[Grem] Gyűjtés a Notre Dame-ra, avagy az ostobaság magasiskolája

[Bisztray Dénesné]

Ez a cikk jó.
Egyszer, egy Stoffan cikket megosztottam plébániánk lev listáján,
beárult a hittanárnő, behivatott a plébános, leüvöltötte a fejemet...
Üdv, A


2019.04.20. 7:41 keltezéssel, KEA írta:
> Gyűjtés a Notre Dame-ra, avagy az ostobaság magasiskolája
>
> Stoffán György, 2019.04.18.
> https://stoffangyorgy.blogspot.com/2019/04/gyujtes-notre-dame-ra-avagy-az.html 
>
>
>
> A döbbenet szállta meg az európai keresztény világot, amikor látta, 
> miként válik a párizsi Notre Dame a tűz martalékává. Ki-ki a maga 
> személyes érzelmeit írta le, s ezekben mindössze egyetlen dolog volt 
> közös: a félelem.
>
> Mert egy olyan katedrális égett le, amelyet az is ismert, aki soha nem 
> volt ott, nem látta személyesen… de tudta, hogy Párizsban van. A mai 
> világban ennek a katedrálisnak a pusztulása jel, figyelmeztetés. Még 
> nem Sodoma és Gomora… inkább az azt megelőző intés, amelyet Lót 
> kapott. Ma minden úgy történik, mint akkor. Lót elmehetett a városból, 
> de nem nézhetett vissza… felesége azonban visszanézett az angyal 
> parancsa ellenére és só-oszloppá vált…
>
> Ma nem a templomot kell újjáépíteni tehát, hanem a hitet!
>
> Mert a Notre Dame immár nem az Isten háza, hanem Európa hitehagyásának 
> jelképe. Hit nélkül pedig, a Notre Dame mindössze az, amivé vált. Aki 
> ma búslakodik, gyűjtésre szólít, az tévúton jár. Hiszen ez a 
> katedrális nem először vált a lángok martalékává, s nem először 
> kellene újjáépíteni. S talán nem is utoljára, hiszen amikor építették, 
> akkor a franciák még igaz katolikusok voltak, akik számos szentet 
> adtak az Anyaszentegyháznak. Majd jött 1789., s maguk a franciák 
> tették rommá a híres katedrálist. Állami tulajdonba vették a 
> köztársaság nevében, s később újraépítették az eredeti tervek szerint. 
> De nem hittel, és a hitért, hanem látványosságként, ugyanazon 
> szellemiségben, amelyben lerombolták. S ez a szellemiség, azóta még 
> jobban lealjasult, s még inkább eltávolodott Istentől, az isteni 
> akarattól, a Teremtés logikájától és rendjétől, de jó bevételt hozott 
> a köztársaságnak. Idegenforgalmi látványosság volt, amelyet 
> hajléktalanok ürüléke, mocska és szaga vett körül, de amelynek 
> látásáért nem kis összeget kért Párizs önkormányzata.
>
> Miért kellene a világnak összeadni e templom újjáépítésének 
> költségeit, amikor maga a francia elnök vett el 2,5 millió €-t a 
> felújításra szánt összegből… miért kellene gyűjteni, amikor a francia 
> állam a francia adófizetők pénzét az új-franciákra költi… akik ebbe a 
> katedrálisba és sok más templomba csak rombolni mennek, s örvendezve 
> adták tudtul egymásnak, hogy sikerült… Macron pedig bejelentette, hogy 
> a mai Franciaország képéhez alakítják a Notre Dame külsejét a 
> tatarozás során, és erre már megvannak a tervek is. Tehát semmi nem 
> lesz már ugyanaz...
>
> Szívszaggató együttérzésről tanúskodó kormányfői levelek mentek 
> Macronhoz és a francia püspöki karhoz, s mindenki együtt érez e „nagy 
> tragédiában” azokkal, akik már egyszer eltakarították saját 
> templomukat. S ma is ugyanannak a szellemiségnek vált áldozatává ez a 
> katedrális. Reménykedni pedig abban, hogy ettől a katedrális-tűztől 
> visszatér a kereszténység Európába – féktelen ostobaság!
>
> Mi magyarok is belendültünk… Gyűjtenek a nagyvárosok, s adni 
> szándékozik a kormány is e hatalmas újraépítésre. És ez az emberi 
> ostobaság, a magyar ostobaság magasiskolája. Egy lelki romhalmazban 
> álló romhalmazt támogatunk, hogy újra célponttá és újra turisztikai 
> látványossággá válhassék a „párizsi Notre Dame”. Pedig nekünk, 
> magyaroknak néhány dolgot nem volna szabad elfelejtenünk. Például a 
> Párizs melletti békeszerződéseket, amelyek a keresztény Magyarországot 
> szabdalták szét, a keresztény magyar emberek millióit keserítették, 
> kínozták és ölték halomra. Nem volna szabad elfelejtenünk a 
> Nagyváradon most szobrot kapott mérnököt, aki meghúzta a határokat, s 
