[Grem] Bagdy E kereszt. szakpszichológus KARÁCSONYRÓL

[Emoke Greschik]

 Szelídített indulatok karácsonykor
http://nemzedek.mandiner.hu/cikk/20181227_bagdy_emoke_szeliditett_indulatok_karacsonykor
*Közel kétmillió-nyolcszázezer család él hazánkban*, *sajnos sokan még ma
is a létminimum alatt *
Bagdy Emőke

I*smét karácsonyt ünnepeltünk. Ez az év a családok éve,* a karácsony pedig
az egyházi ünnepek sorában családi ünnep a Szent Család és az új élet
születésének értelmező szimbolikájában.

*Gyermekeink lelkesen fújták az óvodában a Kis karácsony, nagy karácsony
című dalt, iskolásaink megírták levélben az óhajaikat, és izgalommal várták
a rejtelmes, titkos utakon éppen szentestére érkező Jézuskának,* avagy
angyali küldöttének ajándékát. *Ifjaink már gyakorta maguk díszítik a
karácsonyfát*, ismerik a rítust, nem várják a csodát, hanem ünnepi
találkozóikat, programjaikat szervezik. A szülők, a felnőttek csomagokkal
megrakodva járták az üzleteket, hogy bevásároljanak és megvegyék, amire
csak képesek. Hitel? Majd csak lesz valahogy! *Futárok száguldoznak céges
csomagokat szállítva a becses munkatársakhoz, egymást érik az ünnepi
rendezvények.*

Felfokozottság van a levegőben, autók száguldoznak, nem kapni taxit,
külföldi vendégek tömege a főváros utcáin, *vásári forgatag, a karácsonyi
vásár árudömpingje*, *forralt bor illata, kürtőskalács, langalló és fények,
fények mindenütt*… A külsőségek tombolnak, a kidíszítettség, * kirakatiság
már-már farsangi méreteket ölt.* *Lassan minden a testi szükségletekről és
a megvásárolható hedonista élvezetekről szól, hamis „szeretetünnep”
kampánnyal fedve a valóságot*.

Mindezeknek *a valódi üzenete egyértelmű: vásárolj, ajándékozz minél többet
és drágábbat, rakd meg az ünnepi asztalt és fogyassz,* miközben az ünnepre
készülés terheiben már-már összeroskadsz, és csak arra vágysz, hogy menjen
le minden simán, konfliktusmentesen, legyen egy kicsike öröm és béke. *Érzed,
hogy nem jól van ez így, valami többre vágysz, főként megállásra,
megpihenésre, nyugalomra, egy kicsi befelé fordulásra, lelki csendre,
átgondolásra és meghitt együttlétekre*, végre együtt azokkal, akiket
szeretsz, akikkel nem tudsz eleget együtt lenni. A mókuskerékből mégse
tudsz kiszállni, nehéz volna lassítani, fékezni, megállni, mert már a
pörgés részévé váltál.

Fájó kimondani, de *ez az ünnepünk** is eldologiasodott, a testi jólétre
koncentrál, a tárgyakban lelhető örömöt kultiválja,* elidegenedtünk önnön
magasabb rendű lényünktől. Lelkiségünk lefagyott és lefogyott, nincs
melegsége és nem is kap tápot, spirituális mivoltunkat a konzumkultúra
mammonja magával ragadta és elnyeléssel fenyegeti. Amiképpen
testi-lelki-kapcsolati és spirituális lények vagyunk, úgy szükségünk volna
az összetevők szükségleteinek kielégítésére. *Az eldologiasított, az
anyagiakra és testiségi dimen­zióra hangsúlyt helyező ünnep éhesen hagyja
szinte az összes többit, de legfőképp** a misztériumra, áhítatra, a
hétköznapok fölé emelkedettségre vágyó spirituális énünket.*

*Mit is ünnepelünk karácsonykor?* Mi a jelentése a lelkünk számára, hogy
van egy karácsony? Vajon csupán csak annyi, hogy egykor a Nap születését, a
fény érkezését ünnepelték december 25-én, mert a kozmikus és természeti
rend szerint ez az év fordulója, a sötétség vége, a világosság kezdete, és
megújul az élet?

