[Grem] Fwd: [vm-csaladok] November 2. – Halottak Napja

[Jano]

-------- Továbbított üzenet --------
Tárgy: 	[vm-csaladok] November 2. – Halottak Napja
Dátum: 	Thu, 2 Nov 2017 16:32:06 +0100
Feladó: 	Horváth Zoltán <rita.zoli at gmail.com>
Címzett: 	városmajori-családok <vm-csaladok at googlegroups.com>



November 2. – Halottak Napja
Szentlecke 1Kor 15,47–57. Evangélium Jn 5,19–30. Testvéreim! A Dominus 
Iesus című nyilatkozatban az Egyház – a tanító – fölhívta a figyelmünket 
arra, hogy veszedelmes szellemi áramlatok vannak jelen a világban. És a 
sokféle tévedéssel szemben az Egyház őrzi az igazságot. Tegnap – bár 
munkaszünet volt, ünnep volt – nagyon megmutatkozott, hogy az a 
relativizmus meg az agnoszticizmus, amiről a Dominus Iesus beszélt, 
mennyire erősen jelen van. Relativizmuson értve, hogy kérem, minden 
mindegy, csak valami véleménye legyen az embernek. Az agnoszticizmus 
pedig az az „elegáns” tagadás, mely szerint úgysem lehet tudni semmit, 
hogy mi van, mindenki gondoljon , amit akar, a fontos csak az, hogy 
valamit gondoljon. Tegnap, Mindenszentek ünnepén egész nap hangzott a 
médiában, hogy „Mindenszentek napján a halottakra emlékezünk: gyertyát 
gyújtunk, világítunk, emlékezünk.” Árva szó el nem hangzott arról, hogy 
a halállal az életnek nincs vége, sőt, e napon azokat ünnepeljük, akik 
élnek, a mennyországban élnek. Mert a halálban ítélet történik. A 
halottakra emlékezni nem azért fontos, hogy kimondjuk a halott nevét... 
mit ér az már neki... – Egy árva szó el nem hangzott a föltámadásról és 
az örök életről, mert kérem, arról nem lehet tudni semmit, mindenki 
gyújtson egy gyertyát, emlékezzen, sirassa magát... Ez a világ ünnepe. A 
katolikus Egyház ellenben tegnap a Mindenszentek ünnepét ülte. Hálát 
adtunk a mennyországért és bizakodva tekintettünk a jövő felé, az örök 
életre, a boldog, örök életre, ahová úton vagyunk, hazafelé, s közben 
ítéletet írunk a cselekedeteinkkel. És az ítélet éppen ez lesz: 
beléphetsz az Országba, vagy: még nem, de majd, a tisztítótűz utánm 
igen. Vagy – és ettől az Isten óvjon meg minket: soha nem mehetsz be! 
Elvesztél. Elkárhoztál. Tegnap ünnepeltünk, ma pedig imádkozunk. 
Ünnepeljük Isten irgalmasságát és imádkozunk az elhunytakért, akikről az 
Egyház vallja és tanítja, hogy mióta a megtestesült Ige itt volt a 
Földön és elmondta nekünk az Atya titkait, azóta nem mond igazat az, aki 
azt mondja, hogy semmit nem lehet tudni a halál utánról. Nagyon sokat 
lehet tudni a halál utáni életről. Például azt, hogy a halállal lezárul 
az érdemszerzésnek az ideje. A halál lezárja azt az utat, melyen az 
ember a bíróság felé és a bíróhoz megy. A halállal az út lezárul, mert 
odaér az ember a bírája elé. De aki útközben ezt a Bírót, az értünk 
meghalt és föltámadott Krisztust nem ostorozta, nem feszítette meg újra, 
nem gyalázta és tagadta, hanem elfogadta és útközben kérte az irgalmát, 
általában is, meg a konkrét bűneire is mindig, az – ahogyan az Úr mondta 
