[Grem] A 'populista' jelzővel bélyegzik meg a nemzeti, elitellenes politikai alakulatokat /Fricz T.

Emoke Greschik greschem at gmail.com
2017. Jan. 4., Sze, 18:17:03 CET 

A populizmus az új ellenség

http://gondola.hu/cikkek/103805-A_populizmus_az_uj_ellenseg.html
A nemzeti és elitellenes pártokat a liberális hegemónia főpapjai
megbélyegzik.
2017. január 4. 09:32
<http://gondola.hu/cikkek/103805-A_populizmus_az_uj_ellenseg.html#>
<http://gondola.hu/cikkek/103805-A_populizmus_az_uj_ellenseg.html#>
<http://gondola.hu/cikkek/103805-A_populizmus_az_uj_ellenseg.html#>
<http://gondola.hu/cikkek/103805-A_populizmus_az_uj_ellenseg.html#>
<http://gondola.hu/cikkek/103805-A_populizmus_az_uj_ellenseg.html#>
<http://gondola.hu/cikkek/103805-A_populizmus_az_uj_ellenseg.html#>
<http://gondola.hu/cikkek/103805-A_populizmus_az_uj_ellenseg.html#>
<http://gondola.hu/cikkek/103805-A_populizmus_az_uj_ellenseg.html#>

Az osztrák elnökválasztás és az olasz népszavazás kapcsán *a balliberális
politikusok és az őket kiszolgáló sajtó a „populizmus” és a szélsőjobboldal
térnyerésétől rettegett.* A rengeteg példából csak kettőt emelek ki: a The
Wall Street Journal így írt: „A globális populizmus térnyerésének újabb
állomása Olaszország lehet.”

Martin Schulz, az EP elnöke ismét kitett magáért: (Van der Bellen győzelme)
„súlyos csapást mért a nacionalizmusra, a maradiságra és az EU-ellenes,
szélsőséges populizmusra”.

A populizmus liberális megközelítésben valami nagyon súlyos dolog: a nép
igényeit alaptalanul, átgondolatlanul és irracionális módon kiszolgáló
politika, mely olcsó népszerűségre tör. Az a politikus, amelyik a néphez
fordul, a népnek ígér, amelyik a nép igényei szerint kíván politizálni és
ne adj’ isten kormányozni, s közben nem becsüli eléggé a mainstream elit
úgynevezett szakértelmét, az elvetendő és elítélendő.* A populizmus szó
tehát eleve pejoratív kicsengésű, s ez nem véletlen: a népigény önmagában
gyanús a liberális elit szemében, s ezt a gyanút a populizmushoz ragasztott
negatív tartalom már az előtt fogalmilag kifejezi, mielőtt még azon lehetne
gondolkodni, hogy egyáltalán mit jelent a kifejezés.* A fogalom ebben az
értelemben a nacionalizmushoz hasonlítható, amely a nemzeti érzésnek és
identitásnak ad eleve negatív tartalmat, s ab ovo, fogalmilag kívánja azt
besározni.

*A neoliberális fősodor a populizmus mögött a következőket tételezi, *hol
kimondva, hol kimondatlanul: a nép kizárólag csak a közvetlen
gazdasági-egzisztenciális* ér*dekeit hangoztatja, több bért, munkahelyet,
jó szociális ellátást követel. *A nép tehát egyfelől önző módon csak magára
gondol, az államtól várja a sült galambot, holott csak a piac hozhatja el a
jólétet nekik, igaz, csak hosszabb távon, de ezt ki kell tudnia várni a
plebsznek.*

*Az istenadta népet alkotó egyének zsigerből nem szeretik a migrációt, nem
szeretik a migránsokat, nem akarnak a muszlim vallással egyesülni, mert
előítéletesek, parciálisak, provinciális gondolkodásúak. Nem képesek egy
magasabb intelligenciával felfogni, hogy a más kultúrák, vallások,
etnikumok és rasszok óriási lehetőséget jelentenek az európai népeknek.*

*A migrációval való szembenállás **tehát populizmus, s így elvetendő. **Az
emberek, ezek az ebadták, ragaszkodnak ahhoz a jogukhoz, hogy időnként
népszavazáson ők döntsenek fontos alapkérdésekről, s nem a beavatott
politikai elit.* Ebből pedig feketén-fehéren következik a neoliberális
világlátás követőinek, hogy a nép többnek képzeli magát annál, mint amit
ér. Az irányítás, a kormányzás ugyanis a liberálisok szerint már régen nem
más, mint szakmai alapon álló menedzselés, professzionalitás, a hozzáértők
kizárólagos joga. Nem is beszélve a globális kor globális irányításáról. Az
a párt és politikus pedig, aki bedől a nép ilyen irányú óhajának-sóhajának,
minden, csak nem kompetens, aki népszavazást ír ki, az szembemegy minden
szakértelemmel és magasabb tudással, tehát populista.

