[Grem] Katolikusoknak, a vasárnapi miselátogatás témájában:

[Rita Kunsay-Sipos]

továbbítom:


Kedves Testvérek!



Gyakran kérdés beszélgetésekben a rendszeres (vasárnapi) miselátogatás.



Sok oka lehet, hogy valaki nem megy el, a „magam módján, otthon
imádkozom”-tól, a „kicsik még a gyerekek”-en át, a „rádión hallgatom”-ig.



Az alábbi cikkben 10 ok-kifogás átgondolásához-megbeszéléséhez kapunk
segítséget Godfried Danneels bíborostól.



Nekem nem csak a másokkal történő beszélgetéshez, de a saját
cselekedeteimhez is komoly támogatást adott.



Szeretettel ajánlom.



Áldott adventi készületet!








http://lelekebresztes.hu/lelkiseg/miertmenjunkvasarnaptemplomba.htm



Miért menjek vasárnap szentmisére?





HISZEN..- jobb otthon egyedül imádkozni...;

 különben is csak félig-meddig hiszek...;

-úgysem áldozhatok...;-

 -a gyerek még kicsi...;

 -a fiatalnak fontosabb dolgai vannak...;

- akkor megyek, amikor kedvem tartja...;

- ahhoz a paphoz, amelyik tetszik...;

- nézhetem a misét televízión...;

- hallgathatom rádión...;-

- a templomba járók se mindig a legjobb emberek...;- és... és... megannyi
kifogás...


Mindezek ellenére miért menjek mégis templomba?

Erre próbál választ adni ez a sorozat Godfried Danneels bíboros gondolatai
segítségével.





1. Nem érdekel a szentmise

Gyakran hallani: "Miért menjek szentmisére?" Talán Te is így gondolod néha:
nem sokat értek belőle,... unalmas..., nem érek rá..., vasárnap végre nincs
suli, kialszom magam... stb. Rengeteg kifogás, csak nehogy egy órát
vasárnap az Úrnak szentelj.

Egyik oka annak, ha valaki nem szívesen megy misére, az, hogy keveset ért
belőle. Ki ezért a hibás? Az attól függ: lehet a szülő, aki nem
gondoskodott vallásos nevelésedről, lehetsz Te magad, aki inkább mész
informatika-, nyelv- meg egyéb órára csak hittanra nem érsz el. Nézz
őszintén Magadba: érdekel Téged egyáltalán Isten, a vallásod? Vagy mindig a
könnyebbet keresed, az áldozatvállalás kikerülését?

De, ha megvan benned a jóakarat s mégis idegenkedsz a misétől? Ne keseredj
el: gondolj az emmauszi tanítványokra. Még frissen él emlékezetükben a
húsvéti esemény és mégis, nekik is időre volt szükségük, kérdéseket kellett
feltenniük az idegennek az úton; meghallgatták, haboztak, vendégül látták,
sürgették és csak mindennek a végén ismerték fel Jézust! Meglepő-e, hogy
számunkra még nehezebbnek bizonyul a dolog? A szentmiséhez hitre van
szükség. Nem könnyű a misét megérteni: nem elég a ‘miért’ és a ‘hogyan’
kérdéseket megválaszolni; elemezhetjük a szertartásokat - mindebből nem
fakad megértés: csak az érti a szentmisét, aki szereti. Akarod egyáltalán
szeretni?

Kérdezted-e meg már valaha magadtól: miért járok misére? Nehézségeidre
kerestél-e már választ hittanárodnál, lelkipásztorodnál? Amire most nem
kapsz választ, az idő elmúltával már késő lehet. Hidd el, a szentmisére is
érvényes: amit most elmulasztasz, nem lehet soha bepótolni. Nem elég
bérmálkozni, s azzal befejezted házasságkötésig (vagy épp temetésedig).
Vagy óvoda után miért jársz iskolába? Lötyögjél és kerüld az iskolát, amíg
18 éves leszel s utána menj egyenesen egyetemre? Ha nem jutsz be, akkor
szidd az egyetemet, hogy nem akar Téged megérteni, pedig Te jó vagy,
segítőkész, becsületes, mindenki szeret Téged, nem loptál, nem öltél... Ez
elég?

