[Grem] Így vették át a nyilasok a magyar közigazgatást ..

[Emoke Greschik]

Mi lett volna, ha...?
„Ez a mi huszonnegyedik óránk, de ti is meg fogtok dögleni” – Így vették át
a nyilasok a magyar közigazgatást
<http://mandiner.hu/cikk/20181015_igy_vettek_at_a_nyilasok_a_magyar_kozigazgatast>
2018. október 15. 17:13
http://mandiner.hu/cikk/20181015_igy_vettek_at_a_nyilasok_a_magyar_kozigazgatast
ve

*Írta: Veszprémy László Bernát
<http://mandiner.hu/szerzo/veszpremy_laszlo_bernat>*

Számos történész és laikus feltette már a kérdést: mi történt volna, ha
Horthy Miklós kormányzó március 19-én lemond? A kérdés nem történelmietlen:
a lehetőségek bemutatása fontos eleme a történészi mérlegelés feladatának.
Bemutatjuk, hogyan vették át a nyilasok az ország vezetését a kiugrási
kísérlet és a puccs után.
<http://gemadhu.hit.gemius.pl/hitredir/id=ndA7AHddMMAuT8d3tS7eCZXj7HkRh7fQoH9Eq88npCz.v7/stparam=qdhiqqlnfs/fastid=joztgcsgolvsvldncroxonwluknt/sarg=5BAF1BEF4ADEBD85/url=https%3A%2F%2Fmaglyatuz.hu%2Ftermek%2Fmaglyatuz%2F%3Futm_source%3Dmandiner%26utm_medium%3Dbanner%26utm_campaign%3Dmandiner_display>

Most 74 éve, 1944. október 15-én történt a sikeretlen kiugrási kísérlet és
a nyilas puccs. Esszénkben egy új megközelítést javaslunk a történelmi
esemény jelentőségének megértéséhez.

Számos történész és laikus feltette már a kérdést:
mi történt volna, ha Horthy március 19-én lemond?

A kérdés nem történelmietlen: a lehetőségek bemutatása fontos eleme a
történészi mérlegelés feladatának. Vajon továbbra is együttműködött volna a
magyar közigazgatás, és ugyanúgy deportálták volna a magyar zsidókat?
Esetleg tömeges ellenállás alakult volna ki, és sokkal kevesebb áldozata
lett volna a magyarországi holokausztnak?

A kérdés nem csupán gondolatkísérlet. Olyan értelemben tudunk rá választ
adni, hogy az októberi nyilas puccsot követően Horthy valóban lemondott. A
magyar közigazgatás egy részének hozzáállása is nyomon követhető: mint
március 19-e után is történt, leváltások, fenyegetések és áthelyezések
követték a nyilasok uralomra jutását.

Ugyan egy nyilas lap szerint a belügyminisztérium tisztviselői „határtalan
örömmel” tettek esküt Szálasira, a fenyegetések és az erőszak bizonyosan
szerepet játszott a hatalomátvételben. A belügyminisztériumban egy ideig
azt híresztelték, hogy két külügyi alkalmazott megtagadta az esküt, és
ezért elhurcolták őket. Ám volt, ahol nem elégedtek meg a rémisztő pletykák
jelenlétével. Az igazságügyminisztérium nyilas átvételekor Budinszky László
nyilas politikus három fegyveres pártszolgálatossal vonult végig az
épületen, akik a következőket kiabálták: *„Átvesszük itt a vezetést.
Figyelmeztetem magukat, hogy ne játsszanak a halállal. Mi azonnal látni
fogjuk, hogy ki az, aki itt ellenáll vagy nem engedelmeskedik. Azt azon
nyomban helyben lelőjük”.* Azokat a külügyi alkalmazottakat, akik külföldi
nagykövetségeken – például Ankarában – megtagadták az együttműködést,
távollétükben halálra ítélték.
A közigazgatás nyilas lecserélésében szerepet játszott a félelem eszközének
alkalmazása,

