[Grem] Böjte Csaba Irakból hazatérve: Mi lehet a válasz a gyűlöletre?

2017. Május. 11., Cs, 14:57:07 CEST

Böjte Csaba Irakból hazatérve: Mi lehet a válasz a gyűlöletre?
2017. május 10. szerda 19:56
http://www.magyarkurir.hu/hirek/bojte-csaba-irakbol-hazaterve-mi-lehet-valasz-gyuloletre
Böjte Csaba ferences, Sajgó Szabolcs jezsuita, Hölvényi György, az Európai
Parlament képviselője, valamint a Duna World tévécsatorna két munkatársa
Irakba látogattak május 6. és 9. között az üldözött keresztényekhez. Csaba
testvért kérdeztük tapasztalatairól.

<http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=77915&img=o_IMG_3718.jpg>

*KÉPGALÉRIA – klikk a képre!*

*– A Facebook-oldalán jelezte az utazás előtt egy nappal, hogy az iraki
keresztényekhez látogat. Mi volt az előzmény?*

– *Nekünk, ferenceseknek mindig a legkisebbeket kellene meglátogatnunk,
melléjük kellene odaállnunk. Jelenleg nem nagyon van kisebb az üldözött
keresztényeknél. *Tudjuk a médiából, milyen harcok zajlottak arrafelé,
Moszulban, a Ninivei-fennsíkon. Sokféle felekezethez tartozók élnek ott,
ősi egyházak vannak jelen, mutattak is nekünk sok kis templomot a 4–5–6.
századokból.

*– Milyen állapotokat találtak?*

*– Amikor az Iszlám Állam támadásba lendült, egész városokat pusztított el.*
Irak 36 milliós ország, Moszul (az egykori Ninive) a második legnagyobb
városa. Néhány nap alatt bevették a várost, holott 70 ezer katona védte.*
Néhány ezer lázadó elűzött* *mindenkit*, döbbenetes események voltak ezek. *A
helyiek* *azt mondják,* *elárulták* *őket*: egy ekkora városban van katonai
parancsnok, vannak katonák, fegyverhez szokott emberek, *mégsem **védték
meg őket.*

Moszulban még tart a háború, oda nem mentünk be, csak a felszabadított
elővárosokba. Voltunk egy olyan városban, ahol korábban 50 ezer ember élt: *a
házakat felégették, a templomokat meggyalázták, amit lehetett,
szétlőttek.* *Minden
egyháznak vannak** vértanúi.* De *nemcsak* *a keresztényekkel* *szemben
lépnek fel, hanem* *minden másképp gondolkodóval,* *elűzték* *a jazidiket,
a mérsékelt muszlimokat is*. Szomorú volt hallani, *mennyire hiányzik* *a
tolerancia.* Jártunk menekülttáborokban, voltunk menekült muszlim
családoknál is.

*– Milyen lélekkel, milyen reménnyel élik meg a helyi keresztények az
üldöztetést?*

– Moszulban 48 keresztény templom volt, most egy sincs. Gondoljunk bele a
számokba: a Székelyföldön 6-700 ezer székely él. Ekkora volt Ninive
népessége is: Moszulban 500 ezer, a fennsíkon 200 ezer ember élt. Néhány
nap alatt elüldözték onnan ezt a tömeget: mint egy *„embercunami”,* úgy
vonultak át Erbílbe. És ott ezt tudták kezelni: *senki nincs az út szélén,
mindenkinek ételt adnak, a szegényeknek kifizetik a házbért, és még muszlim
családokat is támogatnak a keresztény segítő szervezetek.* Elképzeltem,
hogy *olyan ez, mintha az egész Székelyföld bezúdulna Kecskemétre vagy
Szegedre érsekestül, mindenestül…*

Hosszú évek óta hadiállapotok vannak, nem most kezdődött, korábban is
voltak harcok, mégis *az itt élők morálisan és anyagilag is nagyon erősek.
Útitársaimmal azt gondoltuk, ezt a tartást meg kellene tanulni. * Nagy
élmény volt számomra látni, hogy a hatalmas, szétlőtt templom mellett
összegyűltek egy kisebb teremben, és *elementáris erővel, átéléssel,
énekléssel vettek részt a szentmisén.* Jött sok népviseletbe öltözött
ember, és rengeteg fiatal, gyermek. A káld pap rám bízta az
Oltáriszentséget, én áldoztattam a híveit.

*– Milyen alkalomból utaztak éppen ezekbe a városokba?*

– Három városban tartottak ünnepi szertartást. Mindhárom főpap templomában
megáldottunk több mint száz olajfacsemetét, amelyeket megkaptak a
visszaköltöző családok, hogy vigyék haza, és ültessék el. Biztosan sokat
gondolkoztak, mi lehet a válasz arra, hogy elűzték őket, és még mindig nem
tudják, visszatérhetnek-e a városaikba. *Milyen választ lehet adni **erre a
szörnyűségre?*

*Az asszír ortodox pátriárka elmesélte*, hogy *az egyik papját
családjával* *együtt
kirángatták a ház elé, lelőtték, lelocsolták benzinnel, és felgyújtották.*
Két nappal később tudtak csak odamenni a többiek, úgy találtak rájuk. A pap
három ujja össze volt érintve… Mi lehet a válasz erre az erőszakra,
gyűlöletre?* A főpapok úgy döntöttek, hogy nem **az ellenségeskedés, a
bosszú útját* *választják, hanem a békéét. Olajfacsemetéket áldottunk meg
ezekben a kormos, golyóktól pusztított, összetört szobrokkal teli
templomokban*. A visszaköltözők hazavitték a csemetéket: hiszik, hogy kicsi
és törékeny ez a békét szimbolizáló olajfa, de ha gondozzák, talán
megmarad, megéled, és gyümölcsöt hoz mindenki számára.