Hozzá kell tenni ehhez, hogy *a populista jelzőt gyakran váltogatják a
radikális jobboldalival és a szélsőjobboldalival. Persze, hiszen a
populizmus csakis jobboldali lehet, baloldali csak ritkán (a diktátor Fidel
Castro halála utáni látványos dicsérethimnusz után már jobban értjük ennek
a logikáját), s természetesen a populizmus szinte kéz a kézben jár a
fasizmussal és a nácizmussal. *A spanyol és a görög újbaloldali pártokkal,
a Podemosszal és a Szirizával összefüggésben csak nagyon ritkán emlegetnek
populizmust, holott aligha kétséges, hogy utóbbi pártok kifejezetten a
tömegek elégedetlenségére, tehát populista igényekre alapozták sikereiket.
De* ha a baloldalról van szó, akkor még Kubának is jár némi dicséret.*

Mindez immáron azért válik nagyon egyoldalúvá, mert jelenleg Európát szinte
behálózzák az általuk populistának nevezett pártok, több országban
kormányon vannak, máshol esélyük van a kormányra kerülésre, vagy előkelő
helyen állnak a pártok népszerűségi versenyében; ez az állítás jelen
pillanatban az Európai Unió 28 tagállamának a többségéről mondható el.
Ennek ellenére a neoliberálisok görcsösen ragaszkodnak talajtalanná vált
jelzőikhez és fogalmaikhoz.

Éppen ezért azt gondolom, eljött az ideje a fogalmak újragondolásának*.
Amit a neoliberálisok jelenleg populizmusnak neveznek*, *az az esetek
többségében nem más, mint nemzeti, elitellenes, a választók problémáira
érzékeny politika*. Ettől teljesen függetlenül, *természetesen voltak,
vannak is demagóg, népámító pártok, politikusok, akikre az a jellemző, hogy
a nép általános igényeiből kiindulva eltúlzott, irreális, ködös és
alaptalan célokat fogalmaznak meg. Ilyen volt például Jan Slota
Szlovákiában, Torgyán József Magyarországon, Vlagyimir Zsirinovszkij
Oroszországban; ők irreá­lis, szemfényvesztő dolgokat ígérnek, s valóban
pusztán a nép nevében lépnek fel,* de nem a nép reális érdekei mentén. A
teljesen megalapozatlan pénzosztogatás, a nép kegyeinek elnyerése érdekében
irracionálisan nagy bér- és nyugdíjemelések, jutalmak, az ingyen sör
ígérete stb. valóban felszínes és álságos népbarát politikát jelentenek, de
ez nem Norbert Hofer, Donald Trump vagy az osztrák Szabadságpárt stílusa.
Előbbieket lehet talán szélsőséges populizmusnak is nevezni, de a
populizmus jelenleg olyan gumifogalommá vált, hogy valójában önmagában nem
fejez ki világos tartalmakat, viszont a balliberális elit éppen a jelentés
ködösségét kihasználva próbálja valamifajta megbélyegző jelzőként használni.

*A neoliberálisok által jelenleg populistának nevezett* p*ártok – a Svéd
Demokratáktól a Holland Szabadságpárton át Fico Smerjén keresztül Orbán
Viktor és Jaroslaw Kaczynski kormányáig és sorolhatnánk – nem* *azok,
aminek *gondolják és *minősítik** azokat*.* Ezek a pártok és kormányok
ugyanis elsősorban nemzeti és elitellenes politikai alakulatok, s azért
elitellenesek, mert úgy látják, hogy* *éppen a globális, liberális elit az,
amelyik a valóságtól elszakadva irracionális politikát folytat.** Itt tehát
elitista és elitellenes, ideologikus és realista politikák ütköznek meg
egymással.*

*A populista tehát megtévesztő és szándékoltan leminősítő jelző a liberális
közvélemény részéről*. Javaslom, hogy ezt ne fogadjuk el, s a már fent
említett európai pártokat – populista helyett – nevezzük nemzeti,
elitellenes pártoknak. Ugyanis a nyelvi küzdelmet is meg kell nyerni.

*Fricz Tamás*

*A szerző politológus*
magyaridok.hu
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20170104/bc313f55/attachment.html

További információk a(z) Grem levelezőlistáról