*Keresztény kultúránkban ez a legfiatalabb ünnep, a negyedik század óta
szakrális jelentést kapott és része a vallásgyakorlatnak. Krisztus
születését, a Szent Családot, a megváltás ígéretét és a felülmúlhatatlan,
örök isteni szeretetet ünnepeljük. Nem* *az emberi szeretetet,* *hanem
Istenét, aki a legdrágábbat, saját fiát áldozta fel értünk, aki a Megváltó*.
Emberré lett, hogy emberré tegyen bennünket. Megtanít (Áprily Lajos
szavaival): „Fenn, az ember magasán” lenni, felülemelkedni az emberi
méltóság, tisztelet és szeretet szintjére. Ez a keresztény karácsony
jelentése, üzenete mindazoknak, akik ennek a kultúrának a részesei, akár
hisznek benne, akár ha csak műveltségükben van képviselve mindennek az
ismerete, tudása.

Bármilyen világnézettel, hitrendszerrel élünk is ma Európában és itthon,
hazánkban, az ünnepek kapcsán önreflektív kérdéseket kell feltennünk
magunknak: Mit gondolunk arról,* egyáltalán miért is ünnepelünk?* Ez csupán
rituális megálló, hogy kifújjuk magunkat? Így szokás? Mióta? *Az isteni
üzenetet nem csupán a Teremtés könyvéből tudhatjuk, hiszen az Isten is
megpihent világteremtő munkájában a hetedik napon, de parancsolatként is
megkaptuk, ahogyan ezt Mózes III. könyvében isteni üzenetként olvashatjuk.*
Talán ismerős sokaknak a* „Hat napon át munkálkodjatok, a hetedik napon a
nyugodalomnak, szent gyülekezésnek szombatja van*” üzenete.

Az ünnep „más, magasabb minőségéről” szól Pilinszky János az Esztendők
szerpentin­útján című írásában, amikor ezt írja: „Kell az ünnep. De az
ünnepeket nem lehet kitalálni. Csak kapni lehet, ahogy a csillagképeket is
kaptuk a Teremtő kezéből. *A valódi ünnepek éppúgy tények, mint a
csillagok. Ez hozzátartozik a realitásukhoz.* Azonban csaknem minden
realitásukat elvesztik akkor is, ha csak tényeknek vesszük őket. Akkor
hamarosan oda süllyedünk vissza, ahonnan kiemelkedtünk, az idő
elviselhetetlen monotóniájába. *Az elfogadás, együttérzés és együttélés
elengedhetetlenül fontos hozzá. Nem elég az ajándékozó Isten s az ünnepi
ajándék. Mi is kellünk hozzá, a mi elfogadásunk, hogy az ajándékozás
valóban megtörténjék, s hogy az ünnep valóban ünnep lehessen!” *(Idézett
mű, 176. oldal)

Vajon fel tudunk-e emelkedni erre az eszmeiségre, az elfogadás, együttérzés
és együttélés lelkületi magaslatára, hogy az egykori szent történések
megidézésének rítusaiban megéljük a csodát, amiképp a közösség szintjén a
betlehemes játékokban, a már-már feledésbe merülő betlehemesdiben egykor
mindenki megélte, ahová csak az ünnepi játék során a Szent Család a
pásztorokkal és háromkirályokkal ellátogatott.

A „mintha valóság” szimbolikus szintjén lelkünket megindító történet az
örök megújulást, a megváltottság és megváltás szentségét, minden kicsi
megszülető élet ígéretét, a családi összetartozás örömét gyújtja fel ma is,
feltéve, ha megidézzük és lehetővé tesszük ezt magunk és családunk számára. *S
bár hozzátartozik ehhez az étkezés rítusa ma is, ez formalizált és nem
telítődik **az ünnepi szent közösség szimbolikus jelentésével.*

*Magam egy kicsi, Borsod megyei faluban gyermekként éltem át a
betlehemezést, a jászolállítást a falu templomában, a mendikálást (ünnepi
köszöntő verseléssel házalást), illetve az „aprószentekelést*”, amelyek ma
már alig pislákoló szokások, noha életreszólóan bevésődve kötik lelkünket a
karácsony spirituális üzenetének csodájához.

