[Grem] Harmincéves adósságunk az innovációs rendszerünk felépítése

[KEA]

Ha már volt terítéken a téma, és belebotlottam, akkor közkinccsé teszem -- sajnos én még 
kívülről is alig látom az MTA-t, tegyem hozzá: hála Istennek, van elég bajom nekem az egyetemen, 
-mel is :(

Üdvrivalgással:
KEA.

=== === ===

Harmincéves adósságunk az innovációs rendszerünk felépítése

Mandiner, 2019.02.10. -- Grüner György
https://makronom.mandiner.hu/cikk/20190210_gruner_gyorgy_harminceves_adossagunk_az_innovacios_rendszerunk_felepitese


A modern világban szinte ismeretlen, hogy egy tudós társaság intézethálózatot 
menedzseljen, a kormány pedig akarattal sem tudná tönkretenni a magyar innovációtermelő 
rendszert, hiszen ez a rendszer, beleértve annak két elemét, az innovációs szellemet és az azt 
segítő ökoszisztémát, eddig nem jól működött. Ezt kell most felépítenünk, remélve, hogy abban 
minden érintett és ebben érdekelt részt vesz. Grüner György írása.


Grüner György a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja, a Kaliforniai Egyetem, Los Angeles 
(UCLA) professzora. Egyetemi tanárként a Los Alamos-i Nemzeti Kutatólaboratóriumban 
osztályvezető és a UCLA Solid State Science Center igazgatója volt. Emellett több innovatív 
vállalatot alapított és vezetett. Tudományos munkásságát Alexander von Humboldt- és 
Guggenheim-díjjal, illetve a világon egyedüliként kétszer is, a Világgazdasági Fórum „Technology 
Pioneer” díjával ismerték el. A „Highly Cited” cím birtokosaként 1981 és 1997 között a világ 
legtöbbet idézett fizikusa volt.


Az alábbi megjegyzéseket a Magyar Tudományos Akadémia – 1990 óta – külső tagjaként, egyben az 
Innovációs és Technológiai Minisztérium (ITM) tanácsadójaként írom. Számtalan tudóstársammal 
együtt a tudomány jövőjéért aggódó, de egyben a tudomány egyre nagyobb jövőbeli szerepéért 
dolgozó kutató és egyetemi tanár vagyok. Nem az Akadémia mellett, nem az ITM mellett, hanem a 
magyar tudomány mellett állok. Aki ezt kétségbe vonja, azt arra kérem, hogy ne folytassa az 
olvasást.

Le kell szögeznem, hogy én az akadémiai kutatóhálózat megújítása mellett vagyok, hosszú 
évtizedek alatt szerzett tapasztalataimat ez ügy szolgálatába szeretném állítani. Mert 
megújulásra szükség van. Megtámadhatatlan tény, hogy az akadémiai kutatóhálózatban az innováció 
háttérbe szorul, a szellemi tulajdon teremtése elmarad és hiányoznak a nagy globális kihívásokra 
való reflexiók is. Az, hogy kicsi, alap és alkalmazott kutatások határán dolgozó kutatócsoportom 
2000 óta több szabadalmat „termelt”, mint az elmúlt évtizedben a Magyar Tudományos Akadémia, 
csupán egy példa arra, hogy irányváltásra, lehetőségeink kiterjesztésére szükség van.

Ezért is meglepődve (esetenként megdöbbenve) olvastam a különböző lapokban – az Indextől a 168 
Óráig – megjelent cikkeket és petíciókat, illetve az ezekben leírt jövőképeket a magyar 
tudományos rendszerrel  kapcsolatban, a bőség kosarának féltését.

