[Grem] lepel, lepel cikk / Re: Találtam, kimásoltam, mert a honlap nem biztonságos (fwd)

[Gy Greschik]

---------- Forwarded message ----------
Date: Fri, 17 Aug 2018 14:39:56 +0200 (CEST)
From: Gy Greschik <gy.greschik at teguec.com>
To: Rita Kunsay-Sipos <ritakunsay at gmail.com>
Subject: lepel, lepel cikk / Re: Találtam, kimásoltam,
     mert a honlap nem biztonságos

Kedves Rita!

Nagyon köszönöm a cikket, már föl ls raktam a honlapra. Nagyon érdekes 
részleteket is bemutat ez az írás, talán nem véletlen, hogy nívós helyen -- 
kultúr-, tudomány-, és orvostörténeti folyóiratban jelent meg.

Azonban sajnos még ez az írás sem mentes a tévedésektől. Történetesen: azt 
írja, hogy a lepel 1983, óta a katolikus egyház tulajdona,  Úgy tudom, hogy ez 
nem így van -- nemcsak hogy soha azelőtt, de azóta sem volt az egyház tulajdona 
(annak ellenére nem, hogy az utóbbi néhány évszázadban katolikus templomokban 
őrizték).  1983-ban (vagy 1984-ben?) az addigi magán/családi tulajdonból egy 
másik magántulajdonba ment át.  Az addigi tulajdonos a mindenkori pápanak 
adományozta, mint személyes tulajdont.

Az egyházi tulajdon gondoloata sok helyütt visszaköszönő tévedés, ahogy én 
hallottam. Nem, a lepel nem valami „katolikus” dolog.

De ha valaki azt is akarná tévedésből bizonygatni, hogy a pápa magántulajdona 
eleve katolikus egyházi tulajdon is, ez a tévedés akkor is csak annyit 
jelentene, hogy a lepel „életének” utolsó 1.5%-át egyházi tulajdonként töltötte 
:-)

Szóval nem egyházi tulajdon, és soha nem is volt az. Ha tévednék, kérem, 
korrigáljatok!

Illetve az állítást picit finomítanom kell: **lehet**, hogy az apostoli időkben 
(amikor a leplet mind a zsidók, mind a nagyobb keresztény nyilvánosság, és 
persze a római hatalom elől is rejtegetni kellett), szóval akkor lehet, hogy 
egyházi tulajdon volt -- mert az apostolok és a hívők közössége maga az egyház. 
Bár azt, hogy kinek a ládafiában volt az esetenkénti (valószínűsíthető) 
liturgikus használatok között, és ez jelentett-e legalábbis „papíron” 
tulajdonjogot, aztán tényleg nem tudom  :-)

A lényeg az, hogy nem katolikus tárgyról van szó, annak ellenére, hogy a 
katolikusok között többen vannak, akik rá odafigyelnek.

Igazából, jogi-teológiai értelemben véve abban sem vagyok biztos, hogy 
egyáltalán ereklye.

Leginkább egy ókori bűntény, gyilkosság tárgyi bizonyítáka, koronatanúja.  Egy 
olyan bűntényé. aminek minden részletéről olyan módon tanúskodik, hogy az az 
evangéliumi szenvedéstörténet leírásának tökéletesen megfelel, és ahol nem 
egy-az-egyben van a megfeleltetés, ott is eddig mindig kiderült néhány évtized 
alatt, hogy mégis passzol -- csak az akkori szokásokat, az események 
ilyen-olyan részleteit, srb. elsőre nem értették, akik véleményt mondtak róla.

A szabad szemmel nem, csak UV, polarizált, vagy röntgen fényben láthatóvá váló 
részletek is lélegzetelállító pontossággal egészítik ki azt, amit az 
evangéliumok leírnak.

Több időm most nincs.

Üdv,

G.Gy.

On Fri, 17 Aug 2018, Rita Kunsay-Sipos wrote:

