[Grem] A példaértékű kiskőrösi hajléktalansegítő program

[Emoke Greschik]

Közmunkával és normális lakással csábítják a földekre a hajléktalanokat
https://abcug.hu/kozmunkaval-es-normalis-lakassal-csabitjak-a-foldekre-hajlektalanokat/

*Kiskőrösön olyan hajléktalanprogramot csináltak a baptisták, ami sehol
máshol nincs. Közmunkát, normális lakhatást és szociális segítséget
kínálnak azoknak, akik kilépnének a mostani helyzetükből. Eleinte sok
budapesti hajléktalannak megtetszett a dolog, de mostanában inkább csak
vidékieket érnek el. Akik jobb állapotban voltak, azóta **elköltöztek és
munkát is találtak, d**e vannak, akik belekényelmesedtek ebbe a helyzetbe,
és még évekig közmunkások maradnának. A programot a kormány támogatja, és
úgy tűnik, nagyon elégedettek vele. Kérdés, kiterjesztenék-e, és ha igen,
lenne-e értelme. *

*Gizit három legkisebb gyerekével együtt tette utcára az anyósa. Bélának
nem volt hová mennie, amikor a családja eladta a feje felől a düledező
tanyát. Erzsébet egykori párja elől menekült el otthonról, lassan húsz éve
munkanélküli.*

Mindhárman közel álltak ahhoz, hogy hajléktalanokká váljanak, de
szerencséjükre legfeljebb néhány éjszakát kellett erdőben, garázsban, vagy
utcán tölteniük. *Most Kiskőrösön, a baptista Sorsfordító Szolgáltató
Központ programjában vesznek részt, amelyben lakhatást és szociális
segítséget kínálnak nekik, ők pedig szinte mindnyájan közmunkát
végeznek*. *Több
mint százan vannak még így, közülük jó néhányan Budapestről költöztek
vidékre, jellemzően a Baptista Szeretetszolgálat Bánya utcai
hajléktalanszállójáról.*

A programhoz *205 millió forintos támogatást adott a Belügyminisztérium
2016-ban*, és láthatóan elégedettek az eddig elért eredményekkel. Ez abból
is látszik, hogy pozitív példaként említették abban az év végén
kiszivárgott kormányelőterjesztésben, amely speciális közmunkaprogramokkal
próbálna választ adni az utcán élők problémáira. A hvg.hu által megszerzett
dokumentum
<https://hvg.hu/itthon/20181122_Kozmunkasokat_csinalna_a_hajlektalanokbol_a_kiszivargott_kormanyjavaslat>
szerint *a minisztériumoknak január 31-ig kellett kidolgozniuk, *

   - *pontosan milyen foglalkoztatási programokkal segítenék a hajléktalan
   embereket,*
   - *milyen képzési programokat lehetne kidolgozni számukra, és*
   - *hogyan lehetne minden nappali melegedőn elérhetővé tenni az
   internetet és szociális munkások segítségét.*

*A tervek szerint a jobb egészségügyi és mentális állapotban levőket vonnák
be a közmunkaprogramba*, hátha ezen keresztül vissza tudnak kerülni az
elsődleges munkaerőpiacra. A többieket hajléktalanotthonokban,
rehabilitációs intézetekben látnák el, és adott esetben fejlesztő
foglalkoztatásban vennének részt.

Január végéig azt is fel kellett mérnie a kormánynak, hogyan lehetne
kiterjeszteni a karitatív szervezetek hajléktalanoknak szóló
munkaprogramjait. “A minisztérium és köztünk folyamatos az egyeztetés,
szakmai kapcsolattartás. *Nemrég a Belügyminisztérium egyik**
főosztályvezetője már keresett is engem, kíváncsi volt, tapasztalataink
szerint mennyi szociális munkásra van szükség, hogy a hajléktalanok
életében tartós változást tudjunk okozni” – mondta Opauszki György, a
kiskőrösi Filadelfia Integrált Szociális Intézmény vezetője.*

Az előterjesztés alapján *könnyen lehet, hogy a kormány országos szinten is
támaszkodna a baptisták hajléktalanprogramjára*, ezért közelebbről is
megnéztük, hogyan működik.
Pestről jött az első négy fecske