A példa reális és nem egyedüli eset: "Atya, nagy a bánatom, s nem tudom mit
tegyek: mindkét lányom férjnél van már, de egyikük családja se jár
templomba" - mondja könnyek és elcsuklások közt egy 60 év körüli nő.
"Vitte-e, küldte-e hittanórára gyerek korukban?, mentek-e közösen
templomba?, adott-e példát nekük?" - kérdem. "Hát nem. Azt akartam, hogyha
megnőnek, majd ők döntsék el". Eldöntötték.

És Te?



2. Jobban szeretek otthon, egyedül imádkozni

Igaz, hogy Jézus azt mondta: "Te, amikor imádkozol, menj be a szobádba,
zárd be az ajtót és úgy imádkozzál titokban mennyei Atyádhoz, aki a
rejtekben is lát" (Mt 6,6). De legyél őszinte magadhoz: amikor ezzel a
kifogással nem mész vasárnap a templomba, akkor valójában ezt is teszed?
Azaz, tényleg "bezárod az ajtót és a rejtekben imádkozol?" Különben is,
Jézus ezt elsősorban azokra értette, akik szeretnek feltűnést keltően
imádkozni - de ez lenne a problémánk? Alig hiszem...

Jézus azonban azt is mondta: "Ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én
nevemben, ott vagyok közöttük" (Mt 18,20). Ha közösen fordulunk Jézushoz,
sokkal inkább jelen van. De még az sem elég, hogy szentmise helyett egy
gyertya körül közösen imádkozzatok hozzá! Ne feledd el: a szentmisében
Jézus egészen különös módon, egészen sajátságosan van jelen - nemcsak
Lelkével, hanem Testével és Vérével! Otthon és imacsoportban sohasem
lehetne részed ebben!

Ha csak egyedül és otthon imádkozol, előbb-utóbb elsatnyul, elszegényedik
az imádság. Hisz miből és honnan táplálod? Fogadni mernék Veled, hogy sok
magányos ima után teljesen fel fogsz hagyni az imádsággal! Az imádságban is
szükségünk van egymásra, a másik segítségére és támaszára. Tapasztaltad-e
egyáltalán a közös ima szépségét?

Ha őszintén, szívedből ki tudod jelenteni azt, hogy számodra több a
vasárnapi otthoni magányos ima a közösség szentmiséjénél, akkor nagy baj
van Veled, hiteddel és katolicizmusoddal. Akkor, csak ajkad mondja, hogy
"Uram! Uram!", de a szívednek-lelkednek nincs szüksége Jézusra.
Gondolkodtál Te ezen?

Még egy ellenvetés: "a misén a többiek zavarnak, elvonják figyelmemet"
Igazad van: előfordul (még velem is). De ne csak azt vedd számba, hogy mit
tesznek a többiek érted! Tedd csak fel a kérdést: én mit teszek a
többiekért, a közösségért? Ha üres a helyed a templomban, az a többieknek
is árt. Hidd el: nélkülözhetetlen vagy a szentmisén!

Ja, hogy ez áldozatba és lemondásba kerül? Így van - de, akkor ne a
kifogások sorát keresd, hanem ismerd be, hogy lusta vagy templomba jönni,
hogy fontosabb a kirándulás, a gombászás, a TV... Gondolkozz csak el egy
kicsit és vállald a következményeket! Erre is van egy jó sztori: Egy király
lakomát rendezett, de az egyik meghívott földet vett és azzal törődött, a
másik az ökreivel, a harmadik újdonsült feleségével volt elfoglalva; nem
értek rá a lakomára elmenni... A következmény: nem is ízlelték meg az örök
lakomát. Ja, hogy ismerős a sztori? Ezt is Krisztus mondta (olvasd el: Lk
14,15-24).



3. Csak félig hiszek és bűnös vagyok.

Miért menjek misére? Nem színjátszás ez?

Az a vágy, hogy igazságban éljünk, hogy ne játsszuk meg magunkat, nemes
kívánság. Erre hívott meg Krisztus: "legyetek tökéletesek, amint mennyei
Atyám is tökéletes!" De azt is tudjuk, minden mentegetőzés nélkül, hogy
bűnös, gyarló emberek vagyunk - egyedül Krisztusnak nem volt bűne. Az
életszentségre való törekvés nem jelenti azt, hogy könnyű elkerülni a bűnt,
a megbotlást.

