[Grem] Miért boldogtalanok a mai fiatalok? A megfejtés az orrunk előtt hevert!

[KEA]

Miért boldogtalanok a mai fiatalok? A megfejtés az orrunk előtt hevert!

Pozitív nap, 2016.12.02. -- FM
http://pozitivnap.hu/eletmod/miert-boldogtalanok-a-mai-fiatalok-a-megfejtes-az-orrunk-elott-hevert

[A képanyag miatt nézzétek a fenti linken]


Talán soha egyetlen korábbi nemzedék tagjai sem voltak ennyire
frusztráltak és a helyüket nem találók, mint a mai huszon- és
harmincévesek. Ez a gondolatmenet hibátlanul megválaszolja a miérteket.


Ki ne találkozott volna olyan fiatal felnőttel, aki mintha csak
téblábolna az életben, fogódzókat keres, de rosszakat talál, vagy
semmilyet, és ha már így alakult, akkor inkább bulizásba fojtja a
bánatát? Tim Urban a Wait But Why blogon nagyon érdekes végéről fogja
meg a kérdést, az írást pedig sikerült illusztrálni is remek, mindenki
által érthető rajzokkal. A levezetéssel nem feltétlenül kell
egyetérteni, sőt, vitatkozni vele érdemes, már csak azért is, mert Urban
az amerikai állapotokról ír - mégsem nehéz hasonló jelenséget felfedezni
2016 Magyarországán, ha nagyon figyelünk. Néha. Bizonyos helyzetekben.
Egyeseknél.


Ezért a nyugat.hu virtuális hasábjain Unger András utánközölte az ott
leírtakat, némileg magyarítva, itt-ott kiegészítve, de az ott látható
ábrákkal együtt, hátha valakiben gondolatokat ébreszt. Nos, valószínű
fog, nem is keveset!


Kezdjük azzal, hogy ő itt Lilla:

Fotó: waitbutwhy.com

Lilla az úgynevezett Y-generáció tagja, vagyis azoké a fiataloké, akik
1980 és 1995 között születtek (és a mindenféle technológiai újítások
ölelő karjai között nőttek fel). Lilla szereti azt, ami ő maga, egyetlen
gond van csupán: hogy boldogtalan. Hogy mi tesz valakit boldogtalanná,
arra van egy príma képlet:
Boldogság = Realitás - Elvárások

Pofonegyszerű: ha valakinek az elvárásai meghaladják a valóságot, akkor
nyilvánvalóan mínuszba csap a boldogságmétere. Magyarul nem lesz boldog.

Ennek megvan a maga oka, és ehhez be kell vonnunk a kontextusba Lilla
szüleit.

Fotó: waitbutwhy.com

Lilla szülei az 50-es években születtek, vagyis a második világháború
utáni baby boomer generáció tagjai, aminek az itthoni megfelelője a
Ratkó-korszak. Ők azok, akik a nagy gazdasági világválság utáni
fellendülés gyümölcseit leszüretelhették, és úgy is nevelték őket (Lilla
nagyszülei), hogy biztonságos karrierjük legyen, és képletesen szólva
zöldebb fű jusson nekik, mint elődeiknek.

Ilyen:

Fotó: waitbutwhy.com

Úgy nevelték őket, hogy semmi sem akadályozhatja meg őket abban, hogy
hozzájussanak ehhez a pihe-puha, dús pázsithoz - vagyis a gondoskodó
létbiztonsághoz. Ehhez azonban évek hosszú, kemény munkájára van szükség.

Miután tehát Lilla szülei abbahagyták a hosszú hajú hippiskedést, és
megérkeztek a 70-es, 80-as és 90-es évek, bedurrantották a melót,
miközben az éppen prosperáló, gazdaságilag felemelkedő világ is
rájátszott ebben a kezükre. És akkor bekövetkezett az, amire Lilla
szülei nem számítottak: jobban teljesítettek, mint ahogy azt elvárták
maguktól. A fű még zöldebb lett, mint elképzelték:

A valóság esetükben tehát meghaladta az elvárásokat. Tehát boldogok
lettek! Ennélfogva pedig értelemszerűen kicsattanóan optimisták saját
gyermekük jövőjét illetően is.
Ezek a szülők azt mondták gyermekeiknek, hogy azok lehetnek, amik
akarnak lenni.

Ennélfogva a felcseperedő Y-generáció rendkívül reményteljesen
cseperedett, sokkal reményteljesebben, mint baby boomer szüleik. Ez a
reményteliség odáig jutott, hogy már nem csak a szépen lengedező zöld
füvet látták lelki szemeik előtt. Náluk már virágok is szökkentek
szárba! Vagyis nem csak biztonságot vártak el karrierjüktől, hanem azt
is, hogy a saját álmaikat válthassák valóra.