*Bár* *megkoptak* *a lélekemelő rítusok, a Szent Család analógiájára éppen
a családi életben maradtak meg leginkább a szakrális mozzanatok*. *
Sajnálatos, hogy szekularizálódó világunkban csökkent** az esély*, *hogy
gyermekeink megismerjék Jézus életét, a betlehemi születés történetet és
Krisztus, a Megváltó jelentését *az emberi élet számára. *Aki **nem
jár * *hittanórára,
**az a költészet, az irodalom, a zene és a művészetek csatornáin át
szerezhet beavatást, eltérő jelentésszinteken*. Sokféle karácsony létezik
ma, kis és nagy karácsonyok egyaránt, attól függően, hogy a család milyen
jelentést ad ennek az ünnepnek. *Aki* *nem jut* *vallási neveléshez*,*
annak* *Jézuska* *olyan marad, mint a Mikulás, csak kevésbé tudja
megszemélyesíteni.*

Ma a gyermekek az ajándékhozó Jézuskát kis angyali lényként képzelik el
leginkább. Amikor hét-nyolc éves kor körül kiderül, hogy a szülők az
ajándékhozók, akkor ettől kezdve csendes csalódottsággal profanizálják az
ünnepet, legfeljebb belemennek a szülőkkel a „játékba”.

A valóságos ajándékozók felismerésekor leginkább ajánlatos elmesélni a
gyermeknek Jézus történetét; az életét szinte meseszerű elmondásban is
szívesen hallgatja a gyermek. A keresztény kultúra részeseként mindnyájunk
számára műveltségi, tájékozottsági kívánalom ennek tudása, bármilyen
hitrendszert képvisel is valaki.* Ha a gyermek megismeri annak az
önfeláldozó szeretetnek a történetét, amit Isten Jézusban megtestesített,
magasabb szinten megérti a szeretet jelentőségét, sőt a valódi ajándék
szerepe is felfénylik. A Szent Családban az anya és apa személye
azonosítható saját vagy idealizált szülőképével.*

Napjaink családi karácsonyai egyre inkább rászorulnak a spiritualizálásra,
azaz „átlelkesítésre”, szeretettel áthatásra. *Közel
kétmillió-nyolcszázezer család él hazánkban, eltérő létezési szinteken,
sokan sajnálatosan még ma is a létminimum alatt. Ahol a betevő falat is
kétséges, ott arra a tevőleges szeretetre van szükség, amely a segítésben
jut kifejezésre. **Az egyházak és karitatív szervezetek adománygyűjtési
munkája szép szimbóluma a filiának, azaz az embertársi, felebaráti
szeretetnek*.

*Szükség van azonban az agapéra is, amely a szeretet legmagasabb szintű
megnyilvánulása.* Mindazon szülőknek vagy a gyermeküket egyedül nevelőknek
karácsonyi üzenet *az agapé, a feltétel nélküli, odaadó szeretet, amelyben
gyermekeinket úgy fogadjuk el, amilyenek, mert a mieink.* Saját maguktól is
megvédjük őket. Ebben és csak ez által érezhetik gyermekeink, hogy* a
szeretet cselekvés, a másikért és a másiknak szóló létezési mód, amely nem
méricskél, önzetlenül elfogadja, de óvja is a másikat, mint az édesanya a
kicsinyét. Azért édesanya, mert bármilyen „komisz kölyök” a gyermeke, az a
gyerek az övé.*

Ha képesek vagyunk erre,* bár csak ne csupán karácsonyra szelídítenénk meg
indulatainkat, tennénk félre a másikat megváltoztatni kívánó kritikánkat,
hanem egész évre kiterjesztve is, tanulgatva, gyakorolva a tökéletes
mintát: szeretlek, annak ellenére, hogy bármi történik, mert az enyém vagy
és én a tiéd.*

Formalizált, izgalmaktól túlfűtött, kimerültségben „lemerülő”, kényszerből
szervezett találkozásokon szenvedő, álságos, ajándékkal pótolt szeretetet
üzenő, *kiüresedett lelkű* *karácsonyok helyett kívánjunk egymásnak olyan
ünneplést, ahogyan azt Szilágyi Domonkos üzente nekünk: **„Mint szomjazónak
a pohár víz / úgy kell mindig egy kis melegség / hisz arra született az
ember / hogy szeressen, s hogy szeressék /, s hogy ne a hóban, csillagokban
/ ne ünnepi foszlós kalácson / ne díszített fákon, hanem / a szívekben
legyen karácsony.”*

*A szerző klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta*
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20181227/9799f91c/attachment.html>