*Több mint száz éve foglalkoznak idősellátással a baptisták kiskőrösi
Filadelfia Otthonában*. A Szűcs József utca végében levő épületet többször
kibővítették az évtizedek során, de a környékén levő családi házak csak az
elmúlt években kerültek az egyház tulajdonába. Ez egy tudatos stratégia
eredménye, “*általában tíz évre előre gondolkodom” – mondta Opauszki, akit
a környezetében egyszerűen Főnöknek hívnak. Csöndes, de karizmatikus ember
benyomását kelti, eredetileg építőmérnöknek tanult, végül szociális munkás
lett belőle*
[image: _HD53431]Opauszki György / Fotó: Hajdú D. András

*Egyházi emberként fontos számára a hit, de a munkájában nem ez játssza a
főszerepet. *A spiritualitásra inkább a szükségletpiramis csúcsaként,
egyfajta extraként tekint, amit vallásos közösségként nyújtani tudnak azok
számára, akik igénylik. “*Van néhány hajléktalan, aki bejár a gyülekezetbe,
de semmi sem kötelező. A múltkor négyen is voltak, tegnap meg éppen
senki”.* Ahogy
az országban sokfelé egyre nagyobb szerepet vállalnak az egyházak a
szociális ellátásban, úgy Kiskőrösön is egyre több területen aktívak. Az
igazgató szerint ez “egyszerre volt társadalmi igény és kormányzati elvárás
is”.

*De hogyan kerültek egykori hajléktalanok az alföldi kisvárosba? “A
Baptista Szeretetszolgálat eredetileg a Bánya utcai szállón élőket próbálta
bevonni a közmunkaprogramba. Ennek keretében kezdték rendbetenni az általuk
is használt, gyakran leszemetelt, összepiszkolt területeket”. *Bár Opauszki
ezt csak távolról figyelte, úgy tudja, nagyszerű társadalmi hatásai
voltak. *“Az
idős néni, aki addig ráhívta a rendőrt a hajléktalanra, hirtelen süteményt
hozott neki, csak mert azt látta, hogy mások szemetét takarítja”.* Ezután
tovább bővült a program,* a közmunkában résztvevő hajléktalanok hamarosan
tűzifát aprítottak más rászorulók számára.*

“Ketten közülük elkerültek az egyház tahitótfalui táborába, ahol
fűnyírással, parkgondozással, karbantartással foglalkoztak. *Télire viszont
nem tudtak nekik munkát adni, ezért **felhívott a program vezetője,
tudnék-e kezdeni velük valamit.* Télen nálunk sem volt sok munka, de mégis
csak hozzánk tartozik közel két hektárnyi terület és sok szociális
szolgáltatás. *Azt mondtam, adja ide a fiúkat, kezdünk majd velünk valamit.
Aztán megkérdezte, tudunk-e nekik szállást biztosítani. Ekkor kezdtük el
felvásárolni a szomszédos házakat”.*

A következő télen már négyen érkeztek Kiskőrösre, közülük Krizsik Károly az
egyetlen, akit most is a konyhán találtunk. A 43 éves, szakács végzettségű
férfi Pest megyében született, “fater meghalt, lett egy mostohaapám, aztán
ketten maradtunk a húgommal. Ő nemsokára férjhez ment, eladtuk a
házat, onnan kerültem Németországba, munkásszállón laktam”.
[image: _HD53299]*Krizsik Károly az első négyes fogat tagjaként került
Kiskőrösre, és ma is a konyhán dolgozik* / Fotó: Hajdú D. András

Egy ideig a húsiparban dolgozott, majd hazajött, fél évig Budapesten volt
hajléktalan. Időnként ma is kijár Ausztriába vérplazmát adni, abból szerez
némi plusz pénzt. Egy ilyen út során ismert meg valakit, aki ismerte a
Bánya utcai szálló vezetőjét. Ezután már könnyen értesült a kiskőrösi
lehetőségről, és hamar élt is vele. Azt mondta, neki meg se kottyant
átszokni a fővárosi tempóról a csöndes, vidéki életre.

Opauszki szerint az első négyes fogat egyik tagja visszatért Budapestre,
volt annyi munkaviszonya, hogy nyugdíjba mehessen, és még egy olcsó
albérletet is ki tud fizetni valahol. Egy másik, 30-40 év közti férfi
helyben talált barátnőt, ma már gyereke is van, segédmunkásként dolgozik
egy kőműves mellett, azóta is Kiskőrösön él.

