[Grem] Belga újságíró beszélget magyar ellenzéki fiatalokkal

[Rita Kunsay-Sipos]

Országház előtt beszélgetett a kormány ellen tüntetőkkel, a hazánkba
költözött belga tudósító


*Adrien Jassogne független tudósító jegyzete*
<https://3.bp.blogspot.com/-Qbmte0CpfH0/W6x-4I-9ZkI/AAAAAAAF3sU/4Qaq63DBwdww4ALWvW6dKStQzQj0ujysACLcBGAs/s1600/robban-1.jpg>
 A Parlament bejáratától pár méterre néhány sátorra lettem figyelmes,
európai uniós zászlóval tűzdelve, melyek a parlament épülete mellett
elveszni látszottak.

Fiatalok egy csoportja csendben beszélgetett. Alkoholnak és közvetlen
provokációnak nyoma sem volt. A hangulat nyugodtnak, jónak tűnt. Úgy
döntöttem, hogy találkozom velük. Aggódtam az általam választott út miatt,
tapasztalván a sértéseket és fenyegetéseket, amiért én nem az ellenzéket
képviselem, illetve az elemzéseim és a kritikáim miatt.

Megérkeztem a fiatalok ezen csoportjához. Spontán módon, nyíltan közöltem
velük az álláspotom, elmagyaráztam a megközelítésemet, és meg szerettem
volna tudni a sérelmeket, amelyek okán itt tartózkodnak és tiltakoznak.

Egy fiatal magyar, akinek az anonimitását megtartom, bemutatkozott.
Meglátta, hogy külföldi vagyok, így a beszélgetést angolul kezdte, amit
értékeltem. Arra a kérdésemre, hogy mi motiválta őt a tiltakozásra, olyan
szégyenlősen kezdett viselkedni, hogy olyan érzésem támadt, mintha igazából
nem is tudná.

Végül annyit felelt,”Orbán Viktor”.

Megpróbáltam jobban belemélyedni a beszélgetésbe, megtudni és megérteni,
miért hibáztatják a miniszterelnököt. A csoport többi tagja diszkréten
távolabb maradt a beszélgetéstől, de tisztában voltam vele, hogy
hallgatnak. Ez a fiatalember elmagyarázta nekem, hogy Orbán diktátorként
vezeti az országot, az alapvető szabadságjogok veszélyben vannak, a sajtó
cenzúrázva van, valamint a bérekkel kapcsolatos problémákat említette.

Érdekeltek az érvei, viszont azok haloványak voltak, illetve nem is igazán
voltak. Úgy döntöttem, hogy megvitatom velük a témát. Meglepetésemre, ez a
fiatalember és többen közülük társultak hozzám. Az első állítására
reagálván:

 *“Amennyiben Ön szerint Orbán Úr diktátor lenne, akkor hogyan lehetne itt,
a Parlament tiszteletbeli bejáratától néhány méterre efféle tiltakozást
létesíteni?” Elmagyarázok Önnek valamit. Az én országomban tilos a belga
parlament elé állni hasonló célzattal. A csoportos, ilyen jellegű
összefogást nem engedi a törvény. Nem is beszélve zászló és sátor
állításról, mint ahogy Önök is teszik, el is koboznák őket, és azonnal
letartóztatnának mindenkit. Belga rendőrség szigorúan ellenőriz mindent,
szigorúan tilos a választott képviselők intézményének előtt bármilyen
hasonló jelenlét, megmozdulás azok részéről, akik valójában képviselik az
embereket. Ezt “semleges zónának” nevezik. Ez alapján hol is beszélhetünk
az igazi diktatúráról?*

A fiatalokat megdöbbenve hallgattak, de most legalább már tisztában vannak
a valósággal. Nehezen akarták elhinni. Elmeséltem nekik a Belgiumban
rendőrként folytatott korábbi munkámat, melynek folyamán többször is
előfordult, hogy a kormány parancsára letartóztatást kellett
foganatosítanunk a belga parlament előtt álló pacifista tüntetőkkel
szemben. Példákat is mutattam a belga sajtó által.