Fotó: waitbutwhy.com


A Google egyik hasznos kis eszköze - az, amelyik az egyes kifejezéseket
a múltbéli újságokban keresi, vagyis tudja, hogy az adott szavak milyen
gyakran bukkantak fel a nyomtatott sajtóban egy adott évtizedben - is
alátámasztja ezt: a "biztonságos karrier" kifejezés eszerint lassacskán
kiment a divatból, és bejött a helyére a "kiteljesítő karrier". Vagyis
ez a friss nemzedék sokkal ambiciózusabb szüleinél, amit többek között
annak is köszönhetnek, hogy a szülők gyerekkorukban folyamatosan azt
sugározták feléjük,
hogy ők bizony különlegesek.

Szóval azon túl, hogy a fű tetején virágok is szikráznak majd az
elképzelésük szerint, az Y-generáció tagjai azt is gondolják, hogy
nekik, egyénileg valami izgalmasabbat, jobbat szán a sors. Vagyis ők
lehetnek a szivárványos egyszarvú, aki a többi kortárs fölé magasodik:



Fotó: waitbutwhy.com

És akkor itt jönnek a gondok. Leginkább a munkaerőpiacon. Azzal az
elképzeléssel ugyanis, hogy én, az Y-generáció tagja, aki ráadásul
különleges, egy fantasztikus karriert kell hogy kapjak, mert erre lettem
teremtve, egészen könnyen orra lehet bukni. Vagyis sokan nem gondolják
úgy, hogy keményen kell dolgozniuk (ahogyan a szüleik tették). Hanem
hogy a fényes jövő az ölükbe hullik.
Az élet azonban egy olyan dolog, hogy kemény.

Vagyis nem hullik az ölbe semmi, ha csak nem vagyunk a tudjukmelyik
politikai vezetőnek a veje. Semmi sem jár magától, sem a pénz, sem a
respekt, azért dolgozni kell. Ezért aztán Lilla végül itt találja magát,
égben robogó egyszarvú helyett a realitás talaján:


Fotó: waitbutwhy.com

És akkor még valami tovább ront a helyzeten:
A Facebookos egóalkotás. Ami miatt Lilla azt látja a Facebookon, hogy
kortársai mind jobbak, mint ő.

Itt egy nyaralás, ott egy közös mosolygós kép a partnerrel, amott egy
edzés miatt domborodó újabb, természetesen a legelőnyösebb
perspektívából befotózott izomcsoport. Lilla bele sem gondol, hogy a
Facebookon mindenki a lehető legjobb oldalát mutatja, azt, ami szép, ami
jó - gyakorlatilag úgy próbálunk élni a digitális hálón, ahogy a
valóságban nem feltétlenül adatott meg. És nem nagyon írjuk ki a
Facebookra, ha éppen szarul állunk az élet valamely területén, mert
szarul állni nem menő, az lehúzós, az gáz.

Lilla tehát azt látja, hogy mindenki előrébb tart nála:


Fotó: waitbutwhy.com

Ami pedig rossz elgondolás. Mert rossz napjai, buktatói mindenkinek
vannak, ezért nem szabad a Facebookot realitásként felfogni. Ettől
függetlenül Lilla ezért frusztrált. Az Y-generáció gyakran ezért
frusztrált. Az írás remek tanácsokat is ad végül a szóban forgó nemzedék
tagjainak:


1. Maradj borzasztóan ambiciózus!
Mert egyébként a világ tobzódik lehetőségekben egy ambíciózus, és
pluszban tehetséges ember számára.

2. Ne rugózz többé azon, hogy különleges vagy!
Mert nem vagy az. Egyelőre ugyanaz a tapasztalatlan fiatal felnőtt vagy,
mint a többiek. De különlegessé válhatsz azáltal, hogy sokat dolgozol,
eltökélten fejleszted magad, hogy jó legyél egy adott területen.

3. Hagyj figyelmen kívül mindenki mást!
Nem burjánzik a mező másoknál, hiába üzenik ezt magukról. A többi fiatal
is sokat kételkedik magában. De ha csinálod, amiről úgy érzed, hogy az a
te dolgod, és csinálnod kell, akkor sosem lesz okod másokat irigyelni.

Mi sem tehettünk volna szebben pontot a végére.

Források: waitbutwhy.com   Magyar szöveg: nyugat.hu

-- 

Üdvrivalgással:
KEA.