[Grem] Ágoston atya homiliája a mai napra:

[Rita Kunsay-Sipos]

December 24. Advent 4. hete, szerda
http://pestiferences.ferences.eu/2019/12/24/december-24-advent-4-hete-szerda/


December 24. – 2Sám 7,1-16; Lk 1,67-79

Mivel/hogyan készültünk fel Jézus születésnapjára?

Jellemző ránk és a kisebb-nagyobb közösségeinkre, hogy milyenek az
ünnepeink, amelyek akkor szépek és tartalmasak, ha jól felkészülünk rájuk.

Adventi felkészülésünk végéhez érkeztünk. Jól készültünk-e fel Jézus
születésnapjára? Mi volt számunkra a legfontosabb? Elsősorban Jézus
fogadására készültünk-e? Általában nem gondolunk arra, hogy az utolsó
adventi napokban ördögi támadásoknak leszünk kitéve! Mert Jézus
születésének ünnepe nem egyszerűen emléknap, hanem valóságos születés. Ha
már az Ige megtestesülését nem tudták megakadályozni, ilyenkor a gonosz
lelkek azokra támadnak, akikben meg akar születni és állandó lakást
szeretne venni a megtestesült Ige.

<http://pestiferences.ferences.eu/wp-content/uploads/2019/12/Lk_1_67-79.jpeg>Tapasztalhatjuk,
hogy az ünnephez közeledve általában kimerülünk a túlhajtott
tevékenységekben, ugyanakkor egyre érzékenyebbek és sértődékenyebbek
leszünk. Legalább a felkészülés utolsó napján határozzuk el, hogy nem
engedünk a szeretetlen vitatkozásokra való kísértéseknek! Vegyük tudomásul,
hogy Krisztus megszületett és nálunk is kopogtat már, amikor még nem
készültünk föl a fogadására, sőt, talán a legnagyobb rendetlenség és
felfordulás közepette vagyunk.

Vegyük megtiszteltetésnek, hogy Isten minket választott hajlékául, azért,
hogy a templomává legyünk. Miután kitakarítottuk testünk és lelkünk
templomát a szentgyónásban, tapasztaljuk meg azt az örömet, hogy irgalmas
hozzánk és szeret az Isten! NB!: Nekünk Isten irgalmas *szeretetét kell
tovább adnunk!* Hiszen Ő azért lett emberré, hogy a mi testvérünk legyen,
és mi is *jó testvérei legyünk egymásnak*. Ha ezt megvalósítjuk, akkor
ezzel adjuk a legnagyobb ajándékot Jézusnak.

Zakariásnak a mai evangéliumban elhangzott imája sok szempontból hasonlít
Mária hálaadó imájához, amelyet a múlt csütörtöki evangéliumban hallottunk.
Az ő imáik is legyenek számunkra minták a mi személyes imáinkhoz, és
nemcsak karácsonykor, hanem egész életünk minden napján, és majd akkor is,
amikor eljön életünk utolsó órája! Zakariás és Mária nemcsak a történelem
hatalmas tettiért adott hálát, hanem Isten *végső, szabadító tettéért is*,
vagyis azért, hogy nem lesz szükség több szabadításra. Bárcsak mi is így
adnánk hálát nemzetünk szabadságáért! Aztán Zakariás köszönetet mondott
saját fiáért is. Mi is mondjunk köszönetet szeretteinkért, és nemcsak
karácsonykor! Ne vegyük magától értetődőnek, hogy ők szeretnek minket!
Miután befogadjuk Jézust, Őt ajándékozzuk nekik és azoknak, akik általunk
befogadják Őt. Adjunk hálát azért, hogy nemcsak közöttünk, hanem
mindnyájunkban szállást vett Jézus.

Ha pedig azt tapasztaljuk, hogy körülöttünk sem mindenki fogadta még be
Jézust, vagy nem megfelelően, hamis hangon dicséri Őt, esetleg nem is vesz
részt imáinkban és énekeinkben, akkor az ő nevükben is köszöntsük a
megtestesült Igét, és kérjük Őt, hogy a mennyben majd együtt lehessünk
mindnyájan!
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20191224/5778cb3c/attachment.html>