[Grem] Hajléktalankérdés / interjú a máltaiak és a Csak Egyet két szakértőjével

[Emoke Greschik]

 Hol éljenek a hajléktalanok?
https://kepmas.hu/hol-eljenek-a-hajlektalanok?utm_source=52968-H%C3%ADrlev%C3%A9l%20lista%20%28K%C3%A9pm%C3%A1s%29&utm_campaign=491888-H%C3%ADrlev%C3%A9l%2040%20-%201&utm_medium=17665-email&utm_content=H%C3%ADrlev%C3%A9l%2040
Kölnei Lívia <https://kepmas.hu/kolnei-livia>
2018.10.25.

*Tilos a közterületeken életvitelszerűen tartózkodni 2018. október 15-től.
Aki ezt teszi, szabálysértést követ el, ami eljárást von maga után: a
helyszíni figyelmeztetéstől a szállóra költöztetésen át kényszermunka vagy
elzárás is lehet a következmény. A társadalom nagyobbik része lelkes: végre
megszűnik az a tarthatatlan állapot, ami például Budapest belső köztereit
amortizálja hosszú évek óta. A társadalom kisebbik része megfogalmazza
kétségeit: vajon segíti ez a lecsúszott emberek helyzetének megoldását? Két
olyan szakértőt kérdeztem, akik régóta dolgoznak a szociális
ellátórendszerben, és vezető pozíciójukból adódóan is nagy rálátásuk van
erre a társadalmi problémára.*
[image: Kép: Pixabay]
Kép: Pixabay

Kibírhatatlan bűz az aluljárók eldugottabb részein; félelmet keltően
viselkedő alkoholisták; agresszív kéregetők; a busz ülését levizelő, zavart
elméjű koldusok; a vonatot melegedőnek tekintő potyautasok; nyilvános
vécének használt kapualjak és városi parkok. A normális lakással rendelkező
városlakók joggal kérdezik: nekik ezt szabad? Meddig tehetik tönkre a
lakókörnyezetet a lecsúszott, egzisztenciával nem rendelkező emberek? Ezt
az egyre növekvő feszültséget igyekszik csökkenteni a szabálysértési
törvény 2018. október 15-től életbe lépő módosítása
<http://www.tamogatoweb.hu/index.php/jogszabalyfigyelo/jogszabalyok-2018/237-2018-evi-xliv-tv>,
amely egyben a köz- és egészségügyi biztonságot fenyegető helyzetet is
javítani hivatott.

Fülöp Attila szociális ügyekért és társadalmi felzárkózásért felelős
államtitkár sajtótájékoztatóján elmondta: a jogszabály-módosítás miatt
össze kell hangolni a nappali és az éjjeli menedékhelyek nyitva tartását,
így a nap 24 órájában biztosítható az ellátás. Budapesten ezen felül
létrehoztak egy olyan befogadóhelyet is, ahol 48 órát tölthetnek el azok,
akik elsőre „nem alkalmasak abban az állapotukban arra, hogy közösségi
intézménybe kerüljenek”. Az országszerte meglévő 19 ezer férőhely
fenntartására idén 9,1 milliárd forintot fordítanak, ami mellé további 300
millió forintos alapot is elkülönítettek. Rétvári Bence parlamenti
államtitkár közölte, hogy az elmúlt években mindig volt elég szálláshely,
az igazi probléma az, hogy az ellátást nem vették igénybe, pedig azzal a
rászorulók olyan segítséget kapnak, amely segít kitörni a
hajléktalanságból. Az államtitkár szerint a hajléktalanságból kivezető út a
hajléktalanszállásokon keresztül vezet.
*„Méltatatlan az, hogy valaki az utcán alszik”*

*Morva Emília*, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat közép-magyarországi
régiójának vezetője megerősítette: a Szeretetszolgálat arra törekszik, hogy
az utcákon élőket biztosabb menedéket nyújtó szálláshoz
<https://www.maltai.hu/cikk/hir/3194> segítse. *„Akik már régen élnek
közterületen, azok nagyon nehezen fogadják el az intézményi ellátást,
hiszen elszoktak attól, hogy másokhoz alkalmazkodjanak, hogy házirendet
kell betartaniuk és a holmijukból se biztos, hogy mindent bevihetnek a
szállóra. Azt élik meg, hogy nekik jobb az utcán, ott érzik magukat
szabadabbnak. Az utca számukra a biztonság, míg a szálló bizonytalan, sőt,
ijesztő világ. Ennek ellenére a törekvésünk az, hogy a bizalmukat
elnyerjük, és behívjuk őket a hajléktalanszállásokra.”*

*Kunszabóné Pataki Anna* nyolc éve vezeti a Csak Egyet Szolgálat
<https://www.csakegyet.hu> nappali melegedőjét Budapesten, amelyet egy
katolikus közösség hozott létre a VI. kerületben. Hajléktalanok és más
lecsúszott, szegény emberek számára biztosítanak ételt, tisztálkodási és
mosási lehetőséget, mentálhigiénés programokat, és megpróbálják személyre
szabott odafigyeléssel segíteni őket. Szerinte nem kényszerekre, hanem
speciális segítségre, szakellátásra lenne szükségük a különféle helyzetű és
típusú hajléktalan csoportoknak. A mai rendszer ugyanis nem törődik azzal,
hogy ki mire képes vagy nem képes.