Az ITM és Palkovics László tanácsadójaként javaslataim és megjegyzéseim arra irányulnak, hogy 
hogyan építhetünk fel – a világ különböző részein megvalósított, jól működő innovációs 
ökoszisztémák alapján – Magyarországon is egy alapkutatást támogató és egyben innovációkat 
termelő rendszert. Első körben természetesen az általános igények és nem a részletkérdések 
merültek fel: a tudományos rendszer anyagi támogatásának növelése, a felfedezéstől az 
alkalmazásig ívelő innovációs lánc elemeinek illetve a fiatal, aktív kutatói gárda fokozottabb 
támogatása.

A fent említett lapokban megjelentekhez hasonló megnyilvánulásokat és terveket megbeszéléseim 
alatt én soha nem hallottam.

Láttam viszont nyitottságot, terveket és elszántságot is arra, hogy a hazai rendszert 
modernizálni kell.

Az ITM programja három fő pilléren nyugszik. (1) Az első a kiváló felfedező kutatások 
támogatása. (2) A második az innovációs lehetőségek megteremtése és az innovációs ökoszisztéma 
erősítése. (3) A harmadik az ország számára fontos tudományos és technológiai területek erősebb 
támogatása.

Hogy miért van szükség egy ilyen programra, a teljes innovációs ökoszisztéma modernizálására? 
Ennek miértjeiről és elemeiről részletesen beszéltem két korábbi interjúmban.  Azokból három 
gondolatot emelnék ki.

(1) Az Egyesült Államokban a második világháború után, máshol pedig, például Hollandiában és 
Szingapúrban később alakult ki az az ökoszisztéma, mely mára kiválóan szolgálja a társadalmi 
érdekeket és ezért lényeges támogatásban részesül. Itt a felfedezés-invenció-innováció vagy más 
rendszerezés szerint az alapkutatás, alkalmazott kutatás és kísérleti termékfejlesztés az 
egyetemeken, a minisztériumok által támogatott, és azok célkitűzését szolgáló 
kutatólaboratóriumokban valamint ipari laborokban, szoros együttműködésben történik.

A sikeres példák lényege az, hogy egyértelmű feladatmegosztás alakul ki a különböző szereplők, 
így nálunk az MTA, a minisztériumok hálózata és az egyetemek között.

(2) Az MTA egy tudós társaság, de egyben egy intézethálózat is. Olyan intézethálózat, 
amely döntő többségben alapkutatással foglalkozik. Itthon még szenvedünk attól, hogy 
évtizedekkel ezelőtt kialakult a tudomány felosztása: tanítása az egyetemeken, kutatása 
pedig a kutatóintézetekben folyt. Az MTA jelenlegi működési felállása e rendszer maradványa.

Az a tény, hogy egy tudós társaság intézethálózatot menedzseljen, a modern világban 
szinte ismeretlen.

Az ilyen társaságok általában csupán tanácsadóként szerepelnek az országot 
foglalkoztató fontos kérdésekben.

(3) A fókusz és az átszervezés szükségessége. Tény, hogy jelenleg az MTA jelentős szellemi 
tőkével rendelkezik, de nem termel elég szellemi tulajdont. Azt a tulajdont, melyet 
szabadalmakon keresztül meg lehetne védeni és amelyekből magas hozzáadott értékű termékek 
jöhetnének létre, csúcstechnológiai kisvállalatokban de akár az ezeket tervező és gyártó – és 
jól fizető – magyar nagyvállalatokban is.

Ezek számomra nyilvánvaló tények. Ezért lepődök meg, hogy még e programnak a jövőbeli 
haszonélvezői sem érzékelik és értékelik a potenciális lehetőségeket a hazai innovációtermelő 
rendszer ITM által kezdeményezett megújítási programjában.

És nem veszik észre, hogy az akciók fontosabbak a reakcióknál, ahogy az is, hogy ne egymás 
ellen, hanem egymással együtt gondolkodjunk.

Hogy miért kell ez a gondolkodás? Egyszerű. Azért, hogy a tudomány asztalánál majd mind egyenlő 
joggal és egyenlő lehetőséggel foglaljunk helyet.

(Fotó: Szalai Ádám)
--