[Grem] Virágvasárnap szentmiséje igéi

2019. Ápr. 14., V, 08:30:54 CEST

 *2019-04-14*
https://igenaptar.katolikus.hu/nap/index.php?holnap=2019-04-14
*Virágvasárnap - ünnepi mise*

Kezdőének:
*Hat nappal Húsvét ünnepe előtt fölment Jézus Jeruzsálembe. Kivonultak
eléje a gyermekek, kezükben pálmaágakkal. És kiáltozták hangos szóval:
Hozsanna a magasságban! Áldott vagy, aki nagy irgalommal hozzánk jöttél. *

Könyörgés:
*Mindenható, örök Isten, Üdvözítőnk példát adott nekünk az alázatosságra,
amikor szent akaratodból emberi testet öltött és vállalta a kereszthalált.
Segíts jóságosan, hogy kínszenvedésének tanítását megértsük, és társai
lehessünk feltámadásában. Aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel
egységben, Isten mindörökkön örökké. *

*OLVASMÁNY Izajás próféta könyvéből Nem rejtettem el arcomat azok elől,
akik gyaláztak, de tudom, hogy nem vallok szégyent. Izajás így jövendölt a
Megváltóról: Ezt mondja az Úr Szolgája: „Isten, az Úr tanította nyelvemet,
hogy az igével támasza lehessek a megfáradtaknak. Reggelenként ő teszi
figyelmessé fülemet, hogy rá hallgassak, mint a tanítványok. Isten, az Úr
nyitotta meg fülemet. S én nem álltam ellen és nem hátráltam meg. Hátamat
odaadtam azoknak, akik vertek, arcomat meg azoknak, akik tépáztak. Nem
rejtettem el arcomat azok elől, akik gyaláztak és leköpdöstek. Isten, az Úr
megsegít, ezért nem vallok szégyent. Arcomat megkeményítem, mint a
kőszikla, s tudom, hogy nem kell szégyenkeznem.” Ez az Isten igéje. *
*Iz 50,4-7*

VÁLASZOS ZSOLTÁR
Válasz: *Istenem, Istenem, * miért hagytál el engem?* Vö. 2a. vers. (2.
tónus)
Előénekes:* Aki csak rám néz**, mind kinevet, * elhúzza száját, fejét
csóválja.*
*Az Úrban remélt, hát mentse meg, * ha szereti őt, szabadítsa meg.*
Hívek: *Istenem, Istenem, * miért hagytál el engem?*
E: *Kutyák falkája vett körül, * gonosztevők serege szorongat engem.*
*Átlyuggatták kezemet és lábamat, * megszámlálhatom minden csontomat.*
H:* Istenem, Istenem, * miért hagytál el engem?*
E*: Elosztják maguk közt ruhámat, * és köntösömre sorsot vetnek.*
*Te azonban, Uram, ne maradj távol, * erősségem, siess és segíts.*
H: *Istenem, Istenem, * miért hagytál el engem?*
E: *Hirdetni fogom nevedet testvéreim előtt, * a gyülekezetben dicsőítelek
téged*.
Ti,* akik félitek az Urat, áldjátok, † magasztaljátok őt, Jákob fiai,
Izrael minden gyermeke félje őt.*
H:* Istenem, Istenem, * miért hagytál el engem? *
*Zsolt 21,8-9.17-18a.19-20.23-24*

*SZENTLECKE Szent Pál apostolnak a filippiekhez írt leveléből Megalázta
önmagát, ezért Isten felmagasztalta őt. Testvéreim! Krisztus Jézus, mint
Isten, az Istennel való egyenlőséget nem tartotta olyan dolognak, amelyhez
feltétlenül ragaszkodnia kell, hanem szolgai alakot öltött, kiüresítette
önmagát, és hasonló lett az emberekhez. Megalázta önmagát, és engedelmes
lett a halálig, mégpedig a kereszthalálig. Ezért Isten felmagasztalta őt,
és olyan nevet adott neki, amely fölötte van minden névnek, hogy Jézus
nevére hajoljon meg minden térd a mennyben, a földön és az alvilágban, és
minden nyelv hirdesse az Atyaisten dicsőségére, hogy Jézus Krisztus az Úr.
Ez az Isten igéje. *
* Fil 2,6-11*

EVANGÉLIUM ELŐTTI VERS
*Krisztus engedelmes lett értünk mindhalálig, * mégpedig a kereszthalálig.
Ezért Isten felmagasztalta, † és olyan nevet adott neki, * amely fölötte
áll minden névnek*. Fil 2,8-9 – 7b. tónus.