*„Véleményem szerint is méltatatlan az, hogy valaki az utcán alszik. Ha
jogszabállyal munkára vagy szállásokra kényszerítenek olyanokat, akik arra
alkalmatlanok, abból csak baj lehet. Mi nappali melegedőt működtetünk.
Mostantól behozhat hozzánk a rendőr bárkit, olyanokat is, akiket a többiek
védelmében nem lenne szabad beengednünk. Minket ugyanis előírások
köteleznek, hogy csak olyanokat engedhetünk be, akik rendelkeznek például
tüdőszűrési igazolással, személyazonosító okmányokkal – rengeteg ilyen
megoldhatatlan helyzet adódhat.”*
<https://kepmas.hu/sites/default/files/thumbnails/image/2018/10/25/hajlektalan1.jpg>
Kép: Pixabay



Morva Emília is megerősíti, hogy vannak olyan emberek, akiket nem tudnak
beengedni a szállásokra, mert nincsenek olyan állapotban. *„Ez nehéz
döntés, mert az ő egyéni érdeke az lenne, hogy bekerüljön a szállásra, a
többség érdeke viszont, hogy rend legyen bent és nyugalom – ezért muszáj a
többség érdekét szem előtt tartanunk. Köztes megoldásként esetenként
megengedjük, hogy a szálló kapujában ücsörögjön és józanodjon, így ott van
szem előtt, és tudunk neki segíteni, később pedig esetleg bemehet a
szállásra.”*
*Pszichés betegek: kihullottak az egészségügy rendszeréből*

Mindketten aggodalmukat fejezik ki a pszichés betegek nagy száma miatt. *„Velük
nagyon nehéz bármit kezdeni, ha nem kapják meg a gyógyszeres vagy
pszichoterápiát* – vázolja a helyzetet Morva Emília. – *Nem tudnak
közösségben tartózkodni, ezért is kerültek az utcára. Az ő számukra nem a
hajléktalanszálló a megoldás. Nekünk el kell tudnunk dönteni, hogy a
segítségre szorulót inkább az egészségügyi intézmények vagy a szállások
felé tereljük-e. Ahhoz, hogy elindulhasson a szociális gyógykezelés, vagyis
az emberi kapcsolatainak a visszaépítése, előbb a pszichés állapotát
kellene feljavítani. Ehhez sok lehetőséget kellene kapnunk az
egészségügytől.”* Az egészségügyi ellátókban viszont kevés az ágy és sok a
beteg. Míg a családban élő pszichiátriai betegek mögött ott állnak azok,
akik az ügyeit intézik és segítik az egészségügyi személyzetet is, egy
hajléktalan betegnek nincs segítője.

Kunszabóné Pataki Anna szerint *„a pszichés betegeknek nincsenek papírjaik,
kihullottak az egészségügy rendszeréből, eltartani magukat képtelenek –
méltatlan, ami velük történik, hiszen ők nem tehetnek róla. A
szenvedélybetegek, alkoholisták, drogosok sem tudnak esetenként bemenni az
ellátórendszer intézményeibe”* – mondja. Hónapokig kellene előtte orvosi
vizsgálatokra járniuk, megvárniuk az eredményeket – a legtöbben nincsenek
olyan mentális szinten, hogy ezt egyedül végigcsinálják. Szinte mindegyikük
mellé kellene egy segítő. Fontos lenne, hogy ebben a rehabilitáció előtti
időszakban is legyen hol élniük, ahol nincsenek kitéve kísértésnek.

Ezen a téren reményteli fejlődés kezdetéről számol be Morva Emília: a
kormány által elkülönített 300 milliós összeget a krízisidőszakra szánja a
kormány, hogy ha hirtelen kell orvosolni valamilyen hiányt, könnyebben
lehessen finanszírozni. Ebből létesült a Máltai Szeretetszolgálat
októberben megnyitott, negyven férőhelyes úgynevezett első befogadó helye,
amely mindig nyitva van, egy szociális munkás és egy biztonsági őr dolgozik
ott, és korlátozás nélkül be lehet hozni embereket. *„Oda olyanokat is
befogadunk, akiket más intézmények elutasítanának, mert például
mozgássérült, inkontinens, részeg, pszichiátriai beteg. Két napig lehet
ott, megpróbáljuk ez alatt jobb állapotba hozni és megtalálni számára a
kedvezőbb elhelyezési lehetőséget. Ehhez persze az kell, hogy ő maga is
közreműködő legyen és elfogadja ezeket a lehetőségeket.”*
*Igényekhez igazodó szakellátás*

Melyek a fejlesztésre szoruló részei a hajléktalan-ellátórendszernek? –
kérdezem a két segítő szakembert.

