[Grem] Hátha valaki nem tudja - Prohászka Ottokár

[KEA]

Hátha valaki nem tudja...


A lelkigyakorlat hívei visszafojtott lélegzettel, s kitárult szívvel
hallgatták a szószékről alászálló szentbeszédet. A pap hangja egyszer
csak elakadt, tulajdonosa megtántorodott, majd a hívek szeme láttára
összeesett. Az agyvérzés súlyos volt, de a halál csak másnap állt be.

Mindez a belvárosi Egyetemi templomban történt, s a naptár 1927. április
1-jét mutatott. A szentbeszédet tartó pap Prohászka Ottokár
székesfehérvári püspök volt.

Ma nagyon kevesen tudják ki volt Prohászka Ottokár, akinek 1934-ben
emelt egykori bronzszobrát a Károlyi-kertben „koszorús költőnk”, a
Playboy címlapjáról is ismert Faludy György és kommunista barátai 1947.
április 26-áról 27-re virradó éjjel ledöntötték, azt követően, hogy az
emigrációból hazatért gróf Károlyi Mihály amnéziát mímelve rákérdezett:
Kinek a szobra ez? Rákérdezett, nem akarva emlékezni arra az emberre,
aki őt Andrássy Katinka grófnővel 1914-ben összeadta. Ez nem amnézia, ez
szégyen!

De hagyjuk az érdemtelen Károlyit, nézzük az érdemdús Prohászkát!

Prohászka Ottokár Nyitrán született 1858. október 10-én (innen az
aktualitás), s mint fent láttuk Budapesten halt meg 1927. április 2-án.
Atyja cseh-morva származású katonatiszt, anyja egy svájci eredetű,
osztrák-német pék leánya volt.

Prohászka 1875-ben az esztergomi kisszemináriumban érettségizett, majd
1875-82-ben a római Collegium Germanicum-Hungaricum tagjaként a Szt.
Gergely Egyetemen tanult, ahol 1882-ben filozófiai és teológiai
oklevelet szerzett. 1881. október 30-án Rómában szentelték pappá.
1882-től Esztergomban káplán, majd líceumi tanár, 1884-1904 között az
esztergomi papnevelő intézetben teológia tanár, 1893-tól a papnövendékek
lelkiigazgatója, egyúttal gyóntatója. 1904-05-ben a budapesti egyetemen
a dogmatika nyilvános rendes tanára, 1905-től haláláig a székesfehérvári
egyházmegye püspöke.

Az I. világháború fordulatot hozott életében, és tevékenyen kezdett
foglalkozni politikai és társadalmi kérdésekkel. 1920-22-ben a
székesfehérvári választókerület nemzetgyűlési képviselője volt. 1919
után a részben általa megfogalmazott keresztény nemzeti gondolat lett a
két világháború közötti rendszer hivatalos ideológiája. A magyar
katolicizmus megújításának egyik megalapozója, a magyar
keresztényszocialista mozgalom vezetője és nagy hatású ideológusa.
Teológusként a neotomizmust a bergsonizmus hasznosnak ítélt elemeivel
igyekezett korszerűbbé tenni. 1891-ben lefordította és kiadta XIII. Leó
pápa beszédeit és leveleit, s az egyházfő szociális tanításait hirdetve
igyekezett keresztény megoldást találni a munkáskérdésre, szemben a
feltörő szociáldemokráciával. Az 1890-es évek közepén aktívan részt vett
a Katolikus Néppárt megalakításában, 1895-ben az Esztergom című hetilap
alapító főmunkatársa volt.

Számos szervezet választotta tagjai sorába: MTA tagja (levelező tag
1909, rendes tag 1920), a Szent István Akadémia (1916), a Petőfi
Társaság, a Kisfaludy Társaság tagja (1926). A Keresztény Nemzeti
Egyesülés Pártjának elnöke (1922-től). A főrendiház (1905-18), majd a
felsőház tagja (1927).

Jellemző, hogy 1911-ben Magyarországról feljelentették a Szentszéki
Kongregációnál, ennek következtében 1911. júniusban 3 művét az egyház
indexre tette, s Prohászka Ottokárt a modernizmus vétségében
marasztalták el. Ennek tudható be, hogy a 1940-es évek elején, amikor
boldoggá avatását kezdeményezték, sem a hivatalos magyar egyház, sem (az
index miatt) a Szentszék nem támogatta.

Ennek ellenére a hívek rajongtak a "napba öltözött ember"-ért, ahogy
Prohászkát harmincéves írói jubileumán, 1912-ben, Gárdonyi Géza nevezte,
s az Úr is kegyes volt hozzá: legszebb papi teendője, szentbeszéd közben
intette magához sokak által meg nem értett hű fiát.

Ha élne, ma lenne 150 éves!

Dobai Miklós
Válaszokat, észrevételeket a miklos.dobai at freestart.hu e-mail címre várom.

-- 

Üdvrivalgással:
KEA.