[Grem] Ursula v.d. Leyen / Fricz T.

[Emoke Greschik]

Junckernél csak jobb jöhet
https://gondola.hu/cikkek/113838-Junckernel_csak_jobb_johet.html
Ursula von der Leyen a megválasztása érdekében mind a két tábornak próbált
a kedvé­ben járni. Ez az elnöki ténykedése során nem fog menni, vannak
világosan eldöntendő kérdések.
2019. július 26. 08:53
<https://gondola.hu/cikkek/113838-Junckernel_csak_jobb_johet.html#>
<https://gondola.hu/cikkek/113838-Junckernel_csak_jobb_johet.html#>
<https://gondola.hu/cikkek/113838-Junckernel_csak_jobb_johet.html#>
<https://gondola.hu/cikkek/113838-Junckernel_csak_jobb_johet.html#>
<https://gondola.hu/cikkek/113838-Junckernel_csak_jobb_johet.html#>
<https://gondola.hu/cikkek/113838-Junckernel_csak_jobb_johet.html#>
<https://gondola.hu/cikkek/113838-Junckernel_csak_jobb_johet.html#>
<https://gondola.hu/cikkek/113838-Junckernel_csak_jobb_johet.html#>

*Sokféle vélemény és értékelés hangzott el Ursula von der Leyen európai
bizottsági elnökjelölt kínkeserves megválasztásával kapcsolatban, * illetve
arról, hogy ez most jó-e nekünk, magyaroknak, illetve jó-e a V4 szövetséges
országai­nak. Legyünk őszinték: *a kép még nem teljesen tiszta és nem is
egyértelmű*, bár tény, hogy biztató jelek már mutatkoztak. Ennek ellenére,
akik ma biztosat állítanak arról, hogy mit hoz a most már csak volt CDU-s
honvédelmi miniszter asszony megválasztása Európának és nekünk,
magyaroknak, azok a jövőbe látnak.

*Először is: nem tudjuk pontosan, hogy kik szavaztak Von der Leyen
asszonyra és kik ellene*. Csak az adatokat ismerjük: a 733 szavazatból
383-an mellette, 327-en ellene voksoltak, egy szavazat érvénytelen volt. Ez
egy végtelenül *szoros eredmény, ami egyértelműen azt mutatja, hogy Európa
abszolút megosztottá vált*, két politikai-ideológiai-világnézeti tábor néz
farkasszemet egymással. Ezért írtam le és mondtam el már többször a latin
mondatot:* sed non est pax – nincs béke, és sajnos egyelőre nem is lesz.*

Többször elhangzott az az értékelés, hogy elsősorban a jobboldal szavazta
meg a jelöltet, a baloldal pedig ellene volt. Ez az állítás azonban nehezen
igazolható, mert már az is nehezen értelmezhető, hogy ki és mi a baloldal
és ki és mi a jobboldal, s vajon egyáltalán ez-e a fontos törésvonal vagy
sem.

Ha jobban megnézzük a számokat, akkor világosan látszik, hogy *a baloldal
és a liberálisok szavazatai is kellettek ahhoz, hogy Von der Leyen
bizottsági elnök legyen. *Ha ugyanis a szocialisták, illetve a liberális
frakció (akiket az EP-ben balra sorolunk) egy része nem adja rá a voksát,
akkor nem lett volna meg a minimális többség sem. Azt tudjuk, hogy* a
zöldek és a radikális balosok (egyszerűbben: a kommunisták) nem támogatták
a jelöltet,* vagyis a néppárti szavazatok még a Konzervatívok és
Reformerek, valamint a Matteo Salvini által alapított, eurokritikus (vagy
inkább eurorea­lista) Identitás és Demokrácia nevű frakció szavazataival
sem lettek volna elegek Von der Leyen sikeréhez – miközben tudjuk, hogy ez
utóbbi eleve fikció, hiszen *a konzervatív frakció szavazatai nem
egyértelműek, Salviniék pedig előre jelezték, hogy nem fogják megszavazni a
német jelöltet.*

Tehát valójában nem a baloldal vagy a jobboldal döntött Ursula von der
Leyen mellett, ennél sokkal összetettebb a kép. Inkább azt mondanám, hogy *a
szavazatok megoszlása keresztbe szelte a baloldalinak és a jobboldalinak
nevezett tábort, felülírta a hagyományos bal-jobb szembenállását*. Annál is
inkább, mert minden jel szerint sem a szociáldemokrata, sem a néppárti, sem
a liberális frakció nem szavazott egységesen, de vélhetően megosztott volt
a Konzervatívok és Reformerek frakciója is. Talán soha nem tudjuk meg, hogy
milyen arányban.

*Azt hiszem, inkább az a lényeg, hogy Von der Leyen asszonyba mindenki azt
képzelte bele, amit elvárna tőle, amit szeretne működése során látni a
következő években. Ezeket az egymástól eltérő víziókat kellően
alátámasztotta a jelölt azzal, hogy kandidáló beszédei­ben és
hozzászólásaiban igyekezett minden egyes frakció kedvében járni*; *a
liberálisoknak és a szociáldemokratáknak több jogállamiságot és
„szolidáris” bevándorláspolitikát ígért, *míg *a néppártiaknak, illetve az
eurokritikus frakcióknak kiemelte a határok védelmét, az illegális migráció
megszüntetését, a jogállamisági eljárások kettős mércéjének a
megszüntetését*. Vagyis, őszintén szólva, nem lehetünk biztosak abban, hogy
– s itt egy hazai klasszikust idézek – feltárta a valóság minden részletét.
Tehát azt, hogy valójában mit akar tenni elnöki ténykedése során.