> Date: Fri, 17 Aug 2018 07:10:37 +0200
> From: Rita Kunsay-Sipos <ritakunsay at gmail.com>
> To: Gy Greschik <gy.greschik at teguec.com>
> Subject: Találtam, kimásoltam, mert a honlap nem biztonságos
> 
> 
> 
> A torinói lepel és az arckendők – textiles szemmel
> 
> Title: The Shroud of Turin - from the view of the textile science 
> [Letöltés][pdf.png]
> Szerző(k): Kutasi Csaba 
> Rovat: Technikatörténeti források
> Kötet: 2016/12
> DOI: 10.17107/KH.2016.12.155-169
> Kulcsszavak:
> Krisztus, római katolikus egyház, ereklye, torinói lepel, szudárium,
> anyagvizsgálat, szénizotópos kormeghatározás 
> Keywords:
> Jesus Christ, Roman Catholic Church, relic, Shroud of Turin, Sudarium of
> Oviedo, material testing, radiocarbon dating
> Abstract:
> 
> The Shroud of Turin has been a relic of the Roman Catholic Church since
> 1983. It is said that the body print on the 4 meters long linen sheet is
> Jesus Christ’s image. The shroud is kept in the royal chapel of
> the Cathedral of Saint John the Baptist in Turin, northern Italy. It is
> exposed from time to time for the general public. The latest Shroud
> Exposition was between the 19th of April and the 24th of June 2015. The
> Sudarium of Oviedo and the Manopello Image is in connection with the Shroud
> of Turin as well. The research of the authenticity and origin of these
> textile relics is continuous. 
> 
> ____________________________________________________________________________
> 
> A torinói lepel egy téglalap alakú, 436 cm hosszú és 110 cm széles, 2450 g
> tömegű, lenből készült, halszálka-mintásan szőtt kendő. Az időszámításunk
> kezdete körül, a Közel-Keleten elterjedt szövőszéken készítették.
> Valószínűleg gyapottal is kapcsolatban került a készülő szőttes, mivel
> pamutszálak is kerültek a lenszálak közé (ahogy ma mondanánk: „nem tudatos
> bekeverésként”). A lepel a fejnél visszahajtva egy emberi test teljes
> befedésére alkalmas. Külön érdekessége hogy fényképészeti negatív kép
> formájában a keresztre feszítéssel egyező módon kínozott embert ábrázol. A
> negatívként megjelenő kép egy 175 cm magas, szakállas alaknak egyedülálló
> megjelenése. A rajta lévő képmás a felszíni elemi szálak elszíneződésével
> keletkezett, anatómiailag pontosan követi egy keresztre feszített és
> kínhalálban elhunyt ember testének képét. A férfialak mellett vérző sebek
> körvonalai rajzolódnak ki. Megállapították, hogy a lepel lenvászon anyaga
> eredetileg fehér volt, az évszázadok alatt azonban megfakult, megsárgulva
> vajszínű lett. Utólag meglepőnek tűnik, hogy a lepel közel három évszázadon
> át vizsgálódás nélkül pihent Torinóban. 1898-ban fényképezte le először
> Secondo Pia olasz ügyvéd, ez indította el, hogy az érdeklődés központjába
> került (1. ábra).
> 
> [12.14.1._lepel_foto_1898.jpg]
> 
> 1.ábra A torinói lerpel felvétele, 1898.
> 
> A lepel története
> 
> Számos legendában és feljegyzésben követhető a lepel története. A főbb
> emlékezések, stációk időrendben a következők:
> 
> ·Az Abgar-legenda szerint V. Abgarus, a mezopotámiai Edessza uralkodója (a
> város a mai Törökországban, Urfa város helyén volt) leprás lett, és arra
> kérte Jézust levelében, hogy látogassa meg és gyógyítsa meg. Abgar és Jézus
> levélváltása után Tádé apostol vitt egy leplet, amelyen Krisztus arca volt
> látható. A lepel – az ún. mandülion – szemlélése közben a király
> meggyógyult.
> 
> ·544-ben a perzsa sereg Edessza elleni támadása kudarcba fulladt, mert – a
> hagyomány szerint – „a kép, amelyet nem emberi kéz készített” megvédte a
> várost.
> 
> · 525-ben Edesszában árvíz okozott nagy pusztulást, a városfal újjáépítése
> során került elő a mandülion.
> 
> · 574-ben először jutott el a lepel a birodalom fővárosába,
> Konstantinápolyba, majd 944-ben tért ide vissza.
> 
> · 586-ban a perzsák elleni hadjárat során a főhadiszállás berendezéséhez
> tartozott.
> 