*„A mai rendszer csak a pillanatnyi válság elhárítására alkalmas: egy ember
ne fagyjon meg, ne haljon éhen éppen ott és akkor. Minden hajléktalant
egyformaként kezelnek, holott sokféle okból válhatnak az emberek
hajléktalanná, és minden csoport másféle segítségre szorul – *ismerteti a
helyzetet Kunszabóné Pataki Anna. *– Először is a hajléktalanság
veszélyének kitetteket kellene megsegíteni, hogy ne hulljanak le.”*
Speciális segítségre, szakellátásra lenne szükségük a különféle helyzetű és
típusú hajléktalan csoportoknak. *„Én például önellátó, munkaterápiás
farmokat is létesítenék, mert a társadalom perifériájára szorultak bizonyos
csoportjai számára az nagyon hatékony lenne.”*
<https://kepmas.hu/sites/default/files/thumbnails/image/2018/10/25/hajlektalan2.jpg>
Kép: Pxhere



A mostani jogszabály-változtatással neki és kollégáinak az is a
problémájuk, hogy senki nem segített nekik erre felkészülni. *„Szinte egyik
napról a másikra kellett a heti 30 óra helyett 70 órában nyitva tartanunk,
ugyanolyan dolgozói létszám és fizetés mellett, miközben a kasszánkból
folyamatosan hiányzik a működésünkhöz szükséges összeg a korábbi
normatívacsökkentés miatt.”* Anna és kollégái fájlalják, hogy nem kaptak
előre se értesítést, se többletfinanszírozást az átszervezéshez, így nem
volt se idejük, se pénzünk, hogy megtalálhassák és felvehessék a megfelelő
embert a hosszabb nyitva tartáshoz, aki pedig kulcsfontosságú lenne a
munkájukhoz.

Morva Emília, a Máltai Szeretetszolgálat budapesti vezetője szerint már az
is nagy segítség lenne, ha az egészségügy el tudná látni az egészségügyi
részét, a szociális ellátórendszer pedig a maga feladatait vinné, és ez nem
keveredne. Szükség lenne például gyógykezelés utáni lábadozó ágyakra,
amelyekből nagyon kevés van a fővárosban. *„A hajléktalansággal szemben
hiába állítunk fel egyfajta protokollt, hogy hogyan kell eljárnunk,
mindenkinek más típusú szükséglete van, és arra kellene tudnunk reagálni,
hogy hatékonyak legyünk”* – erősíti meg ő is a specializáció szükségességét.
*Hajléktalan, aki sátorban lakik?*

Morva Emília felhívja a figyelmet a jogszabályváltozás egyik legnehezebb
következményére: ha valaki egy kunyhóban lakik a városi erdő szélén, vagy
egy kalyibában a patak partján vagy a vasúti sínek mentén, a falu szélén,
az nem számít hajléktalannak. *„Ő ott megfőz magának, tud valamennyire
tisztálkodni, rendelkezik minimális berendezéssel, eszközökkel. Ő rossz
lakhatási körülmények között élő ember. Nem lenne jó irány, ha azt
gondolnánk, hogy számára megoldás a szállón egy ágy. Ellenkezőleg, az
visszalépés a rehabilitáció szempontjából, mert elveszítené a saját magát
életben tartó aktivitását: nem főzne többé, nem vásárolna be magának, nem
tartaná rendben a maga normái szerint az életterét.”* Itt viszont
ellentmondás van a jogszabály előírása – miszerint közterületen nem szabad
tartósan lakni – és aközött, hogy az a sátor az ő lakása. *„Ha egy rendőr
eljár ellene, az teljesen szabályos lesz, neki ugyanakkor nagyon rosszat
teszünk ezzel. Bevallom, félünk az ilyen helyzetektől.”*
*Luxuskiadás a hajléktalanok segítése?*

A hajléktalanellátás, azon belül is különösen a hatékony modellek
megvalósítása jelentős anyagi terhet ró a társadalomra, amelynek kevésbé
tehetős tagjai szemszögéből ez luxuskiadásnak tűnhet. *„Miért költsek én
egy munkakerülőre, amikor én is nehezen élek meg?”* – kérdezhetik. *„Erre
azt szoktuk felelni, hogy lehet, hogy én is nyomorgok, de körülöttem
legalább vannak emberek, akikre tudok támaszkodni, még ha alkoholbeteg
vagyok, a család akkor is elviseli vagy takargatja az én bajomat – mondja
Morva Emília. – A hajléktalanok és más lecsúszott emberek esetében éppen ez
hiányzik: őket nem védi meg senki, ezért van szükségük a társadalmi
szolidaritásra.”*

Az emberek otthonnal rendelkező többségét döntésre készteti a kérdés: Az-e
a hajléktalanokat segítő társadalmi szolidaritás, ha akaratuknak
megfelelően hagyjuk őket az utcán élni, vagy ha az ellátórendszerbe
irányítjuk őket szándékuk ellenére?
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20181101/9c322b25/attachment.html>