[Grem] Isteni jelek Lackfi Jánosék családja életében

[Emoke Greschik]

 Lackfi János: Az isteni jelek, amelyekre érdemes volt várni
https://kepmas.hu/lackfi-janos-az-isteni-jelek-amelyekre-erdemes-volt-varni?utm_source=52968-H%C3%ADrlev%C3%A9l%20lista%20%28K%C3%A9pm%C3%A1s%29&utm_campaign=581094-H%C3%ADrlev%C3%A9l%20083%20-%201&utm_medium=17665-email&utm_content=H%C3%ADrlev%C3%A9l%20083

*Hajlamosak vagyunk süket és vak, unott bácsinak képzelni Istent, aki
naphosszat a templomban ül és ásítozik. Pedig inkább elképesztően kreatív
és izgalmas valakinek tűnik. Ha belegondolunk, hogy csinált egy plázát
a halaknak a tenger mélyére: csilli-villi színekből vannak
a korallszigetek, holott lehetne fekete-fehér vagy kubista stílusú
szögletes, azok között is ellaknának a kockahalak a kocka alakú, szürke
vízcseppek közt… *
Kép: Needpix
hirdetés

Így lebutítani viszont csak az ember képes a természetet.*
Isten emberfeletti dimenziókban gondolkodik, miközben – és ez nekem nagyon
fontos – személyes. *Beszélgetőtárs, aki izgalmas módokon felel.
Úgyhogy *érdemes
vele társalogni, akár szemrehányóan is! **A legnagyobb szomorúság, ha már
nincs egy szavam *a házastársamhoz, a tanítványomhoz, a gyerekemhez,
Istenhez, a szomszédhoz.* Érdemes emberszámba venni az Istent!*

*Családunkban egy komoly döntésben sehogy se tudtunk dűlőre jutni. No,
kérdezzük csak meg a jó Istent! Feleségem, Juli, kitalálta, hogy ha Isten
akarja, amit kitaláltunk, küldjön egy almát valahogy. Aztán rájött, hogy
a nyár közepén nincs sehol alma, ez nem volt jó kérés. Mindegy,
a Mindenhatónak igazán nem nagy ügy. Kérhetett volna gránátalmát vagy
ananászt is, tök mindegy.*

*Lestük a hozzánk érkezőket, vendégeket, barátokat, hátha hoz valaki almát.
Én sürgettem Julit, dönteni kellene, de ő még várta a választ.*

*Legkisebb lányunk másfél éves volt ekkor, a kertben leszedegette a fáról
az éretlen almákat és egyre-másra vitte feleségemnek. Ő pedig hiába
magyarázta, hogy azt nem szabad még letépni. Este találgattuk: ez most
akkor jel volt vagy sem? A pici épp a kezemben volt, s kihajolt a karomból,
fölfelé mutogatott. Fölnéztünk a falra, a reprodukcióra, amelynek valamikor
én barkácsoltam a cifra fakeretét. Klasszikus ikonográfia szerint Szűz
Máriát ábrázolta a kis Jézussal, akinek a kezében egy alma volt.*

*Vagy vegyük most tizenöt éves Ágnes lányom esetét.*

*Ő dongalábbal született, fölfelé állt a talpa, gondoltuk, talán járni se
tud majd, nehéz élete lesz. A hét hónapos kicsi gyerek két és fél órás
műtéten esett át, aztán úgy gipszelték a lábát, hogy eltekerték jó irányba.
Borzasztó szenvedéseken ment át.*

*Andocson, Somogyban, ahonnan családom egy része származik, van egy Szűz
Mária-szobor, amely fogadalmi ruhákat kap rendszeresen a hívőktől.
Feleségem, az édesanyám és a nagymamám kitalálták, hogy varrnak egyet Ágnes
gyógyulásáért. A három generáció összefogott, elkészült a csipkés köntös.
Már szaladgált mellettünk Ágnes, amikor az ottani atyához fordultunk, hogy
megtudjuk, mikor vihetjük a viseletet. Morfondírozott a naptár fölött, majd
azt mondta, egyetlen nap szabad az évben: a november 12. Ez pedig Ágnes
születésnapja. Véletlen is lehet. Annak viszont elég brutális.  *
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20190823/143e7804/attachment.html>