“*Kitaláltuk, hogy ha négy embernél bevált, csinálhatnánk a
Szeretetszolgálattal együtt egy hajléktalan mintaprogramot. Ekkorra az
egyház egy EU-s pályázat keretében kidolgozta a szociális ellátás és a
közmunkaprogram összekapcsolásának koncepcióját. Ez lett az egésznek a
szakmai alapja”.*
Ez nem egy mini szálló

*2016-ban egy 205 millió forintos kormányzati támogatással indították be
azt a mezőgazdasági közmunkaprogramot, amibe összesen 115 embert vontak be.
Ebből a pénzből húzták fel a fóliasátrakat, a savanyítóüzemet és a
hűtőkamrákat. Opauszki büszkén mutatta a hordószám tárolt zöldségeket,
gyümölcsöket és savanyúságokat, amiket mind az egyház helyi szociális
ellátórendszerében hasznosítanak.*

“Az első időkben nagyon jó marketingje volt az egésznek.* A közmunkás
csapatvezetőnk a Bánya utcai szállón terjesztette, hogy itt a lehetőség
vidékre menni dolgozni, jó a szállás is”. Az egyház önerőből felvásárolt
néhány szomszédos ingatlant, kormányzati támogatásból pedig felújították
őket. Nem csoda, hogy ez sokak számára vonzó volt,* hiszen a magyar
hajléktalanszállókon
megszokott körülményekhez
<https://abcug.hu/aki-szallora-kuldene-a-hajlektalanokat-probaljon-meg-husz-emberrel-egyutt-aludni/>
képest itt *teljesen emberi viszonyok uralkodnak. Kétfős hálószobákat
alakítottak ki, de a konyhán és a fürdőszobán is legfeljebb 6-8 embernek
kell osztozkodnia.*
[image: _HD53315]Nem szállót, hanem otthont akartak adni a hajléktalanoknak
/ Fotó: Hajdú D. András

“Ez nem egy mini hajléktalanszálló, hiszen *az otthonuknak tekintik, és
szociális szolgáltatást is társítunk mellé. Közösséget építünk, a
csoportterápiától a közös főzéseken át a kirándulásokig sokféle programot
szervezünk*. Nem ideiglenes helyet, hanem otthont akarunk adni nekik” –
mondta Opauszki*. A házak pszichés betegek és szenvedélybetegek támogatott
lakhatásaként működnek, mert úgy tapasztalták, hogy a hajléktalanok
többsége beleesik valamelyik kategóriába.*

*“Legutóbb az önismeretről volt szó. Hogyan kell normálisan kommunikálni,
megszólítani a másikat, akár a munkaadóval beszélni. Sok minden elő szokott
kerülni.* Mennyire vagyunk tisztában az erősségeinkkel, gyengeségeinkkel…”
– mesélte a cikk elején már idézett Béla, milyen foglalkozásokon szokott
részt venni párjával, Erzsivel együtt. Ő valaha ruházati eladó volt, de
mióta elmenekült korábbi párjától, és a baptistákhoz került, a kert rendben
tartásával foglalkozik. “Szerettem a boltban dolgozni, szeretek emberek
között lenni”.
[image: _HD53366]Erzsébet és Béla / Fotó: Hajdú D. András

A csoportos beszélgetéseket mentálhigiénés szakemberek tartják, az egyikük
Békés Barbara. *“Általában kiválasztunk egy konkrét témát, például a
családot, a munkát vagy a kapcsolatépítést. Van, aki azóta vette fel újra a
kapcsolatot a gyerekével, hogy elkezdtünk közösen dolgozni. De néha egészen
gyakorlati dolgokról is szó van, például, hogyan érdemes kommunikálni a
gyámhivatallal. *A munkával kapcsolatban az álláskeresésről van szó, vagy
arról, *hogyan kell viselkedni egy állásinterjún”.*

“A kommunikációfejlesztő gyakorlaton például mindenki kap egy témát, amiről
egy percen át kell beszélnie. Vagy kivágunk egy képet az újságból, és az
alapján indulunk el különböző témák felé. Legutóbb az önismeretről volt
szó, arról beszélgettünk, kinek, milyen pozitív és negatív tulajdonságai
vannak. *Minden ötödik alkalommal együttműködést fejlesztő foglalkozást
tartunk, vetélkedőt rendezünk”.*

A lakók közül* jó néhányan azért adják fel, mert nem bírják a programmal
járó kötöttségeket, például, hogy a ház területén nem szabad alkoholt
fogyasztani, **vagy hogy részt kell venni a mentálhigiénés
foglalkozásokon. “Aki évek óta az utcán él, az hozzászokik egyfajta
szabadsághoz, ami hiányozhat neki. Most is azzal jött hozzám valaki, hogy
szüntessük meg a jogviszonyát, inkább visszamenne az utcára”* – mondta
Békés. Előfordult, hogy *egy fiatal férfi egy hónap után azt mondta, inkább
visszamegy a Népligetbe, ahol egy éjszaka alatt megkeres szexuális
szolgáltatásokkal annyit, amennyit Kiskőrösön egy hónap után kapott.*
Van, aki belekényelmesedik

