[Grem] Rostás G., a Cigány Orvosképzési Program nagy reménysége ....

[Emoke Greschik]

*Ahol az orvosi ellátás kívánnivalót hagy maga után, ott az én helyem
<https://kepmas.hu/ahol-az-orvosi-ellatas-kivannivalot-hagy-maga-utan-ott-az-en-helyem>
*

A Semmelweis Egyetemen 2011/2012-ben indult Cigány Orvosképzési Program
egyik nagy reménysége Rostás Gusztáv.
Ahol az orvosi ellátás kívánnivalót hagy maga után, ott az én helyem
https://kepmas.hu/ahol-az-orvosi-ellatas-kivannivalot-hagy-maga-utan-ott-az-en-helyem?utm_source=52968-H%C3%ADrlev%C3%A9l%20lista%20%28K%C3%A9pm%C3%A1s%29&utm_campaign=518142-H%C3%ADrlev%C3%A9l%2051%20-%201&utm_medium=17665-email&utm_content=H%C3%ADrlev%C3%A9l%2051
<https://kepmas.hu/#email>

*A Semmelweis Egyetemen 2011/2012-ben indult Cigány Orvosképzési Program
egyik nagy reménysége Rostás Gusztáv, aki még mindig jól veszi a tanulással
járó akadályokat. A kacskaringós életutat bejárt, nemrég tanulmányi
ösztöndíjban részesült, rendkívüli képességekkel megáldott fiatal tehetség
az egyetemig vezető nehézségekről és arról beszélt, milyen a jó orvos, és
elmondta, miért nem vállalna munkát külföldön az egyetem elvégzése után.*
[image: Kép: Rostás Gusztáv]
Kép: Rostás Gusztáv

*– A József Attila nevével egybefonódott Öcsödön, a helyi cigánytelepen
nőttél fel.*
– Hagyományőrző oláh cigány családba születtem. Édesanyám és édesapám
néhány osztályt végeztek csak el az általános iskolában, a két húgom sorsa
szintén úgy alakult, hogy egyikük sem tanult tovább. Rossz körülmények
között éltünk, se víz, se villany nem volt otthon. A hagyományőrzés alatt
többek között azt értem, hogy beszéljük a nyelvet, táncolunk, valamint
a leányszöktetés szokása a mai napig nem ment ki a divatból, és a mágikus
dolgokat a legnagyobb természetességgel vesszük tudomásul.

*– Isten és a szellemek nem zárják ki egymást?*
– Nem, nálunk tökéletesen megférnek együtt. Pillanatig sem vonjuk kétségbe,
hogy amikor valaki elmegy, utána hat hétig ott jár a lelke köztünk, és ha
valaki az életében rosszul bánt vele, azt megszállja, megkísérti.
Ugyanilyen magától értetődően kezeljük a túlvilági életet, azt valljuk,
hogy odaát a halott megfiatalodik, és nem szenved hiányt semmiben.

*– Gyerekkorodban – finoman fogalmazva –, nem a törvények betartása
jellemzett téged.*
– Nagyon sok csínytevésben vettem részt. Bevallom, a lopás sem volt ritka
az életemben. Emiatt rövid ideig intézetben is voltam, ahonnan
alkalomszerűen, két-három hetente mehettem haza. A cigánytelep nem ismerte
a megfelelő normákat, nem ismerte a törvényt. Otthon a lopást nem
tekintették tiltott és elvetendő cselekedetnek, sőt, dicséretben
részesültem érte, azt mondták: *„Olyan gyors a keze, mint amilyen
a nagyapjáé volt.”*

*– Szögezzük le, hogy ez a hozzáállás nem a hagyományőrzésből következett.*
– Természetesen nem. Ez a mértéktelen és kilátástalan szegénységre
vezethető vissza. Az életkörülményeink, a kiszolgáltatottságunk
kényszerített rá ezekre a ma már szégyellt és megbánt dolgaimra. Azt azért
el kell mondanom, hogy a tetteimért járó rendőri erőszak és társadalmi
kitaszítottság ellenére komoly tapasztalatot szereztem az életről és annak
mechanizmusáról, s véleményem szerint a későbbiekben mindennek
az ismeretnek még komoly hasznát vehetem.