még ha nem is történt minden ad hoc módon. Gál Csaba nyilas politikus,
később országos személyügyi kormánybiztos már évekkel korábban elkezdte
gyűjteni a megbízható tisztviselők adatbázisát. Mindenesetre Molnár József
kispesti polgármesterhez fegyveres nyilasok jöttek ki: az eskü
kikényszerítése után levették Horthy képeit a falról, és Szálasi képét
tették ki helyébe. *„Féltem a parancsmegtagadás következményeitől”* –
vallotta Molnár a népbíróság előtt. Kőszegen felolvasták Vas vármegye új
főispánjának rendeletét, mely *„hazaárulónak minősítette az ellenszegülőket
és kényszereszközöket helyezett kilátásba”*. Tóth Tibor szikszói
főszolgabírót megkérdezték alkalmazottai, hogy nem Horthyhoz kellene-e
hűségesnek lenniük.* „Ő leintett minket, hogy ilyen dolgokról ne is
beszéljünk” *– vallották beosztottjai a népbíróság előtt. Ehhez Tóth azt is
hozzátette, hogy *„aki nem teszi le [az esküt Szálasira], az majd lássa a
következményét”. *

A fenyegetések a közigazgatás legmagasabb tisztségeit is elérték. Endrődi
Barnabás szatmári főispánt egy nyilas szabómester kereste meg revolverrel a
kézben, és közölte vele, hogy* „törvényen kívüli állapot van, azt lövi le,
akit akar”*. Endrődi szerint „*mindnyájan leszámoltunk az életünkkel”.*
Molnár Imre Csongrád vármegyei főispánt is letartóztatták, mivel
tiltakozott a nyilas hatalomátvétel ellen. Hasonlóan letartóztatták Fejér
vármegye főispánját, mert utasításba adta, hogy a megye hatóságai tartsák
magukat a kormányzóra tett esküjükhöz. Ám a zsarolások nem csak a
közigazgatásra terjedtek ki. Körmendi Géza, aki egy budapesti hadiüzem
parancsnoka volt, október 15-e után internálással fenyegette meg a munkát
feladó dolgozókat.

A rendőrséget és a csendőrséget még egyértelműbb fenyegetések érték, ugyanis
a nyilas vezetőség egyik első lépése volt a rendvédelem katonásításának
megszervezése,

így az ellenállókat pedig már a jogi átalakítások megtétele előtt is
dezertőrként kezelték. Egyesek – mint Nagy Valér budapesti rendőrfőkapitány
– állítólag bár utasították alkalmazottaikat az eskütételre, ám nem
kényszerítettek senkit. Ám a budapesti rendőrségen uralkodó hangulatot
mások a háború után „a rettegés hatalmaként” írták le. A miskolci
csendőrkerületben október 15-én este az az utasítás ment körbe, hogy*
„minden marad a régiben. Az ellenségeskedést folytatni kell. Aki a fegyvert
leteszi, arra halálbüntetés vár”. *Ferenczy László csendőr alezredes is
arra hivatkozva folytatta a munkát Szálasi alatt, mert szerinte halállal
fenyegették a szabotőröket. Kérdéses, hogy ennek akkoriban mennyire volt
valós tétje, ám a szovjet csapatok előrenyomulásával a fenyegetéseket
elkezdték beváltani. Kudar Lajos csendőr ezredest
<http://mandiner.hu/cikk/20181005_kudar_lajos_a_csendes_magyar_hosok_legnagyobbika?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201810>
a nyilasok lőtték agyon a budai kitörés napján ellenállási tevékenysége
miatt, Ásványráró dunántúli községen pedig hat magyar katona bújt el 1945
márciusában, akiket helyi lakosok feljelentettek. A katonák a kormányzói
parancsra hivatkoztak, ám SS-egységek megásatták velük a saját sírjukat,
majd sortűzzel végeztek velük. A rendőrségnél az áthelyezés kérvényezése
sem feltétlenül működött. Hain Péter a politikai rendészeti osztályon
közölte, hogy aki áthelyezteti magát, azt *„falhoz fogja állítani”*, mert*
„mindenki ott köteles szolgálni, ahol beosztva van”. *