> · 650 táján – a feljegyzések szerint –Arculfo jeruzsálemi zarándok látta a
> leplet.
> 
> · 1081 körül I. Alexiosz bizánci császár segítséget kért IV. Henrik
> német-római császártól és flandriai Roberttől, hogy a Konstantinápolyban
> összegyűjtött ereklyéket oltalmazza különösen „a vásznat, melyet a
> feltámadás után a sírban találtak”.
> 
> · 1171-ben I. Manuél bizánci császár megmutatta Jeruzsálem királyának a
> szenvedés ereklyéit és Krisztus verejtéktörlőjét.
> 
> · 1287-ben Arnaut Sabbatier-t a Templomos lovagrend tagjává avatták, a
> fiatalembert beavatásakor egy titkos helyre vezették, ahová csak a templomos
> testvéreknek volt bejárásuk. Ott egy lenvászon leplet látott, „amelyen egy
> férfi alakjának lenyomata” látszott.
> 
> · 1353-ban I. Geoffroi de Charny vásárolta vagy kapta meg a leplet
> Franciaországban.
> 
> · 1355-ben kiállították leplet, de Henri de Poitiers püspök egy idő után
> betiltotta a további bemutatást.
> 
> · 1356-ban II. Geoffroi de Charnyra szállt a lepel tulajdonjoga, halála után
> lánya Marguerite de Charny örökölte, aki 1453-ban a savoyai hercegi
> családnak adományozta.
> 
> · 1357-ben a lepel első, írásokban rögzített kiállítására került sor,
> Champagne grófság egyik falujában mutatták be. 1398-ban szűntek meg a
> kiállítások II. Geoffroi halálával.
> 
> · 1418 és 1432 között a leplet burgundiai Chimay városba, Gremolles
> kastélyba vitték a háború átvészelésére.
> 
> · 1453-tól a savoyai hercegi család tulajdonában került, 1502-től
> Chamberyben őrizték.
> 
> · 1503 nagypéntekén három püspök jelenlétében forró olajba mártották,
> feltételezve a képmás eltűnését.
> 
> · 1509-ben egy ezüst ládikót alakítottak ki a lepel tárolására (a későbbi
> tűzesetnél derült ki, hogy ónnal is dolgoztak a készítők).
> 
> · 1532-ben tűzvész pusztított a Sainte-Chapelle kápolnában, valószínűleg a
> megolvadt óncseppek okoztak az összehajtott rétegeken áthatoló sérüléseket,
> mert az ezüst állta a hőhatást. A klarisszák kijavították a leplen
> keletkezett lyukakat.
> 
> · 1578-ban a leplet Filiberto Emanuel vitte el Chambéryből Torinóba, ahová a
> hercegség új székhelye is került. II. Umberto olasz király azzal a
> feltétellel hagyta a Szentszékre a leplet, ha nem mozdítják el Torinóból.
> 
> · 1693-ben véglegesnek tűnő elhelyezés a torinói Keresztelő Szent János
> katedrális Guarni kápolnájában.
> 
> · 1939-ben II. világháború alatt a Nápolyhoz közeli campaniai Montevergine
> bencés apátságba szállították.
> 
> · 1946-ban II. Umberto, az utolsó olasz király parancsára vitték vissza
> Torinóba.
> 
> · 1972 őszén egy ismeretlen bemászott a kápolna tetejéről a lepelhez, és
> megpróbálta elégetni, azonban aleplet burkoló azbeszttakaró megvédte.
> 
> · 1983-ban a lepela római katolikus egyház tulajdonába ment át.
> 
> · 1997-ben ismét tűz fenyegette a leplet, amikor leégett a kápolna, de ekkor
> a templomban őrizték. Egy olasz tűzoltó hősiesen kimentette az értékes
> ereklyét.
> 
> · 2002-ben restaurálták, eltávolították a lepelről az 1532-es chambéry-i tűz
> nyomait és más foltokat, valamint az 1534-ben hozzáadott szegélyt.
> 
> A lepel anyaga
> 
> A lepel anyagára vonatkozó textilszakmai megállapításokat senki sem vitatta.
> A len (2. ábra) közismerten a legrégebbi kultúrnövények közé tartozik, a
> történelem előtti időkben már termesztették. Jól bizonyítják ezt többek
> között az Kr. e. 3000 körüli időkből származó egyiptomi lentermesztési
> eredmények. Finom lenvásznakról árulkodnak az egyiptomi sírokból előkerült
> múmiaburkoló textíliák. A görögöknél és a rómaiaknál ill. kontinensünk
> további helyein is ismert volt a lentermesztés és -feldolgozás.
> 
> [12.14.2_lenrost.jpg]
> 
> 2. ábra A torinó lepel lenrost anyaga
> 
> Az emberiség történetéhez a fonal előállítása alapvetően hozzátartozik,
> miután a természetben fellelhető szálasanyagok rövidnek és gyengének
> bizonyultak, így több szál összefogásából és csavarásos szilárdításából
