[Grem] A Karácsony igazi ünneplése / Papp Miklós morálteol. görögkat.pap

[Emoke Greschik]

*https://777blog.hu/2019/12/18/a-papp-valaszol-karacsony-igazi-unneplese-elethelyet-elfogadasa-egyhazak-kozotti-vandorlas/
<https://777blog.hu/2019/12/18/a-papp-valaszol-karacsony-igazi-unneplese-elethelyet-elfogadasa-egyhazak-kozotti-vandorlas/>*

*Anasztázia (Nagykálló)*
Úgy szeretném jól megünnepelni a karácsonyt, de elég nehezen találom az
egyensúlyt. Nem elégít ki, ha csak szidjuk a fogyasztó világot, a
vásárlást, de az egyházban is nagyon sokféle ünneplést látok, s a
sokféleségben nehezen találom az én ünneplésem. Milyen a karácsony igazi
megünneplése?

Örülök, hogy rátaláltál a problémára: „kikerülve a gyerekkor
ártatlanságából” egyre jobban látjuk, hogy *a karácsony mennyire
titokteljes ünnep, milyen összetett szempontok találkoznak benne,* s
egyáltalán nem egyszerű a szívünket megosztani a sokféle szempont között. Én
azt hiszem *az a jó ünneplés, ami összetett*, az felel meg a karácsony
misztériuma sokrétegűségének. Három kettőséget mutatnék fel:

*A karácsony egyszerre a közel lépő Isten ünnepe, s egyszerre a meglepő
Istené is. **Isten gyermekként közeledik,* sok érzelmet vált ki belőlünk,*
gyöngéd és emberarcú.* Nem hatalommal jön el, nem kényszerítően, nem is
érthetetlen űrbéli üzenetként. Barátságos, empatikus, emberközeli. *Ugyanakkor
botrány, *hogy a kozmosz Ura így jön. Némely karácsonyi énekünk őrzi ezt a
drámai antinómiát: *„a teremtés Ura jászolba fektetve, a mindenség Királya
szegényen”.* Megszokhatatlan az önfeltárás ilyen módja, így a karácsony
Isten maradandó megszokhatatlanságáról is szól. Ne szelídítsük dzsinné,
haverrá. Eszembe jut* a Pi élete c. filmben az Istent szimbolizáló
tigris:* *bár
sorsközösséget vállalva beszállt a fiú hajójába, de azért tigris! *Szóval a
karácsony mintha két irányba szeretne hatni: egyszerre hirdeti a barátságos
Istent azoknak, akik távol érzik őt maguktól, s egyszerre rendíti meg
azokat, akik túlságosan leegyszerűsítették a jászol megszokhatóságát.

*A karácsony egyszerre élményünnep és a megújulás ünnepe*. Meg akarjuk
ünnepelni azt, ami van: szeretünk együtt lenni a szeretteinkkel, milyen jó,
hogy még együtt ünnepelhetünk! Igazán *szívmelengető megállni*, egymás
arcára tekinteni, egymás sorsánál időzni, * örülni egymás jelenlétének.*
Továbbá szabad örülni a munkás napok gyümölcsének: nem kell fakírként
ünnepelni,* szabad méltányosan, „morális mértékben” ajándékozni, finomakat
enni, egy jót játszani.* Mégis *méltatlan, ha csak hedoné van. *A
karácsony *egyben
a megújulás ünnepe is: újjá születni az Újszülöttel.* A karácsonyban van
dinamika: *visszatalálni az életünk középpontjába,* visszavenni önmagunkat
a szétszórtságból, feltámadni a laposságból, újra összenyalábolni az
erőinket a küldetésünk felé.

A karácsony így *a megállás, de a jobbá válás ünnepe is!*

S végül *a karácsony intim és közösségi is*. Egyszerre behúzódás szívünk
betlehemébe, istállójába, s *engedni, hogy a legszemélyesebb módon
találkozzunk az Újszülöttel. *Nélkülözhetetlen a csönd, a zenehallgatás, a
temetői séta. Nekem is születik: felfoghatatlan egyszemélyes figyelme is
van rám, az én sorsomra, terméseimre és keresztjeimre, döntési
helyzeteimre. Ugyanakkor közösségi ünneplés is: ugyanolyan nélkülözhetetlen *a
templomi közösséggel, a nagycsaláddal, a barátokkal, sőt, rászorultakkal,
betegekkel találkozni.*

*A karácsony összetett ünnep*, ne akarjuk egyszerűen megünnepelni. Mindezen
túl a legfontosabbnak azt tartom, hogy *elsősorban nem mi „csináljuk” *az
ünnepet,* hanem Istenünk ajándékoz meg* – először passzívan befogadónak,
nyitottnak lenni, aztán aktívan ünneplőnek.


nyitottnak lenni, aztán aktívan ünneplőnek. lenni, aztán aktívan ünneplőnek.
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20191220/3827da97/attachment.html>