Hajnácskőy László, a pécsi csendőrkerület parancsnoka őrizetbe vette
azokat, akik követték a kiugrási parancsot. A kiugráskor körbetelefonált,
hogy* „miránk a kormányzó kiáltványa nem vonatkozik. Mi folytatjuk a harcot
a németek oldalán”*, aki pedig megtagadta volna a parancsot, azokról
közölte: „Gondoskodik róla, hogy ezek ki legyenek irtva”. Egy másik
csendőrezredesnek pedig a hálószobájába ment be fegyverrel a kézben
kifaggatni, hogy valóban Szálasit követi-e. Hajnácskőy a kiugrási parancs
akadályozásában nem volt egyedül: Porzezinszky György vezérkari alezredes
maga is megkísérelte kikapcsoltatni a budai vár telefonját és távíróit
október 15-e éjjelén. Egyesek minden jel szerint valóban információ
hiányában álltak át a nyilas oldalhoz: a Vas vármegyei Nicken állomásozó
Ugray Gábor csendőr alezredes a központi nyomozói parancsnokságtól olyan
értelemben kapott utasítást, hogy *„Horthy átadta a hatalmat Szálasinak, és
tegyük le az esküt. Mivel Nick községben sem telefon, sem villany, így
rádió sem volt, a politikai helyzetről nem tudtam semmit”. *

Akiket nem találtak megbízhatónak, azokat két újabb letartóztatási hullám
(október és november) távolították el helyükről. Hogy az árulás teljes
legyen,
egyes katonai vagy közrendészeti vezetőket saját beosztottjaik tartóztattak
le.

De nem csak baloldali egyéneket tartóztattak le, hanem ismert konzervatív,
vagy akár egyenesen korábban németbarát (de nem nyilasbarát!)
antiszemitákat, nacionalistákat, esetleg a deportálásokban is részt vevő
egyéneket. Letartóztatták példának okáért Bizony Emil edelényi
főszolgabírót, aki 1938-tól 1944 októberéig a helyi antiszemitizmus egyik
fő alakja volt. Hasonlóan letartóztatták Antal Istvánt, Sztójay korábbi
propagandaminiszterét, illetve Pécsett a teljes, Sztójay-kormányt
kiszolgáló vezetőséget átadták a Gestapónak. Kőszegen a nyilasok még a
helyi apátot is feljelentették, mint „baloldali” elhajlót.

Számos korábban jobboldali közszereplő félt az életéért. Benárd Ágoston, a
magyar keresztényszocializmus egyik fontos figurája, és a trianoni
békeszerződés egyik aláírója okkal fogadkozott, hogy ha Szálasi hatalomra
kerül, főbe lövi magát. Állítása szerint nyilasok egyszer tervet is szőttek
a kivégzésére. A nyilas időszakban számonkérő különítmény is működött, mely*
„az elmúlt kormányok szerepét vizsgálta”*. Ez gyakorlatban azonban egészen
mást jelentett: az antiszemita, ám egyben németellenes Lendvai István
költőt is ők hurcolták el otthonából, illetve minden bizonnyal ők is
végezték ki. Mentalitásukat tükrözi egyik különítményesük feljegyzett
mondata: *„Ez a mi huszonnegyedik óránk, de ti is meg fogtok dögleni”. *

A széleskörű letartóztatásokat és lecseréléseket azért is tehette meg
könnyedén a nyilas vezetőség, mert semmifajta értékelvűség nem kísérte az
új kinevezéseket. Debrecen új nyilas főispánja kereskedősegédből jutott a
magas pozícióra, melyet a nyilasok szempontjából bizonyosan „sikerrel”
látott el: a parancsmegtagadó tűzoltókat főbelövéssel fenyegette. A
főispánságnak ugyan nem volt kritériumai, ám a „létrán” való effajta
ugráson még a kollaboráns lapok is csodálkoztak. A budapesti
rendőrfőkapitányságon egyszerűen korábbi nyilas párttagokat képeztek át
nyomozókká.  A párttagokból detektívekké avanzsált nyilasok olyan
lelkesedéssel végezték munkájukat, hogy még a csendőrök is rettegtek tőlük.
Egy belső nyilas jelentés szerint a pártszolgálatosok *„született
nyomozóknak tekintik magukat”*, és mindenhol ellenséget kerestek.
„Mindennek olyan jogbizonytalanság lehet a következménye, amelyre még nem
volt példa”.