> kialakított fonal fontossága gyorsan ismertté vált. A korai tapasztalatok
> alapján a szálasanyagok lazítása, finomítása, szennyeződésektől való
> megtisztítása iselőtérbe került. A fonás legrégebbi emléke egy –
> valószínűleg az ősembertől származó – orsószerű egyszerű eszköz, amellyel a
> fonás folyamatosságát érték el. A kézi szövés is egyidős lehet az
> emberiséggel. A korábbi egyiptomi és kínai módszerre a láncfonalak
> vízszintes elhelyezkedése volt jellemző, az ókori görögök függőleges szövési
> síkkal szőttek. Az ékalakú sávolykötés (halszálka jelleg) kivitelezése az
> időszámításunk kezdete táján már nem jelenthetett akadályt (3. ábra).
> 
> [12.14.3_halszalka_szovet.jpg]
> 
> 3. ábra Halszálka szövés és kötésrajza
> 
> Érvek és ellenérvek az eredetiséggel kapcsolatban
> 
> Ian Wilson „A torinói lepel” című könyve alapján került a köztudatba a
> textil ereklye. Felmerült, hogy középkori hamisítvány, így nem lehet
> Krisztus feltámadásának bizonyítéka. Egyesek Leonardo da Vinci alkotásának
> tartották, ugyanakkor a polihisztor születésekor a leplet már jó száz éve
> Franciaországban őrizték. Ennek ellenére úgy vélik, hogy egy restaurálás
> vagy másolat készítés során – talán kezdeti fotográfiai eszközökkel –
> valahogyan mégis felvitte saját arcképét.  Többek egy 13. századi keresztes
> lovag halotti lepleként ismerték fel.
> 
> Az elmúlt száz évben sokszor ellentmondó elméletek, félrevezetőnek tűnő
> tudományos vizsgálatok követték egymást. A mai napig nem sikerült hitelt
> érdemlően választ adni arra, miként keletkezett a Torinóban őrzött halotti
> lepel, hogyan jött létre Krisztus képmásával. Többen próbálták tökéletesen
> reprodukálni a misztikus vásznat, azonban ez nem sikerült.
> 
> A lepel tudományos kutatásában a fényképezési technika hozott megdöbbentő
> fordulatot. Az 1898-ban készült fénykép negatívján láthatóvá vált egy emberi
> arc. A további évtizedekben készült fényképfelvételeken újabb részleteket
> fedeztek fel, pl. a feltételezések szerint korbácsnyomok is kivehetők. A
> vizsgálatok igazolták, hogy a vásznon látható képet semmilyen oldószerrel
> nem sikerült eltüntetni, tehát bármilyen pigment, festék alkalmazása
> kizárható. 1900-ban Paul Vignon elmélete szerint az aloéval és mirhával
> átitatott testből, az emberi vérből és izzadságból lebomló ammónia
> kigőzölgése következtében rögzülhetett a kép a vásznon. Mesterséges
> reprodukcióval is többen próbálkoztak. A folyamatot vérrel, izzadsággal,
> illóolajokkal rekonstruálták, a keletkezett kép azonban csak rövid ideig
> volt látható. Egyesek szerint elképzelhető, hogy nem azonnal rögzült a
> lenyomat, hanem hosszú idő alatt, napfény hatására alakult ki. Egyértelmű,
> hogy a holttest közvetlenül érintkezhetett a lepellel, mivel fluoreszkáló
> fototechnikával pontosan látszanak az egyes nyomok. A hetvenes években John
> P. Jackson és Eric J. Jumper amerikai fizikusok háromdimenziós felvételt
> készítettek, képanalizátorral kimutatták, hogy a testet ábrázoló
> elszíneződött lenrostok/szálak összefüggésben állnak a holttest és a
> lenvászon távolságával.
> 
> Kutatások, megállapítások
> 
> A torinói lepellel kapcsolatos vizsgálatokat összefoglalóan a 4. ábra
> szemlélteti.
> 
> [12.14.4_torino_lepel_vizsgalatok.jpg]
> 
> 4. ábra A lepel vizsgálatok összefoglalása
> 
> · Az 1930-as évektől arra következtettek, hogy a leplen megjelenő képmást a
> feltámadáskor hirtelen felszabaduló energiahatás hozta létre. Az infravörös,
> ultraibolya- és röntgensugárzással hozták kapcsolatba a folyamatot.
> 
> · 1973-ban a leplen pollenvizsgálatot végeztek (5. ábra). Max Frei, a
> zürichi rendőrség tudományos osztályának vezetője közel évtizedes kutatás
> után 49 pollenfajtát tudott azonosítani. Ezek közül 11 Franciaországra és
> Itáliára, 24 Anatóliára, 14 Palesztinára jellemző. Utóbbiak közül 8