<http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=77915&img=o_s11.jpg>

*– Hogyan élik meg a kereszténységüket az emberek olyan helyeken, ahol
kereszténynek lenni veszélyes?*

– Megdöbbentett, mennyien gyűltek össze a szertartáson Karakusban. A város
üres, még senki nem költözött vissza, a házak lerombolva, az üzletek
kifosztva. A híveinek a felét vasárnap össze tudja nálunk gyűjteni valaki?
Ott mindenki eljön, énekel, áldozik. Nemcsak a lerombolt városokban, hanem
azokon a területeken is így van, amelyeket nem foglalt el az Iszlám
Állam. *Nagy
életerő van bennük, színes keleti ruhákban, kisminkelve jönnek a lányok...
Gazdag, vidám, életerős emberek élnek itt. Igényesek, szépen öltözködnek,
finom ételeket esznek, szépek voltak a házaik is. Sok jó kiállású,
erőteljes pappal találkoztunk. Az egyikük egy napig a kísérőnk volt, nem
panaszkodott, viccelődött, jókedve volt.*

Azt mondták,* az elmúlt ezer évben legalább tizenkét ilyen pusztítás volt,
gondoljunk csak az örmény népirtásra*, amely a káldokat is ugyanúgy
érintette. Csak a Ninivei-fennsíkon *háromszáz kolostor **hever romokban.*

Nem beszéltek a menekülésről, a halottaikról, sorolták ugyan a
mártírjaikat, ha kérdeztük, de maguktól nem erről beszéltek.* Minden házon
ott van a nagy kereszt. Láttam egy fiatal fiút, aki a pólója hátuljára egy
nagy keresztet rajzolt. Az ajtókon ott lóg mindenütt a rózsafüzér. Egy
muszlim városban, Erbílben egy domonkos nővér habitusban sétált az
utcán –* *egy
olyan városban*, *ahol korábban biztosan öltek meg **keresztényeket.* A
város előtt felállítottak egy hatalmas keresztet – most éppen nem zavar
senkit. Jelen van ez a kettősség, *nyíltan viselik a keresztény jelképeket.*

*A domonkos nővérek meghívtak minket magukhoz. Hatalmas kolostorukat nemrég
építették. „A hívek összedobták” – mondta a káld érsek. Tizenhat nővér
mondott esti zsolozsmát, sok fiatal lány eljött – olyan sokan voltak, hogy
bármelyik európai kolostor szerzetesei összetennék a két kezüket, ha ezt el
tudnák érni. Nem a mi kedvünkért jöttek, mi csak belecsöppentünk a
szertartásukba.*

<http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=77915&img=o_s10.jpg>

*– A képeken is azt látjuk, hogy a környéken még romokban hevernek városok,
falvak.*

–* Bementünk egy asszír katolikus székesegyházba, **ahol látható volt, hogy
ott lőttek célba: tele van golyóval, *én is felvettem egyet, de
visszatettem, hátha a repülőn idegesek lettek volna miatta. Filmekből
látjuk, hogy egy hajszálból kiderítik, ki volt a gyilkos. Itt *rengeteg
embert megöltek, sportcsarnokokat, templomokat romboltak le, a golyókon
talán még az is rajta van, ki gyártotta. Mégsem járnak utána. Vajon miért
pusztítanak el mindent?*

Láttuk a templom romjait, valamikor itt imádkoztak, énekeltek. Évszázadokat
túlélt, és *az emberi balgaság* *áldozata **lett*… A templomban minden szét
volt lőve, az ablakkeret, az ambó tele volt lövésnyomokkal, a hangszerek, a
szobrok is… Kalapáccsal szétverték a keresztet. Megrázó látni ezeket a
megrongált szobrokat, a szétlőtt templomtornyot. Az asszír katolikusok
csodaszép fehér márvánnyal borított székesegyházában *még a falat is
leöntötték fáradt olajjal, meg is gyújtották, hol megégett, hol csak
lefolyt a falakon. Elégett, összetört törmelék félrelapátolva… Golyó az
oltárban, az angyalt ábrázoló dombormű szárnyán…* Az asszír ortodox
szeminárium felégett, nem működik. *Szétlőtt,* * imádkozó Mária-szobrot*
láttunk a szeminárium előtt. Nagy, kihalt város, megy az ember az úton, és
senki nincs, minden ház ki van égve. *Süt a nap, csiripelnek a madarak*, *és
sehol senki*… Az Iszlám Állam katonái által írt feliratok a falakon –
fiatal fiúk, akik nyomot akarnak hagyni maguk után, nemcsak festékkel,
hanem bombákkal, golyószórókkal… Lakóház a templom mellett, belső udvarral,
szőlőlugassal, milyen szép kis világ lehetett! Vajon hol vannak a lakóik,
vissza tudnak térni ide? A romok között kávéfőző, palacsintasütő…
Elmondták, hogy több száz ember volt itt, aki dialízisen élt – ők lettek a
háború első áldozatai, hiszen ilyenkor megszűnik a kórházi ellátás, és
végül nem marad más, csak az üszkös fal, a szegénység, a bűn, az erőszak… *Az
ember itt csak imádkozni tud, a Jóisten áldását kérheti, töltse be az itt
élő emberek szívét, töltse be ezt a tájat. Tavasz van, esett az eső, szép
zöld minden, minden föld be van vetve. Ez a remény.*