Az alkotmányosság kérdése azonban láthatóan keveseket érdekelt. A nyilas
uralom alkotmányellenes mivolta még egyértelműbb lehetett, mint a
Sztójay-kormányé. Shvoy Kálmán volt szegedi parlamenti képviselő is hamar
megállapította naplójában, hogy *„az egész sántít az alkotmányosság
szempontjából”.* A kollaboráció itt már nem volt indokolható
antiszemitizmussal vagy az ország zsidóktól való „megtisztításáért” való
lelkesedéssel. A csendőrök például korábban hivatkoztak Horthyhoz való
hűségükre: *„Bennünket végső fokon a kormányzóra tett eskü . . . kötött, és
mi azt szentnek tartottuk. hát hiába, így voltunk nevelve. Ha a kormányzó
úr ezt [a deportálást] engedi, akkor mi mit tudunk csinálni?”*  Ám sem a
kormányzóra tett eskü, sem pedig a zsidóellenesség nem okolhatta Shvoy
Lajos püspök – a képviselő testvére – csendőrök által való letartóztatását
és abuzálását 1945 februárjában. Ráadásul a Horthyra tett esküt sem vették
végletesen komolyan: ugyan októberben a csendőrség utasítást kapott arra,
hogy ifj. Horthy Miklóst nem szabad hagyni, hogy a németek kivigyék az
országból, az utasításra egyes csendőrvezetők közölték, hogy az *„nem
teljesítendő”*.

A válasz tehát itt sokkal inkább a magyar közigazgatás minden aktuális
rendszert kiszolgáló, elvtelen, szervilis mentalitásában keresendő. Kevesen
látták a helyzetet úgy, mint Kéri Kálmán vezérezredes, aki azzal fogadta
október 15-ét, hogy *„most bűn jó magyarnak lenni, de kötelesség”. *

Kérdéses, hogy egy ilyen ponton mégis mi sarkallta a közigazgatási
vezetőket a munka folytatására. Nem teljesen világos, hogy Ugray Gábornál a
dilettantizmus vagy a vakhit játszott szerepet abban, hogy még 1944 őszén
is hitt a német csodafegyverről szóló mesékben: a csendőr alezredes
„pikkelyes” (?), 1200 km/órás sebességű német repülőkről beszélt
kollégáinak. (Összehasonlításként: napjaink utasszállítói kb. 450 km/órás
sebességgel repülnek). Még a józan, németellenes Mérey László Pest
vármegyei főispán is ahhoz kötötte maradását a Lakatos Géza által vezetett,
Sztójay és Szálasi közötti átmeneti kormány alatt, hogy* „vannak-e
csodafegyverek”. *
Az alultájékozottság azonban országosan megdöbbentő méretű volt.

A fronthoz ekkor már közvetlen közel fekvő Ugocsa vármegye közgyűlésén is
elhangzott 1944 augusztusában, hogy Hitler meghalt, a Szovjetunió
elfoglalta a szomszédos Szlovákiát, és a németek bevetették a
„csodafegyvert”. A híreket a köztisztviselők egy része láthatóan
készpénznek vette, mint ahogyan a miskolci német titkosrendőrség is
meglepve konstatálta, hogy a város vezetősége elhitte: 1944 júniusának
végén már bevetették Angliában a német *„titkos fegyvert”*, és* „már
egymillió ember halt meg”*.

Másokat láthatóan a becsvágy és a szakmai előrehaladás fűtött, ám ehhez is
nagyfokú előre nem gondolkodás kellett. Träger Ernő miniszterelnökségi
titkár egykori irodafőnökének vallomása szerint még a Kőszegre települt
nyilas vezetőség berkeiben is* „minden képességével belefeküdt a munkába,
szemmel láthatólag arra törekedve, hogy a munkája elismerésében
államtitkárrá nevezzék ki”. *Vajon meddig kívánhatta betölteni a remélt
pozíciót? Takács Albert, Endre László titkárának 1945. március 25-ei
Sárváron kelt rendelete hasonló csőlátásról árulkodik. Takács arról írt,
hogy miniszteri tanácsosként a német Birodalommal való jó viszonyra
törekszik, ezért senki se szidja a németeket, mert aki így tesz,* „azt
közösségünkből ki fogom zárni”*. Takács meggyőződése volt, hogy személyében*
„az egész magyarságot képviseli”.* Örök talány marad, hogy vajon milyen
eredményt várt levelétől másfél héttel Magyarország felszabadítása előtt.

Természetesen a nyilas puccsot követően is akadtak olyanok, mint
Borsay-Baur György miniszterelnökségi tanácsos, aki a helyén maradt, hogy
zsidókat mentsen és iratokat égetve szabotáljon. A közigazgatásban
tapasztalható nyílt ellenállás példái is megnőttek a nyilas puccsot
követően. A budapesti rendőrség köreiben a zsidókkal szembeni utcai
atrocitások megindulásával párhuzamosan
megjelennek az első fizikai erővel történő zsidóvédések, nyilasok elleni
fellépések;

téves tehát a túlzó állítás, miszerint a komplett rendőrség „lábhoz tett
fegyverrel nézte végig” az atrocitásokat.