> halofita, további 6 faj pedig csak Jeruzsálem környékén fordul elő. (A
> halofiták a Holt-tenger vidékén őshonos olyan virágos növények, amelyek az
> élőhelyükön megemelkedett sókoncentrációhoz alkalmazkodtak.) Egy izraeli és
> egy amerikai tudós kimutatta, hogy a virágporok együttesen a
> Jeruzsálem-Hebron régióban találhatók meg, sőt az egyik éppen az a növény,
> amelyből Krisztus töviskoszorúját készítették. Avinoam Danin, a jeruzsálemi
> Héber Egyetem botanika professzora, Uri Baruchhal, az Izraeli Régészeti
> Főfelügyelőség pollenszakértőjével együtt vizsgálta meg a leplen fellelhető
> virágpor-maradványokat. Megállapították, hogy a holttest köré helyezett
> virágok között vannak olyanok, amelyek csak egy órán át nyílnak, mégpedig
> délután 3 és 4 óra között. Mivel a pollenminták és egyéb bizonyítékok
> alapján legalább a Kr. u. 8. századra vagy régebbire datálták a lepel
> keletkezését, a két professzor egyetértett abban, hogy a lepel eredeti
> lehet. Ezt az álláspontjukat az oviedói Sudariumra (arckendő) alapozták.
> 
>  
> 
> [12.14.5_torino_lepel_vizsgalatok%20m%C3%A1solata.jpg]
> 
> 5. ábra Pollen vizsgálatok
> 
> ·     1976-ban került nyilvánosságra egy 1969-ben végzett titkos vizsgálat.
> A 11 tagú bizottság jelentése előrelépést nem jelentett, műszereket nem
> alkalmaztak, csak javaslatot tettek a gyakorlati kutatások folytatására.
> Ennek eredményeként a tulajdonos, II. Umberto, az utolsó olasz király
> (1904–1983) engedélyezte a mintavételt és hozzájárult a további
> vizsgálatokhoz.
> 
> ·     1978-ban megállapították, hogy semmilyen festék- vagy egyéb olyan
> anyagot, nem találtak, ami a képet alkothatta volna, a körvonalat
> összetömörödött vagy megpörkölődött lenszálak hozták létre, a rajzolaton
> kívüli helyeken az eredeti sávolykötés látható. Ugyan-ebben az évben Roger
> és Marty Gilbert kis szennyeződésnyomokat fedezett fel a leplen, a bal
> térdnél és saroknál és a törött orrnál. A talpak környékéről származó
> szennyeződések a jeruzsálemi sziklasírokból ismert édesvízi travertino
> aragonit mészkőből származnak, továbbá nyomokban stroncium és vas jelenlétét
> mutatták ki. Szintén 1978-ban Sturp vizsgálatai során tanulmányozta a
> víznyomoknak tartott elszíneződéseket is. Igazolódott, hogy a textílián
> szabad szemmel érzékelhető határvonalak a víz által feloldott sók
> feldúsulásából erednek. Felmerült,hogy esetleg a franciaországi Chambéry
> várkápolnájában 1532-ben pusztító tűzvésznél felhasznált oltóvíz
> visszamaradt nyoma látható, de egyértelművé vált, hogy ez téves állítás.
> 
> ·     1997-ben Avinoam Danin, a jeruzsálemi Héber Egyetemen botanikusa
> azonosította krizantém coronarium (mai nevén Glebionis coronaria), Cistus
> creticus és Zygophyllum növényeket, mint préselt lenyomatokat, amelyek
> márciusban és áprilisban virágoznak. Megállapították, hogy az 1931-es
> fekete-fehér fényképek és az 1978-as ibolyántúli sugárzásban készített képek
> azt mutatják, hogy a virágok képei egyértelműen valódiak.
> 
> ·     1988-ban laboratóriumi vizsgálathoz kivágtak egy 10×70 mm-es csíkot a
> lepelből, amelyet további részekre osztottak, ezekhez egy núbiai sírból
> előkerült vászon darabját és a British Múzeum egyiptomi gyűjteményéből vett
> mintákat (ún. vakpróba) tettek. Raymond Rogers a lepelből származó mintákban
> és a középkori tűzvész után végzett javító toldásokban vanillint talált, ami
> a lepel többi részében nem fordult elő. Ennek alapján a kutató azt
> feltételezte, hogy a laboratóriumokba vitt minták is újabb toldások
> lehettek. Ismételt vizsgálat során, nagy felbontású képen egyértelművé vált
> és beigazolódott a helyi újraszövés ténye. Gilberto Raes a Genti Egyetem
> textil szakértőjének hivatalos véleménye szerint a textília nem lehet
> középkori eredetű.
> 
> Szénizotópos kormeghatározás
> 
> ·     988-ban a római katolikus egyház hozzájárulásával három különböző