*A MI URUNK JÉZUS KRISZTUS KÍNSZENVEDÉSE Szent Lukács szerint Vágyva
vágytam rá, hogy ezt a húsvéti vacsorát elköltsem veletek, mielőtt
szenvedek. Amint elérkezett az óra, Jézus asztalhoz ült apostolaival
együtt. Így szólt hozzájuk: „Vágyva vágytam arra, hogy ezt a húsvéti
vacsorát elköltsem veletek, mielőtt szenvedek. Mondom nektek, többé nem
eszem ezt, míg be nem teljesedik az Isten országában.” Aztán fogta a
kelyhet, hálát adott és így szólt: „Vegyétek, és osszátok szét magatok
között. Mondom nektek: nem iszom a szőlőtő terméséből addig, amíg el nem
jön az Isten országa.” Ezt tegyétek az én emlékezetemre. Azután kenyeret
vett a kezébe, hálát adott, megtörte és odanyújtotta nekik ezekkel a
szavakkal: „Ez az én testem, amely értetek adatik. Ezt tegyétek az én
emlékezetemre.” Ugyanígy a vacsora végén fogta a kelyhet is és azt mondta:
„Ez a kehely az új szövetség az én véremben, amely értetek kiontatik.” Jaj
annak az embernek, aki elárulja az Emberfiát! „De nézzétek, az áruló keze
is rajta van az asztalon. Az Emberfia ugyan elmegy, amint el van rendelve,
de jaj annak az embernek, aki elárulja.” Erre kérdezgetni kezdték egymást,
ki az közülük, aki ezt megteszi. Én úgy vagyok köztetek, mintha a szolgátok
volnék. Majd versengés támadt köztük, hogy melyikük a nagyobb. Erre azt
mondta nekik: „A királyok uralkodnak a népeken, s akik hatalmat gyakorolnak
fölöttük, jótevőiknek hívatják magukat. Közöttetek ne így legyen. A
legnagyobb legyen olyan, mintha a legkisebb volna, az elöljáró pedig mintha
a szolga volna. Mert ki a nagyobb, aki az asztalnál ül, vagy aki
felszolgál? Nyilván az, aki az asztalnál ül. Én mégis úgy vagyok köztetek,
mint aki szolgál. Ti kitartottatok velem megpróbáltatásaimban. Ezért nektek
adom az országot, mint ahogy Atyám nekem adta, hogy majd asztalomnál
egyetek és igyatok országomban, és trónon ülve ítélkezzetek Izrael tizenkét
törzse fölött. Amikor megtérsz, megerősíted testvéreidet: Simon, Simon, a
sátán hatalmat kért magának fölöttetek, hogy megrostáljon benneteket, mint
a búzát. De én imádkoztam érted, nehogy meginogj a hitedben. Amikor majd
megtérsz, te erősíted meg testvéreidet.” „Uram – felelte –, kész vagyok
arra, hogy börtönbe, sőt a halálba menjek veled!” Ő azonban így válaszolt:
„Péter, mondom neked, mielőtt ma megszólal a kakas, háromszor tagadod le,
hogy ismersz engem.” Be kell következnie annak, amit az Írás rólam mond.
Aztán tovább beszélt hozzájuk: „Amikor elküldtelek benneteket erszény,
tarisznya és saru nélkül, szenvedtetek-e hiányt valamiben?” „Semmiben sem”
– felelték. „Most azonban – folytatta –, akinek van erszénye, vegye elő,
ugyanúgy a tarisznyáját is. Akinek pedig nincsen, adja el a ruháját, és
vegyen rajta kardot. Mondom nektek, be kell következnie annak, amit az Írás
rólam mond: »A gonosztevők közé számították.« Sorsom ugyanis beteljesedik.”
„Uram – mondták –, nézd, van itt két kard!” Erre csak annyit mondott:
„Elég.” Halálfélelem kerítette hatalmába, és még buzgóbban imádkozott.
Ezután kiment, és szokása szerint elindult az Olajfák-hegyére. A
tanítványok is követték őt. Amikor odaért, azt mondta nekik: „Imádkozzatok,
hogy kísértésbe ne essetek.” Azután mintegy kőhajításnyira eltávozott
tőlük, és térdre borulva imádkozott: „Atyám, ha akarod, vedd el tőlem ezt a
