[Grem] Ferenc pápa csíksomlyói szentbeszéde

[Emoke Greschik]

 Ferenc pápa
Csíksomlyói szentbeszéd
<https://www.magyarkurir.hu/hirek/ferenc-papa-homiliaja-csiksomlyon?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201906>

Az édesanya lábához jövünk.

„Örömmel és Isten iránti hálával vagyok ma itt köztetek, kedves fivéreim,
és nővéreim, ezen a szép, történelemben és hitben gazdag Mária-kegyhelyen,
ahová gyermekként jövünk, hogy találkozzunk édesanyánkkal és testvérként
ismerjük fel egymást. A kegyhelyek, mintegy „szentségi” helyei egy „tábori
kórház”-Egyháznak, annak a hívő népnek az emlékezetét őrzik, amely a
megpróbáltatások között is keresi az élő víz forrását, melyből reményt
meríthet.

A kegyhelyek az ünnepnek és az ünneplésnek, a könnyeknek és a
könyörgéseknek a helyei. Az édesanya lábához jövünk, hogy szószaporítás
nélkül engedjük, hogy nézzen bennünket, és tekintetével elvezessen
bennünket ahhoz, aki „az út, az igazság és az élet” (Jn 14,6).

Ezt nem akárhogyan tesszük: zarándokok vagyunk. Minden évben, a pünkösd
előtti szombaton ide zarándokoltok, hogy teljesítsétek őseitek fogadalmát,
és megerősítsétek Istenbe vetett hiteteket és a Szűzanya iránti
áhítatotokat, akit ez a fából készült, hatalmas szobor ábrázol.

Ez az évente ismétlődő zarándoklat Erdély öröksége, de tiszteletben tartja
a román és a magyar vallási hagyományokat is; más felekezetekhez tartozó
hívők is részt vesznek rajta, a párbeszéd, az egység és a testvériség
jelképe; felhívás arra, hogy összegyűjtsük az életté vált hitnek és a
reménnyé vált életnek a tanúságtételeit. Aki zarándokol, az tudja, hogy
népként jövünk otthonunkba.

Tudja, hogy az a tudat tölt el bennünket, hogy nép vagyunk. Nép, melynek
gazdagságához tartozik ezernyi arca, ezernyi kultúra, nyelv és hagyomány;
Isten hívő, szent népe, mely Máriával együtt zarándokol és az Úr irgalmát
énekli. Ha a galileai Kánában Mária közbenjárt Jézusnál, hogy megtegye első
csodáját, minden kegyhelyen virraszt és közbenjár, nemcsak Fiánál, hanem
valamennyiünknél, hogy ne engedjük, hogy elrabolják a testvériséget olyan
hangok és sebek, amelyek a szakadást és a szétesést táplálják. A múlt
bonyolult és szomorú történéseit nem kell elfelejteni vagy letagadni, de
akadályát sem képezhetik az óhajtott testvéri együttélésnek, sem azt gátló
ürügyet nem jelenthetnek!

Aki zarándokol, az érzi, hogy arra kapott meghívást és ösztönzést, hogy
másokkal együtt járjon, és kéri az Úrtól a kegyelmet, hogy változtassa a
régi és mostani nehezteléseket és bizalmatlanságokat közösséghez vezető új
lehetőségekké. A zarándoklás azt jelenti, hogy kiszakadunk biztos és
kényelmes világunkból, és egy új föld keresésére indulunk, melyet az Úr
akar nekünk ajándékozni.

A zarándoklás azt a kihívást támasztja velünk szemben, hogy fedezzük fel és
adjuk át másoknak az együttélés lelkületét, hogy ne féljünk egymással
elvegyülni, találkozni, egymást segíteni. A zarándoklás azt jelenti, hogy
részesévé válunk annak a kissé kaotikus népáradatnak, ami a testvériség
igazi megtapasztalásává válhat, történelmet építő, mindig szolidáris
karavánná (vö. Evangelii gaudium apostoli buzdítás, 87). A zarándoklás azt
jelenti, hogy nem annyira arra figyelünk, mi lehetett volna (de nem lett),
hanem mindarra, ami vár ránk, és amit nem halogathatunk.

Azt jelenti, hogy hiszünk az Úrban, aki jön és aki közöttünk él,
előmozdítjuk és ösztönözzük a szolidaritást, a testvériséget, a jó, az
igazság és az igazságosság utáni vágyakozást (vö. uo., 71). Annak érdekében
folytatott elkötelezett harcot jelent, hogy akik leszakadtak, a holnap
főszereplőivé váljanak, és hogy a ma főszereplőit ne hagyjuk magunk mögött
holnap. És ez, fivéreim és nővéreim, a jövő közös szövésének kézműves
munkáját igényli. Ezért vagyunk hát itt, hogy együtt mondjuk: Édesanyánk,
tanítsd meg nekünk, hogyan varrjuk egybe a jövőt!

A zarándoklat erre a kegyhelyre tekintetünket Mária felé és az Isten általi
kiválasztottság titka felé fordítja. Ő, ez a Názáretből, Galilea egyik kis
településéről származó leány, a Római Birodalom félreeső részén és
Izraelnek is a szélén, igenjével utat tudott nyitni a gyengédség forradalma
előtt (vö. uo., 88). Az Isten általi kiválasztottság titka – Isten által,
aki szemét a gyengére helyezi, hogy összezavarja az erőseket – minket is
arra indít és arra bátorít, hogy Máriához hasonlóan igent mondjunk és
végigjárjuk a kiengesztelődés útjait.

Fivéreim és nővéreim, ne felejtsük: aki kockáztat, annak az Úr nem okoz
csalódást! Járjunk, járjunk együtt, kockáztassunk, engedjük, hogy az
evangélium legyen az a kovász, amely képes átjárni mindent és megadja az
üdvösség örömét népeinknek, egységben és testvériségben!”

<https://www.avast.com/sig-email?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
Mentes
a vírusoktól. www.avast.com
<https://www.avast.com/sig-email?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
<#DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20190601/5f74f096/attachment.html>