Aki komolyan veszi Krisztus tanítását és az ő követését, annak is szembe
kell néznie az elbotlással. Hányszor előfordul, hogy az útnak felénél
elakadunk. De attól még az úton vagyok! Csak ezért fel kellene adnom az út
folytatását? Le kellene talán mondanom a szép és nemes célról? Ha nem
tartok ki, hogyan akarok célba érkezni? És nem éppen az ilyen helyzetekben
van leginkább szükségem segítségre? Nem az elfáradt zarándoknak kell erőt
adó táplálék, pihentető csendes pár perc?

Valóban úgy gondolod, hogy fölösleges szentmisére menned, mert bűnös vagy?
Csak azért, mert érzed gyengeségeidet, hibáidat és az fáj? Vagy szerinted
ez színjátszás? Hisz Jézus éppen RÁD számít: nem az egészségesekért, hanem
a betegekért jött! Hidd el, az életben is minduntalan ezzel a helyzettel
találkozol. Épp így felteheti a kérdést egy házastárs: "nem képmutatás
házastársammal maradni, hisz már nem érzek szerelmet?" De könnyebb
megfutamodni, mind táplálni Isten iránti szerelmedet?

Nem mindig sikerül, mindent a legtökéletesebben tenni, a maximumot nyújtva.
De ettől még van értéke! Sőt csak ennek van igazán! Mi ér többet?: ha
valaki azért megy el a templomba, mert épp nincs egyéb dolga, mert így nem
kell otthon segíteni, mert így nem kell legalább egy óráig házastársát
megtűrnie, mert így nem kell beteg édesanyját gondoznia... Vagy az, ha
valaki, belátván gyarlóságát, botlásait, igyekszik megmaradni az Isten
szeretetében és, bűnei tudatának ellenére is, Jézusnál keres támaszt,
vigaszt, a szentmisében? Nézd meg a Szentírás válaszát: a vérfolyásos
asszony csak a Mester ruhájának szegélyét akarta érinteni és meggyógyult,
"Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj" - mondta a pogány százados
és üdvössége lett, Péter arra kérte az Urat, hogy távozzon tőle, mert
"bűnös ember vagyok",... és... és...

... és az Úr mindannyiukat kitüntette szeretetével... NEM ERRE VÁGYSZ TE IS?



4. És ha televízión vagy rádión követem a szentmisét?

Misére menni azt jelenti, hogy útra kelek, hogy otthagyom a megszokott
környezetemet, elfoglaltságaimat. Vasárnap kilépek a hétköznap
őrlőmalmából: Istennek szentelem a napot és testvéreimhez csatlakozom. A
vasárnap a pihenés napja, de a pihenéstől, a kényelemtől még nem lesz
vallásos élményem.

Azt mondod, hogy vasárnap nem tudsz egy órát a szentmisére szakítani?
Nehezen hihető el, ha Istent valóban szereted. Gondolj csak valakire, akit
nagyon szeretsz. Nem is kell hívjon, hanem Te magad indulsz hozzá, csakhogy
találkozhass vele! Mert ha nem hajt valami belülről a vele való
találkozásra, akkor hiába fogod sűrűn hangoztatni, hogy mennyire szereted
őt. A telefonon hallhatod ugyan hangját, de az még nem találkozás: nem
tudsz szemébe nézni, nem tudsz rámosolyogni. Előveheted fényképét, esetleg
egy róla készült videót nézel meg: de ettől még nem lesz találkozás!
Igaz-e, hogy ezek nem elégítik ki szeretetedet? A szeretet közelségre,
találkozásra vágyik - ez pedig rádión vagy tévén keresztül lehetetlen!

Egy rádión közvetített szentmise lehet szép és megható, a tévében is
nézhetsz szentmiséről közvetítést. De ez nem jelent részvételt, csak
tudósít róla. A szobában ülve csak nézed, de bekapcsolódni nem tudsz a
misébe. Imádkozhatsz hangosan, esetleg énekelhetsz is: ez nem jelent teljes
részvételt. Legfeljebb otthoni imádság marad így a szentmise; de csak
ennyi. Arról nem is beszélve, hogy a hálószobádban, a rádión vagy tévén
keresztül nem tudsz szentáldozáshoz járulni.