> Clemenceau-t, aki magyar-gyűlöletében Dan Tanasát is megelőzte. Ma, 
> amikor ostobán az európai kereszténység jelképeként aposztrofáljuk a 
> leégett turisztikai látványosságot, akkor nem mondunk igazat, hiszen 
> az európai kereszténység jelképe Róma – kéne, hogy legyen. Az a Róma, 
> az a Vatikán, amelynek az újjáépítés költségeit saját bankja a 
> mellényzsebéből ki tudná fizetni…
>
> Nekünk, magyaroknak másra kellene gyűjtenünk. Ne akarjunk két lovat 
> megülni egy fenékkel. Nekünk a magyarságot védő, vállaló erdélyi, 
> felvidéki magyarságot kell támogatnunk. A polgármestereket, akiket 
> személy szerint büntetnek az oláhok a magyar zászlók miatt, amelyek 
> március idusán széppé tették elrablott városaink utcáit, falvainkat. 
> Akiket a törvény ellenére, a magyar feliratok miatt hatalmas 
> összegekre büntetnek. Mert mint Bíró Zsigmond barátom írta: amíg a 
> szászok 1,2 százaléknyi lakossága megérdemli a német feliratokat, 
> addig a 80-95 százalékban magyarlakta településeken az oláh fasizmus 
> büntet… mert magyar a felirat. Ugyanis, törvény írja elő, hogy ahol a 
> lakosság húsz százaléka magyar, ott ki kell tenni a magyar feliratokat 
> a hivatalos épületekre, helyiségekre, s kötelező a magyar nyelv 
> használata is. Ám, a fasiszta román hatalom a saját maga által 
> alkotott törvényt nem alkalmazza… ellenkezőleg…
>
> Mire gyűjtünk tehát? Egy francia idegenforgalmi látványosságra, amely 
> ma csupán annyit jelent a világnak, mint az Eiffel-torony. Nem kellene 
> tehát saját ostobaságainkat és botorságunkat felülbírálni? Nem kellene 
> magyarnak maradnunk akkor is, ha szép emlékek vagy a belénk nevelt 
> empátia miatt hajlamossá válunk elveszteni az önbecsülésünket, a 
> felelősségünket, s elfelejtjük történelmünket és a magára maradt 
> székelyeket, magyarokat? Nem vagyunk inkább felelősek gyermekeink 
> jövőjéért, a magyarság Kárpát-medencei megmaradásáért, a magyar 
> keresztény-keresztyén jövő biztosításáért, mint egy francia épület 
> újjáépítésért, amelyre a Vatikáni Bank még egy centet sem ajánlott fel?
>
> Milyen alapon nevezzük az európai kereszténység jelképének a Notre 
> Dame katedrálist, egy hitetlen ország közepén, ahonnan magyarságunk 
> csak kínt és fájdalmat kapott az elmúlt évszázadokban? Magyarként a 
> Mária-tisztelet európai központjának nevezni ezt a katedrális, a mai 
> Franciaországban szintén keresztényi perverzitás. Kivált úgy, hogy 
> tudjuk. percre pontosan egy időben égett le az ukrajnai Harkovban lévő 
> Szent Miklós székesegyház... tehát összehangolt keresztényellenes 
> terrorcselekmény történt, amelynek harmadik áldozata a New York-i 
> katedrális... lett volna...
>
> Nem, nem és nem! Nekünk, magyaroknak egyetlen kötelességünk van a 
> Notre Dame pusztulását illetően: A csíksomlyói pünkösdi búcsún kérni a 
> Szentlelket, hogy világosítsa meg azoknak a lelkét és tudatát, akik 
> miatt ma Franciaországban mindez megtörténhetett… és kérni Istent, 
> hogy bocsásson meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.  A mi 
> dolgunk, a Nemzetünk! A mi keresztény hitünk felvirágoztatása, 
> elcsatolt magyarjaink és székelységünk támogatása, ha azért büntetik 
> őket, mert vallják hitüket és magyarságukat. A többi Macron, a párizsi 
> érsek és a pápa dolga. Meg azoké, akik a világot ebbe a hitetlen és 
> erkölcs nélküli örvénybe sodorták. Ha mi gyűjtünk, és nem azoknak 
> adjuk, akiknek adnunk kell, olyanokká válunk önmagunkkal és 
> nemzetünkkel szemben, mint Lót felesége. Látnunk és tudnunk, hinnünk 
> és értenünk kell János Evangéliumának alábbi részletét. Nekünk szól…
>
> „Ne szeressétek a világot, se azt, ami a világban van. Ha valaki 
> szereti a világot, abban nincs meg az Atya szeretete. Mert mindaz, ami 
> a világban van, a test kívánsága, a szem kívánsága, és az élettel való 
> kérkedés, nem az Atyától, hanem a világtól van. A világ pedig elmúlik, 
> és annak kívánsága is; de aki Isten akaratát cselekszi, megmarad 
> örökké.” (Jn. I. 2. 15-17.)
>