S mi a végeredmény? Az, amit a svájci Tages Anzeiger is megírt a napokban,
mégpedig hogy a politikai tájkép erősen polarizált, a nézetkülönbségek
pedig minden politikai pártcsaládon belül is megjelennek. (Erről a Fidesz a
néppárt kapcsán bőven tudna mesélni.)

Azt pedig már én teszem hozzá, *hogy a politikai megosztottság alapja –
amely megjelenik pártfrakció­kon belül is – nem más, mint a
globalista–föderalista, illetve a nemzetek szuverenitását hangsúlyozó
koncepciók és világnézetek közötti törésvonal. *A föderalisták több
Európát, azaz birodalmi uniót, jogállami eljárásokat a közös értékek
nevében, befogadó migránspolitikát, multikulturalizmust, globális
klímavédelmet szeretnének, míg a szuverenisták a nemzetek Európáját, a
közép-európai országokkal szembeni kettős mérce megszüntetését, a bizottság
túlhatalmának letörését, s az illegális migráció leállítását, a határok
szigorú védelmét, a bevándorlás megtörését hangsúlyozzák.
*Összeegyeztethetetlen
álláspontok.*

*Ursula von der Leyen asszony pedig a megválasztása érdekében – és
valójában kissé őszintétlenül – mind a két tábornak próbált a kedvé­ben
járni*. Azonban nyilvánvaló:* ez az elnöki ténykedése során nem fog menni,
vannak világosan eldöntendő kérdések, se hús, se hal álláspont egyszerűen
nem létezik a fenti témakörökben*. Jól írja a svájci lap, hogy *az új
bizottsági elnök a legszigorúbb igényekkel fogja szembetalálni magát, s ha
nem tud világos álláspontokra jutni, hamar felőrlődhet.*

Még világosabban fogalmazva: *ha nem* *áll a sarkára a következő időszakban*
,* hamar megeszik reggelire.* Miben reménykedhetünk tehát mi, magyarok és
közép-európaiak Ursula von der Leyen kapcsán? A kép összetett, vannak
biztató és kevésbé biztató mozzanatok egyaránt.

Ismerjük el: a korábbi években tett politikai nyilatkozatai nem túl
„kedvesek” nekünk, közép-európai szuverenistáknak. Hitet tett az Európai
Egyesült Államok mellett, helyeselte az azonos neműek házasságát, a lengyel
PiS kormányzásáról is negatív értelemben fogalmazott, 2015-ben elítélte a
magyar határvédelem jogos fellépését a határt erőszakosan áttörni
szándékozó migránsokkal szemben, 2014-ben pedig – akárcsak később Gyurcsány
– még egy szíriai menekültet is befogadott.

Ezzel szemben biztató mozzanatnak tarthatjuk azt, hogy hétgyermekes
családanyáról beszélünk, akinek a preferenciái között ott kell hogy legyen
a család- és gyermekbarát politika iránti elkötelezettség, ami közös pont
lehet a magyar kormány és a bizottsági elnök között. Valamint biztató lehet
az is számunkra, hogy a V4-ek szavazataival lehetett elnök, amit pontosan
tud és talán nem is felejt el a továbbiakban. Erre utal a Süddeutsche
Zeitungnak adott nyilatkozata, amelyben hangsúlyozta, hogy méltányosabbnak
kell lenni a közép- és kelet-európai országokkal szemben, s a
jogállamiságot érintő vizsgálatoknál minden országot egyenlő mércével kell
mérni.

És *előnyös lehet az is, hogy nem olyan vaskalapos módon liberális és
globalista, mint például Frans Timmermans, Angela Merkel vagy Jean-Claude
Juncker; sokkal rugalmasabb, pragmatikusabb politikusnak tűnik az
előzőekhez képest, ezért talán hajlik a kölcsönösen előnyös,
kompromisszumos megoldásokra hazánkkal és a V4-ek országaival. Láthatóan
önkorrekció­ra is képes, többek között az Európai Egyesült Államok
víziójával kapcsolatban, hiszen az említett interjúban már azt fejtegette:
az unióban a sokszínűség egysége mutatkozik, és ez nem föderalizmus, és „ez
a helyes út.*” A lényeg, hogy a következő hónapokban se felejtse el ezeket
a megállapításait!

*De vajon ő fogja valóban meghatározni az unió és benne a bizottság
jövőbeli szerepét, vagy inkább azok, akik mellett és mögötte állnak? Ő vagy
Merkel, illetve az ősztől vélhetően bizottsági alelnökökként ténykedő
Timmermans és Marghrete Vestager *(utóbbi a Momentum meghívására
Magyarországra jött az Orbán-kormány ellen kampányolni)?

Szóval az* az igazi kérdés, hogy képes ­lesz-e jelenlegi pragmatizmusát és
rugalmasságát, valamint önkorrekciós képességét a mögötte, alatta és
felette álló globalista elit és hálózat – amelynek kulcsfontosságú
szereplője Soros György – ellen megvédelmezni.* Tehát nem érdemes kapkodni
az ítélkezéssel. *Bízzunk az új elnökben, de közben tartsuk szárazon a
puskaport.*

*Fricz Tamás*

*A szerző politológus, az Alapjogokért Központ kutatási tanácsadója*
Magyar Nemzet
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20190726/71e71f91/attachment.html>