Igazán szereted Istent és azt mondod magadról, hogy jó katolikus vagy?
Akkor szemed előtt áll Isten tízparancsából a harmadik: "Az Úr napját
szenteld meg!"; akkor nem adhatod fel a kényelem kedvéért a vasárnapi
szentmisét. Nem választhatod a pótlékot az igazi helyett! Ha igazán az
Egyház tagjának tartod magadat, akkor nemcsak tudod, hanem meg is teszed az
Anyaszentegyház öt parancsából az elsőt: "A vasárnapot és az ünnepeket
szentmisével és munkaszünettel szenteld meg!"

Természetesen, ha beteg vagy, idős, esetleg rokkant és ezért nem tudsz
vasárnap elmenni a szentmisére, ebben az esetben értékes segítséget
nyújthat a rádióban vagy tévében közvetített szentmise. De különben gondold
csak meg: feleségedet, férjedet, gyerekedet, szüleidet, barátodat,... nem
rádión vagy tévén keresztül szereted!



5. A gyerekek még túlságosan kicsik...

"Tudja, atya, már három éve alig voltam templomban, mert nem volt akire
hagyjam gyerekemet", "fiacskám óvódás, csak zavarná a szentmisét", "úgy se
értene semmit belőle, majd ha megnő",... és sorolhatnám tovább a
kifogásokat, melyeket nem légből kapok, hanem valóban hallottam szülőktől.
Igazuk van? Igazuk lenne?

A valóságban a gyermekek sohasem túl kicsik a miséhez. Az apostolok is úgy
gondolták, hogy zavarnak, de a Mester megrótta őket: "Hagyjátok, hadd
jöjjenek hozzám a gyermekek és ne tiltsátok meg nekik" (Lk 18,16)... és
megáldotta őket. Az előfordulhat, hogy a szülő vagy más felnőtt tehernek
érzi jelenlétüket a szentmisén. Ez hiba: ha elnézzük a beteg köhögését, a
magas sarkú cipő kopogását, a későn érkezők jövés-menését, a mise alatt
rózsafűzért imádkozó néni félhangos mormolását, stb.-t, akkor egy gyerekkel
szemben lennénk türelmetlenek? Nekik is joguk van jelen lenni a
szertartáson, hisz ők is a mennyei Atya gyerekei és Krisztus kis testvérei,
barátai. Egy gyerekek nélküli Egyház nem lenne többé Jézus Egyháza.

A gyerekekkel meg kell szerettetni a szentmisét: ne vasárnapi teher legyen,
melynek parancsszóra kell eleget tenni. Fontos, hogy jó családi légkörben
induljon templomba, szüleivel együtt. A gyermekeket fel kell készíteni, meg
kell tanítani az Úrral való találkozásra. És nem ez történik akkor, amikor
azt mondta nekem vasárnap egy másodikos: tudja, rossz voltam, mert nem
engedelmeskedtem szüleimnek: nem mentem el velük gombászni, hogy jöhessek
gyerekmisére. Szinte láttam lelki szemeimmel, hogy 10-15 év múlva könnyes
szemekkel fog édesanyja panaszkodni - ahogy ezt többen teszik: nem tudom
mit csináljak, gyerekem úgy eltávolodott Istentől...

Nincs túlságosan kicsi gyerek a szentmiséhez! Amit nem tanult és nem
szeretett meg Józsika, azt József sem fogja szeretni. A gyereket ne
küldjük: kézen fogva vigyük templomba! Kifejezetten számukra van sok helyt
egyházmegyéinkben gyerekmise és remélhetőleg egyre több templomban lesz.
Segítsetek, kedves Szülők, hogy gyerekeitek éljenek ezzel a lehetőséggel,
hogy megszeressék a szentmisét és így igazi öröm legyen az számukra!

Jézus hozzátok szól, kedves szülők: "engedjétek hozzám jönni a gyerekeket!"



6. Az ifjúság túl elfoglalt szentmisére járni...



A fiatalok önállóságának első megnyilvánulásai gyakran kihívásként
fogalmazódnak meg: "most már eldöntöm én, hogy mit teszek; ha eddig küldtek
szüleim misére, ettől arrafelé magamtól nem megyek". Tudom, kéznél az
érved: "annyi a tanulnivaló, annyi a bajom, hogy nem érek rá!" Valóban nem
tudnál egy órát szakítani a misére? Sokkal inkább nem tartod fontosnak -
talán csak most mered ezt kifejezni, mert gyerekként nem tehetted. Sok
szülő ekkor döbben rá, hogy gyereke nem szerette a szentmisét, csak
kényszerből ment el. S ekkor már nem hat a szülői "fegyver": ha csak
küldik, de ők maguk sem mennek, akkor hiába várja fiatal gyerekétől, hogy ő
magától menjen. A fiatal hiteles szülői magatartást vár!



