[Grem] Böjte Cs., a pap, aki 6000 gyermek apja

Emoke Greschik greschem at gmail.com
2017. Júl. 31., H, 19:19:00 CEST


 Baranyai Kata <http://www.she.hu/szerzo/baranyai-kata/index.html>2017.07.30.

Böjte Csaba: A pap, aki 6000 gyermek apja

http://www.she.hu/nofilter/20170725-bojte-csaba-devai-szent-
ferenc-alapitvany-interju-arvak-szeretet.html

Böjte Csaba neve fogalom. Ezen nincs is mit cifrázni. Tisztelet és szeretet
övezi. Egy olyan ferences rendi szerzetes, aki nem fél felszólalni, tenni
és jelen lenni.

Nem kell sem vallásosnak, de még csak különösképpen jártasnak sem lenni a
teológiában ahhoz, hogy megérintsen a mondanivalója. *Elég egy félig
nyitott szív, és a szavai utat találnak maguknak* nemtől, felekezeti
hovatartozástól, kortól és bőrszíntől függetlenül.
Forrás: Wikipedia
A pap, aki 6000 gyermek apja lett

Csaba testvért a kilencvenes évek elején helyezték Dévára, ahol befogadott
néhány utcagyereket. Hogy legyen hol lakniuk, leverte a lakatot az üresen
álló ferences kolostorról - és beköltöztek. A román hatóságok ezt nem
nézték jó szemmel, és többször felszólították az épület elhagyására. Böjte
atya válasza az volt, hogy a gyerekeket rakják az utcára a rendőrök. Ez nem
történt meg.

Azóta a Csaba testvér által alapított Dévai Szent Ferenc Alapítvány több,
mint 6000 sanyarú körülmények közt élő erdélyi gyermeket fogadott be és
karolt fel.

Csaba testvérről köztudott, hogy nem szokványos pap. Talán pont ezért
követem nyomon a munkásságát - voltaképpen ez így nem is igaz, mert nemcsak
ezért, de ez jelenti a húzóerőt. Az viszont még engem is meglep, ahogyan a
21. század népbetegségét, a túlhajszoltságot megközelíti. Ugyanis naivan
feltettem neki a kérdést, hogy *hogyan képes évek óta fáradhatatlanul
dolgozni, avagy talán neki nem 24 órából áll a nap?*

Mosolyog, majd játszi könnyedséggel felel: *"Válassz olyan foglalkozást,
amit szeretsz, és soha többé nem kell dolgoznod.*" /Konfuciusz/

Hangosan felnevettem, mert annyira betalált. Mennyivel jobb lenne a világ,
ha mindenki megtalálná a saját útját. *Erről is szól a modern társadalom:
az útkeresésről* - Csaba testvér szerint legalábbis:

- "Azt hiszem, hogy a spiritualitás utáni vágy a mai emberben talán még
erősebb, mint a régebbiekben. Vágyunk arra, hogy lelki értékeket lássunk
egymásba. Különösképpen a Teremtőnkben, az Istenünkben. Akármerre is járok,
azt tapasztalom, hogy *nagy fogékonyság, nyitottság van az emberekben a
természetfeletti világra.* Nekem is jelent meg könyvem, *Ablak a végtelenre
címmel*, ami reklám nélkül vetekszik a Harry Potter könyvek eladási
számaival. Ezt azt jelenti, hogy belülről jön az igény, hogy 'hallám, ezek
a keresztények, mi jót tudnak mondani az ő Istenükről'."
Forrás: Szent Ferenc Alapítvány

*- Talán ez a nagy keresgélés lehet az oka annak, hogy az emberek a
párjukat sem találják - vagy mindig újabbat keresnek. Csaba testvér szerint
miért nőtt meg drasztikusan a válások száma az elmúlt évtizedekben?*

- "Na, látja, erre adhatok egy vidámabb választ is, miszerint: optimisták
az emberek. Úgy gondolják, hogy hátha a következő jobban sikerül. De, hogy
mondjam... Nem azt mondom, hogy pesszimista vagyok, de 25 évvel ezelőtt
befogadtam néhány gyereket - a Jóisten biztatására - és nem mondom, hogy
nem volt nehéz. Ma már több, mint 6.000 gyerekről gondoskodunk. Ez egy
sajátos család. A Szentírás azt mondja, hogy *van, aki a test és a vér
kívánságából lesz apuka, míg van, aki Isten akaratából.* Ugye Szent József
nem a vér szerinti apja a kis Jézusnak, de a Mennyei Atya mondta neki, hogy
'Ne félj befogadni Máriát és az Szent Fiát!' - és József igent mondott.
Tehát József értelmében érzem magamat apának, mert igent mondtam ezekre a
gyerekekre. Próbálok tényleg felelős szülőként mellettük lenni, és
örvendek, hogy hűséges voltam.