Másodperceken keresztül némán hallgattak. Várták a többi magyarázatot.
Folytattam:

 *“A diktatúra fenyegeti a jogállamiságot Magyarországon, és a sajtó
különösen cenzúrázva van. Csak annyi lenne a kérdésem, hogy ellátogattak
már Brüsszelbe vagy Párizsba?”*

Ez a fiatal tiltakozó nemmel válaszolt nekem.

Elmagyaráztam több tényt ezzel a hamis liberális szocialista demokráciával
kapcsolatban, amelyről Belgiumban és Franciaországban beszélhetünk.

Magyarországon a parlamenti többsége mellett és attól függetlenül is a
Fidesz vezető szerepet tölt be. Orbán Viktor és kormánya rendszeresen
népszavazást tartanak olyan érzékeny kérdésekről, amelyek közvetlen
hatással vannak a magyarokra. Ez egy jog, amelyet az emberek élvezhetnek,
miközben a Fidesz dönthet úgy, hogy a nemzeti törvényhozás nélkül hozza meg
a törvényeket. Kikérik a magyarok véleményét. Ez a gesztus nagyon
szimbolikus.

Belgiumban nem javasolnak az embereknek népszavazást, már csak azért sem,
mert az alkotmány tiltja.

1. Magyarországon az embereknek van lehetőségük választani, hogy élnek-e a
szavazás jogával a szavazólapon.

Belgiumban az emberek kötelesek szavazni. Ha nem jelenik meg valaki a
szavazáson, bírságot kell fizetnünk az államnak. Ismét felteszem a kérdést:
hol beszélhetünk a valódi diktatúráról?

2. Beszéljünk az Orbán Úr utasítása alapján megvalósuló médiának a
cenzúrázásáról. Nem kezdek vitatkozni a lányával kapcsolatos legfrissebb
eseményekről. A sajtó eleget beszélt róla. Őszintén azt gondolja, hogy ez a
fajta hír – vagy nevezzük reklámnak – kedvező a miniszterelnök számára?
Hogyan is lenne szabad a sajtónak a „saját családját” megtámadni, ha
súlyosan cenzúrázva lenne?

Az igazi cenzúráról most fogok beszélni. Néhány héttel ezelőtt Emmanuel
Macron francia elnök megpróbált új törvényt hozni “FAKE NEWS” név alatt.
Most is megkérdeztem ezt a fiatal tiltakozót, hogy hallott-e erről a
törvényről? Nemmel válaszolt nekem.

Elmagyaráztam, hogy a Macron egyszerűen csak el kívánja távolítani azokat a
megjegyzéseket, cikkeket és kritikákat, amelyek aláássák az államát a
közösségi hálózatokon, köztük a facebook-on. Szerencsére a francia szenátus
garantálja a közvélemény szabadságát, és nem hajlandó érvényesíteni ezt a
törvényt, amely ellentétes a demokráciával és a szólásszabadságunkkal. Ki
az igazi diktátor?

3. Beszéljünk az alacsony bérekről. Megértem. De Ön szerint máshol zöldebb
a fű? Belgiumban a bérek valóban vonzóbbak, de az életnek az ára jóval
magasabb. Megmutattam neki egy aktuális brüsszeli bérleti díj mértékét egy
kicsi berendezett stúdiólakás (nagy szoba) vonatkozásában a belga főváros
központjában. Több mint 400.000 forint havonta! Megmutattam nekik a
mindennapi élet árát. A brüsszeli kenyér ára akár az 1000 forintot is
eléri. Egy üveg kóla 750 forint, 1/2-es narancslé 1500 forint, egy
háziorvossal való konzultáció 5000 forint az állampolgár kárára. A hónap
végén semmi sem marad.

Láttam ennek a fiatal tiltakozó szemében az értetlenséget. Bevallotta, hogy
semmit sem tud mindezekről, és hogy megdöbbent, amikor meghallotta.