Nem biztos, hogy Te is a fentiek közé tartozol: lehet szívesen mennél, de
kifogásolod, hogy nincs szájad íze szerint a mise. Igazad van: fontos, hogy
helyet kapjál a szentmisében; de azt is meg kell értened, hogy a mise nem
akar versenyre kelni a hétvégi bulikkal és disco-val, amelyet szintén
látogatsz.

Egyetemi városban szerencsés helyzetben vagy: ifi-mise van Számodra, melyet
ifi-pap, az egyetemi lelkész celebrál. Minden lehetőséged megvan a
bekapcsolódásra: ministrálhatsz, olvasmányokat olvashatsz, bevezető
gondolatot és áldozás utáni hálaadást írhatsz-mondhatsz, egyetemes
könyörgést szükségeid szerint írhatod meg, gitárral kísért beat énekeket
énekelhetsz... Láthatod: EZ A TE SZENTMISÉD!



De komolyan veszed? Pedig ez a mise a Te, a Ti kérésetekre és igényetekre
született meg! És most, amikor itt a lehetőség, akkor errefelé jössz
egyáltalán? Vagy csak a "megpróbáltatás idejé"-ben, szesszióban? Szánsz
annyi időt a misére, hogy legalább az alapvető ministráns "fogásokat"
megtanuld. Jelentkezel olvasni? és... és... Adsz arra, hogy az első padokba
ülj be és ne hátul, a rács mögött vegyél részt a szentmisén? Vagy úgy
gondolod, hogy az Egyház dolga csak annyi, hogy Téged meghallgasson és
óhajaidnak eleget tegyen - de Te semmit sem kell tegyél?

Azt várod el, hogy bízzanak Benned, hogy hitelt nyújtsanak Neked. Igazad
van - de teszel is ennek érdekében valamit? Valóban úgy gondolod: az Egyház
nem ért meg Téged?





7. Akkor megyek szentmisére, amikor kedvem tartja



Senki nem akarja azt állítani, legkevésbé elhitetni Veled, hogy mindig oly
csodálatos szentmisére menni, vagy, hogy mindig van kedved hozzá. A
szentmise gyakran áldozatot, lemondást kér Részedről. Ott kell hagyni egy
jó társaságot, egy jó filmet; le kell mondani egy disco-ról, egy sétáról...

De ne feledd el: a szentmise nem az érzés, hanem az akarat dolga. Mennyi
mindent megteszel mindazért, ami fontos, ami értékes Számodra! Amit
szeretek, arra nem sajnálom az időt, az energiát. Ezek szerint: a hited, a
szentmise nem lenne érték Számodra? Csak akkor veszel részt misén, ha
kedved van hozzá?



Ha valakit nagyon szeretsz, ugye időt szentelsz rá? Sok mindenről
lemondasz, csakhogy vele lehess! Képes vagy olyan dolgokat megtenni, amiről
még Te se gondoltad, hogy meg tudod tenni! Legfőképpen pedig: akkor is
szeretsz, amikor épp nincs kedved hozzá. Ez a hűség. Misére menni sem más,
mint épp ennek a hűségnek a megnyilvánulása: inkább kell akarni, mint
érezni. Ha igazán szereted Istent, akkor nem tehetsz mást! Akkor nem tudsz
szembeszállni Jézus akaratával: "Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre!"



Próbáltál-e egyáltalán már legalább egyszer úgy indulni szentmisére, hogy
elhatároztad: ma valami jót és szépet fogok kapni; ma megpróbálok valamit
részemről tenni a szentmiséért? Vagy mindig csak sóhajtozva indulsz, hogy
"mégis csak el kell menni, mert illik"? Hidd el, sok függ a hozzáállásodtól!

Ajánlottál-e már fel szentmisét magadért vagy valaki másért? Ha bekötött
zsákkal vagy éppen zsák nélkül (=nyitott, vidám szív) jössz szentmisére,
akkor mibe mérje ki Jézus túlcsorduló mértékkel végtelen adományát?
Számodra is épp oly sok kegyelmet akar adni, mint másnak: csak éppen legyél
nyitott: akarj hazavinni valamit! Bezzeg, ha pénzt osztogatnának!