kelyhet. De ne az én akaratom teljesüljön, hanem a tied.” Ekkor megjelent
neki az égből egy angyal, és megerősítette. Halálfélelem kerítette
hatalmába, és még kitartóbban imádkozott. Verejtéke mint megannyi vércsepp
hullott a földre. Majd abbahagyta az imát és visszament a tanítványokhoz,
de a szomorúságtól alva találta őket. Rájuk szólt: „Miért alusztok?
Keljetek fel és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek!” Júdás, csókkal
árulod el az Emberfiát? Mielőtt még befejezte volna szavait, egy csapat
érkezett. Júdás vezette, egy a tizenkettő közül. Jézushoz lépett, hogy
megcsókolja. Jézus megkérdezte: „Júdás, csókkal árulod el az Emberfiát?”
Amikor a tanítványok látták, hogy mi készül, megkérdezték: „Uram, rántsunk
kardot ellenük?” Egyikük mindjárt le is sújtott a főpap szolgájára, s
levágta a jobb fülét. De Jézus leintette: „Hagyjátok, elég!” Aztán
megérintette a szolga fülét, és meggyógyította. Az ellene kivonult
főpapoknak, a templomőrség tisztjeinek és a véneknek pedig ezt mondta:
„Mint egy rabló ellen, úgy vonultatok ki, kardokkal, dorongokkal! Naponta
ott voltam a templomban veletek, mégsem emeltetek rám kezet. De ez a ti
órátok, a sötétség hatalmáé.” Péter kiment, és keserves sírásra fakadt.
Miután elfogták Jézust, a főpap házába vitték. Péter messziről kísérte. Az
udvar közepén tüzet raktak, és körbe ülték. Péter is közéjük ült. Egy
szolgáló meglátta, hogy ott ül a tűznél. Szemügyre vette, aztán
megjegyezte: „Ez is vele volt.” De Péter tagadta: „Asszony, nem is ismerem
őt.” Nem sokkal ezután más valaki is észre vette: „Te is közéjük tartozol!”
– szólt neki. Péter tiltakozott: „Ember, nem tartozom közéjük!” Alig telt
el egy óra, valaki ismét bizonygatta: „De igen, ez is vele volt, hiszen
galileai.” „Ember – tagadta újra Péter –, nem tudom, mit beszélsz.” Még ki
sem mondta, máris megszólalt a kakas. Az Úr megfordult, s rátekintett
Péterre. Péternek eszébe jutott, mit mondott neki az Úr: „Mielőtt ma
megszólal a kakas, háromszor tagadsz meg engem.” Akkor Péter kiment, és
keserves sírásra fakadt. Találd el, ki ütött meg? Az emberek, akik őrizték
Jézust, csúfot űztek belőle és bántalmazták. Szemét bekötötték, és
kérdezgették: „Találd el, ki ütött meg?” És mindenféle szitkokat szórtak
rá. Jézust a főpapok tanácsa elé állították. Mihelyt megvirradt,
összegyűltek a nép vénei, a főpapok meg az írástudók, és a tanácsuk elé
állították. „Ha te vagy a Messiás – szólították fel –, mondd meg nekünk.”
Így válaszolt rá: „Ha megmondom is, nem hiszitek el. Ha pedig kérdezlek
benneteket, nem feleltek. De az Emberfia mostantól fogva a hatalmas Isten
jobbján fog ülni.” Erre egyszerre közbevágtak: „Tehát te vagy az Isten
Fia?” Ő pedig ezt mondta nekik: „Ti mondjátok, hogy én vagyok.” „Mi
szükségünk van még tanúkra? – mondták erre. – Magunk hallottuk a saját
szájából.” Ezzel fölkerekedett az egész testület, és Pilátushoz kísérték.
Nem találom semmiben bűnösnek ezt az embert. Ott vádolni kezdték: „Azt
tapasztaltuk – mondták –, hogy tévútra vezeti népünket. Megtiltja, hogy
adót fizessünk a császárnak. Azt állítja magáról, hogy ő a Messiás király.”
Pilátus megkérdezte tőle: „Te vagy-e a zsidók királya?” „Magad mondod” –
felelte. Pilátus erre kijelentette a főpapoknak és a népnek: „Nem találom
semmiben bűnösnek ezt az embert.” De azok erősködtek: „Tanításával
