[Grem] érdekesség: Dunning–Kruger-hatás

[Rita Kunsay-Sipos]

bocsánat, ha már elküldtem volna


 Dunning-Kruger effektusnak hívják a jelenséget… a Cornell Egyetem két
kutatója, Justin Kruger és David Dunning kísérletekkel bizonyította be …
hogy minél kevesebbet tud valaki egy adott dologról, annál inkább hajlamos
arra, hogy túlbecsülje saját tudását … (…”… amikor a tudatlanok mindenben
holtbiztosak, az okosak meg tele vannak kételyekkel. …”) …
Ha valakinek egy adott területen nincs semmiféle szaktudása, azzal
többnyire tisztában van, így a magabiztossága ennek megfelelően alacsony.
A minimális tudással, és tapasztalattal rendelkezők hajlamosak azt hinni
magukról, hogy ők kiválóak. (... nem értik, hogy nem értik ...)
A tudás és tapasztalat gyarapodásával jellemző a magabiztosság visszaesése,
a saját hiányosságok felismerésének képessége ilyenkor nő.
A szakértői tudásszintnél éri el a magabiztosság ugyanazt a szintet, mint a
minimális tudás esetén. …
… vagy ahogy John Cleese mondja: „Muszáj valamennyire intelligensnek lenni
ahhoz, hogy észrevedd, milyen tudatlan vagy.”…

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz
<https://hu.wikipedia.org/wiki/Dunning%E2%80%93Kruger-hat%C3%A1s#mw-head>Ugrás
a kereséshez
<https://hu.wikipedia.org/wiki/Dunning%E2%80%93Kruger-hat%C3%A1s#p-search>

A *Dunning–Kruger-hatás* az a jelenség, amikor minél kevesebbet tud valaki
egy adott dologról, annál inkább hajlamos túlbecsülni a saját tudását.

A jelenséget a Cornell Egyetem
<https://hu.wikipedia.org/wiki/Cornell_Egyetem> két kutatója, Justin Kruger
<https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Justin_Kruger&action=edit&redlink=1>
 és David Dunning
<https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=David_Dunning&action=edit&redlink=1>
mutatta
ki. Az eredményeiket 1999 decemberében publikálták a Journal of Personality
and Social Psychology
<https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Journal_of_Personality_and_Social_Psychology&action=edit&redlink=1>
 folyóiratban.[1]
<https://hu.wikipedia.org/wiki/Dunning%E2%80%93Kruger-hat%C3%A1s#cite_note-1>

Kruger és Dunning szerint számos tanulmány sugallja, hogy a legkülönfélébb
területeken, az olvasott szöveg megértésétől a gépjárművek használatán át a
sakkozás <https://hu.wikipedia.org/wiki/Sakk> és teniszezésig
<https://hu.wikipedia.org/wiki/Tenisz>, az amatőrök magabiztosabbak a
szakértőknél. Azt feltételezték, hogy egy tipikus jártasság esetében a
hozzánemértők

   1. hajlamosak túlbecsülni a saját képzettségüket,
   2. nem képesek felismerni, ha más ért hozzá,
   3. nem képesek felismerni, hogy ők maguk mennyire nem értenek hozzá,
   4. ha fejlesztenek a saját szakértelmükön, képessé válnak annak
   felismerésére, hogy korábban nem értettek hozzá.

Erre a hipotézisre építve egy tesztsorozatot végeztek a Cornell hallgatóin,
amiben a saját logikus érvelési képességüket, nyelvtani ismereteiket és a
humor felismerésére való képességüket kellett értékelniük. Egy teszt
kitöltése és az eredményük megismerése után azok, akik jó eredményeket
értek el, jól becsülték meg, vagy alábecsülték, hogy a többi résztvevőhöz
képest mennyire teljesítettek jól, azok viszont, akik rosszul
teljesítettek, jelentősen túlbecsülték a saját képességeiket.

Daniel Ames és Lara Kammrath hasonló eredményekre jutott a mások iránt való
érzékenységet vizsgálva.[2]
<https://hu.wikipedia.org/wiki/Dunning%E2%80%93Kruger-hat%C3%A1s#cite_note-2>

Dunning és Kruger 2000-ben Ignobel-díjat
<https://hu.wikipedia.org/wiki/Ignobel-d%C3%ADj> kapott a munkásságáért.[3]
<https://hu.wikipedia.org/wiki/Dunning%E2%80%93Kruger-hat%C3%A1s#cite_note-3>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20190809/fffd1230/attachment.html>