Azt látom, hogy egy-egy gyerek pár hónap vagy év alatt nagyon meg tud
változni, hogyha türelmesek vagyunk. Jöttek hozzánk egykoron 'kis, nyafka
leánykák' vagy 'fiúcskák' - vagy, hogy mondjam. Fiatalok és naivak voltak,
de *az évek során olyan szépen kiforrtak: kijött a szép vonás az életükből.*
Tehát én mindenkire azt mondom, hogy ha valaki kicsavarja a mustot, és
belemerít, akkor az olyan zavaros. De ne öntse ki, hanem nyugodtan várja
meg, amíg finom bor lesz belőle!"

*- Ön szerint mennyire hordozzuk magunkon a gyerekkorunk viszontagságait? A
válást, az egyik vagy a másik szülő általi mellőzöttségét?*

- "Nálunk sok olyan gyerek van, akinek nincsen se apja, se anyja - de főleg
apjuk nincsen. Én a gyerekeknek azt szoktam mondogatni, hogy minden, ami
körülöttünk van - legyen az jó vagy rossz dolog -, az lehet bomlasztó is,
de lehet dobbantó is. Tehát, ha valakinek nincsen apja, azzal nagyot lehet
esni, de ez a fájdalom, ez a nehézség dobbantó is lehet.* Én ötéves korom
előtt elveszítettem apukámat, és azt gondolom, hogy nem lennék most itt,
nem lenne ennyi gyerekem, ha ezt a fájdalmat nem tapasztaltam volna meg.*
Valahogy ez a sebzettség érzékenyebbé tett arra, ha más is hasonló
helyzetben van. Talán nagylelkűbbé tett...
Forrás: Szent Ferenc Alapítvány

Ellenben azt is látom, hogy vannak, akik szüleik szeretetében, a családi
melegben nőttek fel, de ennek ellenére a csemete hihetetlenül lökött lett.
Igazából Hofival értek egyet, hogy idézzünk halhatatlanokat: *'Ki mennyire
hülye, az nem attól függ, hogy hol született.'* Szóval, nem ettől függ. Ha
valaki lökött, az lökött.

Azért látom fontosnak ezt a Hofi gondolatot, mert hajlamosak vagyunk a
problémánkat magunkon kívülre vetíteni: azért nem tudok változni, mert
ilyen az apám, az anyám - vagy valaki más a hibás. Isten nem apádat,
anyádat, nem is a társadalmat, de még csak nem is a politikai pártokat
fogja megítélni, hanem téged. *Ezért a döntést sosem szabad kiengedni a
kezünkből! Te döntesz.* Te vagy a focipályán, te rúgsz gólt, kapufát vagy
öngólt. Ne a szüleinket, a társadalmat okoljuk, ha valami nem úgy sikerül
az életünkben, ahogy elterveztük, hanem csipkedjük magunkat! Ugorjunk neki
még egyszer, és sikerülni fog.

Ugyanakkor, *ha problémákat látunk, akkor 3 dolgot tehetünk:*

   1. Összepakolunk, és jó messzire elhúzunk. Van erre számos példa a 21.
   században, de a huszadikban is volt.
   2. Legyintünk, hogy 'Ohh, ugyan, nincs is itt semmi gond. Buli az élet.
   Csak a hajunk jól álljon, más nem számít!' Az ember homokba dugja a fejét,
   és nem foglalkozik a környezetével.
   3. Vagy nekiállunk: kihegyezzük a ceruzát, vagy kimeszeljük a lakást,
   rendet teremtünk. Tegyük tündérkertté - vagy keresztény szóval: Isten
   országává - a környezetünket!

Bevallom, nekem a harmadik megoldás a legszimpatikusabb."
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20170731/8446de37/attachment.html>


További információk a(z) Grem levelezőlistáról