*Az elképzelés szerint a pszichés-szociális segítség és a közmunka hosszú
távon segít a hajléktalan embereknek jobb állapotba kerülni, és akár állást
találni a nyílt munkaerőpiacon.*

Kérdés, mennyire lehet ez működőképes úgy, hogy a 2010 után indított
közmunkaprogramok *nem nagyon érték el a céljukat, a legtöbben inkább
beleragadtak ahelyett, hogy elhelyezkedtek volna. Bár feltupírozták a
foglalkoztatási adatokat, és néhány településen próbálnak valóban hasznos
dolgokat kihozni belőle
<https://abcug.hu/lehetne-normalis-kozmunka-ha-nem-szivozna-kormany/>, sok
polgármester a szegények megalázására használja
<https://abcug.hu/ott-van-patak-oszt-igyatok/> a közmunkával járó hatalmat,
és nem ritka, hogy az egész helyi viszálykodásokba torkoll.
<https://abcug.hu/a-kozmunkasokkal-dobaloznak-a-samsonhazai-vezerek/> Nem
véletlen, hogy az utóbbi években a kormány faragni is kezdte a programot.
<https://abcug.hu/csak-elbutulnak-szakmunkasok-kozmunkatol/>*
[image: _HD53631]Fotó: Hajdú D. András

Opauszki szerint *viszont Kiskőrösön a közmunka segít abban, hogy az
emberek lássanak fényt az alagút végén, és ne legyenek elszigetelve a
társadalomtól*. “Mi tényleg átmenetként tekintünk erre. *Azt mondjuk, ha
van lehetőséged, menj, törj ki, mi támogatunk*! Segítettünk egy olyan
embernek, akinek vitte volna a bank a házát, pszichésen és lelkileg
megroppant, eljött hozzánk közmunkába dolgozni. Rájött, hogy ő mégsem egy
értéktelen, utolsó ember. A család is látta rajta a változást, elkezdték
kisegíteni, aztán elment egy hűtőházba dolgozni háromszoros fizetésért. Egy
éven át kínlódott, de megmaradt a háza. Tudok olyat is, aki egy évig lakott
nálunk, ma már egy gyorsétteremben takarít”.

Ettől függetlenül szerinte is *vannak olyanok, akiknél kisebb az esély a
továbblépésre*. “Az egyik közmunkásunk, egy értelmileg akadályozott srác az
eddigi 40 évéből nagyjából 18-at börtönben töltött. Befogadta egy helyi
család, ezért nem is a mi házunkban lakik. Azt mondta,* neki azért jó a
közmunka, mert annál kisebb az esélye, hogy újra börtönbe kerül.* Számára
ez valószínűleg nem egy átmeneti állapot, de *ha szerényen is, elvan a
fizetéséből, és nem akar már visszatérni a korábbi életébe”.*

*Foglalkoznak olyanokkal is, akik már most a nyílt munkaerőpiacon
dolgoznak, csak éppen nincs hol lakniuk*. “Egy fiatal, szenvedélybeteg srác
karácsony előtt került hozzánk, egy helyi étteremben talált munkát. Jól
ismerem a főnökét, nemrég hívott, hogy szilveszterkor jól cserben hagyta,
kicsit felöntött a garatra, és nem ment be dolgozni. De azt mondta, ad neki
még egy esélyt, mert amikor viszont ott van, akkor 120 százalékon pörög”.

*Az elmúlt években tehát akadt példa mindenre: volt, aki sikerrel járt,
mások feladták, és vannak, akik egyszerűen kényelmesnek találják a mostani
helyzetet, amiből nem szívesen lépnének ki. Ha nem akarnak, nem is kell,
mindenki korlátlan ideig maradhat a programban, amíg elfogadja a
szabályokat.*

*“Nekem jó így, maradok itt, amíg lehet” – mondta a már idézett Károly,
akivel a konyhán találkoztunk. “Itt az ünnepnap tényleg ünnepnap, nekem ez
egy pihenő”.*
A pestieknek már nem is olyan csábító

Bár a programot eredetileg a budapesti hajléktalanok körében terjesztették,
az utóbbi egy évben már senki sem érkezett a fővárosból, Opauszki szerint a
munkaerőhiány miatt. “A pesti kollégák azt mondják, aki egy kicsit is
erősebb és szellemileg jobb állapotban van, nem megy már el a közmunkába.
Állítólag rendszeresen előfordul, hogy megáll a szálló előtt a kisbusz, és
kikiabál valaki a volán mögül, hogy lehet menni egész nap sittet lapátolni
15 ezerért. Hála Istennek, menjenek is! De a nehézség, hogy ettől még
továbbra is a szállón fog lakni, heti 2-3 napot dolgozik, a pénze nagy
részét pedig lehet, hogy alkoholra költi”.