Csak ennyit kérek Tőled: próbálj meg legalább egy keveset akarni!





8. Ahhoz a paphoz és abba a templomba megyek, amelyik nekem tetszik



Biztos sokszor elmondták már Neked: nem a papért kell szentmisére járni,
hanem Istenért. És ez valóban így van - Te is tudod: pár év múlva
elhelyezik a plébánost/káplánt, jön a másik. Te azonban maradsz és a
szentmise is. De van némi igazad is: nem mindegy, hogy ki misézik. Tény,
hogy mindenkinek jogában áll megválasztani a templomot és a papot. De vajon
ezen múlik minden?

Ne feledd el, hogy a mise nem önkiszolgáló vagy piac, ahol csak magaddal
törődsz és mindent kedved szerint válogatsz össze. A misén nemcsak kapsz,
hanem Te is adsz. Elsősorban Istennek: hálát és bemutatod az áldozatot. A
szentmise nem magán-ájtatosság, hanem közösségi tett: testvéreidnek joga
van jelenlétedet igényelni és társaságodat kérni.

Több plébániával rendelkező városban persze, hogy könnyebb a "régibe", a
kész templomba járni, mint plébániai közösségeddel létrehozni az újat,
támogatni annak fenntartását. De ne élj tévedésben, mint sokan: nem a papot
támogatod, hanem saját egyházközségedet: a papot előbb-utóbb elhelyezik, de
a templom és Te maradtok! Saját magadnak teszel jót, nem a papnak! Nem
lehetsz olyan méhecske, amely saját magának minden virágról begyűjti a
legjobb nektárt!

Szükség van továbbá arra is, hogy valamely közösséghez tartozzál. Nem
könnyű, ha eddig egy bizonyos plébániai közösséghez tartoztál, és pár év
óta egy másikba kell beilleszkedned. De nem mehetsz máshová, csak azért,
mert Neked úgy tetszik! A közösségért Neked is tenned kell! Tőled is függ,
hogy milyen az a közösség, amelyhez tartozol! Nemcsak szüretelni kell a
termést, hanem az előállításhoz is hozzá kell járulni!

Ugye elvárod tőle, hogy akkor is misézzen, ha épp jól megnáthásodott, mert
ő nem írhatja ki a templom ajtajára, hogy "betegség miatt három napig
zárva"! Mindig álljon rendelkezésedre, éjjel is szaladjon a haldoklóhoz, a
temetésen azt prédikálja, amit Te szeretnél hallani; a házasságkötéskor
vagy keresztelőkor ne legyenek kívánságai, stb.

Gondoltál Te arra, hogy mi mindent elvársz a plébánosodtól? És Te vagy
előnyben: plébánosod nem válogathatja össze híveit - Te csak úgy
válogatnál?!





9. Nem áldozhatom. Akkor meg miért menjek szentmisére?



Talán Te is egyike vagy azoknak, akik úgy érzik, hogy bűnösségük miatt nem
méltóak az áldozatra. Vagy nem vagy teljes közösségben az Egyházzal egy
rendezetlen vagy nem rendezhető házasság miatt. Felteszed, tehát, a
kérdést: "Minek menjek misére, ha úgysem áldozhatok? Mire jó megjelenni a
lakomán, ha nem étkezhetek?"

Bűnösnek érzed magad s nem mersz áldozni? Nagyon szép ez az őszinte érzés,
hiszen még valóban nem vagyunk készek az Úrral való találkozásra és
mindannyian bűnösök vagyunk. És ez már imádság: akárcsak az evangéliumbeli
vámosé, aki hátul mert csak megállni a templomban. Valamennyiünket ennek az
érzésnek kell átjárnia: "Uram, nem vagyok méltó,..." Nem mondta Krisztus
is, hogy nem az egészségesekért jött, hanem a betegekért? Tehát a
méltatlanság átérzése, még önmagában nem döntő érv, hogy nem áldozhatunk.



De még ha valódi akadálya is lenne az áldozásnak lelkünkben, maga a tény,
hogy részt veszek a szentmisén, már a Krisztussal vállalt közösség
gesztusa. Amikor helyet foglalok a hívek között, amikor Isten szavát
hallgatom, amikor számot tartok az ő irgalmára - ez már Vele való
egyesülés. Hányan vesznek részt szentmisén például temetés vagy esküvő
alkalmával, akik nem, hogy nem áldoznak, de még a szentmise se sokat jelent
számukra. És mégis van értelme jelenlétüknek: kifejezik barátaik,
ismerőseik iránti szeretetüket. Az Úr pedig számukra is jelen van, mégha
legfeljebb nem is akarják tudomásul venni!