*– 2012-ben bekerültél a hátrányos helyzetű, jó képességű cigány diákoknak
indított, prof. dr. Rosivall László nevével fémjelzett orvosi programba.
Milyen út vezetett idáig?*
– Egy komoly térdsérülésemkor szerzett élmény, az ápolók és orvosok
figyelmessége tudatosította bennem: ha törik, ha szakad, orvos lesz
belőlem. Első lépésben elvégeztem egy ápolóképzést. Ebből nagyon sokat
profitálhat egy leendő orvos, mert nem árt ismernie az ápolók munkáját,
hogy tudja, mit kérhet és várhat majd el tőlük a munkája során.

*– Akkoriban körvonalazódott már az orvosi pálya lehetősége?*
– A jó Istenen múlt, hogy szinte szembejött velem a képzés. Épp csak
beírtam a Google-be, hogy orvosi egyetem, és az első találatok között dobta
fel, hogy halmozottan hátrányos helyzetű cigány fiataloknak indul
orvosképzés prof. dr. Rosivall László közreműködésével. Egy hátrányos
helyzetű fiatal nem engedheti meg magának, hogy hozzájusson a drága
tankönyvekhez, magántanárhoz járjon biológiából vagy kémiából, valamint
megtérítse a nyelvvizsga költségeit. Körülbelül tizenhatan vettünk részt
a programban, ez a létszám kicsit lecsökkent, azonban még mindig jó néhány,
a képzésen részt vett hallgató tanul az egyetemen. Összességében a program
sikeresnek és nagyon inspiratívnak mondható.

*– Teherként éled meg, hogy mostanra ennyien vagytok? *
– A teljesítési kényszer komoly súlyokat tesz rám. Hatalmas esélyt kaptam
az élettől, és ezért nem szabad hibáznom, nem élhetek vissza az egyszeri
alkalomnak ígérkező lehetőséggel. Sok ember bizalmát elnyertem, többen úgy
könyvelték el, hogy már el is végeztem az egyetemet, pedig négy év még
hátravan. A vízválasztó tárgyakon már túljutottam. Mindent megteszek azért,
hogy az egyetemet sikeresen fejezzem be.

*– A megszokott családi környezetből egy radikálisan másik, addig
ismeretlen közegbe kerültél. Nehezedre esett átlendülni? *
– Igen. Például a beszédemen is észrevehető volt, hogy máshonnan származom.
A megjöttem helyett a *meggyüttem*, a hajnal helyett a *kivilágos reggel*
szófordulatokat használtam. Lassan, fokozatosan vetkőztem le az otthoni
szokásokat és alkalmazkodtam a Budapesten, az értelmiségi létben elvárt
normákhoz. A személyiségem azonban nem változott, a mai napig az vagyok,
aki Öcsödön voltam.
<https://kepmas.hu/sites/default/files/thumbnails/image/2019/01/21/rostasgusztav2.jpg>

*Rostás Gusztáv*  – Kép: Képmás



*– A régi barátaidnak nem sikerült kitörnie. Megmaradt a kapcsolat?*
– Ők maradtak a régi útjukon, ettől függetlenül továbbra is a barátaim, nem
tagadtam meg őket. Nincs jogom ahhoz, hogy bármelyiküket is megítéljem.

*– Ha mostanában hazamész, elfogadással találkozol?*
– Eleinte nehezen értették meg a helyzetem, a vágyaim, a célom. Anyukám
sokszor mondta, hogy miért tanulok még 24–25 évesen, amikor már rég
dolgoznom kellene, megnősülnöm, gyerekeket vállalnom. A család részéről
kezdetben sok ellenállásba ütköztem, idővel végül az eredményeim láttán
mindez oldódott.

*– A cigányságoddal is ki vagy békülve.*
– Nagyon pozitívan látom a világot. Azt is elfogadom, hogy az átlagnál
többet várnak el tőlem. Ez ellen nincs miért lázadnom, beletörődtem,
a folyamatosan érkező kihívások megerősítenek abban, hogy jó úton járok.
Ami az identitásomat illeti, nem szorul gyámolításra. Magyarországi
cigánynak tartom magam, s mint korábban említettem, a cigányság kultúrája
nem áll tőlem távol, azonosságot vállalok vele.