*Mostanában ezért inkább vidéki hajléktalanok kerülnek Kiskőrösre, akik* *addig
fűtetlen házakban
<https://abcug.hu/hiaba-van-lakasuk-ha-odafagy-kezuk-kilincshez/>, esetleg
illegálisan elfoglalt, üres ingatlanokban **húzták meg magukat*. Ritkán, de
vannak köztük olyanok is, akik a városi hajléktalanokhoz hasonlóan egy
ideig az utcán éltek. Ilyen például Ernő is, aki egy telet húzott ki a
kiskunmajsai főtéren egy padon.
[image: _HD53555]Ernő / Fotó: Hajdú D. András

“Összebalhéztunk az asszonnyal” – magyarázta röviden, hogyan került az
utcára. Egy korábbi motorbaleset miatt nehezen jár, ezért a fizikai munkák
egy részét eleve nem tudja elvállalni. Így kérdéses, tovább tud-e valaha
lépni a közmunkából, pedig eredeti szakmája szerint festő-mázoló. Azt
mondta, ha találna olyan helyet, ahová normális fizetésért felvennék,
szívesen menne.

Gizi sokáig az anyósánál élt, míg annyira meg nem romlott a viszonyuk, hogy
három gyerekével együtt kitették őket az utcára. “Az anyósom azóta is
próbálja elérni, hogy rúgjanak ki innen” – mondta félig mosolyogva. Most
egy éve, hogy csatlakozott a programhoz, és szeretné, ha az egyik fiának is
segítenének valahogyan.
[image: _HD53514]Gizi / Fotó: Hajdú D. András
Mi lesz ebből?

*Egyelőre nem tudni, a kormánynak pontosan milyen tervei vannak a kiskőrösi
programmal*, az idézett előterjesztés alapján csak tippelni lehet, hogy
szívesen kezdenének vele valamit. Kérdés, érdemes-e még több embert bevonni
ugyanebbe a projektbe, vagy máshol is ugyanezt elindítani. Opauszki szerint
a kiskőrösi programba semmiképp, hiszen *“már most is 114-en vagyunk, ennél
tovább nem nőhetünk, különben nem fogjuk átlátni”.*

Könnyen lehet viszont, hogy* egy hasonló projekt máshol is hozhatna
legalább részsikereket: akik képesek rá, előreléphetnének egyet, akik pedig
nem, a mostaninál sokkal jobb helyzetbe kerülhetnének*. *Felmerül azonban a
kérdés, hogy*

   - *ez elegendő eredmény lenne-e egy ilyen költséges programtól,*
   - *hogyan lehetne hatékony pszichés és szociális segítséget nyújtani az
   embereknek úgy, hogy a szegénységgel foglalkozó vidéki projekteknél
   rendszeresen vért izzadnak, mire pszichológust és szociális munkást
   találnak,*
   - *mi lesz, ha a munkaerőhiány miatt tényleg mindenki el tud
   helyezkedni, aki egy kicsit is jó állapotban van, és hogyan lehet
   felkészülni az extrém nehézségekkel küzdők megsegítésére.*

*Magyarországon futnak “utcáról lakásba” típusú programok is, de sokkal
kisebb léptékben, *hiszen jórészt civil szervezetek csinálják. Ezek a
projektek azonnali lakhatást, közmunka helyett pedig sokkal nagyobb
önállóságot adnak az érintettnek. Ha érdekli, miért érné meg jobban erre
költeni a tömegszállások helyett, ide kattintson
<https://abcug.hu/sokat-sporolhatna-az-allam-ha-nem-tomegszallasokra-kuldene-a-hajlektalanokat/>,
vagy olvassa el Gábor történetét itt
<https://abcug.hu/van-minden-biciklitol-kezdve-szuzmaria-minden/> és itt,
<https://abcug.hu/nem-igaz-hogy-kunyhoban-elni-jo/> aki 15 éven át lakott
fakunyhóban, majd a Habitat for Humanity lakhatási programjában új életet
kezdhetett.
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20190219/99166864/attachment.html>