Gyere tehát szentmisére, még akkor is, ha nem áldozhatsz! Nem süt-e a nap a
vakra is, pedig nem látja azt? Nem vagyunk-e mindnyájan Isten gyermekei,
még akkor is, ha megbotlunk? Az Úr a szívedet vizsgálja, nem a külső
megjelenést!

Bizonyára vannak akik furcsán néznek Rád. Talán úgy gondolod, hogy
idegennek tartanak és kizártnak érzed Magad, csak azért, mert nem
áldozhatsz. Nincs igazad: Téged is pont olyan szeretettel fogad Krisztus és
az Egyház, mint másokat. Annyi mindent tehetsz, annyi kegyelemben
részesülhetsz! Tőled függ: ne maradj távol a szentmisétől! A Mester nem az
emberek szemével ítél, az ő kritériumai egészen mások! Ne tartsd távol
magadat a Szeretettől, hagyjad Magad szeretni!



10. Azok, akik misére járnak, nem mindig a legjobb emberek



A keresztények is bűnösök. Szent Pál apostol szavaival élve: "törékeny
cserépedények" vagyunk, de értékes edények, mert a hit kincsét őrizzük.
Ezért lényegileg mások vagyunk: az Isten- és emberszeretet főparancsa vezet
bennünket. A szentmisén Krisztussal együtt Istennek és embertársainknak
szenteljük magunkat. Még ha meg is botlunk és csúnyán el is esünk életünk
során, az a tény, hogy a bűnösök asztalához igyekszünk közeledni, azt
tanúsítja, hogy őszintén igyekszünk megtérni. Rendületlenül és
csalatkozhatatlanul bízunk abban, hogy Isten nagyobb szívünknél, amely
vádol minket.



A szentmise az a hely, ahol mi, felmentést kérő bűnösök összejövünk.
Tudatában vagyunk gyengeségünknek és gyarlóságunknak. Ezért együttérzünk a
botladozókkal, eltévedtekkel. A keresztény tehát lényegileg különbözik a
többi embertől. Hogy jobb-e? Csak Isten olvas a szívekben. Mindenki élete
ugyanis el van rejtve Krisztusban. Majd csak akkor világlik ki, hogy jobbak
vagyunk-e vagy sem, amikor az Úr eljön. Addig azonban senki nem hivalkodhat
azzal, hogy jobb vagy kiválóbb, mint a másik!



Milyen jogon mondasz véleményt embertársadról? "Ne ítélj, hogy meg ne
ítéltessél!" - figyelmeztet Jézus. Rámutat a kísértésre is, mely
mindannyiunkat megpróbál: "Meglátod felebarátod szemében a szálkát, de
magadéban nem veszed észre a gerendát!" Nem lehetsz közömbös felebarátod
magatartása iránt, de mindenek előtt nézz Magadba! Mit teszel Te azért,
hogy Egyházad emberi arca tiszta és bűntelen legyen? Aki ismer Téged,
életed és magatartásod alapján büszke-e arra, hogy ugyanannak az Egyháznak
tagja, mint Te illetve "kedvet kap-e", hogy a Te Egyházadnak tagja legyen?
Te arról kell majd számot adj amit tettél illetve amit nem tettél - ne
másokat nézz. Különben is: hány embernek nem sikerül a házassága, akkor Te
miért házasodnál? Hányan lesznek érdekből például orvosok, akkor nem
érdemes Neked orvosnak lenni? Hány korrupt ügyvéd van, akkor Te nem lehetsz
becsületes ügyvéd?

Mi lenne, ha mernéd vállalni azt, aki vagy? Mi lenne, ha ellenállnál a
társadalom romlottságának? Mi lenne, ha bátor keresztényként tanúságot
mernél tenni? Mi lenne, ha felelősségteljesen gyakorolnád hitedet, vasárnap
és ünnepnap templomba járnál?

Egyszerű, hisz Jézus válaszol: "Ilyeneké a mennyek országa!"
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20181209/d54a49b2/attachment.html>