A nyilasok utasításait azonban a köztisztviselők nem fogadták passzívan.
Szálasi legnagyobb ívű projektjét, mely a magyar államigazgatás
Németországba költöztetése volt, a közigazgatás szigorú parancsok mellett
végrehajtotta: 1945 februárjában már 30 ezer levente volt Németországban,
és összességében több, mint másfél millió magyar költözött nyugatra a
nyilas parancsoknak megfelelően. Ezzel együtt megnőtt a német katonák
magyar civil (nem-zsidó) lakosság ellen elkövetett atrocitásainak száma is,
főleg a kiköltözési paranccsal kapcsolatos ügyekben.

A teljes képet a korabeli szemlélők és a történészek is hasonlóan látták.
Szászy Lajos budapesti városi jegyző szerint *„mindenki megmaradt a régi
beosztásában”. *Teleki Éva történész, a nyilas éra feldolgozója szerint
pedig* „az emberek a helyükön maradtak és dolgoztak tovább”. *
Ránki György történész megfogalmazása szerint a német megszállás szinte
minden kettősségét elvesztette a nyilas puccsot követően.

Az országban állomásozó német katonák száma szeptemberben még 80 ezer fő
volt, ez a szám azonban október közepére félmillióra nőtt. Az országot
immár hivatalosan is egy magyar bábkormányzó vezette. Ironikus módon
azonban ezzel egyidejűleg a német belső iratok csakis a nyilas puccsot
követően kezdtek el Magyarországra „szuverén államként” utalni. (Az
ellentmondás oka, hogy míg Sztójay és államtitkárai egy törékeny status
quót óvtak szervilis mentalitásukkal, addig Szálasinak már nem volt
alternatívája, s saját zavart világképében egy Hitlerrel egyenrangú,
autonóm vezetőnek hitte magát). A zsidóellenes atrocitások – már amennyi
zsidó Budapesten maradt – immár a nyílt színen történtek, nem lehetett
elbújni előlük, nem lehetett nem látni őket.

Ennek ellenére az ország továbbra is a kollaboránsok irányítása alatt
maradt. Természetesen itt egy ekkor már egyszer megtisztított
közigazgatásról van szó, de így is jellemző, hogy
az ország belügyeinek továbbvitele lényegében zavartalanul folytatódott
Horthy lemondását követően is.

A kormányzóra tett eskü vajmi kevéssé zavarta meg a legtöbb közigazgatásban
dolgozó személy világát. A magyar közigazgatás döntő többsége – néhány
kivételen kívül – felesküdött Szálasira.

Összességében elmondható, hogy a magyar közigazgatás átállása és átállítása
a nyilas puccsot követően sikerrel végbement Horthy lemondásának dacára,
ugyan némileg több erőszakot alkalmazva. Logikusnak tűnik a következtetés,
hogy ha Horthy március 19-én lemond, ugyanilyen körülmények között vehette
volna át a náci Németország és a hozzá hű magyar kollaboráns réteg a
hatalmat. Sem tömeges kivégzésekre, sem pedig partizánok elleni intenzív
harcra nem lett volna szükség a hatalomátvételhez.
belföld <http://mandiner.hu/tag/belfold/> | közigazgatás
<http://mandiner.hu/tag/kozigazgatas/> | nácizmus
<http://mandiner.hu/tag/nacizmus/> | történelem
<http://mandiner.hu/tag/tortenelem/> | Horthy Miklós
<http://mandiner.hu/tag/horthy_miklos/> | Szálasi Ferenc
<http://mandiner.hu/tag/szalasi_ferenc/> | 2. világháború
<http://mandiner.hu/tag/2_vilaghaboru/> | 1944
<http://mandiner.hu/tag/1944/> | nácik <http://mandiner.hu/tag/nacik/> |
nyilasok <http://mandiner.hu/tag/nyilasok/> | 1945
<http://mandiner.hu/tag/1945/> | nyilasterror
<http://mandiner.hu/tag/nyilasterror/>

