[Grem] Müller bíboros a nem katolikusok áldoztatásának meg nem engedhetőségéről

[Emoke Greschik]

*Müller bíboros válaszközleménye Genn püspök kiadványára a nemkatolikusok
áldoztatásáról*

https://katolikusvalasz.blog.hu/2018/12/15/ellenallasra_buzdit_muller_biboros_az_interkommunio_gyakorlataval_szemben
*[image:
cardinal_gerhard_muller_by_diane_montagna_correct_size_645_406_75.jpg]A
püspökök **aláásnák vele* *a tekintélyüket,** ha a természetes erkölcsi
törvény megsértéséhez, vagy doktrinális és erkölcsi kérdésekben hamis
tanításokhoz követelnének meg engedelmességet. *Nyilvánvaló, hogy
Washington korábbi érseke, McCarrick
<https://katolikusvalasz.blog.hu/tags/McCarrick>, amikor erkölcstelen
cselekedeteket követelt papnövendékektől és papoktól, a hatalmával
visszaélve jutalmazott vagy büntetett másokat. Ez csupán egy szempontja a
visszaélési válságnak. Létezik emellett egy alapvető alkalmatlanság is a
kezelésére, miután egyesek nem akarják beismerni, hogy *mindez a szexuális
erkölcsök megromlásából ered, és nem hajlandók* ennek nyomán *felszámolni **a
helyzetet.*

*Ugyanilyen helytelen lenne, ha egy püspök arra** a "vallásos
engedelmességre" hivatkozva, amellyel a papok és hívek tartoznak neki az
egyházmegyéjében *(ld. *Lumen gentium* 25
<https://regi.katolikus.hu/konyvtar.php?h=3#LG25>), *az "evangélium
igazságá**tól" *(vö. Gal 2,14) e*ltérő megnyilatkozást és lelkipásztori
gondozást követelne meg *tőlük.

Ilyen esetben *minden katolikusnak, és különösen is minden lelkipásztornak
kötelessége "nyíltan szembeszállni* * vele"* -* ahogy ezt Szent Pál tette
Szent Péterrel szemben -, "mert méltó a feddésre" (vö. Gal 2,11)*. Sajnos
nem csak olyan "pásztoraink" vannak, mint amilyen Szent Pál volt.* Egyes
úgynevezett liberális püspökök elnézőek és közömbösek* *a tanítás**sal
szemben, mi több, szinte relativisták, miközben ugyanők kiemelt
szigorúsággal járnak el **a hithű katolikusok**kal szemben*, semmi mást,
mint fenyegetéseket és büntetéseket alkalmazva ellenük.

*Mindez az Egyház elvilágiasodásából ered.* Ebben pedig* az olyan
politikai-ideológiai kategóriák, mint a "modern" és a "konzervatív",
eltorzítja **a helyes **különbségtételt hithűség és eretnekség között*,
amikor a katolikus hit bemutatásáról és megvédéséről van szó.

*Szentáldozásban méltón csak azok a megkeresztelt Krisztushívők
részesülhetnek, akik teljes egységben vannak a katolikus egyházzal az ő
hitében (vagyis a tanításában), a szentségeiben, valamint a pápában és
püspökökben*. Súlyos bűn esetén ehhez társul még az Istennel és az
Egyházzal való kiengesztelődés a bűnbocsánat szentségének segítségével,
vagy a tökéletes bánat segítségével és azzal az elhatározással, hogy az
illető az első adandó alkalommal meggyónja a bűneit egy papnak.

*A német püspökök **a protestáns házastársak* *szentáldozásával foglalkozó *-
*teológiailag hiányosan kidolgozott - kiadványukkal világosan túllépték **a
tanítói hatáskörüket*, ahogy azt Ferenc pápa jóváhagyásával a Hittani
Kongregáció is kimondta. *Nem hagyható rá* a katolikus hívek és*
nemkatolikus keresztények **lelkiismeretére*,* hogy kívánnak-e* *katolikus
értelemben szentáldozásban ** részesülni,** vagy hogy **a szentáldozás**hoz
egy lutheránus vagy egy emberközpontú (a közösségi szempontot előtérbe
helyező) jelentést ** társítanak-e.* *Az egyházi és a szentségi közösség
egymástól elválaszthatatlanok,* hacsak a püspökök nem óhajtják megfosztani
az Egyházat a szentségi jellegétől. *Egy kulturális kereszténységben, ahol
hiányzi**k a történelmi Kinyilatkoztatás, ezeket a kikötéseket elhagyják.
Az Egyház így egy emberközpontú szervezetté válik, érzelmi-vallási
vonásokkal és társadalmi szolgáltatásokkal; a dogmák egy tartalmatlan
transzcendencia metafórái lesznek*;* a szentségek* *pedig mindenki
befogadásának szimbólumai, amelyeket a saját érzelgősségünk táplál.*

Krisztus szolgái, köztük a püspökök és papok, Isten misztériumainak csupán
gondnokai (vö. 1Kor 4,1). Őrájuk "a kiengesztelődés szolgálata" bízatott,
és "Krisztus az, aki cselekszik általuk" (vö. 2Kor 5,20). Azoktól, akik
megfelelően felkészültek, a szentségeket a katolikus értelmük szerint
értik, és részesülni kívánnak bennük, nem tagadhatók meg a szentségek. Azt
is *meg kell azonban vizsgálni, hogy a teljes egyházi közösségük fennáll-e,
és hogy készen állnak-e arra, hogy a szentségek vételét a katolikus hitnek
megfelelően kérjék.*

Senki sem léphet az áldoztatórácshoz provokatív módon, anélkül, hogy előbb
megvizsgálná, hogy megfelelő állapotban van-e és elfogadja-e az Egyháznak
az egyházi és szentségi közösségre vonatkozó hitét. Már pusztán az
illendőség és mások hitének tiszteletben tartása is vissza kellene, hogy
tartson másokat attól, hogy egy adott vallás rítusaiban résztvegyenek, ha a
rítusok jelentését, és azt, amit kifejeznek, nem fogadják el, vagyis ha nem
teljes tagjai annak a közösségnek.

*Egy jó pásztor* próbálja kerülni a botrányokozást az áldoztatás alatt, és
semmiképp sem használhatja a bűnbocsánat szentségéből szerzett tudását,
hogy nyilvánvalóvá tegye valaki súlyos bűnét. J*ószándékkal és határozottan
el kell, hogy magyarázza az Egyház tanítását*. Nem köti azonban az Isteni
Törvény arra, hogy kiszolgáltassa az Oltáriszentséget egy nemkatolikusnak,
és *bizonyosan semmi esetben sem kötheti őt egyetlen püspöki rendelkezés
sem - már pusztán az egyházjog szerint sem -, hogy olyat cselekedjen, ami
megsérti vagy elhomályosítja az Egyház szentségi jellegét.*

Ennél fogva az a püspök, aki ilyen esetben büntetést szab ki a vele szemben
jogosan engedetlen papokra, súlyosan visszaél a tekintélyével, és felelnie
kell ezért a pápa magasabbrendű egyházi ítélőszéke előtt. Ilyen esetekben
azonban objektív kritériumokat kell alkalmazni. Még ha a szubjektív
háttéregyezségek pillanatnyi előnyt is biztosítanának egyes hatalomvágyó
egyéneknek, az a Tanítóhivatal, és különösen is a pápa tekintélyét tartósan
ásná alá.
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20181216/7effa013/attachment.html>