[Grem] Fwd: Fw: A fura öreg ...

[Mária Kálmán]

> Egy ausztrál vidéki város kórházának idősotthonában elhunyt
> egy idős férfi. Mindenki azt gondolta, semmi értékeset nem hagyott maga
> után.

> Később, amikor az ápolók csekélyke hagyatékát átnézték, az alábbi
> verset találták. Olyan erőteljes hatással volt rájuk a szépsége, a
> tartalma, hogy lemásolták, és a kórház minden nővérének odaadták.

> Az egyik nővér Melbourne-be is magával vitte. Az öregembernek az utókor
> számára hagyott egyetlen öröksége az óta számos magazin karácsonyi
számában
> megjelent országszerte, többek között mentális egészség témájú
> magazinokban. Egyszerű, de ékesszóló verse mellé diaporáma is készült.

> És ez az öregember, akinek nem volt mit hagynia a világra, most
"névtelen"
> versével az interneten bejárja az egész világot.****

****

*
> **A fura öreg**
**> **
> Kinek gondoltok, amikor rám néztek?
> Mit láttok? Kit láttok, nővérek?
> Egy fura öreget, nem annyira bölcset,
> Mit lát, mit csinál - ő nem is tudja már.
> Elejti a falatot. Ha hangosan szóltok,
> Hogy "Próbálja meg!"; - választ sem kaptok.
> Hogy ti ott vagytok, mintha neki fel se tűnne,
> Eltűnik mindig a zoknija, cipője...
> Kényetekre-kedvetekre átadja önmagát,
> Fürdetés, etetés tölti ki a napját.
> Ezt gondoljátok? És ezt látjátok?
> Szemetek nyissátok: hisz, ez nem én vagyok!*****

*> Megmondom, ki vagyok: ki csendben meghúzódva**
> Megteszem, eszem is, mint a nővér mondja...
> Apámnak, anyámnak kicsi fiacskája,
> Szerető fészkében egyik fiókája.
> Szárnyra kelő kamasz, jövő álmodója,
> Szerelmes társának boldog bevárója.*****

*> Húszéves vőlegény: szívem nagyot ugrik**
> Esküm emlékére, mit tartanom illik.
> Huszonöt évemmel, magam is apaként
> Őrzöm kicsinyeim boldog otthon keblén.*****

*> Harmincéves férfi: ó de gyorsan nőnek!**
> Téphetetlen szálak minket összefűznek.
> Negyven lettem: kirepültek, üres már a fészek,
> De marad a párom, így nem hullanak könnyek.
> Ötven éves lábaimnál kisbabák játszódnak,
> Nagyszülők lettünk már, unokáink vannak.*****

*> Majd sötétség jő rám: feleségem meghalt.**
> Jövőm eddig fény volt, mint most a rém felfalt.
> Gyermekeim most már nélkülem megállnak.
> Múlt szeretet jár át, évek, mik elszálltak.
> Most már öreg vagyok. Kemény a természet.
> Az idős ember vicces. Vicc csak az enyészet.
> A test, a kellem, erő széthullik, elillan,A fura
> Kő maradt, ahol rég mondták: a szívem van.*****

*> Ám az éltes testben ott belül fiatal**
> Vagyok még. Tépett szívem duzzad:
> A múlt sok örömet és fájdalmat visszaad.
> Újraélem szerelmünket, hosszú életünket,
> Túlságosan gyorsan elszállt éveinket.
> Elfogadom szépen, hogy minden elmúlik.
> Nyisd hát ki a szemed, láss túl azon, mi vén:
> Nézz csak meg közelről: hát EZ vagyok én!!*****


*> Jusson eszedbe ez a vers, amikor legközelebb idős emberrel találkozol,
akit**
> anélkül söpörnél félre, hogy észrevennéd rejtőző, fiatal lelkét. Egy
> nap valamennyien ilyenek leszünk!

> A legjobb, legszebb dolgokat a világon se nem láthatjuk, se nem
érinthetjük
> meg, ... a szívünkben kell éreznünk őket!
*
> (Ford. Barsi Boglárka)****

> (Szerzője Phyllis McCormack, szerkesztette Dave Griffith.)****










--------------------------------------------------------------------------------

A(z) üzenetben nem található vírus.
Ellenőrizte: AVG - www.avg.com
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20190812/6e0719f8/attachment.html>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20190812/6e0719f8/attachment.htm>