[Grem] A szórványmagyarság megmaradásáért / Szilvay G.

[Emoke Greschik]

A szórványmagyarság megmaradásáért
<http://mandiner.hu/cikk/20171115_a_szorvanymagyarsag_megmaradasaert>
2017. november 15. 20:58

*Írta: Szilvay Gergely <http://mandiner.hu/szerzo/szilvay_gergely>*

Pár nemzedékkel ki kell tolnunk az időt, vagy el kell halasszuk örökre,
amikor az egész szórvány Jajdonná, Szilágyi István Kő hull apadó kútba című
regényének Zilah-ihlette kisvárosává változik, s véglegesen elsüllyed a
magyar világ.

*Az Országgyűlés november 15-én a szórványmagyarság napját ünnepelte, ebből
az alkalomból kitüntették Somoskőt és Somoskőújfalut, mint visszatért
falvakat, P*otápi Árpád nemzetpolitikai államtitkár méltatta* a Petőfi
Program*ot*, amivel nagyjából százan önkénteskednek a határon túli magyar
közösségeknél, *Rétvári Bence pedig kiemelte, hogy* eddig 183 ezren vettek
részt a Határtalanul! programban.*

Persze a szórványmagyarság emléknapja inkább a hivatalosságok ünnepe: nehéz
elképzelni, hogy úgy ünnepeljük, mint a március 15-öt, október 23-át, de
még a kommunizmus emléknapja és június 4. is nagyobb visszhanggal jár. Ez
nem a Parlament hibája. Talán ez egyszerűen a dolgok rendje.

*A szórványmagyarság* napja ugyanakkor talán valamelyest alkalmas arra,
hogy felhívja a figyelmet a szórványra. Azokra a magyarokra, akik nem
Székelyföldön, a Felvidék déli, határmenti sávjában vagy akárhol a határ
túloldalán, de *a határ mentén laknak.* Nem ott, ami – jegyezte meg nekem
egyszer még mindig csodálkozva egy széki bácsi – „olyan, mint Magyarban”,
hanem épp az ellenkezője. Pedig Szék színmagyar falu, csak épp önfelfogása
szerint a román tengerben.

*Hajlamosak vagyunk,* *amikor Erdélynek indulunk,* *Nagyvárad **környékén
befogni az orrunka*t, a Királyhágón, a román nacionalista rablóvendéglátás
mekkájában megenni egy miccset, könnyezve nézni Erdély felé,* majd
legközelebb a székelyföldi hegyek közt fellélegezni*, *a kis magyar
világban*. *Vagy észak felé indulva megállni Komáromnál, Gútán, esetleg
eljutunk Kassáig.* *Kárpátaljára mostanában azt hiszem, alig megy valaki,
pedig Beregszász még mindig erősen magyar város. Délvidék,
Baranya-háromszög? *

Erdély mindent elnyom, azon belül is Székelyföld. Nemhiába a székely
himnusz az, ami hallgatólagosan az egész határon túli magyarságról szól a
számunkra (legalábbis az anyaországiak számára), pedig még a Székelyföldön
kívül élő erdélyiek sem feltétlen kell, hogy magukénak érezzék azt.

*Kevés figyelmet fordítunk* *a szórványra*: *a most már államalkotó nemzet,
szlovák, román, ukrán, szerb, horvát többségében **élő* *kisebbségi
magyarságra – akik úgy élnek kisebbségben, hogy még saját régiójukban sem
alkotnak többséget, szemben a székelyekkel vagy a dél-szlovákiai
magyarsággal. *Jó esetben egy-egy falu, település még tömbmagyar, s akkor
van remény.* Rossz esetben már településen belül is kisebbség a kisebbségi
magyarság, *s akkor aztán hümmöghetünk.

Ők tudják, hogy élni kell, s jóban kell lenni a másik nemzettel is,
hiszen a szomszéd Vasile, az nem az elnyomó román hatalom, hanem a szomszéd
Vasile,

s ha nem hitte el a magyarutáltató szövegeket, társ a bajban.

A kolozsvári magyar fiatalok sem tudják már, milyen az, amikor Funar a
polgármester.

*A nyomasztó furcsaságok egyike például *(persze megvan rá a magyarázat),
hogy* „a leginkább elszórványosodott, ma Mezőségként ismert vármegyei
terület magyarsága a legkorábbi, legmélyebb gyökerű, nyelvjárásban és
kultúrájában ma is archaikus, sajátos értékeket képviselő magyar népessége
Erdélynek” **(**Péntek János).*

*Szemünk előtt tűnnek el* *a nemzet sajátos részei, a nemzethez tartozó
ősi, még látható, hallható, az évszázadok kontinuitását képviselő
hagyományok.* Ez már csak így van. *A táncáról, zenéjéről híres
Magyarpalatkán (nyitóképen a falu református temploma) például már egy
magyar sem lakik.*

*Aki még magyar volt ott,* *ortodox lett és elrománosodott. *

Hogy megmenteni kit és mit lehet, azt nem tudom. De hogy csak úgy átsuhanni
a Kalotaszeg, Szilágyság, Mezőség dombjain, Petrozsény magyarjain (nehogy
múzeummá legyen a református templom), a kassai magyarokon, a kárpátaljai
magyarokon, a délvidéki magyarokon nem lehet, abban biztos vagyok.
Legalább *amíg
vannak, segíteni kell őket megmaradni, s akkor talán lesznek később is. *

*Hogy pár nemzedékkel kitoljuk az időt, vagy el is halasszuk örökre, amikor
az egész szórvány *Jajdonná, Szilágyi István Kő hull apadó kútba című
regényének Zilah-ihlette kisvárosává változik, s *véglegesen elsüllyed* *a
magyar világ*.* Addig kell megőrizni, amíg lehet, s nem lesajnálóan csak a
benzinkútnál megállni, hanem sűrűn látogatni, kirándulni, kapcsolatokat
építeni, segíteni a megmaradást – a szórványban is. *

<https://www.avast.com/sig-email?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
Mentes
a vírusoktól. www.avast.com
<https://www.avast.com/sig-email?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
<#m_7478790822997519357_DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20171118/24a1170a/attachment.html>