> független laboratóriumban 14C radiokarbon (szénizotópos) vizsgálatot
> végeztek a leplen. A szénizotópos kormeghatározás olyan radiometrikus
> kormeghatározási módszer, amely a természetben előforduló 14C izotópot
> használja a széntartalmú anyagok korának meghatározására (6. ábra).
> 
> [12.14.6_szen_14.jpg]
> 
> 6. ábra Szén © - izotóp keletkezése és bomlása
> 
> A torinói lepel szénizotopós kormeghatározó vizsgálatát a vakpróba
> beiktatásával végezték, minden laboratóriumba három darab, számozott
> textilmintát adtak, de nem lehetett tudni, melyik származik a lepelből. Az
> egymástól független, oxfordi, zürichi és arizonai egyetemen végzett
> vizsgálat eredményei azt mutatták, hogy a lepel keletkezése 1260 és 1300
> közé tehető (pontosan: Oxford szerint 1200, Zürich szerint 1274, Arizona
> szerint 1304). A szélsőértékek hibahatárai fedték egymást, így az
> eredményekben belső ellentmondás nem állt fenn. Utólag azonban kételyek
> merültek fel, miszerint lehet, hogy a mintákat olyan helyekről vehették,
> ahol a későbbi századokban végezett javítások vannak.(7. ábra)
> 
> [12.14.7_szen_14%20m%C3%A1solata.jpg]
> 
> 7. ábra lepel kiemelkedő tudósai
> 
> ·     2004-ben Raymond Rogers a radiokarbon vizsgálathoz felhasznált
> mintákat újból elemezte. A Los Alamosi Nemzeti Laboratórium kutatója
> megállapította, hogy a radiokarbon meghatározáshoz mintául szolgáló
> lepelterület a többi részhez viszonyítva egyedi növényi pigmenteket
> tartalmaz. A pirolízis tömegspektrometriai, valamint a mikroszkopikus és
> mikrokémiai vizsgálatok eredményei azt bizonyították, hogy a radiokarbon
> vizsgálathoz felhasznált minta nem az eredeti lepel része volt. Így a 14C-es
> vizsgálat eredménye nem adhaott megfelelő eredményt a lepel valós korára
> nézve. 2008-ban Robert Villarreal, szintén a Los Alamosi Nemzeti
> Laboratórium munkatársa megerősítette Rogers eredményeit, és további hibákat
> tárt fel kormeghatározással kapcsolatban.
> 
> ·     2013 márciusában megjelent Giulio Fanti, a Padovai Egyetem mérnöki
> karának méréstechnikával foglalkozó professzorának és Saverio Gaeta
> újságírónak „A lepel titka” című könyve, amelyben kétféle műszeres
> analitikai (FTIR és Raman-spektroszkópiás) és többparaméteres mechanikai
> teszt eredményeit hozták nyilvánosságra. (FTIR a Fourier transform infrared
> spectroscopy, azaz Fourier-transzformációs infravörös spektroszkópia
> kifejezés rövidítése. Ez olyan mérési technika, amelynek során az anyagból
> kilépő elektromágneses sugárzás idő- vagy térbeli méréseket tesz lehetővé. A
> Raman-spekt-roszkópiát a lézerek bevezetése óta használják a molekulák
> szerkezetének vizsgálatában. Az anyagon keresztül bocsátott lézerfény
> szóródását spektroszkópiai módszerrel elemezve lehet az anyagjellemzőkre
> következtetni. Ezeket a FTIR és Raman spektroszkópiás meghatározásokat a
> Padovai Egyetem laboratóriumában végezték.) (8. ábra)
> 
> [12.14.8._muszeres_analitika.jpg]
> 
> 8. ábra A lepel analitkai viszgálata során alkalmazott műszerek
> 
>    Az eredmények a lepel korát 95 százalékos biztonsággal úgy határozták
> meg, hogy az az FTIR vizsgálat szerint Kr. e. 700 és Kr. u. 100 között, a
> Raman-spektroszkópia alapján Kr. e. 700 és Kr. u. 300 között, a
> többparaméteres mechanikai vizsgálat szerint pedig Kr. u. 1 és 800 között
> készülhetett. Ahárom teszt együttesen tehát Kr. e. 700 és Kr. u. 800 közé
> helyezi a lepel korát. Ez jelentős eltérés az 1988-ban végzett radiokarbon
> vizsgálat eredményétől, amely a középkorba helyezte a lepel készítésének
> idejét (9. ábra).
> 
> [12.14.9.torinoi_lepel_katedralisban.jpg]
> 
> 9. ábra A lepel helye a torinói Keresztelő Szent János katedrális Guarni
> kápolnájában
> 
> ·     Újabb vizsgálatok során többek között megállapították, hogy a sebek
> környékéről származó foltok, a leplen fellelt vöröses anyag nem festék vagy
> állatból származó vér, hanem emberi vér, és a Közel-Keleten gyakori AB