*– Az egyetem elvégzése után hogyan tovább?*
– Ahol az orvosi ellátás hagy némi kívánnivalót maga után, ott van az én
helyem. Mindennél nagyobb kihívást látok ebben, és kötelességemnek is
érzem, hogy ez a cél lebegjen a szemem előtt.

*– Sokan, akik Magyarországon végzik el az orvosi egyetemet, végül úgy
döntenek, hogy külföldön vállalnak munkát. Erről mit gondolsz?*
– Megértem, hogy valaki a nagyobb fizetés reményében úgy dönt, országot
vált. Az én helyzetem az átlag orvostanhallgatókénál jóval speciálisabb,
mert egy programon keresztül kerültem be az egyetemre, enélkül most is
a putriban lennék vagy asztalosként tengődnék. Tartozom annyival
Magyarországnak, Rosivall professzor úrnak, hogy nem hagyom el
az országot – itthon van dolgom. Csak ismételni tudom magam: az ország
egyik oldalán a legalapvetőbb ellátástól, törődéstől is elesnek az emberek.
Ha odamegyek és segítek, attól lesz teljes az életem.

*– Te hogyan képzeled el a jó orvost?*
– Egyrészt a kellően megalapozott szakmai háttér legyen biztosított,
másrészt a jó orvos empatikus, humánus, a másikat személyként, nem esetként
kezeli. Nem ártana a szakmai képességek felmérése mellett a személyiséget
is megvizsgálni, akár egy elbeszélgetés formájában. Bármilyen mentalitású
ember nem való erre a pályára.

*– Korábban már kivetted a részed a gyógyításból.*
– Igen, amikor fél évre passziváltattam magam. Nagyon hálás vagyok
a Református Cigány Szakkollégiumnak, mert akkortájt megengedték, hogy
jogviszony nélkül is ott maradhassak. Az egyik ortopédián kaptam állást, és
sokat érintkeztem az ott kezelt emberekkel. Feltűnt, hogy több orvosjelölt
képtelen a betegekkel, a páciensek nyelvén kommunikálni, emiatt többen
zárkózottak voltak, az orvos nem férkőzhetett a bizalmukba. Én egy másik
módszert választottam: mosolyogtam, érdeklődtem, figyeltem a betegekre,
ezért hamar elnyertem a tetszésüket, könnyebben jutottam velük közös
nevezőre.

Jó érzéssel töltött el, hogy egyikük véleménye szerint az én közeledésem
elütött a többiek gépies, hideg hozzáállásától. A beteget holisztikusan
nézze az orvos, egész lényével figyeljen rá, tudomásul véve, hogy
valamilyen szinten pszichológusnak, lelki terapeutának is lennie kell
a munkájában! Számos mentálisan beteg ember él köztünk, akik igénylik
a beszélgetést, akiknek több odafigyelés járna. A pénzorientált világ
az ilyen típusú intimitást háttérbe szorítja, elveti, a tárgyi és anyagi
örömökkel azonosult az érték fogalma.

*– Sokan szkeptikusan fogadják, hogy istenhit és tudomány említhető egy
lapon. *
– Istenben mindig hittem, soha nem kérdőjeleztem meg a létezését. A legtöbb
nagy tudós úgy véli, hogy Isten létezése nem zárható ki. Én is úgy látom,
hogy valamilyen segítő kéz nélkül egyszerűen nem alakulhatott volna ki
az általunk ismert világ. Szükség volt egy felsőbb teremtőre, aki ezt
a csodálatos emberi testet megalkotta.

*A cikk a Képmás magazin 2018. júliusi számában jelent meg. A Képmás
magazinra előfizethet itt>> <https://kepmas.hu/elofizetes>*
Rostás Gusztáv <https://kepmas.hu/rostas-gusztav>, interjú
<https://kepmas.hu/interju>, orvos <https://kepmas.hu/orvos>, gyógyítás
<https://kepmas.hu/gyogyitas>, egyetem <https://kepmas.hu/egyetem>, cigány
<https://kepmas.hu/cigany>, életút <https://kepmas.hu/eletut>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20190125/51da2bf8/attachment.html>