– már át is ment az ítéleten. Annak a halál csak megpecsételi ezt a 
szeretetben lévő kapcsolatát a megváltó Krisztussal. És ha még vannak 
törlesztenivalói, azt letörleszti a tisztítótűzben. – Ma ezekért 
imádkozunk, akik már átlépték a halál küszöbét, már nem tudnak érdemeket 
szerezni, már csak szenvedni tudnak, de szerették Krisztust, a 
Megváltót. Akkor is, ha életükben nem hallottak Róla, de a 
lelkiismeretükben meghajoltak az igaz Isten előtt. A katolikus Egyház 
nemcsak gyertyát gyújt, nemcsak emlékezik, hanem, amint naponta is teszi 
minden szentmisében, ma még inkább és még több figyelemmel és 
szeretettel maga köré gyűjti a tisztítótűzben szenvedő lelkeket is, 
általunk. Mert erre a szentmisére egyikünk sem egyedül jött, hanem a 
szívünkben hoztuk mindazokat, akikkel így vagy úgy a szeretet 
összekötött bennünket, amíg itt éltek a Földön. Most ide tudjuk hozni 
őket az oltárhoz. A kereszthez. És meg tudjuk kérni a megváltó 
Krisztust, miközben fölajánljuk az Atyának szeretetben az Ő áldozatát: 
Krisztusunk! A véred rajtunk keresztül érjen el a szeretteinkhez, akik 
még a tisztítótűzben vannak. Oda tudunk fordulni Krisztus földi 
helytartójához, a pápához a teljes búcsúért. És egy valakit a mai napon 
– és ebben a nyolcadban naponta egy-egy lelket – teljes búcsúval ki 
tudunk menteni a tisztítótűzből. Mindezt lehet tudni a halál utáni 
világról. Hozzátéve még azt, hogy a tettei elkísérik az embert. Akiben 
csöppnyi szeretet sem volt, amíg itt a Földön élt, s ezért elkárhozott, 
azzal nem tud kezdeni senki semmit. Az elveszett. Akiben azonban csak 
egy icipici kis hit volt meg szeretet, azt az Úr nem azért teremtette 
meg, hogy elvesszen, hanem arra teremtette és hívta, hogy örök élete 
legyen. Ezért reménnyel telve könyörgünk ma a tisztítótűzben 
szenvedőkért. Jó, ha ilyenkor megérinti az ember szívét az is – amit 
megint csak tudni lehet és tudni kell! –, hogy a tetteimmel magam írom a 
tulajdon ítéletemet. Nem mondok igazat, ha azt mondom, hogy: „Kérem, 
úgysem lehet tudni semmit az egészről, éljen mindenki úgy, ahogy tud, 
aki nem tud, az pusztuljon el, aki meg tud, az boldoguljon!” – Ez nem 
igaz! A cselekedeteink, melyekben a jóság vagy a rosszaság testesül meg, 
írják az ítéletünket. Azaz felelősek vagyunk az életünkért. Önmagunkért. 
Majd a szentáldozás után imádkozzunk a Szentatya szándékára a teljes 
búcsúért. És kérjük az Urat, engedje meg, hogy az Ő áldozatát most a 
tisztítótűzben szenvedőkért ajánljuk föl. Amen.
Dr. Diós István

-- 
üdv: Zoli

L. I. Ch! üdvözlettel:
Horváth Zoltán



-- 
Azért kapta ezt az üzenetet, mert feliratkozott a Google Csoportok „VM 
csaladok” csoportjára.
Az erről a csoportról és az ahhoz kapcsolódó e-mailekről való 
leiratkozáshoz küldjön egy e-amailt a(z) 
vm-csaladok+unsubscribe at googlegroups.com 
<mailto:vm-csaladok+unsubscribe at googlegroups.com> címre.
További lehetőségekért látogasson el ide: 
https://groups.google.com/d/optout.
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20171103/93a0f2e0/attachment.html>