> vércsoportba tartoznak. A kétezer éves vér bizonytalan analízise az
> eredetiséget vitatók számára a későbbiekben fontos érvvé vált. Ennek
> cáfolására dr. Giovanni Tamburelli egy rendszerbe elektronikusan bevitte az
> emberi vér paramétereit, hogy a technika kimutassa a leplen található összes
> vérnyomot. Ennek figyelembevételével az arcon szabad szemmel nem látható
> hajszálerekből származó vérnyomokat talált, ezzel kizárta, hogy a képmás
> létrejöttében emberi kéz játszhatott közre.
> 
> ·     A 2005-2010 közötti években egy kutatócsoport közlése szerint a test
> rajzolata a textílián 200 nm-es, ami a textilszál sejtfalának vastagságával
> pontosan megegyezik. Szerintük a kirajzolódott alak a textilanyag
> elöregedésének következménye, eloxidálódás következtében jött létre.
> Ugyanakkor azt a véleményüket hangsúlyozták,hogy a textilanyagot csak egy 34
> millió kilowattos, rövid ideig tartó vákuum ibolyántúli (VUV) sugárzás tudná
> hasonlóképpen elszínezni. Ilyen eszköz még ma sem létezik.
> 
> ·     Aldo Guerreschi és Michele Salcito 2005-ben elkészült tanulmánya
> szerint a leplen jól kivehető vízfoltok már az első századokban kerülhettek
> a vászonra. Ennek az is magyarázata lehet, hogy amikor Edesszában a
> keresztényüldözések voltak, a várfalába rejtették el a leplet egy
> kőkorsóban. Az évtizedek során kicsapódhatott víz az összehajtogatott lepel
> folyadékba merülő sarkain a jellegzetes foltokat hagyott. A vízfoltok
> formái, rajzolata, valamint határvonalak elszíneződése is alátámasztja, hogy
> nem a vászon nagyobb része ázott át.
> 
> ·     Félrevezető körülmények is előfordultak. Egy első századi, Jeruzsálem
> közeli sírban talált temetkezési gyolccsal is megpróbálták azonosítani
> Krisztus halotti leplét. Az a lepel azonban vászonkötéssel készült, így
> eleve másról van szó.
> 
> Az arckendők
> 
> Az oviedói szudárium
> 
> A Jézus testét állítólagosan fedő két lepel közül a kisebbik az
> észak-spanyolországi Oviedo katedrálisában található. Ez az ereklye egy
> arctörlő kendő, hivatalos neve szudárium. (A szó a lepel jelentésű görög
> szündon szó latinos változata.) A 84×53 cm-es leplen arcmást nem fedeztek
> fel, csupán vérfoltok láthatók (8. ábra).
> 
> Az oviedói szudárium története jobban követhető, mint a torinói lepelé.
> 614-ben került el Jeruzsálemből, amikor a perzsák megszállták a várost. Egy
> Fülöp nevű presbiter előbb Alexandriába vitte, majd 616-ban ismét
> menekülésre kényszerült, ekkor a hispániai Car-tagenába került az arckendő.
> A szudárium és ládája ezután rövid ideig Sevilla püspöknél volt, majd
> Toledóban őrizték 718-ig. A Pireneusi-félszigetet elfoglaló mórok elől
> északra menekítették, előbb Oviedótól tíz kilométerre egy barlangban
> őrizték, majd kápolnát és katedrálist építettek az ereklye méltó
> elhelyezésére és őrzésére.
> 
> A spanyol szindonológusok által végzett tudományos vizsgálatok kimutatták,
> hogy az arckendőn található foltok összetételében egy rész vér és hat rész
> tüdőváladék állapítható meg. Ez egy keresztre feszített ember fulladásos
> halálával, illetve az eközben bekövetkező tüdőödémával hozható kapcsolatba.
> A pollenvizsgálatok kimutatták, hogy az arckendő valóban Jeruzsálemből,
> Afrikán keresztül került Spanyolországba. Az 1994-es oviedói szindonológus
> kongresszuson ismertették, hogy mirha és aloe nyomokat is sikerült
> azonosítani a szöveten. A közelmúltban egy különleges fotóeljárással végzett
> vizsgálattal kimutatták, hogy több mint 130 egyező pont található a
> szudáriumon és a torinói leplen (10. ábra).
> 
> [12.14.10_oviedoi_kendo.jpg]
> 
> 10. ábra Az ovideói arckendő (szudárium)
> 
> A manoppelloi kendő
> 
> Az olaszországi Manoppello főtemplomának oltárán, egy ezüst ereklyetartóba
> foglalva két üveglap között őriznek egy kendőt, amelyen egy arc rajzolata
> vehető ki (11. ábra).
> 