A bevándorlás kérdéséről nem beszélt. Elmondtam ennek a fiatalembernek,
hogy logikus, hogy nem emelte ki ezt a beszélgetésünk során, mert az
országát – Magyarországot – nem támadja az illegális bevándorlók tömege.
Mondtam, hogy Orbán Viktor a lehető legjobban megvédi az országot, és
keményen dolgozik. Folytattam, hogy nem ritka eset, hogy a miniszterelnök
autóját késő éjjel látom a parlament előtt. A napjai hosszúak, és könnyű
kritizálni őt, viszont ő továbbra is figyelmesen óvja az országát.

Elmeséltem, mi történik az én országomban. A választások közelednek, és az
“ISLAM” nevű párt jogszerűen kapott helyet a listákon. Megmutattam neki a
párt programját, miszerint be akarják vezetni a sharia-t, létre akarnak
hozni egy iszlám államot, különösen hangsúlyt fektetve a férfiak és a nők
különválasztására a tömegközlekedésben.

Ezt a fiatal fiút elveszni láttam. Észreveszem a szemében. Megdöbbentették
a választói szórólapok, amelyeket a “ISLAM” párt kapcsán mutattam meg neki.
Meséltem neki a belgiumi és a franciaországi támadásokról, a számos
elkövetett bűncselekményről is.

Bevallom, hogy még rendőrként sem jártam szívesen egyedül Brüsszel utcáin.
Mondtam neki, hogy Magyarországon leltem meg a biztonság és béke érzését.
Itt megkértem, engedje meg, hogy befejezzem a „vitát”.

Ajánlottam neki, hogy menjen el Brüsszelbe vagy Párizsba, hogy a saját
szemével lássa e szocialista és liberális politikai elit kártevéseit.
Emlékeztettem rá, hogy az utóbbi időben bebizonyosodott, hogy Soros
finanszírozza Emmanuel Macron elnök kampányát.

Javasoltam neki, hogy tegyen látogatást, mert ha valaki egy ügyért küzd
vagy valami mellett kiáll, akkor az a minimum, hogy az embernek ismernie
kell az ügy tárgyát, hogy jogosan és objektíven vitatkozzon.

Itt jött a legnagyobb meglepetés és egyben érdem számomra. Arra kért, hogy
adjam meg a kapcsolattartási adataimat, hogy bővebben is megbeszéljük a
helyzetet, mert a jelen beszélgetésünk után, a tények hallatán teljesen
összezavarodott, elveszett. Bevallotta, hogy tévedett Orbán
miniszterelnökkel és a kormányzattal kapcsolatban.

Kezet ráztunk tiszteletteljesen, majd az aktivista társai is elköszöntek
tőlem.

Egy mondattal zártam a beszélgetésünket, mielőtt elhagytam őket. “Nem
osztjuk ugyanazt az irányt, de büszkék lehetünk arra, hogy mi legalább
teszünk is valamit az ügyünk érdekében, míg mások inkább káoszt teremtenek,
a Facebookon sértegetnek mindenki mást a számítógépük előtt ülve, mialatt
Önök órák óta itt vannak, és vélhetőleg a Parlament előtt is fognak
éjszakázni.

Ezen értékeik miatt semmit sem veszítenek el, igazi magyarok, és azt
hiszem, egy még nemesebb ügyért is visszatérnek majd ide: a nemzeti
egységért. Fiatalok és gyönyörű országban élnek. Míg a magyar zászló
büszkén lobogott az égen, addig az európai uniós zászló csak nem akart
szélbe kapni. A szimbolika sokatmondó tud lenni olykor. A beszélgetés után
elhagytam a fiatalok csoportját.

Ha a beszélgetésünk a fiatal magyarok legalább egyikét gondolkozásra
késztette a helyes irány tekintetében, akkor engem már elégedettség tölt
el, hiszen ők jelentik az ország jövőjét, szükségünk van rájuk. Különösen a
sötét órákban, amikor ez az agymosott Európai Unió megpróbálja gyengíteni
Magyarországot. Ez már nem a politikai vezetés, hanem az egész nemzet
kérdése, küzdelme. Ilyen helyzetben az ellenzéknek is a magyar nemzet
védelmére kell kelnie, ha ez a kormánnyal való együttműködésre is készteti
azt. A magyar nemzet a legcsodálatosabb Európában!

*Adrien Jassogne – Belga budapesti független tudósító*
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20181023/521683a4/attachment.html>