   - 15
   6
   -
   -

A bejegyzés trackback címe: http://mandiner.hu/trackback/137109
Összesen 96 komment

*Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a
további kommentek megtekintéséhez lépjen be <http://mandiner.hu/login>,
vagy regisztráljon <http://mandiner.hu/regisztracio/>!*
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját
tükrözi.
Szűrés
időrendben
<http://mandiner.hu/cikk/20181015_igy_vettek_at_a_nyilasok_a_magyar_kozigazgatast>
fordított
időrendben
<http://mandiner.hu/cikk/20181015_igy_vettek_at_a_nyilasok_a_magyar_kozigazgatast>
értékelés
szerint
<http://mandiner.hu/cikk/20181015_igy_vettek_at_a_nyilasok_a_magyar_kozigazgatast>
szamossy dezső <http://mandiner.hu/felhasznalo/szamossy_dezso> 2018.
október 15. 17:54
<http://mandiner.hu/cikk/20181015_igy_vettek_at_a_nyilasok_a_magyar_kozigazgatast#commentanch7123267>

   - 1
   - 9

"Sem tömeges kivégzésekre, sem pedig partizánok elleni intenzív harcra nem
lett volna szükség a hatalomátvételhez."

Félrevezető mondat. Elfedi ugyanis, hogy valószínűleg több kivégzés,
gyilkosság lett volna a kormányzó korábbi lemondása esetén, noha ezekre nem
a hatalomátvétel érdekében, hanem annak következtében került volna sor.
OberEnnsinnen <http://mandiner.hu/felhasznalo/oberennsinnen> 2018. október
15. 18:00
<http://mandiner.hu/cikk/20181015_igy_vettek_at_a_nyilasok_a_magyar_kozigazgatast#commentanch7123279>

   - 4
   - 8

Holnap elolvasom a cikket, figyelmesen.
Nem hiszem, hogy bármit változtatna a véleményemen:
a nyilasok - főként a vezetőik - a magyarság legrosszabb arcát mutatták,
ami az ezeréves történelmünkben létezett.
Ha ma összefutnék velük, ők azok, akiknek habozás nélkül nekimennék, akár
puszta kézzel is, annyit ártottak ennek az országnak - és mindezt pár hónap
alatt.
Felfoghatatlan.
duzur <http://mandiner.hu/felhasznalo/duzur> 2018. október 15. 19:10
<http://mandiner.hu/cikk/20181015_igy_vettek_at_a_nyilasok_a_magyar_kozigazgatast#commentanch7123464>

   - 3
   - 2

*@Ozirisz
<http://mandiner.hu/cikk/20181015_igy_vettek_at_a_nyilasok_a_magyar_kozigazgatast#commentanch7123273>*

A túlélök sziveskedjenek szégyellni magukat, csak a tetteseknek van joguk
szórakozni...
Megtalálta <http://mandiner.hu/felhasznalo/megtalalta> http://I lubricate
my guns with liberal tears 2018. október 15. 19:23
<http://mandiner.hu/cikk/20181015_igy_vettek_at_a_nyilasok_a_magyar_kozigazgatast#commentanch7123501>

   - 1
   - 4

Nem világos, hogy ebből az egészből, az október utáni események aprólékos
leírásából hogyan következik az, hogyha Horthy lemond márciusban, hasonló
történt volna.

A helyzet októberben nem ugyanaz volt, mint márciusban. A Vörös Hadsereg
nagyon közel volt, mindenki félt tőlük. Egy ilyen helyzetben, ha nincs
semmiféle vezetés, még nagyobb lett volna a káosz. A legtöbben elfogadták
Szállasit, mert más nem nagyon volt, és Szálasi és az ő vezetése is jobb a
totális káoszhoz és anarchiához képest.
bispora <http://mandiner.hu/felhasznalo/bispora> 2018. október 15. 19:56
<http://mandiner.hu/cikk/20181015_igy_vettek_at_a_nyilasok_a_magyar_kozigazgatast#commentanch7123586>

   -
   - 1

"Összehasonlításként: napjaink utasszállítói kb. 450 km/órás sebességgel
repülnek"
Annál a japán mágnesvasút is gyorsabban fog menni. A valódi sebesség a
duplája.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy
regisztráljon <http://mandiner.hu/signup>!

Bejelentkezés
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20181015/ec9cdfaf/attachment.html>