> [12.14.%2011_manpopelloi_kendo.jpg]
> 
> 11. ábra A Manopello-i kendő
> 
> A szövött kendő tengeri selyem, a Pinnanobilis tengeri kagylóból nyert
> selyemfonalakból készült, amely a legdrágább szövet volt az ókorban. Egy
> ilyen tengeri nobilis kagylón levő szálasanyagból maximum 2 g szövetet lehet
> előállítani. A kagylóselyem rendkívül finom, ritka és értékes anyag. Az
> aránylag hosszú pamacs formájában megjelenő selymes szálak az élőlény egyik
> mirigyéből választódnak ki. A kagyló ezzel rögzíti magát a tengerfenékhez, a
> sziklákhoz. Az akár 6 cm-es hosszúságú szálak nagyon erős, vékony
> képződményei textilanyagokhoz is hasznosíthatók. Annyira finom, hogy egy pár
> ilyen anyagú női kesztyű beleférne egy fél dióhéjba (12. ábra).
> 
> [12.14.12_kagylo_selyem_.jpg]
> 
> 12. ábra Kagylóselyem
> 
> A 17×24 cm-es méretű fátyol jellegű kendő áttetsző, az arckép a kép mindkét
> oldalról tökéletesen látható. A tudomány eddig nem tudott választ adni arra,
> hogy milyen módon keletkezett a kép, amely egyértelműen azonosságot mutat a
> torinói leplen lévő arccal. A különbség annyi, hogy a torinói leplen az arc
> negatív kép, ezen a kendőn pedig pozitív. Blandin Paschalis Schlöner
> trappista szerzetesnő és ikonfestő több éves, precíz részletelemzések után
> bebizonyította, hogy a manoppelloi kendő arcképe tökéletesen fedi a torinói
> leplen lévőt. Néhány kutató erre alapozva azt a megállapítást tette, hogy az
> arckép Krisztus sírjában keletkezett, azaz Krisztus temetkezési szemfedője
> volt. Szakemberek véleménye szerint lehetetlen bármit is ráfesteni a tengeri
> selyemre, amelyet a vizsgálatok szerint rendkívül vékony cérnából szőttek. A
> szövési technika egyszerű, a cérnaágak közötti hézagok 150-től 300 mikron (a
> milliméter ezred része)méretig terjednek. Ami az arcképet illeti,
> bebizonyosodott, hogy nem hologramról van szó. A szöveten meghatározó
> hajtások vannak, mintha a lepel sokáig össze lett volna hajtva (kétszer
> hosszában és keresztben). A fényben a színek az umbra (mélybarna, sötét
> sárgásbarna), a sziéna (vörösesbarna), az ezüst, a grafit, a méz, a barna és
> az arany között észlelhetők. Mikroszkópi nézetben nem látszik semmilyen
> festékfolt és a hátulról beáramló fénytől átlátszóvá válik, mint az üveg,
> még a hajtások is eltűnnek.
> 
> A kutatások egyértelműsítik, hogy a manoppelloi kendő Jeruzsálemből
> származik. A kendő a 8. században került Rómába, a Szent Péter-bazilika
> Szent Veronika kápolnában őrizték (innen ered a „Veronika-kendő” elnevezés).
> Az új Szent Péter-bazilika építése során 1506-ban alapkövét azon a helyen
> tették le, ahol elsőként óriási oszlopot alakítottak ki, belsejében a
> Vatikáni Kincstárral. A Kincstár alapvető feladata volt a „valódi Krisztus
> arc” kép őrzése. 1527-ben, Róma elfoglalása idején, vagy a 17. század elején
> a valódi Szent Veronika Kendő eltűnt a Szent Péter-bazilikából. A Szent
> Péter-bazilikában eltörött, kristályüvegű keretek találhatók, ezek egyikben,
> a 16. vagy 17. századig őrizték Veronika Kendőjét. A keret méretével
> pontosan megegyezik a manoppelloi kendő nagysága. Továbbá a textília jobb
> alsó sarkán kristály darabokat találtak, ami az eredeti üveglapokra utal.
> Így 1646 óta Manoppello kapucinus kegytemplomában van az arckendő.
> 
> * * *
> 
> Aki érdeklődik a torinói lepel iránt és olaszországi látogatás hiányában is
> szeretnie képet alkotni erről az ereklyéről, Győr-Nádorvárosban, a Szent
> Kamillus-templomban (Győr, Kálvária u. 15.) megtekintheti az elismert
> másolatot.
> 
> Felhasznált irodalom
> 
> [1]  Pályi Gyula. A torinói lepel. Szent István Társulat, 2010.
>  
> [2]  Bulst, Werner. A Torinói Lepel és a mai tudomány. Szent István
> Társulat, 1987.
>  
> [3]  Harmat Árpád Péter: A torinói lepel rejtélyei. Történelem Klub
> kiadványa
>  
> [4]  Molnár Mihály: A szén és az idő: radiokarbon kormeghatározás. Fizikai
> Szemle, 2006/6
> 
>