<http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=77915&img=o_IMG_3741.jpg>

*– Mit tudnak tenni a helyi egyházak?*

– *Az egyházak nagyon életerősek, gondoskodnak a menekültekről. Erbílben
szerencséjük volt, mert ott élt a káld főpásztor. Ráadásul Erbíl a kurdok
fővárosa. Ők az iszlám mosolygós arca* – mondják róluk. Ennek valószínűleg
az is az oka, hogy* remélik, Európa melléjük áll, és létrehozhatják
Kurdisztánt. Az erbíli káld főpásztor hihetetlen életerővel kezdte meg az
újjáépítést. Az olasz püspöki konferenciától kapott pénzből építettek egy
szép, nagy egyetemet.* 2015-ben kezdték el az építkezést, amikor még
zajlott a menekülés. *Az itt élő keresztényeknek* *már többször kellett
menekülniük, több területet elhagytak,* *tudják, mit kell tenni: megvettek
földterületeket, házakat bérelnek, a szegényebbek konténerlakásban laknak.
Sátorban senki nem él már. Voltam egy majdnem ötezer fős menekülttáborban,
ahol állt egy ezerfős, hatalmas mobiltemplom, amelyet vasárnap kétszer
megtöltenek a hívek.*

*– Milyen segítséget kapnak külföldről?*

– *Jelen van a Szükséget Szenvedő Egyház,* láttunk egy francia
segélyszervezetet, *sokat segít a Jezsuita Menekültszolgálat is*. Ami
különös, hogy *amerikai veterán katonák is létrehoztak egy
segélyszervezetet, azt mondják, a lelkiismeretük megnyugtatására. * Olyanok
vannak benne, akik korábban részt vettek a háborúban.

Erbílben az egyetem az olasz egyház segítségével épült fel. *Komoly iskola
épül *ugyanebben a városban magyar állami segítséggel, ősszel kezdték el az
építkezést, tavasszal át is akarják adni. Keresztények tartják majd fenn az
iskolát, de nyilvános lesz, nyitott mindenki számára.

A szervezetek 250 millió eurót szeretnének összegyűjteni, hogy segítsék a
keresztények hazatérését. Ebben szeretnénk mi is segíteni nekik. *Az egyik
főpap elementáris dühvel mondta el*: *Európa védi a pandákat is, ami
rendben van, szereti ő is az állatokat, de hogy lehet, hogy őket nem védi
meg senki?*… Mi voltunk a díszvendégek a május eleji szertartásokon, de nem
volt ott senki más. Egy nyugati média sem jött el, a Duna Televízió volt az
egyetlen. *A nagyvilág mintha nem venne tudomást erről a szenvedésről,
pedig a keresztény jelenlét itt kétezer éves.*

<http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=77915&img=o_s2.jpg>

*– Mit tudunk tenni keleti testvéreinkért? És mit tanulhatunk meg tőlük?*

*– Gondolkoztam, mit vihetek nekik. Flüei Szent Miklósról írtam egy
imakilencedet a békéért, ezt lefordították angolra és arabra is. Az
imádságon felolvasták egy részét, én pedig magyarul imádkoztam. Ezt az
imádságot továbbra is mondhatjuk értük.*

*Az ő üzenetük a számunkra nem* *az összeesküvés,* *nem* *a bosszú*, *a
vádaskodás*,* hanem az, hogy olajfát ültetünk* *vérrel áztatott *
*szülőföldünkre*. *Mert hiszünk a jövőben, hisszük azt, hogy ennek a
termését gyermekeink majd együtt el fogják fogyasztani.* Egyfelől
hihetetlenül törékeny, sebezhető a világunk. Másfelől *meg kell tanulni nem
**nyafogni,* *hanem építeni.*

*A karakusi templomban az asszír katolikus főpásztor így fogalmazott*: *„Azt
akarják, hogy elmenjünk **erről a földről, melyet a testvéreink vére *
*öntözött,* *de mi nem elmegyünk, hanem olajfát ültetünk, mert itt
szeretnénk maradni.”*

Fotó: Lambert Attila; Böjte Csaba OFM és Sajgó Szabolcs SJ Facebook-oldala

Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20170511/4194e882/attachment.html>