[Grem] In memoriam Makovecz Imre/ és egypár felidézett szó...

[Rita Kunsay-Sipos]

Budapest - *2018. november 20*. - www.hettoronyfesztival.hu-

11.00 *Makovecz Imre emléktábla koszorúzás* a XI.ker. Villányi út 8-ban.

Beszédet mond: *Zsigmond László* építész,
 közreműködik a *Téka együttes*.

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------



Makovecz Imre mondta:

"Elmesélhetem, hogy amikor apámat, amikor már közel volt a halál – az egyik
tanítványommal, mivel én nem vezetek – autóval elvittük szülőfalujába, sőt
kikísértük a remetelakhoz, ami hét kilométerre van a falutól, hogy láthassa
utoljára azt, ami nagyon közel állt a szívéhez. Mi ketten hátra maradtunk,
és az öregem szép lassan bement a sötét erdőbe, ahol volt egy tisztás,
odament a közepén álló kápolnához, és megállt előtte. Nem hallottuk, mit
mondott, mert 60-70 méterre voltunk, de amikor befejezte a mormolást,
odament a haranghoz, és meghúzta, és az erdőt, ahol bükkök és tölgyek
magasodtak, elözönlötte a harangszó. Azután az öregem megfordult felénk, és
azt mondta: »Mehetünk.«

Hát, ilyen dolgok történnek, amit nem lehet előre kiszámítani, vagy
megrendezni. De kell hozzá az öreg Makovecz küzdőereje, kell, hogy a
faluban legyen egy hasonló remetelak, tehát azt akarom mondani, hogy én
adományként egy ilyen szülőt és egy ilyen hazát kaptam. Ilyen nem
mindenkinek van, mert a szovjet elnyomás idején a lehető legtöbb embert
megpróbáltak megfosztani attól, hogy önmagukkal találkozzanak a szüleiken,
a természeten és Istenen keresztül.

Hát ezt vették el az emberektől, és ezért hiányzik az önismeretünk és a
barátság, vagy – ha egyáltalán létezik, mert az alapok nagyon törékenyek és
gyöngék –, így hiányzik a hűség is. Nincs más, mint ez az átkozott pénz, és
főként a pénzhiány, mert semmi nem elég soha.

Tehát én tisztában vagyok vele, értékes erőket kaptam, melyek nem egyediek,
ugyanakkor személyesek, és az erdőkről, fákról, apámról, a múltról, a
remetelak mellett tartott búcsúkról, és a fiatal építészről, aki autóval
minket odakísért, tudván azt, hogy mi történik éppen meg, és így számára
apám búcsúja a szülőföldjétől nem kevésbé megindító volt neki, mint nekem.”

Makovecz Imre
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20181118/d4adc3db/attachment.html>