fellázítja a népet Galileától kezdve egészen Judeáig.” Ennek hallatára
Pilátus megkérdezte, hogy Galileába való-e. Amikor megtudta, hogy Heródes
uralma alá tartozik, elküldte Heródeshez, aki azokban a napokban éppen
Jeruzsálemben tartózkodott. Heródes udvarával együtt gúnyt űzött belőle.
Amikor Heródes meglátta Jézust, nagyon megörült. Régóta szerette volna
látni, mert sokat hallott felőle, s remélte, hogy valami csodát tesz a
jelenlétében. Sokat faggatta, de ő nem méltatta feleletre. A főpapok és az
írástudók is odamentek, és hevesen vádolták. Heródes akkor udvarával együtt
gúnyt űzött belőle. Csúfságból fehér ruhába öltöztette, aztán visszaküldte
Pilátushoz. Ezen a napon Heródes és Pilátus jó barátok lettek; azelőtt
ugyanis haragban voltak. Pilátus kiszolgáltatta nekik Jézust akaratuk
szerint. Pilátus ismét összehívta a főpapokat, a véneket és a népet, s így
szólt hozzájuk: „Elém vezettétek ezt az embert, mint a nép lázítóját.
Jelenlétetekben kihallgattam, de az ellene felhozott vádak közül nem
találtam egyben sem vétkesnek. És Heródes sem, mert lám, visszaküldte
hozzám. Láthatjátok, semmi olyat nem követett el, amiért halált érdemelne.
Megfenyítem hát, és szabadon bocsátom.” Az ünnep alkalmával szabadon
kellett bocsátania egy foglyot. Az egész nép akkor kiáltozni kezdett:
„Vesszen el! Bocsásd szabadon Barabást!” Barabást a városban történt
fölkelés és gyilkosság miatt vetették börtönbe. Pilátus ismét hozzájuk
fordult, mert szabadon akarta bocsátani Jézust. De tovább ordítoztak:
„Keresztre! Keresztre vele!” Harmadszor is megkérdezte: „De hát mi rosszat
tett? Semmi vétket nem találok, amiért halálra kellene ítélnem. Megfenyítem
és szabadon bocsátom.” De azok nem tágítottak, hanem egyre elszántabban,
egyre hangosabban kiáltozták, hogy feszítse keresztre. Erre Pilátus úgy
határozott, hogy enged követelésüknek. Szabadon engedte hát kérésükre azt,
aki lázadás és gyilkosság miatt került börtönbe, Jézust meg kiszolgáltatta
nekik akaratuk szerint. Jeruzsálem leányai, ne engem sirassatok! Ahogy
elvezették, megállítottak egy cirenei embert, Simont, aki éppen a mezőről
tartott hazafelé. Vállára adták a keresztet, hogy vigye Jézus után. Nagy
tömeg követte, asszonyok is, akik jajgattak és sírtak miatta. Jézus
hozzájuk fordult és így szólt: „Jeruzsálem leányai, ne engem sirassatok!
Inkább magatokat sirassátok és gyermekeiteket, mert jönnek majd napok,
amikor azt fogják mondani: Boldogok a magtalanok, és akik nem szültek és
nem szoptattak. Akkor majd kiáltani fogják a hegyeknek: »Omoljatok ránk!«
És a domboknak: »Takarjatok el!« Mert ha a zöldellő fával így tesznek, mi
lesz a sorsa a kiszáradt fának?” Két gonosztevőt is vittek vele, hogy
kivégezzék őket. Atyám, bocsáss meg nekik, hisz nem tudják, mit tesznek.
Amikor odaértek arra a helyre, amelyet Koponya-helynek hívtak, ott
keresztre feszítették, s a gonosztevőket is vele, egyiküket jobbról,
másikukat balról. Jézus pedig ezt mondta: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert
nem tudják, mit tesznek.” Ruháján sorsot vetve megosztoztak. Ez a zsidók
királya. A nép bámészkodott, a főtanács tagjai gúnyolódtak: „Másokat
megmentett – mondták –, most mentse meg magát, ha ő a Messiás, az Isten
választottja.” Gúnyt űztek belőle a katonák is, odamentek, és ecettel
