes lezárni és
mi az az új, amiről eddig álmodtunk, vagy álmodni sem mertünk, de érdemes
megvalósítani. Kicsit újratervezünk, megnézzük, mennyire maradtunk azon az
úton, amin eredetileg el akartunk indulni, és hogy az az irány jó volt-e
egyáltalán.” András épp helyszínt foglalt egy jövő év eleji programhoz, így
elmondhatja, hogy az élet megy tovább, de hogy miként alakulnak a dolgok,
gyökeresen változás lesz vagy csak apróbbak, még ők sem tudják. Az biztos,
hogy átgondoltabb lesz a tevékenységük, mint eddig, és „Feri is jobban
bevonódik a közösség életébe, sokunk örömére”. Más szervezők úgy
fogalmaztak, azon gondolkodnak, hogyan tudják a legjobban átadni azt, amit
e közel két évtizedet kitevő előadás-sorozat révén önismeretben,
léleképítésben Pál Feritől kaptak.

A misén Feri atya is az általunk kapottak továbbadásáról, annak szépségéről
beszélt. Majd azt boncolgatta, hogyan lehetek „én” úgy hangsúlyos, hogy ez
mégsem jelent énközpontúságot.

Május végén került be a hírekbe az a néger bevándorló, aki pókemberként
felmászott egy párizsi ház negyedik emeletére, hogy az ottani erkélyről
lógó kisgyermeket megmentse. Majd én felmászok – döntött ez az ember,
tudva, hogy személye mennyire fontos, hiszen más nem segít; ám mégsem volt
énközpontú: a másik ember felé fordult. A saját értékességem tehát
megélhető önzés nélkül, a többiekre való figyelemmel is, ráadásul ez
megnyit arra, hogy a másikat is értékesnek lássam. Ismeritek a cselekvés
örömét, ami túlmutat rajtunk – biztatta Pál Feri hallgatóit.

Arról is beszélt a mentálhigiénés szakember-pap, hogy ötven felett kezd
„derűsebb senki lenni”, s a közösség tagjait is arra biztatta, hogy a
Bibliában is meglevő diadalmas világítótorony és fény szerep mellett és
helyett törekedjenek olyanok lenni, mint a kicsi só vagy a kovász.
„Mindkettő elegyedik az ételben, a tésztában, és nincs benne semmi hűha, de
nélküle az élet nem lenne semmi. Rendkívüliségünk tudata nem kell, hogy
azzal járjon, hogy egyre magasabb helyre álljunk” – mutatott rá.

Pál Feri ezután gondolkodásra hívott arról, hogy egyediségünk tudata milyen
sajátos irányba visz minket. Ugyanúgy egyediek vagyunk, mint a tizenkét
apostol a maga tizenkét nevével. Mindannyian rendelkezünk ugyebár
valamivel – valamivel, ami csak nálam van igazán, de pont ezáltal, hogy
csak nálam van, már nem is csak az enyém igazán.

A frissen nyugalomba vonult pannonhalmi főapát, Várszegi Asztrik mondta a
központi szemináriumba járó Pál Feriéknek rektorként az apátválasztás
idején: „Sokat szenvedtem, hogy mitévő legyek, mert nem véletlenül vagyok
köztetek.” Amikor Pannonhalmán járt elődjénél, akkor ő gyakorlatilag e
mondattal beszélte rá a főapátság elvállalására: „Ide figyelj, Asztrik,
pont olyan, mint te, nincs Pannonhalmán.” „Nekem is oda kell mennem, ahol
nincs olyan, mint én” – ez a mondat egyszerre volt papi, keresztényi és
emberi hitvallás Pál Feri szájából, és ugyanakkor egy felhívás mindenkinek,
akinek számít az ő szava.

Egyediségünk átélése azt jelenti, hogy megnézzük, hol van kevés abból,
amivel mi rendelkezünk, hol van kevés só, kevés kovász. Jézus kiválasztotta
a tizenkettőt, vagyis minket, és arra hívott, hogy éljük meg az
egyediségünket, de úgy, hogy ne legyünk gőgösek – zárta homíliáját Pál
Feri. „A többségnek azért van rátok szüksége, mert nekik a tietekből kevés
van.”

Fotó: Koronka Márton, Somodi Nándor

Agonás Szonja/Magyar Kurír
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20190610/482c318f/attachment.html>