[Grem] Ágoston atya mai napi homíliája:

[Rita Kunsay-Sipos]

http://pestiferences.ferences.eu/2019/02/17/februar-17-evkozi-6-vasarnap/
Február 17. Évközi 6. vasárnap

Évközi 6. vasárnap C. – Jer 17,5-8; 1Kor 15,12. 16-20; Lk 6, 17. 20-26

Boldogok vagyunk-e? Tudjuk-e, hogy mi adja/akadályozza boldogságunkat?

Jeremiás próféta felosztása szerint „*Átkozott* az az ember, aki emberben
bízik, aki halandóra támaszkodik, és akinek szíve elfordul az Úrtól.”,
viszont „*Áldott* az az ember, aki az Úrban bízik, akinek az Úrban van a
reménye.”

A mai evangéliumi részletben Jézus is két csoportra osztja az embereket: *az
Istenre hagyatkozó és Istenben bízó* szegényekre, éhezőkre, sírókra és
üldözöttekre, akikre boldogság vár, míg „jaj” azoknak, akik a világ
szemében sikeresnek vélt élethelyzetekbe jutottak: a gazdagoknak, a
jóllakottaknak, a nevetőknek és a hatalmasoknak, mert ők *önmagukban, a
saját erejükben és evilági javakban bíznak, és kizárják Istent az életükből*
.

Közhelynek számít, de igaz, hogy *minden ember boldog akar lenni*, mégpedig
már itt a földön. De aki már ebben a földi életben boldog akar lenni, annak
megoldást kellene találnia két nagy problémára, a szenvedésre és a halálra,
amelyek nem iktathatók ki életünkből. *Értelmét veszítené minden áldozat és
szenvedés, ha úgyis meghalunk, és ezzel mindennek vége lenne*.

<http://pestiferences.ferences.eu/wp-content/uploads/2019/02/Lk_6_17-26.jpeg>Felismerte
ezt Aquinói Szent Tamás, aki szerint

*/: „A boldogság az igazi értékeknek és személyeknek az elvesztés félelme
nélkül való birtoklása, és az a bizonyosság, hogy az értékek soha nem
fogynak ki, a személyek pedig halhatatlanok.” :/* Mi következik ebből? Az,
hogy Isten nélkül nincs boldogság, mert minden mulandó ezen a világon,
egyedül az Isten az örök. Ezért (NB!) jól jegyezzük meg: *egyedül csak az
Istenben létesített kapcsolatok és az örök értékek boldogítanak.* Tudnunk
kell, hogy Jézus nemcsak a földi életünk utánra ígért boldogságot, hanem
már a földi életünkre is. Ugyanakkor gúnyolódás lenne boldognak nevezni a
szenvedőt, ha ezt nem az a Krisztus hirdetné, aki nemcsak meghalt értünk
szeretetből, de föl is támadt a halálból. Ezért bízhatunk benne. Erről szól
a mai szentlecke: „Ha csak ebben az életben reménykedünk Krisztusban,
minden embernél szánalomra méltóbbak vagyunk.”

Isten országának törvényei között a szegénység az első. Ez a többinek a
foglalata sőt forrása, mint a nélkülözés, a sírás, a közömbösség és a
megvetés, amelyek gyakran a szegénység velejárói. A szegénység a hívő ember
számára nem rossz, hanem segítség, mert arra készteti, hogy Istenbe vesse
minden bizalmát, Isten legyen számára a minden. Jézus megkülönböztetett
szeretetet mutat a szegények iránt, mert ők alkalmasabbak Isten országának
a befogadására. Jézus „jaj”-t mond a gazdagoknak nem a gazdagság miatt,
hanem a vele járó veszélyek miatt, mert azzal hallgattatják el lelki
igényüket, hogy a világi örömöknek adják át magukat.

Boldogságunk alapja megváltottságunk tudata, feltámadásunk és örök életünk
reménye. Szegényen is boldogok vagyunk, mert miénk az Isten országa.
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20190217/0485a2d7/attachment.html>