kínálták: „Ha te vagy a zsidók királya, szabadítsd meg magadat!” – mondták.
Feje fölé görög, latin és héber nyelvű feliratot tettek: Ez a zsidók
királya. Még ma velem leszel a paradicsomban. Az egyik fölfeszített
gonosztevő káromolta: „Nem te vagy a Krisztus? Szabadítsd meg hát magadat
és minket is.” A másik rászólt: „Nem félsz az Istentől? Hisz te is ugyanazt
a büntetést szenveded. Mi legalább tetteink méltó büntetését kapjuk. De ez
semmi rosszat sem tett!” Aztán hozzá fordult: „Jézus, emlékezzél meg rólam,
amikor eljössz uralmadban.” Ezt válaszolta neki: „Bizony mondom neked, még
ma velem leszel a paradicsomban.” Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet. A
hatodik óra körül sötétség támadt az egész földön, s egészen a kilencedik
óráig tartott. A nap elsötétedett, a templom függönye középen kettéhasadt.
Jézus ekkor hangosan felkiáltott: „Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet.” E
szavakkal kilehelte lelkét. (Most térdre borulunk, és egy keveset csendben
időzünk.) Amikor a százados a történteket látta, dicsőítette az Istent, s
azt mondta: „Ez az ember valóban igaz volt.” Az egész kíváncsi tömeg, amely
összeverődött, a történtek láttán mellét verte és szétoszlott. Jézus
ismerősei pedig, köztük az asszonyok is, akik Galileából kísérték, távolabb
állva nézték mindezt. József a holttestet sziklába vájt sírba fektette.
Volt egy József nevű derék és igaz férfi, Judea Arimatea nevű városából
származott, és maga is várta az Isten országát. Tagja volt a tanácsnak, de
nem értett egyet a határozattal és az eljárássál. Ez elment Pilátushoz, és
elkérte Jézus testét. Aztán levette, gyolcsba göngyölte, és sziklasírba
helyezte, amelyben még nem feküdt senki. A készület napja volt, amikor a
szombat fényei már világítottak. A Galileából érkezett asszonyok is
elmentek, és megnézték a sírt, hogyan helyezték el benne a holttestet.
Hazatérőben illatszereket és keneteket vásároltak, a szombatot meg a
parancs szerint nyugalomban töltötték. Ezek az evangélium igéi. *
*Lk 22,14-23,56*
EGYETEMES KÖNYÖRGÉSEK
Pap: Imádkozzunk, testvéreim, hogy Megváltó királyunkhoz mindenkor
hűségesek maradjunk!
Lektor: 1. *Urunk, ismerje fel minden ember, hogy önfeláldozó szenvedésed
árán váltottál meg bennünket!*
Hívek: Kérünk téged, hallgass meg minket!
2. *Tedd készségessé Egyházad tagjait a kereszt hordozására és a kegyelem
közvetítésére!*
Hívek: Kérünk téged . . .
3*. Keresztedből fakadjon béke és egyetértés minden nép számára!*
Hívek: Kérünk téged . . .
4. *Egyesítsd szenvedéseinket megváltó szenvedéseddel, hogy egyek lehessünk
veled a mennyei boldogságban is!*
Hívek: Kérünk téged . . .
5. *Megváltó kereszthalálod által adj örök életet az elhunyt híveknek!*
Hívek: Kérünk téged . . .
Pap: *Urunk Jézus, te vonakodás nélkül vállaltad a kereszthalál gyötrelmét
néped üdvösségéért. Taníts meg minket az áldozatos szeretetre, hogy részünk
legyen az örök dicsőségben! Aki élsz és uralkodol mindörökkön-örökké.*
Hívek: Ámen.

------------------------------

<https://www.avast.com/sig-email?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
Mentes
a vírusoktól. www.avast.com
<https://www.avast.com/sig-email?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
<#DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20190414/f387925e/attachment.html>